Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-19 / 8. szám

7-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. február 12. 86 volt uszályhordozója, csak most kezdi belátni, hogy tulajdonképeni érdeke a polgárokéval azonos. És talán innen fog kiindulni a tisztitó munka. Érzi ezt a nagybirtok és azért igyekszik tőkésiteni az agrárvámok földár növesztő hatását és — parcellád Számítása biztos. Ha egy évtized múlva a agrárvámok leszállanak és a földbirtok értéke devalválódik az amúgy is túlterhelt kisbirtok olcsón fog ölébe hullani. Megoldás nincs, teendő csak egy lehet, a folytonos tanítás és felvilágosítás. Ekként magyarázta lelkesen, izzó hévvel és hazaszerető aggodalommal az ország folytonos romlását. Megdöbbentő lényeket vázolt, kimutatván, hogy a kisbirtokosok .katasztere" miként változik, n ig nagy latifundiumok sok ezernyi hold erdőirtásu televény szántóföldje most is 72 fillér összes adóval van megterhelve. A közönség lelkesen tapsolta a nagystilusu előadót; de a kik thea közben hallották őt beszélni a történelem tanításról, a balmazújvárosi parasztságról és sok minden egyébről, azok előtt egy uj világ tárult fel, mely a mai állapotokat uj világításban, magasabb néző helyről tette meglátbatóvá. Bizton hisszük, hogy még gyakrabban lesz hozzá szerencsénk. Emlékoszlopot Kiss Áronnak. Immáron 3 éve annak, hogy a tiszántúli református egyházkerület nagynevű püspöke, a reformátusok kiváló vezérférfia hegymegi Kiss Aron meghalt. Egyszerű papi csaladból származott, egyszerű falusi papból emelkedett a magas püspöki székbe, oda emelte őt nagytudása, kiváló képzettsége, lankadatlan szorgalma és őszintesége. Életét folytonos, szakadatlan munkásságban töltötte; mint esperes vezető szerepet vitt Szatmár megyében, nemcsak az egyházi, hanem a politikai élet terén is. Mint püspököt mindenki szeretettel és tisztelettel vette körül, jószívűsége, jóindulata határtalan volt. Mint kitűnő adminisztrátor püspök korában egyházait felkereste; sok templomszentelésen, egyházi ünnepségen vett részt. Ennek a nagy férfiúnak nyugvó porai felé t.mel az egyházkerület emlékoszlopot, ebből az alkalomból bocsátotta ki nt. Görömbei Péter esperes úr I-ső körlevelében a középszabolcsi református egyházmegye lelkészeihez a következő felhívást: „Főt, püspök ar 3446—1910. sz. a. körlevelében ezt irja : Ez évi tavaszi egyházkerületi közgyűlésünk 44. számú határozatával kimondotta, hogy néhai áldott emlékű püspökének Kiss Áronnak a debreczeni Kossuth-utcai temetőben nyugvó porai felé emléket állit, hogy azon emlék kifejezője legyen ama hálás kegye letnek és elismerésnek, mellyel egyházunk hü fiainak nemcsak életűkben tud és akar adózni, hanem halálok után is fentartja azok emlékezetét. Ezen határozat értelmében felkérem Nagytiszteletedet, hogy egyházmegyéje területén a helyi viszonyoknak leginkább megfelelő módon és időben a gyűjtést elrendelni s a begyűlendő ősszegeket 1911. évi julius hó 1-ső napján hivatalomhoz beküldeni méltóztassék." „Azt hiszem, hogy számosan vagyunk még, akik szinről-szinre láttuk s ismertük a szent öreget, ezt a nagy idők tanúját, ezt a nagy alakot. Vannak köztünk — tudom — olyanok is, akik az ő nagy jelentőségű irodalmi műveit is ismerik (a szatmármegyei kánonok története stb.); de vannak jól tudom olyanok is, akik épületes, kellemes társaságát is élvezték. Ezek közé számítom hálával s kegyeletes megemlékezéssel magamat is. Sokan talán azt is tudják, akik nem tudnák, azokért rámutatok, hogy dicsőült püspök atyánk sokszor felemiitette, hogy az ő elődei szabolcsvármegyei (ófehértói, besenyődi, demecseri papok voltak. (Ezekről olvasni lehet az „Uj magyar athénás", a „Szatmári reform, egyházmegye története" — Kiss Kálmántól, — „A magyar prot. egyháztörténet irodalma" — Balogh Ferenctől c. művekben, Pallas Lexikonban stb.) Sokan az ő püspöksége alatt