Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-05-14 / 20. szám

20-ik szám. N Y I R V I D É K 1911 május 14 3 egeszségügy emelésére irányuló törekvésében támogatni s a hiányzó összegnek megfele 6 állami hozzájárulást engedélyezni méltóztassék; Nyíregyháza város közönségét pedig arra kéri fel, hogy a várost közvetlenül érdeklő intézmény létesítéséhez szükséges mintegy 3 holdnyi területet felajánlani szíveskedjek. Ugv az állami hozzájárulásnak kieszközlésére, mint a további teendők előkészítésére az alispán, illetőleg törvényes helyettese elnöklete alatt egy bizoltságot alakit, melynek tagjaiul id. Kállay Andi ás, dr. Mezőssy Béla, dr. Meskó László, Hids Ignác, Klar Gusztáv, Petrovics . Gyula, Görömbey Péter, Májerszky Béla, Sipos Béla, Péchy Gyula, dr. Kállay Rudolf, dr. Dohnál József és Pöppel Gyula bizottsági tagokat megválasztja, főispán ur őméltóságát pedig e bizottságból alakítandó küldöttség vezetésére felkéri. A vármegye közönsége a közegészségügy terén leá háiamló feladatok megoldása elől eddig sem tért ki, tanúsítja ezt azon körülmény, hogy a millenium alkalmaból Nyíregyházán, a mai kor kívánalmainak megfelelő közkórházat nagy áldozatok árán is létesített, berendezett és most sem zárkózik el a gyermek kórház létesi'.ésétől, sőt őrömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a vármegye területén, az elhaltak összes számához viszonyítva és a kedvező arányú születések mellett is 54-69°/o nyi gyermek halandóságot ezen intézménnyel lehetőleg Csökkentse, neui csak, hanem, hogy itt alkalmat nyújtson arra, hogy megtanulhassák a szülők, miszerint a rendszeres gyermek gondozás nem meddő, sőt áldisos munka, látva és példát véve az eredményekből, még több gondot fordítsanak gyermekeik egészségére. Az egyelőre 50 ágyra tervezett s később fejlesztendő gyermek korház a számitások szerint hozzávetőleg mintegy 200,000 korona létesítési költséget igenyel. A telek ingyenes szolgáltatása mellett, a kiadásokra felveendő löilesztéses kölcsön részleteire fedezetül szolgálna a vármegyei milléniumi alapra kivetett lVa°/o os pótadj évi jövedelméből e célra még 35 évig fordítható évi 7000 korona, tehát 100,000 korona volna azon összeg, melyet állami hozzájárulásként kérni éi nyújtani kellene, és itt teljes reménynyel van eltelve a vármegye közönsége a felől, hogy tekintve a nemesczélt s a vármegye közönségének á!dozatkészségét, a magas kormány jó akaratú támogatását megtagadni nem fogja. Tisza Kálmán szobra. Budapest székes töváros közönsége a Tisza Kálmánnak Budapesten felállítandó szobrához, — Ntkem tudnom kell az Acél Andris vagyoni viszcnyait s mivel hallottam, hogy ti pár év előtt igen jó barátságban voltatok, igy hozzád fordulok, remélve, hogy te biztos felvilágosítást adsz majd erről nekem. Amint látod a tecskó alaposan belém van bolondulva s én szeretném tudni, hogy érdemes-e vele tovább flirtelní. Szóval gazdag-e? — Vera undorral húzódott el Icától és fojtott hangon mondá: én nem tudok erre a kérdésedre válaszolni Ica, engem soha sem érdekelt az Andris vagyoni helyzete. — No akkor igazán élhetetlen kis teremtés vagy szólt nevetve Ica, igy kénytelen vagyok másnál szerencsét próbálni. Igaz a, szólt hátia fordulva Verához, te talán nem is tudod, hogy uzsonna ulán egy kis miniatűré akadály versenyt rendeznek a fiuk, a?az jobban mondva csak a két sportsman Acél és Mészlényi hadnagy. Ellenkedtem velük, hogy jó lovas létükre egyik sem tudná átugratni a kert hátsó rácskeritését. Mire ez a gézengúz Mészlényi azt válaszolta, hogy a nyakát még egy olyan szép leány kedvéért sem töri ki, mint én vagyok. Én erre, hogy ugrassam egy kicsit, azt mondtam: pedig egy csókkal jutalmaznám meg azt ki megtenné. No több sem