Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-15 / 3. szám

4-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. január 2<2. 9 midőn ilyen nagy jelentőségű ügyekről, középiskolákról és azok jellegéről van szó, a helyi sajtónak kötelessége a hozzászólás. A minek jönni kell, az jönni fog. E sorok pedig érjenek annyit, amennyit érhetnek! Valeant, quantum valere potest! V-8. Tollrajzok. őseinket nem illeti szemrehányás; megtartották ők földi javaikat, dacára Török és Tatárnak, dacára a minden szabadság mozgalmat követő vakmerő elkobzásoknak és a nemzetirtó Kollonicsok szemérmetlen pusztításainak, mivelhogy a magántulajdon szentségének fogalmai mindinkább elismerésre találtak hozott törvényeinkben, bizonyos nehezen áthágható korlátokat állítottak a hatalom fosztogatásai elé, sőt hathatós védelemben is részesítették a tulajdont mindaddig, mig erről maga a tulajdonos le nem mondott. * * * Az l&68-ik évi törvényhozásnak valóban megfoghatatlanul könnyelmű tényei közzé tartozik e védelemről való lemondás. Egy doktrinár miniszternek indítványára és a „szent szabadelvüség" nevében törli el az uzsora tilalmát, Megfoghatatlan! Az a törvényhozás, amely szemmel látható és kézzel fogható bizonyítékait birta annak, hogy a magyar ősnemes földbirtokos osztály deposszedálása minő óriási mérveket ölt, az a törvényhozás, amelynek mindenekelőtt legelső kötelessége vala intézményesen megakadályozni e folyamat terjedését, nem teljesiti e kötelességét, hanem rászabadítja a még csak félmunkát végzett éhes sisera hadat a nemzet legjavára: eltörli az uzsora tilalmat! Terhelhetik bár egyes elkövetett hibák a szabadelvüpártnak parlamenti életét, de egyike érdemeinek mindenesetre az, hogy az uzsora 10 évi korlátlan garázdálkodásainak határt szabott. * * , * Es íme, a mai parlament, noha az — többséget és kisebbséget együtt értve — minden egyéb csak nem szabadelvű, a „liberalismus szent nevében" követ el ismét olyan hibát, amely végkövetkezményeiben a jog- és vagyonbiztonságra, sőt magára a társadalomra is végzetes lehet: az általa megalkotott perrendtartásban nem rendeli el, hogy a polgári perekben megidézett tanuk felekezetiségükre nézve megkérdeztessenek. De hát miért nem elég radikális ez a törvényhozás és egyúttal miért nem törli el már a felekezeti kérdést egy tollvonással minden téren? A felekezeti hovátartozandóság kérdése az újszülöttnél a legelső kérdés; ha a gyermek később átakaija lépni az iskola küszöbét, felekezetiségét kell igazolnia; ha később a családi életnek boldogító révében akar horgonyt vetni, nem juthat el oda felekezetiségének bevallása nélkül; s ha végre átélt egy egész felekezeti életet, hitében, neveltetésében, a családban, a társadalomban és befejezi földi pályafutását, — emlékét az anyakönyv felekezeti rovatában örökítik meg. Csak ha polgári perben szerepel, mint tanú, nem jöhet szóba felekezeti hovatartozandósága. Nézzük csak, hogy vájjon miért nem? Ki lesz a tiszakeriileti ev. püspök? Erre a kérdésre ma határozott feleletet adni, valóban merész, koczkáztatott vállalkozás lenne. A kerületet alkodó tiz egyházmegyében a helyi- és személyi érdekek által befolyásolva, nem kevesebb, mint hat, egyéni kvalitásánál mindenesetre érdemes jelölt áll egymással szemben. Hogy ez a bőséges jelölés, amit egyesek örvendetes jelenségnek tekintenek, hogy mily gazdag a kerület a püspökségre érdemes jelöltek tekintetében, tényleg a püspöki állás méltóságának, a kerület egységének, békéjének, a közbizalomból eredő