Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-05-14 / 20. szám

18-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. április 30. 241 Széchenyi ereklye muzeumunkban. Dr. Jósa András. Péchy Béla barátom a legnagyobb magvarnak egy, édes atyjához, Péchy László másodalispánhoz (az e lső alispán Kállay Menyhért volt), sajatkezüleg írott levelével gazdagította eddig kevés számú ereklyetárgyakból álló gyűjteményünket A levél merített quart papírra van írva. Felső balsarkán domború nvomalu kettős kereszt, körítve kiemelkedő szalagkt rettel és ezen „Si Deus pro nobis, qui contra nosl" Ha Isten velünk, ki ellenünk ! A jól olvasható levélnek szószerinti szövege ez: Tekintetes Alispáni\ Ur! Tisztelt Barátom! Nem távozhatom innen anélkül, hogy Kállay Menyhért Alispány urnák házánál szíves fogadtatásomért néhány hála szót ne mondanék. Ide mellékelem ehezképest az erre vonat kozó levélkét. Méltóztassék azt annak idején kézhez szolgáltatni. Nem hiheti ön, milly kellemes benyomást tett rám Szabolcs egyenes szivű, erőteljes lakosa ! Bar hagytam volna olt személyem iránt annyi rokonszenvet, mint amennyivel én távozám onnan. Csak egy bökdösi egy kissé kedélyemet s ne vegye rossz néven, hogy egyenesen kitalálom ; és az nein egyéb, mint a szerencsétlen rabok néhányainak légtől eltiltása. „Ez nem jól van, mert kegyetlenség." Ilyes pedig átkot szül. melyre nekünk szegény magyaroknak szükségünk éppen nincs. Tegyetek ebben rendet tisztelt Barátim 's pe dig minden áron! Tudom én méltányolni a pártérdeket, mert hiszen jobbadán csak pártok súrlódása által fejlik ki elvégre, a való; de azért pártérdek és párttekintet mindég alárendelt fogalom, sőt még bűnné is válhatik, ha nem sarkallik tiszta hazafiság alapján, vagy csorbát üt az emberiseg jogain ! Vegyétek ezt figyelembe tisztelt Barátim, Ön pedig, a kinek annyi tisztelettel tartozom, maradjon jó akaróm, barátom és éljen addig is, mig ismét meglátjuk egymást boldogul Ön készköteles szolgája Széchenyi István. Debreczen, Oct. 7. 1845. Ez a finom udvariasság, humanismus, hazafias érzelemből sugárzó politikai higgadtság, szenvedélyességtől mentes, bölcs, hatvanhat év előtti látnoki képessegből fakadt intés megérdemelné, hogy a mostani hatalomra jutott or szággyülési párt is megszivelné a Széchenyi István sirjábol harsogó szavakat és sokakat megdöbbenthetne. Irályának tömörsége egy epizódra emlékeztet. 1896-ban hazánk meghódításának ezeréves emiekére tartott díszközgyűlés alkalmával Kurucz Vay Ádám családjának ivadéke, gróf Vay Ádám lett az ünnepi szónoklásra felkérve, az a Vay Ádám gróf, a ki a hatvanhetes kiegyezésnek volt híve, de azt nem hátra felé, hanem előre fejleszteni akarta, ez a nagyeszű, lánglelkü magyar, ragyogó szónok, a főispáni széket akkor rúgta ki maga alól, mikor büntetésből a kuruczérzelmü Szaholcsvármegyének testéből Püspökladányt, Földest, Szovátot,Nádudvart, Balmazújvárost, Egyeket, Gsegét és Téglást kiszakították és a vármegyék önkormányzatát kikezdették. Nem hódolt be épen ugy, mint fia Gábor gróf, aki későbben székébe ült. Az ezernyi nép a vármegyeház nagytermében el nem férvén, lángoló bazafiságtól sugárzó hatalmas, ragyogó szónoklatát a varmegyeház előcsarnoka előtt tartotta meg. Beszédéhez a sokak között én is szívből gratuláltam, amire az ő szellemes modorában kőiülbelől ezt válaszolta: „öcsém ! nem vagyok beszédemmel megelégedve, mert terjengősebb voltam, mint kellett volna!" „Hogy-hogy mondám csodálkozva. ,Hát ugy, hogv Kazinczy Ferencz, a ki apámmal Ábrahámmal nemcsak rokonságban, hanem jó baráti viszonyban is állott, egy igen hosszú levelet irt atyámnak, melyben bocsánatot kért