Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-11 / 24. szám

21-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. május ál. 2 terséges vízmedencét táplálni. Ma már mindezek felett lelkiismeretfurdalás nélkül térhetünk napirendre; mert mig egyrészt megmenekültünk a tó posványain és apadásain termő szunyograjoktól, úgy másrészt teljesen megszűnt immár az Igriczi csatorna nyírvízi evezető csatorna lenni, arra pedig éppen semmi szükség nincsen* hogy a város belterületéről e csatornán lefolyó szenyvizek táplálják a mi sóstói vízmedencénket. E vízmedencének a fürdő felőli nagyobb felerészét azonban annyira le kellene mélyíteni, hogy abban a legkisebb vízállás mellett is akadály nélkül csolnakázni lehessen, hogy az teljesen elveszítse posvány jellegét és mindenkor tiszta, egészséges vizet szolgáltasson fürdési célokra. A medence keleti oldalát azonban érintetlenül meghagyandónak vélem, mivel ott egy kiaknázhatlan mennyiségű és kitűnő minőségű sötét-barna iszapréteg rejtőzik a viz alatt, amelynek gyógyhatása nincs ugyan még kipróbálva, — de nincs is- kizárva. * * * A Sóstófürdő szépítése első feladatául kell tekintenünk a fürdő előtti vízmedence által körülvett szigetnek átalakítását. Legelső teendőnk természetesen a területnek planirozása, a második annak kertté átalakítása. Ez ugyan nehéz feladat, de nem megoldhatatlan, mert hiszen ismerünk füvet, fát, bokrot és virágnemeket a melyek szikes földben is megélnek, sőt kellő ápolás, mellett díszlenek is. Ilyenek p. u. a bokrok közzül: a Tamarix, Amorfa, Lonicera, Prunus padus, Bacharis halimifolia, Ptelea, Ribes, Ligustrum, sőt még a Syringa fajok is. A fák közzül díszlik szikes talajban a Sophora, s megélnek: az Ulmus, Eilanthus, Populus canadensis és pyramidális és a fraxinus is. "Virágokról nem is szólok, mert a sóstói erdőben bőven található úgy virágágyakhoz, valamint gyepesítéshez alkalm

as föld; s ha velésben részesült, nem bírta tovább a gyűlölt igát és olthatatlan szerelem jogcímén közös háztartázra billent egy Dzsemál bej nevü zongoramesterrel, aki, mellesleg említve, renegát magyar. Fákhir gyermekkori játszótársa volt Szevijje asszonynak, akit nagy műveltségéért, mindig nagyra becsült, de már romantikus szerelmét nem akarta neki megbocsátani s csak nagynehezen volt arra rávehető, hogy az ő ártatlan kis feleségének bemutassa. Es, amint történni szokott, mig felesegét féltette, Fákhir maga járt pórul. Klasszikusan szép termetéért, melyei a kihívóan modern öltözködés érvényre juttat, mig tulvilágian szép hangjáért beleszeret Szevijjébe. Egy darabig mélységesen hallgat szerelméről, csak sorvad szótlanul; végül azonban idegrendszere annyira megrendül, hogy titka az érdekeltek előtt kipattan. Szerelmét őrületnek tartja s régi, szigorú felfogása szerint Szevijjét is megvetné, ha érzelmeit viszonozná, s azért mégis szereti és szerelme után eped ; ez Fákhir bej gyógyíthatatlan betegsége. Orvosai tanácsára Nümán bejjel Égiptomba megy üdülni, ahol lassanként visszatér nyugalma s levelet is ír feleségének, hogy lelke gyógyulóban van s ő maga minden áron vissza fogja varázsolni a régi szép és boldog időket. Ekkor hozza össze a végzet Fákhir bejt egy angol művésznővel, aki úgyszólván szakasztott mása Szevijjének s hozzá valósággal bolondul a szép török után. A jó Nümán bej azt hiszi, hogy barátja ezen az uton ki fog gyógyulni korábbi szerelméből, de rosszul számított. Fákhirban ellenállhatatlan erővel támadt fel az igazi Szevijje a teljes siker biztosítása érdekében szükség lenne 5 - 6000 szekér erdőföldre, amelyekbe a fák és bokrok elültettetnének, egyesitett erővel e nehézséggel is meg lehetne küzdeni; én