egészséges fejlődésnek szempontjából kivánatos és örvendetes lenne, a magunk felfogásából határozottan kétségbe vonjuk s ezen állításunkat a legközelebbi múltban lefolyt példákkal igazoljuk. Ugy a tiszántúli, mint tiszáninneni ref. egyházkerületekben a most legközelebb lefolyt püspökválasztásnál bizonyára mindkét helyen volt nemcsak két, hanem több érdemes férfiú is arra, ki a püspökválasztásnál komolyan szóba jöhetett volna és mégis részben a jelöltek és arra érdemesek szerencséje, valamint a vezetők praktikus okossága mindkét kerületben két arra legarravalóbb jelöltben állapodott meg s ezeket bocsátotta a gyülekezetek szavazása alá, kikből azután a gyülekezetek azt választották meg, akit a püspökségre leginkább arravalónak és illetékesnek tartottak. A tiszai kerület egyelőre, sajnos, még nem jutott el erre a helyes és egészséges álláspontra. Ezt a célt elérni lett volna hivatva a dec. 27-én Kassára összehívott népes értekezlet, mely, amint előre látható volt, sajnos, egységes megállapodásra jutni nem tudott s az értekezletet összehívó Münich Kálmán, szepesi vár. egyházmegye felügyelője, mint a tanácskozás elnöke, annak kifejezésével zárta be az értekezletet, hogy a jelenvoltak a hat jelölt közül három jelölt mellett, nevezetesen: Geduly Henrik, nyíregyházi lelkész, ker. főjegyző, Gyürky Pál, rimaszombati lelkész, kishonti esperes és Korbély Géza, eperjesi lelkész, ker. jegyző mellett foglalnak állást s e három jelölt közül válaszszák az egyházak azt, a kit legmegfelelőbbnek tartanak. Az értekezlet különben, melyen az öt felvidéki esperességből körülbelül vagy 65-en jelentek meg, igen komoly és a püspöki állásról magas színvonalon tartott felszólalások mellett folyt le Münich Kálmán egyházmegyei felügyelő elnökletével, ki az értekezletet a fent jelzett célból összehívta s ennek hangsúlyozásával az értekezletet megnyitotta. Ezután megindult az egyes jelöltek érdekében a kapacitáló felszólalások egész áradata melyekről röviden a következőkben számolunk be: Tahy József, sárosvármegyei alispán, collégiumi felügyelő, a felsőmagyarországi megyék presztízse, s Eperjes városi püspöki székhely érdekében ajánlja Korbély Géza, eperjesi lelkész Altman Gusztáv, kisszebeni I. egyház lelkésze, a sárosesperességi lelkészek nevében mint kiváló férfiút ajánlja Korbélyt. Halmi Aladár, sárosmegyei lelkész elismeri Korbély érdemeit, de tekintettel a három nyelv tudásának szükségességére, melegen ajánlja Geduly Henrik nyíregyházi lelkészt. Kübecher Albert, esperes, Korbélyt tartja egyénileg és a felvidéki szempontjából a leginkább megválaszthatónak. Mohr Béla, kassai lelkész, az érdemes főesperesek között Materny Lajos, debreceni lelkész tiszavidéki főesperest ajánlja. Homola István, kassai lelkész a munkabírás, az egyéni arravalóság szempontjából Geduhyt tartja a legalkalmasabbnak, de tekintettel az értekezlet céljára, a kerületben az egység megőrzése érdekében készséggel meghajlik az idősebb, érdemesebb jelöltek előtt az egységes állásfoglalás érdekében indítványozza, jelölje az értekezlet Gyürkyt és Terrayt s a gyülekezetek e kettő közül válaszszanak legjobb belátásuk szerint. Fontos szükségét hangsúlyozza annak, hogy a püspökök is ne élethoszsziglan, hanem legalább tiz éves ciklus szerint választassanak TV TI1 / TT 7 • _ • _e 1 I ügyelő Korbély mellett foglalt állást, Gömöry János gimn. igazgató, különösen a mai szocialisztikus áramlattal való megküzdés, annak teljes megoldása, a nép gondozása érdekében, nagyon tárgyilagos