kellett; mindkettő rögtön haza küldött lováért, talán már elő is hozták a lovászok és uzsonna után meg lesz a hősi mérkőzés. Vera remegve és borzadva hallgatta Ica beszédét s mikor ez abba hagyta megszólalt. De hisz az lehetetlen Ica, ez ,egy képtelen nagy akadély, ezt nem szabad megengedni. Nem ? És miért rem? Te, szólt íürkeszően az aicába nézve te félted valamelyik életét, nagyon féitrd szólt nycmatékkal, hisz reszketsz az izgslcmíól. No kicsikém, majd kigyógyítunk belőle, szólt gúnyos hangon, ott hagyván Verát. Vua kábultan emelte fel fejét, mintha szörnyű álcmtel ébrecne. De nem álom ez, hanem egy btisasztó valóság, mit meg kell akadályozni; — de hegj ? Nem, rem lfhet semmiképpen, illetőleg annak költségeihez való hozzájárulás érdekében megkeresést intézvén törvényhatóságunkhoz, a közgyűlés — kifejezést adván azon veieményének, hogy e cél megvalósításához szükséges anyagi eszközöx el-'ősorban a társa dalom áldozatkészségének igénybe vételével szerzendők be, az átirat felett napirendre tért. Tollrajzok. A Sóstó. II. Láttuk, hogy az akácfák mily szerelmes természetűek; vonja le ebből a fiatalság a megfelelő következtetéseket és ne ijedjen meg soha az első tüskéktől, hiszen a rózsa, o virágok királynője is ezek között terem és hódit. De van az akácnak egy más sajátsága is: gyűlölni is tud s nem tür meg p. o maga körül egyes madárfajokat s különösen engesztelhetlen gyűlölettel viseltetik a varjak iránt. Igy, mig a szarka előszeretettel fészkel az akácfára, addig a varjú a legritkább esetekben. E madárfaj különben e tekintetben nagyon válogatós és előrelátó: nem fészkel a fűzfára sem, bizonyára azért, mivel annak galyai felette törékenyek, s igy attól tart, hogy egy-egy nyári vihar lesodorj i annak gályáit a fészekkel együtt. Mária Therézia korában honosodott meg az akác minálunk is; ez időből származó másfélszáz éves, Kállay György által ültetett példányait a Robineának lehet Kállósemjénben látni. Díszfaként szerepelt e fanem egy ideig, mig azt annak gazdasági használhatósága és kiválósága előtérbe nem helyezte. Növése is sajátságos, nem olyan mint rokona, az akácia pyramidális, vagy a jegenye, fenyő és égerfa, amelyek ritkán ültetve is égfelé törekednek. Az akác terebélyes fa, csak akkor törtet a magasba, ha sürün van ültet

ve. A sürü ültetésnek csak nem alázza meg magát annyira, hogy ő kérje Andrist, hogy ne tegye meg ez őrültséget. Nesztelenül nyitott be az ebédlőbe és csendesen foglalt helyet az asztalnál. — Tudod mit Vera, most feltűnés nélkül lehet távozni, szóit uzsonna után Ica Verához, jöjj, a fiuk már a kertben vannak. Vera hagyta magát vezetni mint egy alva járó, csak akkor rezzent össze, mikor két kapálózó ló hátán megpillantotta Andrí-t meg a hadnagyot. Ez a jury tagok számára fenntartott hely, szólt Andris egy magaslatra helyezett lócára mutatva, — no kezdhetjük ? kérdé a hadnagytól. Igen, azaz először halld meg a kikötéseket: ha háromszori kísérlet után sem ugorja át a lovunk, akkor jogunkban áll visszafordulni, már megbeszéltem Icával. Jó, helyes! Tehát kezdjük. Mindketten megsarkantyúzták lovukat s vágtattak az akadály felé; elérve, a lovak magasra ágaskodtak, bátra tántorodva félre kanyarodtak. Megkisérlették másodszor, — harmadszor, de csaknem sikerült a lehetetlen magas akadályt átugratni. A hadnagy már kilépett nyergéből és /ndris is ezt akarta térni, mikor felhangzott Ica gúnyos nevetése. — Ahá, hát meghátráltak a vitéz urak. Nem kell a csókom ? . . . Andris dacosan kapta fel fejét és még egyszer neki vágtatott az akadálynak. A ló két hátsó lábára ágaskodván, hihetetlen magasra szökött, Andris végig vágott rajta lovagló ostorával s ekkor a ló fönnakadva a magas kerítésen, mint egy élettelen tömeg zuhant