a hosszadalmasságért, mert hát nagy elfoglaltsága miatt nincs ideje röviden, velősen irni." Ezt a bölcs mondást a legiöbb mai magyar író is megszive'hetné, a kik igen sokat írnak, beszélnek, de keveset mondanak és rengeteg ásítást erőszakolnak ki az emberekből, épen ugy, mint uri magam, a miért csak azzal menthetein magamat, ho.'y iró nem vagyok. Az a nagy, nagyobb, legnagyobb magyar, — Széchenyi — csekély olvasottságom szerint előttem eddig csak mint orias magyar nemzetgazdász tündöklőit. Az itt közlött levele pedig ezenfelül mint mély érzésű emberbarátot tünteti fel, mikor azt mondja, „hogy a szerencsétlen raboknak nemelyike a légtől el van tiltva és hogy ezen mindenáron segíteni kell, mert ez kegyetlenség." De bizony nem történt semmi mindaddig, mig későbben a hetvenes években Patay András mai sógorom, másodalispán, tehát a törvényszéknek elnöke is, meg nem könyöru t a szerencsétlen gazembereken, a miben egy parányi resz nekem is jutott. A híres kállai börtönök szülték ezt a nótát is, a mely ugy kezdődik, hogy „Felszállott a páva, vármegyeházára, Sok szegény legénynek szomorúságára. Rab vagyok, rab vagyok szabadulást várok, A jó Isten ludja mikor szabadulok." De bizony igen sok szabadult meg jóval előbb ettől az árnyékvilágtól, mint a mennyi időt ott kellett volna elnyomorognia. Csinos kis börtön volt az; talán még a Szibériáiknál is takarosabb. A többek között volt ott, a mint azt saját szemeimmel is láttam, egy három lépésnyi hosszú és másfél lépésnyi szeles cella, amely a vallani nem akaróknak megpuhitásara szolgált. Ebben nem volt sem pricscs, sem szék sem a.-ztal. A pádimentom sem volt parkett, hanem negyszögletre élesre gyalult tenyérnyi széles gerendákból állott, melyek nem lapjára, hanem éleikkel felfelé állítva hosszában voltak elhelyezve. Itt aztán a gazember még azt is magára fogta volna, hogy a mohácsi vesz után ő faragta a magyar királyi széket Ausztriának. A többi börlőnhelyiségek is olyan szűkek, sötétek, túlzsúfoltak, és ünülékektól is olyan bűzhödtek voltak, hogy még arra sem vitt volna lelkiösmeretem, hogy oda legádázabb osztrák barátainknak a legbarátjabbját is bedugtam volna. Gsak egy szoba nem volt a disznóólnál alábbvaló, sőt tisztának mondható. A kórházszoba. ahol tiz-tizenőt beteg elég tűrhetően volt elhelyezhető, többnyire tüdőgümökórosak és görvélyesek, elvétve sebészeti beavatkozást igénylő betegek is. A bőrtönorvos dr. Benedek Dániel volt, a ki rövidlátása miatt műtétekkel nem foglalkozott és adott alkalommal én lettem felkérve ilyeneknek elvégzésére. Szívesen tettem meg ezen emberbaráti kötelességet. De miután feltűnt nekem az, hogy mig a szabadban élő, felnőtt földmivelő népünknél görvély-kórt, épen ugy mint ma, nem észieltem, otlan pedig számos esetet láttam, egy alkalommal időt szakítottam magamnak és háromszáz egy néhány rab közül mintegy kilencvennél találtam a görvélykornak kisebbnagyobb tüneteit. Ezen észleletemet Patay Andrásnak azonnal elmondottam és kértem, hogy az eddigi egy órai sétaidő helyett engedjen a raboknak délelőtt és délután is két-két órai séta időt a szabadban. Patay András sógoromnak épen ugy vajból van a szive, mint nekem, de épen ugy szeret harag nélkül — szóval — ugy veszekedni mint én és épen ezen élvezetért gyakran keresem fel ma is a szentlőrinci tus,, ulanumban. Nem sok fáradságba került a négy órai sétaidőnek engedélyezését kieszközölni. Mi lett ennek a vége ? Az, hogy pár hónap múlva már negyven görvélyes rabot is alig találtam. Ebből az következik, hogy a görvély-kórnak főképen nem a patika, banem a szabad tiszta levegőnek élvezete a curája. Széchenyi Istvánnak ezen leveléből Bartha Miklós után talán Buza Barna tudna észhez és szivhsz szóló vezércikket faragni! Debreczeni lóversenyek, Május 27. és 28. Nevrzé.