beszéd kíséretében a leglelkesebben Geduly mellett foglalt állást, éppúgy Zimmermann Andor gőlnicbányai lelkész lelkesen szólt Geduly mellett. Liptay Lajos alesperes a püspüknek közjogi állását hangoztatva vitatja, Korbély érdekében, hogy a püspöknek a magyar nyelven kivül más nyelven is kellene okvetlenül fungálnia. Dr. Mikler Károly a felvidéki esperességek érdekében Korbélyt mint mély hitű, szabadságszerető férfiút lelkes szavakban ajánlja, ezzel szemben Raczenberger Ferenc bélai lelkész, mint a belmisszió lelkes emberét emeli ki Gedulyt. Dr. Nagy Olivér kassai jogakadémiai tanár, iskolai felügyelő, ügyes, a jelenvoltak többségét lelkes éljenzésre ragadó felszólalásával a nemzetiségi, a szociális, partikuláris helyi és a püspök közjogi, társadalmi állása szempontjából Korbélynak ad előnyt. Steinakker Roland svedléri lelkész a partikularizmussal szemben a kerületi egyetemes érdeket hangsúlyozva Geduly mellett foglal állást. Ezen felszólalások után Münich Kálmán értekezleti elnök végül sajnosan konstatálván, hogy egységes megállapodásra az értekezlet jutni nem tudott, az itt történt felszólalások alapján kimondja, hogy az értekezlet Gedulyt, Gyürkyt és Korbélyt tekinti az illetékes jelölteknek, kik között a gyülekezetek választani fognak. Ha valahol, ugy bizonyára itt is kivánatos volna, hogy az egyetértés szelleme szállja meg a lelkeket, annak meggondolása mellett, hogy hitelveink és alkotmányunk szerint a püspök primus inter pares s hogy a püspök sem tehet sokat, annál kevésbé mindent, ha nem kiséri őt a kerület összességének hite, közbizalma és lelkesedése. * A tiszavidéki ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület püspökjelölése érdekében hétfőn Poprádon, a Nemzeti-szálló nagytermében a szepesi városi és a tátraaljai egyházmegye értekezletet tartott. Az értekezleten egyhangú megállapodás nem jött létre, bár a cél az volt, hogy a két egyházmegye egyértelmű megállapodásra jusson. A hívek részben Gyürky Pál rimaszombati, részben pedig Geduly Henrik nyíregyházi lelkész mellett csoportosulnak. Az eddigi jelek szerint többségben Geduly Henrik hivei vannak e két egyházmegyében, de előreláthatólag az előbb említett két jelöltön kivül még Korbély Géza eperjesi lelkészre is fog 1—2 egyházközség szavazni. Az eperjesi ev. főgimnázium tanári kara szavazatát Geduly Henrik nyíregyházi lelkészre adta. Kedvező alkalom a bejelentő hivatal szervezésére. Még le se zárták a népszámlálás adatait, már is konstatálhatjuk, hogy azok idejüket multák és már sem fedik a valóságot. Egy olyan nagy városban mint Nyíregyháza, 8—10 nap alatt is lényeges változások történhetnek. Egyedül a tanuló ifjúságnál észlelhető változasra utalok, amely dec. 31-ének éjjelét falun, szüleinél töltötte és január első napjaiban jött vissza Nyíregyházára. Ezeknek a számát a gimnázium^ ban, a leány és fiu polgáriban és más kise^j intézetekben 1000-re lehet tenni. Ezer lélek ág* dig sokat jelent egy város életében még fa nem a laktanyák lakbér osztályozásáról is van szó. — Kétségtelen az elmondottak szerint, hogy legalább is 1000 lélekkel tartózkodik több Nyiregyházán, mint amennyit a népszámlálók kötelességszerűen összeírnak. Az újesztendei változások alkalmával nemcsak a tanulók voltáfc távol a várostól, hanem a katonaságtól is softalr szabadságoltatták magukat, a helynéküli cselédek is elmentek szülő falujukba, sőt az iparos és kereskedő tanoncok közül is so!?an voltak távol. De nem erről akarok én irni, hanem ar-XI 1 I -7 J..J I -II I _