Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-02 / 27. szám

• nyíregyháza, 1911, XXXII. évfolyam, 27. szám, vasárnap, július í A Szaboicsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. fICRzeiési feliételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHAZ-TICü 6. S2AM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyílt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fül., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. . Gazdáink Kecskeméten. ,Hires város az alföldön Kecskemét". Ezt zengi népdalunk már elég hosszú idő óta s mégis mintha csak most látnánk be ennek oly teljes mértékben igaz voltát, — került végre ez évben sor arra, hogy a Magyar Gazdaszövetség évi nagy országos gazdagyűlését itt rendezte e hó 21-én. — E tekintetben nézetem szerint mulasztás történt, mert bár külömböző czimen egyik-másik vidékünk, városunk szintén igényt tarthatott a gazdák össztömörülésének színhelyére, mégis ha a legfőbb szempontokat kellő mértékben értékeljük és illetve fölismerjük, úgy ezen városunk az a legelsők között, a mely nemcsak a saját, de mindnyájunk közös érdekeiben erre rászolgált. Ennek legfényesebb bizonyítéka a junius 21-iki országos gazdagyűlés volt. Teljes mértékben elismerem a Magyar Gazdaszövetségnek megfontolt bölcs beiátással és gazdasági törekvéseink érvényesülésére irányuló, fáradságot nem ismerő tevékenységét s egyben tevékenységének eredményeit; de viszont ezek mellett is lehetetlen figyelmen kivül hagyni ezen gazdagyűlés iránt úgy egész gazdatársadalmunk kicsinye mint nagyjának, — de általában gazdasági törekvéseink iránt rokonszenvező nagyjaink meleg érdeklődését. Mezőgazdaságunkat általában mindinkább érzékenyen érintő actuális kérdések kétségtelenül — legnagyobb befolyást gyakoroltak a Kecskeméten részt vett gazdák számára ; de egyben elvitázhatlan az is, hogy magának a vendéglátó városnak régi jó híre. minden irányú culturális fejlettsége szintén nem csekély tényezője volt a gazdagyűlés impozáns voltának. A résztvevők számát talán a Gazdaszövetség hatalmas szervezete sem képes megállapítani; de azt hiszem, nem csalódom, ha a hivatalosan bejelentett résztvevők számát 7—8000-re becsülöm. Igazolja e föltevésemet azon körülmény, hogy a városi népligetben felállított 4—5000 ember befogadására alkalmas óriási sátor már a jókor reggeli órákban megtelt a nagygyűlésre jelentkezett, különböző jelvényekkel ellátott s az ország különböző vidékeiről érkezett tagokkal, míg a Budapest felől külön vonatokkal a notabilitásokkal érkező résztvevők közül már igen kevésnek jutott az a szerencse, hogjy a gazdagyűlés előadásait és tárgyalásait a fedett sátor alól hallhassák. Magának a nagygyűlésnek tárgyai: „Földbérlő szövetkezetek", „Birtokpolitika, telepítés, parczellázás", „Földt.ehermentesités" és .Kecskemét város gazdasági politikája", valamint ezen tárgyak előadói és a hozzá szólók, Dr. Darányi Ignácz mint a Magyar Gazdaszövetség elnöke, Gr. Serényi Béla, földm. miniszterünk, Gi. Dessewffy Aurél, Gr, Apponyi Albert, Dr. 31ezőssy Béla, Bernáth István és Dr. Horváth Mihály egyaránt úgyannyira állandóan lekötve tartották a résztvevők figyelmét, hogy senki nagy fáradsággal megszerzett helyét a gyűlés berekesztéséig másnak átadni hajlandó nem volt. A gazdagyűlést a város adta közebéd követte, melyen a teritékek számának megfelelően kellő elővigyázatból különféle körülmények és előintézkedések folytán mindössze 4200-an vettünk részt. Ebéd után felállított táblák jelezték az egyes tanulmány-csoportok gyülekező helyeit, amely csoportokban főként a távolabbról érkezett vendégek vettek részt; egy része az állami földmives iskolába, másik része az állami Miklós-telepre, míg a harmadik csoport a Kecskeméti pinczeszövetkezet városi telepére indult. Ezen csoportokon kivül természetesen állandóan sok nézője volt a „Kis parlamentinek nevezhető városházának, a r. k. nagytemplomnak, a városi színháznak, villanytelepnek s általában többi nevezetességű és apró részleteinek. Vármegyénkből — beleértve vármegyei gazdasági egyesületünk, Nyíregyháza városának és