részemről szívesen rendelkezésére bocsájtanék e célra a városnak 20 fogatot egy egész hétre. Az eként kertté átalakított szigetet össze lehetne aztán kötni egy csinos híddal a fürdővel. Nem csekély mérvben emelné a Sóstófürdő látogatottságát az, ha szőllőkúráról és e célból jókor érő édes szőllőfajokról is lenne gondoskodva. Nyíregyháza város jövője és virágzásának egyik hathatós emeltyűje a sóstói erdő és fürdő. Más városnak is van hozzá hasonló fekvése, éghajlata, értelmisége és magistratussa, de olyan erdeje, közvetlenül a város alatt, mint nekünk, egynek sincs. Szabolcs szarvasmarhatenyésztéséről*) Szabolcs vármegye legjobb magyar szarvas marhatenyészetei közül Szalánczy Bertalan komorói nagybirtokos tenyészetet a folyó évi tavaszi kisvárdai tenyészállatvásárból kifolyólag óhajtottam ismertetni, de mivel ezen tenyészállatvásár a még mindig nagymérvben uralkodó száj- és körömtájás miatt elmaradt, ez alkalommal ismertetem, hogy bővítsem a „Köztelek" folyó évi 1. számában „Szabolcs szarvasmarhatenyésztéséről" hozottakat. A komorói gulya az ötvenes években vette kezdetét, annak megalapítója Somlyódy István, majd a hatvanas években Szalánczy András, a mai tulajdonos nagybátyjai voltak. A tulajdonképpeni intenzivebb s gondosabb tenyésztéshez 24 évvel ezelőtt Szalánczy Bertalan, a jefenlegi tulajdonos kezdett, aki sokoldalú elfoglaltság és passzionátus gazdálkodása közepette a legnagyobb kedv és ambícióval időz és hoz anyagi áldozatot is büszkesége, féltett kincsére, eme értékes gulyára. Huszonnégy évvel ezelőtt Jármy Ferenc puszlaabai tenyészetéből vett át több üzzőt és tehenet és ezen felfrissítéssel megvetette a te* A „Köztelek ' legutóhbi számából. iránt való szerelme s mindenre elszántan, mindennnel leszámolva, haza siet Sztambulba. Útközben m^gtudla, hogy imadottja törvényesen elvált első férjétől és jelenleg hites felesége a halványképü zongoramesternek. Mádzside időközben "elveszítette édes anyját, s immár csak gyermekének él hűségesen, önfeláldozóan, s tanul tovább, hogy kis fiát maga nevelhesse a maga eszményeinek. Férjét, kiről tudja, hogy örökre elvesztette, gyengéden fogadja, ápolja, egy zokszóval, egy sóhajtással nem izgatja, de csókot, gyengédséget nem fogad el tőle, annál már sokkal büszkébb. Fákhir nem is tud szabadulni őrült szerelmétől s egyszer c-:ak éjnek idején, teljesen feldúlt lélekkel, beállít Szeville villájába. A férj nincs otthon, Szevijje pedig egyszerűen a szenvedélyes szerető karjaiba veti magát. . . Ezzel Fákhir bejnek vége. Erkölcsileg teljesen tönkrement embernek tartja magát: egyszerre két nőt tett örökre szerencsétlenné ! Önemésztő tépelődéséből felriasztja a forradalmi hadsereg közeledése. Mig ő minden kötelessegéről megfeledkezett, a zsarnokság újra felülkerekedett volt a fővárosban s most jönnek a szabadság fölkent bajnokai ágyúval, szuronnyal s lesz rettentő itélet a bűnösök felett! Fákhirban fellángol a régi honfiúi tüz, a régi zsarnokgyülölet s elrohan együtt harcolni bajtársaival hazáért, szabadságért. A véres napok elmúltával hivatalos gyászünnepet ülnek a török szabadság elesett bajnokainak lelki üdvéért. A mecsetben, talpig gyászban egy gyönyörű fiatal nő imádkozik a zokogó tömeg között s közben e szavakkal biztatgatja szőke kis fiát: „Becsületért, igazságért és hazáért légy mindig kész meghalni, édes fiam, ép ugy, mint atyád." A gyászoló hölgy Mádzside, hénállomány jövőjét. — Az apaállatok Sennyey Lajos báró páczint, Forgách László gróf mándoki, gróf Dassewtfy testvérek királyteleki es legutóbb Debreczen város törzsgulyájából a tulajdonos által választva lettek beszerezve. Fősuly a tenyészetnél egyebek mellett