Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-25 / 26. szám

2 25-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. junius 18. vannak pogánykeresztények, — ezek mi vagyunk; talán még tetszetősebb lesz e kijelentés ilyen formában: „a zsidók — orthodox zsidók, mi pedig keresztény zsidók vagyunk, akiknek pogány korunkban a térítés sikerének kedvéért gondolták ki zsidó hittéritők „a három személyü egy Istent, az oltári szentséget és a Mária cultusz* hókusz-pókuszát. Megengedem, hogy ez „felülmulhatlan paedagogia" volna, ha ennek csak némi bibliai nagy történeti alapja lenne, dehát mivelhogy mindezt nélkülözi és ennek nyomát nem látjuk sem Jézus Christus zsidó tanitványainak, a prófétáknak, sem az evangélisták irott hagyományaiban, a keresztény vallás s különösen a katholiczizmus dogmáinak ilyetén vakmerő profanizálását, egyesegyedül a modernizmus terjedésének kell tekintenünk, amely cikkiró szerint: „a Krisztianizmusnak minden pogány sallangtól és tudománytalanságtól való megtisztultsága", s amelynek hatása alatt előbb-utóbb .egész Európa a modern kereszténység jegyébe lép." * * * A „pogány sallang" aligha nem a katholikus szertartást jelenti, a „modern kereszténység" pedig a — zsidó rítust. Elmélkedjünk tehát rövidesen a vallásmodernizmus felett; s a múltnak minő képe tárul itt elénk? — Hol van a művelt Görögországnak, hol a hatalmas Macedóniának, hol Róma világvárosának a polytheizmuson alapuló vallása? Tud-e hódítást'felmutatni Budhának, Brahmának és Confutsének vallása? Nem enyésztek-e el előbbiek minden nyom nélkül, s utóbbiak terjedtek-e csak egy lépést is tul azokon a határokon, amelyeket ezelőtt harmadfélezer évvel elfoglaltak? Nem terjedtek; nem, mivel sem vallás, sem felekezet, sem vallás és felekezeti szertartások nem szólhatnak örök időkre s azoknak is a kor szelleméhez kell alkalmazkodniok és simulniok ; más szóval nem tudott már tovább fennállani sem Athén, sem Róma énekek dalolásával, ártatlan társasjátékokkal. Megint mások hasznos könyvekkel társalognak, a bibliát lapozgatják, olvasgatják. Estefelé lehetőleg megint a templomba térnek, hogy igy illőképen fejezzék be a vasárnapot Vasúton vasárnap csak kénytelenségből utaznak az angolok, ugy, hogy a forgalom a hétköznapinak ötödére apad és átlag e napon a két irányban, fel- és lefelé csak két vonat közlekedik. 1880. janár havában Skóciában, Taybridgében összeomlott a világ leghosszabb vasúti hidja. Az egész vonat, amely rajta át akart menni, elmerült a tenger feneketlen mélységében. Mindamellett, aránylag nagyon kevés, csak husz embernek került életébe e nagy szerencsétlenség. Hogy történhetett e dolog, hogy nem többen vesztek a habzó tenger hullámaiba ? A mindent megmagyarázó válasz ez: vasárnap volt. Nálunk éppen a vasárnapi szerencsétlenségek követelnek áldozatul legtöbb életet, mert nálunk vasárnap többen utaznak mint hétköznap. Nálunk ünnepnapokra külön vonatokat járatnak, Skóciában kezdetben szünetelt minden vasúti közlekedés. És amikor később mégis engedélyeztek néhány vonatot, egy Burns Róbert nevü skót lelkész minden vasárnap kiáltott a vasúti állomás elé és ott oly hévvel, hatással prédikált a vasárnap megszentségtelenitése ellen, hogy az utazni szándékozók visszafordultak és a vonatok sok ideig utasok nélkül indultak el. Hasonló történt akkor is, mikor egy hajóstársaság vasárnapokon kirándulásokat rendezett a skóciai Frith of Forth gyönyörű tengeröbölbe. Ekkor is több buzgó prédikátor a kikötővel szemben a legkomolyabban kifakadt a régi szent szokásoktól való elszakadás miatt. 