a Nyíregyházi Gazdaszövetség megjelent kiküldötteit — főként Demecser, Oros, Buj, Balsa, Timár községeink kisgazdáival összesen 58-an vettünk részt. -w Egyesületünk a gazdagyűlést megelő_ zőleg ez iránt gazdaközönségünkhöz ki_ bocsátott felhívásával különösen kisgazdá ink látkörének tágítását, tanulási vágyáj. kívánta fejleszteni és ez alkalom utjá n hóember. i. Künn, a külváros egyik földszintes kis házában az ablaknál ült egy leány és varrt. Egy szép és szomorú fiatal leány, aki néha néha olyanformán nézett ki az ablakon, mintha a világ másik végére szeretne repülni az alacsony házak és a magas hótenger fölött. Mert odakünn tél volt és a szűk utcákban olyan magasan állt a hó, hogy a világosság alig birt bevergődni a félig eltemetett ablakokon. Itt nem söpörte a havat senki, ide a főváros sem küldött embereket és kocsikat; ezen a környéken szegény emberek laktak, olyanok, akik nem értek rá azzal törődni, hogy jó idő van-e, vagy rossz ? A gyerekek örültek a hónak. Hatalmas hcembeit építettek, éppen a szép leány ablaka elé, kövér, idomtalan hó-szörnyeteget. Nagy, gömbölyű fejet csináltak neki és amikor már keményre fagyott, subickkal festettek a közepébe két ragyogó fekete szemet, kacskaringós és félelmeles szemöldököt, ugyanolyan bajuszt. Tömpe orra volt a hóembernek, a szájában krajcáros cserep-pipa, a hóna alatt egy rozzant söprű, a fejebubjár? pedig ütött-kopott, borzas cilinder. így állt ott a hóember, mereven és bután, mulatságosan és egy kissé félelmetesen. A szép leány, ha kinézett az ablakon, mindenekelőtt a hóembert látta és gondolatai, amelyek eddig szabadon kalandoztak a háztetők fölött, most beleütköztek a hóemberbe és megálltak a hóembernél. Ez a hóember most már mindennapos volt az életében. A hóember benézett az ablakon. Bambán, lélektelenül, egykedvűen és mégis szigorúan meredt a leányra. Ha látott — látta mindazt, ami a kis szobában történik. Es ki tudja? Ahogy a leány messzire elkívánkozott ebből a szomorú világból, napsugaras és csábitó idegenbe, a hóember talán éppen olyan móhon kívánkozott be a csöndes es szelid kis szoba megnyugtató melegségébe. A szép leány és a a hóember farkasszemet néztek egymással. A hóember változatlan arccal, szigorúan, mintha arra vigyázna, hogy eleget dolgozik-e a szorgalmas fiatal leány ? A leány pedig nem tudta, nevessen-e, bosszankodjék-e azon, hogy ez a fehér és mozdulatlan silbak ott áll az ablaka alatt, mint valami hasztalanul reménykedő, kétségbeesett szerelmes. II. Eleinte utálta a hóembert. Megrázkódott, valahányszor a tekintete rátévedt a hó-szörnyetegre. — Juj, de csúnya, — mondotta magában és behunyta a szemét, hogy ne lássa. Azonban megint kinyitotta és megint megnézte a hóembert. Ez némán és hűségesen állt ott, ádáz kitartással éjjel-nappal. Fekete subickszeme félelmetesen villogott, a bajusza fenyegetően kunkorodott fölfelé; elszántan, halálmegvetéssel tűrte a csikorgó hideget, a hózivatar paskolását. És csak nézett be az ablakon, bambán, lélektelenül és mégis szigorúan. Mintha csak azt akarta volna éreztetni a világgal és a fiatal leánnyal: — Itt állok, mert ideállítottak és kötelességem itt állni mindaddig, amig el nem szólítanak innen. És ilyenkor a rozzant söprű csillogni és villogni kezdett a hóna alatt, mintha nem is söprű, hanem hatalmas kard, rettenetes lándzsa volna. — Van benne valami férfias, — mondta egy reggel a leány. És rögtön hozzátette — De azért mégis nagyon csúnya. Ezt azonban már sokkal halkabban mondta és inkább magának, sőt befelé a szobába. Talán azért, hogy a hóember meg ne hallja és meg ne sértődjék. III. Azontúl job b indulattal kezelte a hóembert. — Nagyon csúnya, — elmélkedett magában, koránt sem fenhangon, — nagyon csúnya, de azok közül az arcok közül való, amelyeket meg lehet szokni. És kezdte a hóembert megszokni. Szó sincs róla, ez a fiatal leány éppen olyan álmodozó volt, mint a többi tizennyolcéves. És amikor kis fantáziájának szárnyakat adott, az huszárok és belügyminisztériumi fogalmazók felé repült, nyírott bajuszu, lakkcipős, karcsú fiatalemberek felé, akik ugy táncolják a