esküdtek fel a lelkészi hivatalra. Ily viszonyok között, még ha az országos egyház körüli érdemeit nem emlegetem is — talán indokolt azon reményem, hogy minden református gyülekezetünkben gyűlik valami az ő emlékoszlopára s emlékalapjára! Vajha ! ezen reménységem nem szégyenitene meg engemet! Az ado mányokat méltóztassanak 1911. március l-ig hozzám juttatni, hogy én — ha az Isten megtart — a begyült kegyes sdományokat a fötisztelelü püspök úrhoz beküldhessem." Adományokat a kegyeletes célra köszönettel fogad a református lelkészi hivatal. A szabolesYármegyei tanito-egyestilet köréből. Az iparos pálya. Irta: NANASSY GYULA. Két nagy kérdés irányítja az emberiséget cselekedeteiben. Az egyik létfőntartásunk itt e sártekén, a másik lelki üdvösségünk ama jobb hazában. Ha megtartjuk ama parancsolatokat: „Szeresd az Istent", „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat" — nyugodtan hunyhatjuk le szemeinket s várhatjuk mennyei Atyánk igazságos Ítéletét. Az utóbbi kérdést tehát a fentiek alapján könnyen elintézhetjük. Nem ugy az előbbit. Itt gigászi küzdelmeket kell vivni ugy az egyeseknek, mint társadalmi osztályoknak, sőt magának az állam összes lakosainak. E küzdelemben alul marad a gyenge, legyen az egyes ember, vagy egy nép. Az elnyomottak sorsa előbb-utóbb a megsemmisülés. Magunk, felebarátaink, édes hazánk összes fiainak lelkiismeretben kötelessége tehát keresni a megoldást s azt végre is hajtani, mely a haza minden egyes polgárának s egykor szeretett utódainknak is a létfentartás nehéz küzdelmében győzelmes fegyvert adjon kezébe. Hogy beteljesüljön a költő óhaja: „Te népek óceánján hullámzó kis sziget, kit mint elsülyedendőt e;er jós emleget, mutasd meg a világnak, hogy még erőd szilárd, hogy ezredes fokodnak uj ezredév sem árt." Gyilkoló fegyverekkel vívták meg a hajdani népek nagy csatáikat. Céljuk a hatalom és rablás voltak. Ma is vérengzésre kész fegyverekkel vannak felszerelve a hatalmak hadseregei. Végcéljuk azonban a kül- és belbéke fentartása s gazdasági, ipari és kereskedelmi érdekek megvédése és terjesztése. A magyar nemzet sokat küzdött, sok véres harcot vívott az elmúlt ezredéven át; de legvéresebb harca nem az volt, hol ezer és ezer hű fiának vére piroslott a letiport mezőn, hanem az lesz, hol népek munkás kezével, hulló verejtékével kell megvívni a harcot, munkás kezekkel és hulló verejtékkel. Ebből a harcból vagy győzelmi pálmával tér meg, vagy a vértelen mezon elhullva, — „kő se mutatja helyét!" Hogy ez a hadsereg győzelmes csatákat vívhasson, ahhoz nem elég a vitézség és kitűnő fegyverek. Szükséges a kitűnő vezetés, az egyes fegyvernemek kellő harmóniája. A csatatér nagyon változatos. Mit ér a kitűnő lovasság, ha nem áll arányban megfelelő gyalogsággal, vagy ha a tüzérség számbeli gyengesége miatt nem szállhat bele döntő'eg az ütközetbe. Igy vagyunk azzal a sereggel is, mely a munka és szellem fegyvereivel küzd. Mit ér, ha egy ország jeles jogászokban, kitűnő hivatalnokokban bővelkedik az elégnél is nagyobb számban, ha kevés a kenyérkereső kéz: a földmives, iparos és kereskedő keze ? ! Mit ér az, ha gazdasági téren megfelelő munkát produkálnánk is, de a szomszédos államokban nem tudjuk terményeinket megfelelőleg értékesíteni s bent a honban kevés az iparoskéz, az itthon maradt nyers termékek feldolgozására és értékesítésére? Erős, müveit iparos osztályra van a hazának szüksége. E pálya becsületes, a megélhetésre elégséges kenyeret ad azoknak, kik megélhetésüket hozzája fűzik. E pályán működők százezreinek munkás keze a haza jobblétének biztos záloga. E pályán működő értelmes és művelt osztály tömörülése hazánk jövendő nagyságának gránit oszlopa. A szegény vak maga körül tapogat, hogy biztos támpontot nyerjen. A látó előre néz. Nézzünk mi is előre. Mi akik kenyerünk javát már megettük s Isten különös