1889-ben egész Angolországban hatalmas felzudulás és heves ellentállás támadt, mivel egy amerikai újságot (a New-York vallása és nem fogják a jövőben már tartósan leköthetni a lelkeket a keleti vallások formái azért, mert előbbieknek és utóbbiaknak sem született meg kellő időben a hivatott reformátora. A vallásalapitás eszméjét soha sem szabad évhez és névhez kötni. Téved az, aki azt hiszi, hogy az időszámításunk előtt keletkezett vallások, a Brahminizmus, a Budhaizmus, Gonfutse és Mózes vallásai bizonyos rövid idő alatt végrehajtott vallásalapitásra vezethetők vissza, s téved az, aki azon nézetet vallja, hogy Jézus Christus a zsidó vallással szemben, felforgatva és mellőzve mindent, ami a Mózeshitre csak emlékeztet is, — csepegtette kortársainak szivébe a szeretet vallását. Tévedés ez, mert nem ismerése az az emberi nem erkölcsi és szellemi fejlődésének, nem ismerése az ember gyengéinek és vallás kérdésekben egyik napról a másikra nem befolyásolható s nem irányitható hajlamainak. * • * Minden vallás önmagától keletkezik évszázadokon és évezredeken keresztül; conservativ természeténél fogva azonban nem bir, sőt gyakran nem akar lépést tartani a népek és nemzetek cultur fejlődésével, — elmarad és vallásujitásra szorul. És eljön a vallásujitó, látja az évezredek óta lavinákká fejlődött tévedéseket, látja az ezek kártékony befolyásának tulajdonitható társadalmi ziláltságot, a politikai egyensúly felbillenését s az érvényesülésre törekvő hatalmi tendentiák veszélyes antagonizmussát, figyelmezteti minderre népét és nemzetét, s felforgató, az állami rendet s esetleg a nemzetet magát veszélyeztető tanácsok helyett valláserkölcsi tanokat igyekszik polgártársainak szivébe csepegtetni, a társadalmi egységét helyreállítani és politikai súlyát eként biztosítani. És megjelen Jézus Christus, a zsidóknak igért Mesiás, hogy a Szinai ormáról őseiknek hirdetett valláserkölcsi tanokat Herald) London utcáin vasárnap is árusították s addig nem lett béke, m g ezt is be nem tiltották. Nehemiás idejében történt (Neh. 13., 15. vv), hogy Tyrusból halat és egyéb árukat hoztak elárusitásra Jeruzsálembe szombatnapon ; Nehemiás hamarosan végét vetette a szombatnap ily megfertőzésének; szolgáit oda rendelte a kapukba és nem engedte, hogy többet terhet hozzanak be azokon. így évakodnak Angliában is a vasárnapi munkaszünet minden megtörése és az ünnep bármilyen megszentségtelenitése ellen. Férfiak telve bátorsággal és szent buzgósággal ma is felkelnek még és korbácsot suhogtatva oda kiáltják a megtévedetteknek: Ez a nap az imádkozásnak napja és ti a latrok barlangjává akarjátok tenni! Az angolok, jóllehet jelmondatuk: „az idő pénz", jól tudják, mit jelent nekik a vasárnap, ezért nem is engedik egykönnyen, hogy azt tőlük elvegyék. Országuknak egvik legnagyobb jóltevője a vasárnap. Egy történetirójuk, a szabadelvű Macaulay igy nyilatkozik: „Ha a vasárnapot 300 év óta nem igy ünnepeltük volna meg, sokkal szegényebb és műveletlenebb volna országunk". Az angol népet nagygyá a vasárnap tette. Miért nem tudnak itt is a hitetlenség hatalmasai és a felforgatók romboló befolyást gyakorolni ? Mert a vasárnap, mint valami békeangyal, szárnyait kiterjeszti az ország felelt, betér minden házba, sok szívbe s békességes gondolatokat ébreszt, a különböző osztályokat egymás iránt kiengeszteli, az eltérő érdekellentéteket kiegyenlíti, kibékíti és egyesíti. Minek köszönhető Anglia gazdagsága, ereje? Nyíltan bevallják ők maguk: áldásaink titka főleg abban rejlik, hogy a vasárnapot