arra lett fektetve, hogy a bikák 2 éves korukban mint tenyészapaállatok a kívánalmaknak meg • felelve eladhatók legyenek s hogy a gazdaság ökörállománya minden évben kielégíttessék. Hogy ezen cél eléretett, igazolja először az alábbi táblázat, mely 12 év alatt a szembeötlő áremelkedés és a tenyészet tökéletesítését bizonyítja. De legjobban igazolja, hogy pl. Nagydobrony község 5 éven át, 1905, 1907., 1908., 1909. és 1911-ben összesen 10 drb., Nagyecsed község 3 éven át 1904, 1908. és 1910-ben összesen 8 drb, Fényeslitke község 2 éven át 1907. és 1911-ben összesen 4 drb, Téglás község 2 éven át 1907. és 1911 ben összesen 2 drbot vett, vagyis szívesen mentek vissza vásárolni, mint olyan helyre, ahonnét a vásárolt tenyészanyag minden tekintetben megfelelt a köztenyészet céljainak. De hogy a tenyészet évről-évre értékesebb lett és hogy fokozottan haladt előre, fényesen igazolja, hogy mig 1907. és 1908-ban egy-egy, 1909-ben kettő, 1910-ben három, már a folyó 1911. évben öt nagy tenyésztő vett 2 éves bikát a komoród gulyából. És mig azelőtt 12 évvel a legdrágábban eladott bikáért csak GOO koronát fizettek, addig a folyó évben már 3 bika darabjáért 2000—2000 korona ár éretett el, sőt a folyó év tavaszán Málnássy Ferenc psstmegyei m. kir. gazdasági felügyelő is lent járt Kecskemét város gazdasági tanácsnokával a város törzsgulyája részére bikát vásárolni, de legnagyobb sajnálatukra — bár 2 darabhoz igen ragaszkodtak — már az idei 12 drb 2 éves mind el volt adva és igy az egyévesekre tett előjegyzésekkel kellett beérniök ; a szabolcsmegyei m. kir. gazdasági felügyelő is legnagyobb megelégedését és elismerését fejezte ki a tenyészet iráni. Eladatott a 12 év óta rendezni szokott kisvárdai tenyészállatvásárokon és kiállításokon : 1900-ban 5 darab 2 éves bika 460 korona átlagárért 1901-ben 4 „ 2 490 „ * 1902-ben 5 „ 2 480 n 1903-ban 8 2 500 1904-ben 6 „ 2 525 1905-ben 7 „ 2 546 1906-ban 10 , 2 607 1907-ben 7 2 707 1908-ban 15 „ 2 733 1909-ben 10 , 2 724 1910-ben 10 , 2 788 1911-ben 12 , 2 D 1400 n r Fákhir bej özvegye. Igy, a regény meséjét nézve, nagyon egyszerű a dolog. Fákhir bej, az európaiasodás híve és apostola veleszületett gyarlóságai miatt erkölcsileg tönkre megy és mások boldogságát is feldúlja; Mádzside viszont, aki nem ís a maga jószántából, mindent megtanul, mindent lát, amit a fátyol parancsolta korlátokból kilépve látni lehet, különb lesz fátyol nélkül, mint volt fátyol alatt, mint Ráif Nedzset bej rajongva mondja „magasztos ujtörök női ideál." Mádzside anyja, ki mindenben erkölcsi veszedelmet lát, ami Európából kerül török földre, abban a tudatban hal meg, hogy veje elzüllése és leánya szomorú sorsa az ő felfogását igazolja. Konstantinápolyban fülem hallatára tárgyalt, valósággal megtörtént családi tragédiákból tudom, hogy Khálide S;álih asszony regényének se meséje, se eszmeköre nem költői képzelődés szüleménye. Ezt a regényt éli ma az egész ujtörök társadalom. A főprobléma pedig a kővetkező : Az európaiak elmaradott, de élni akaró keleti népeknek nagy önérzettel azt hirdetik: .,legyetek olyanok, mint mi vagyunk, különben nincs létjogosultságtok!" A keletiek pedig azt kérdezik: tanácsos-e a felkínált javakat válogatás nélkül átvenni ; nem rejtőzik e a sok szép kulturbokréta mögött a halált osztó vipera ? A japániak egyelőre jól jártak. Sok pénzükbe, sok vérükbe kerül az európai civilizáció, de legalább a foguk nem hullott ki ; sőt ugyanők, akik a hetvenes években törvényt hoztak a hivatalnokok kötelező európai ruházkodásáról, az oroszok leverése után tüntetőleg vették fel újra a régi nemzeti divatot. Makino Nobuaki, volt bécsi nagykövet, például 1905-ben