kegyelméből, — protekcióból, avagy saját erőnkből állást vagy más megélhetési módot nyertünk vagy biztosítottunk magunknak, csak elélünk ugy ahogy addig a bizonyos utólsó óráig. De utódainkra is kell gondolnunk s azokról is gondoskodnunk, mert utódainkban él a nemzet Mily féltő gonddal épiti meg a kis madár fészkét, hogy fiai biztos menedeket találjanak abban? Mily előrelátóan — bár ösztönnek nevezzük — keresi fel a kis bogár a helyet, hol petéit lerakhassa s már a kikelés pillanatában ivadékai ott táplálékot nyerhessenek. Csak az ember, a gondolkozó és szabad elhatározással biró ember volna az, ki utódainak biztos fennmaradását, megélhetését — téves eszméktől megvesztegetve — veszélyeztetné ? El nem hihető. Pedig a körülmények azt mutatják, hogy a közelmúltban s a jelenben is ezeren és ezeren vannak hazánkban oly szülők, kik téves eszméktől szaturálva anyagi romlásuk árán is oly kiképeztetésben igyekszenek részesíteni gyermekeiket, mely a hivatali pályára vezessen s azon vélik feltalálni azok jövendő megélhetését és boldogulását. Ugyan mi történne, ha a kies bokrok víg lakói a fülemilék és más énekesek egyszer arra a gondolatra adnák magukat, hogy ők is a lég urai lesznek s a sudár fák koronáira rakják fészküket ? Bizonyára az erősebbek zsákmányai, a vihar szeszélyének áldozatai lennének mielőbb ; s ki pusztítaná el akkor a kártékony férgeket, annyi romlás okozóit s ki töltené be dallal a völgyek berkeit? Minden tényezőnek meg van a maga rendeltetése. Ha hiányzik ott, ahol kell, hogy legyen, tátongó ürt hagy maga után. Ti szülők, kik földi javakban nem dúslakodtok, adjátok iparosnak gyermekeiteket. (Adhatják bátran a vagyonosak is. Szerk.) Biztos kényért nyújt e pálya. Azt nem lehet elárvereztetni, mint a földmives utolsó talpalatnyi földjét, ha rossz termés idején kölcsönt vesz fel reá, s a rossz évre rosszabb következik. Az nem esdekel zárt ajtók és kő kemény szivek előtt, hogy csak akkora állást nyerhessen, mely az éhenhalástól megmentse. Nézzétek, ha egy 800—1000 koronás állás megüresedik, mily elkeseredett viaskodás folyik ott, s a csalódottak roskadozva támolyognak el, nem tudva meddig tart még s meddig birják a harcot. Az ipar az utóbbi tiz esztendő alatt nagyot lendült nálunk s az ügyesebb 18-20 éves iparos-seiéd 80-200 koronát keres havonta. Pénzt gyűjt akkor, mikor a hivatali pályára készülő gyermekére a szüle még évekig kénytelen sokszor kölcsönpénzből szerzett keserves filléreit áldozni. S adhatok-e más tanácsot nektek kedves szülék, kiknek gyermekeinek a feje nehezen veszi be a latint, vagy algebrát, de egyébként ügyesek és szeretnek kézimunkával foglalkozni. Az iparos pályán megtalálja a maga körét, amott legtöbbször elzüllik, avagy protekció utján érdemesek elől elhalászva valamely állást, nem tudja azt kellően betölteni. Elégedetlen önmagával, hivataltársai előtt lekicsinylett s tudatlanságával árt a köznek. Hány de hány esetben történt meg az, miszerint magasabb tanulmányokat nem folytató tanulóból az iparos pályán ügyes, szakmáját kitűnően értő, sok esetben — találmányokkal gyarapító — ember lett, felesleges bizonyítanom. (Folyt, köv.) ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 130. Közgyűlési naptár. Az uj fehértói Népbank r. t. február hó 19-én d. e. 10 órakor. A Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége Szabolcsmegyei fiókjának alakuló gyűlése február hó 19-én d. e. 10 és fél órakor. A Tiszapolgári Gőzfűrész és Fakereskedés Részvénytársaság február hó 26-án d. e. 10. ó. A Nyíregyházi Iparos Olvasókör február hó 19-én d. u. 3 órakor. A Nyíregyházi Termény és Áruraktár r. t. rendkívüli közgyűlése február 22. d. u. 3 ó. Az Uj fehértói Takarékpénztár r. t. február hó 26-án d. e. 10 órakor. A nyíregyházi kerületi munkásbiztositó pénztárjmárcius hó 5-én d. e. 10 órakor, határozatképtelenség esetén 12-én d. e. 10 órakor.