megszenteljük. Sokak szemében bizonynyal túlságosan szigorúaknak tűnhetnek fel az angol vasárnapi magyarázza, azok időszerűtlenekké vált rendelkezései helyébe ujakat ültessen, a bosszúálló Isten helyett a szeretet Istenét hirdesse s igy társadalmat és nemzetet megerősítve, nemzetét a szabadság igéretföldjéhez, hacsak egy lépéssel is, közelebb vigye. — — Megjelent, hirdeté üdvözítő tanait, megérteték, követteték és Mesiásként üdvözölteték a nép által, s nem látá Ő benne a nép „a nemzet megbontóját a honszerelem legégetőbb napjaiban." — Nem igy a hatalmas hierarchia, amely lefelé kevély és elzárkózott, a római fennhatósággal szemben pedig meghunyászkodó s hatalmi féltékenységből elárulja, bevádolja és keresztre feszítteti a szeretet és alázatosság tanának isteni hirdetőjét, árulójává válik hazájának, s a bekövetkezett rövid életű politikai reactio multával, elkövetett honárulása által idézi elő Jeruzsálem pusztulását. Nem-e éppen a zsidóság volt tehát az, amely a modernizmussal szembe szállott s vallásreformátióról hallani sem akart ? Nem-e éppen a zsidó hitfelekezet tehát az, amely dacára haladásnak és felvilágosodottságnak, dacára annak, hogy a más népek és nemzetekkel való testvéri és társadalmi együttlétüknek több mint negyedfélezer éves orthodox vallásszokásaik állják útját, ezekhez mégis mereven ragaszkodnak, sőt, ha a jelek nem csalnak, jobban mint valaha? Erdei ünnepély. Nagyszabású nyári mulatság színhelye lesz ma délután a tennis-pálya és környéke. A nőipariskola fáradhatatlan és bámulatos tevékenységgel és leleményességgel biró vezetősége közönségünk által már jól ismert sikerű, nyári mulatságait szaporítja egygyel, amelynek nem kell reklám, nem kell nagy dob. Ismerjük már, hogy a jótékonyság és nemes cél érdekébe

n mire képes a tündér ujju rendetörvényeik. Mikor Bismarck a németek vaskancellárja, ifjú éveiben London utcáin vasárnap reggel fütyörészve sétálgatott, hirtelen mellette termett a rendőr, megtiltotta neki a fütyörészést: „Uram, vasárnap nem szabad az utcán fütyülni." Bismarckot ez a rendre utasítás anynyira boszantottta, hogy holmiját összecsomagolva, hajóra szállt és még aznap elvitorlázott Angliából. Az a puritán törvényszigor, mely Skóciában majdnem túlszárnyalja az angolországit, úgy tűnhetik fel némelyeknek, mintha az ily tőrvényszigor nem illenék szabad néphez ! Mondhatná valaki: megszűnt ott minden kényelem, ha az ember sehol be nem térhet, semmi élvezetet magának nem kereshet és alig tehet olyan ami tilos ne volna. Micsoda szörnyű unalmas lehet az ily vasárnap ? Megvallom, az angol vasárnapi törvény némely tilalma kezdetben rám nézve is idegenszeri volt, csakhamar azonban oly kedvessé lett előttem az ottani vasárnap igazi ünnepi hangulatával, szivet-lelket megragadó méla csendjével, hogy visszajőve alig tudtam magamat honi viszonyainkba beleélni. Alig is van valami, amit annyira sinylenék, mint éppen azt az általánosan, nyiltan és igazi melegséggel mngünnepelt vasárnapot. Az angolok szenvedélyeségig lelkesednek a szabadságért és e téren is többre vitték, mint bármely más nemzet — mégis tudnak önmaguk fegyelmezésére oly törvényeket alkotni, amelyek látszólag a legkeményebb iga alatt tartják őket. A mi szabadságunk, amely szerint mindenki függetlenül eljárhat mindenben, amint neki tetszik, ahol mindenki szabadon társát zavarhatja, bántalmazhatja, nálunk, ahol oly nagy vasárnapon is a tülekedés, tolongás, hogy alig lehet az ajtón kilépni, ahol oly nagy a különféle járművek jövése, menése, hogy nem biztos az ember élete