a túlsó oldalra, magával rántva merész lovasát ... « • Vera rémült sikoltással rántotta fel a kis kaput, a hadnagy Icával együtt futva követte. Olt feküdt Andris véresen, eszméletlenül a földön. Vera halálsápadtan esett térdre Andris mellé és töredezett hangon szólította. Andris szóljon egy szót; Andris, sikoltotta, feleljen, él?? tehát reá nézve az a hatása van, mint a társadalmi emberre a versenynek. Ennek kapcsán önkénytelenül eszébe jut az embernek a modern társadalomnak egy utálatos fattyuhajtása, — az egygyermekrendszer, vagy annak társadalomellenes szomoru-fűzága — a nőtlenmaradás, — ha látjuk, hogy az akácnak a fajfentartás iránt semminemű érzéke és hajlandósága . nincs; mert bár milliárd magot hullat el az útszéli s árokparton ültetett akác e megyében, — látott e már bárki is akácfakelést e végnélküli fasorokban ? Még egy nevezetes sajátsága van az akácfának: Nem szereti és nem türi meg az aljnövényzetet, egynek, a bodzának kivételével. A kettő közötti szerelmi viszony azonban csak 25 - 30 évre vezethető vissza, amióta t. i. megyénkben nádasok nincsennek és a seregély-madár neui ezeken tanyázik éjnek idején. * * * Nem tudjuk, hogy az utcák és utak elnevezésének korszakot alkotó reformja kinek a nevéhez van fűzve, de conservativizmusa mindenesetre dicséretre méltó és elismerést érdemel azért, hogy az Erzsébetligeti vasúti állomással szemben levő ,, Csalóköz "-re nem terjesztette ki reformáló mindenhatóságát. Hiszen megjön az ideje annak is, csak várni kell. A Vágduna által még nyári időben is megcsalt és vízzel borított nagy vidéket is Csalóköznek hivták Beél Mátyás idejében is, — csak később lett belőle Csallóköz, mint nállunk Hugyajból - Érpatak. * * * Tőszomszédja a Csalóköznek a kocsiút melletti sétaút egész a Sóstóig. A szerencsés gondolatot gyors kivitel követte s igy most már nemcsak taligán és lóháton, hanem gyalog is ki lehet menni a Sóstóra. Dobog a szive, el mondta Mészlényi. Beviszem ide a kis kerti házba s futok orvosért. Csakhogy a doktorok ma nincsennek itthon, szólt Ica, valami orvosi gyűlés van a városban, mind oda mentek. Ugy ? akkor én majd oda vágtatok, c^ak Andrist viszem be ide, hogy fent valaki meg ne tudja. Vigyázva felemelte és bevitte a kerti házba, ott letette egy hárságyra, aztán gyorsan kifutott és vizet hozott. Kérem borogassák addig, mig visszajövök az orvossal. A könnyelmű, de jó lelkű fiu elrohan?, kantáron fogta legelésző lovát, kengyelbe ugrott és elvágtatott. Vera pedig a fájdalomtól elfásult érzéssel hallgatta Icát, mikor ez igy szólt: Vera én most felmegyek, hogy ne legyen feltűnő távollétünk, aztán meg én nem érzek semmiféle hivatottságot az ilyen ápolónői komédiázásokra. Azt látom, hogy él. Ha majd magához tér ez a balga ifjú, mond neki, hogy térjen észre és máskor ne tegyen ilyen bolondokat Azért kérlek téged erre, mert én már nem igen beszélhetek vele, holnap reggel elutazom, mivel uzsonna közben felvilágosított Klári, hogy nem olyan gazdag ez az Andris, mint reméltem. Kezével intett Verának s mintha mi sem tőrtént volna, gyors lépésekkel hagyta el a kis kerti házat. Vera csak ennyit tudott remegő hangon mondani .szívtelen• — aztán elfordult, hogy ne láthassa a távozó alakot, csak ezt a sápadt véres arcú fiút, kit először „elrabolt tőle az élet" és most másodszor talán a halál. Reszkető kézzel simította el homlokáról a vértől összecsapzott hajat, aztán hogy végig nézett rajta, nem bírta a zokogást tovább visszatartani. Sírt meg-meg csukló hangon, fájón, csendesen. Egyszer csak valami reszkető hidegséget érez a kezén, oda pillant s látja amint Andris fogra tartja kezét és erőlködik, hogy ajkához emelhesse. Vera felsikoltott őrömébe. Andris hát élsz, él ?! Istenem !