-i záruap és árbejelentési határidő: május 15 en esti 10 orakor. Első nap. Szombat, május 27. I. Nyeretlenek versenye. 13U0 korona, ebből 10,H) korona a győztesnek, adja a m. kir. Földmivelésügyi Minister, 200 korona a másodiknak, 100 korona .» harmadiknak. Távolság kb. 1400 m. Urio vasok. II. Debreczen sz. kir. város díja. 1000 korona, ebből 800 korona a győztesnek, 200 korona a másodiknak; ezenkívül 100 korona a harmadiknak. Táv. kb. 1400 m. Urlovasok. III. Hortobágyi díj. í900 korona, adja a in. kir. Földüiivelesügyi Mimster. Ebből 1500 korona a győztesnek, 300 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Tav. kb. 1600 m. Urlovasok. IV. Nyúlási gátverseny. 1500 korona. Ebből 1200 korona a győztesnek, 200 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Táv. kb. 2400 m. Urlovasok. V. Hadseregi gátverseny. 1000 korona. Adja a soproni Katonatiszti Lovasegylet. Ebből 700 korona a győztesnek, 200 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Táv. kb. 2800 m. A cs. és kir. közös hadsereg és a m. kir. honvédség tenyleges szolgálatában levő- tisztjei és zászlósainak folyó év május hó 1. óta tulajdonában levő és ugyanilyenek "állal lovagolandó oly 4é és id. belföldi lovak számára, melyek 1910—1911 ben 1700 korona értékű versenyt nem nyertek. VI. Eladók akadályversenye. 1300 korona. Ebből 1000 korona a győztesnek, 200 korona a másodiknak. 100 jsorona a harmadiknak. Táv. kb. 3200 m. Urlovasok. Második nap. Vasárnap, május 28. I. Eladók handicapja. 1300 korona. Ebből 1000 korona a győztesnek, 200 korona a másodiknak 100 korona a harmadiknak. Tav. kb. 1200 m. Belföldi professionátus lovasok által lovagolandó, kik még 200 korona értekü versenyt nem nyertek. II. Pallagi handicap. 1500 korona. Ebből 1200 korona a győztesnek, '200 korona a máso diknak, 100 korona a harmadiknak. Táv. kb. 1800 m. Urlovasok. III. Totalisateur verseny. Síkverseny. 1900 korona. Eoből 1500 korona a győztesnek, adja a rn. kir. Földmivelesügyi Minister, 300 korona a másodiknak, 10 > korona a harmadiknak. Táv. kb. 2400 m. Urlovasok. IV. Hadseregi akadályverseny. 1000 korona. Adja a soproni Katonatiszti Lovasegylet. Ebből 700 korona a győztesnek. 200 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Táv. kb. 6030 m. A cs. és kir. közős hadsereg és a m. kir. honvédség tényleges szolgálatában levő tisztjei és zászlósainak f. évi május hó hó elseje óta tulajdonában levő és ugyanilyenek által lovagolandó oly 4é és id. lovak számára, melyek 1910—191 l-ben 1700 korona értékű versenyt nem nyertek. V. Nagyerdői akadályverseny. '2000 korona. Adja a Magyar Lovaregylet. Ebből 1500 korona a győztesnek, 300 korona a másodiknak, 200 korona a harmadiknak. Táv. kb. 4000 m. Urlovasok. VI. Vigaszverseny. Handicap. 1300 korona. Ebből 1000 korona a győztesnek, 200 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Táv. kb. 2000 m. 3é es id. lovak számára, melyek a folyó évben Debrecenben versenyt nem nyertek. Belföldi professionátus lovasok által lovagolandó, kik még 2000 korona értékű versenyt nem nyertek. VII. Mezei gazdák (földészék) versenye, 220 korona. Futhatnak a hajdumegyebeli és Debreczen sz. kir. város lakosainak saját oly lovai, melyeket a bíróság elfogad. Távolság a pályán egyszer körül, nyereg nélkül lovagolva. Nyeremény: az elsőnek 100 korona, a másodiknak 60 korona, a harmadiknak 40 korona, a negyediknek 20 korona. Bejelentés félórával a futás előtt. Legalább négy (4) különböző tulajdonos lovának kell indulni, hogy a díj kiadassék.