Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-05-07 / 19. szám

16-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. április 16. 13 kizárólagos kedvezésekbeu akar érvényesülni, de az egész mezőgazdaságra kedvezően ható intézkedésekkel és ezért minden oldalról támogatásra tarthat számot. Valóban a közvélemény meleg rokonszenvére méltó az a törekvés, mely közérdekű intézmények szervezésével igyekszik segiteni egy erőteljes és egészséges középosztály kiválását, mert ez a tagozat vezeti legbiztosabban a mezőgazdasági haladást és a nemzeti életet. Tollraj^ols:. Nyíregyháza és a Sóstó. A tudománynak nagy a bizonyító ereje és képessége; a köztudatba régen átment, megdönűietleneknek vélt s úgyszólván kézzel fogható tapasztalatokat és igazságokat forgat ki sarkaiból a tudományos, ellentmondást nem tűrő elmélet. Igy p. o. soha sem tudom elfelejteni azt a megdöbbentő hatást, amit azon hírhedt és hála Istennek teljesen tárgytalannak bizonyult Eszlári perben S. orvostanárnak egy kijelentése reám gyakorolt, aki az édes anyával szemben tudományos alapon bizonyította azt, hogy a Tiszából kiíogott hulla csakis az Eszter leányáé lehet. Ezen a képtelenségen azonban messze túltett egy másik tudós, aki hosszas értekezésben kimutatta azt, hogy a kövek éppenséggel nem érzéketlenek, más szóval, hogy azok is élnek. A tagadás még nem ellenbizonyítás s igy tudatlanságunk érzetében meghunyászkodva térjünk napirendre ezek felett. Hogy azonban a növények éreznek és élnek, azt már régen tudjuk; de hogy ezek ezenkívül szeretni sőt szeretkezni is tudnak, arról csak akkor fogunk meggyőződni, ha a kisvasúiról a „Hoffmannféle legjobb pörköltkávé"-nál szállunk le s onnan a Városmajor mellett tovább haladunk a Sóstó felé. Ott látjuk u. i., hogy az akácfák a melléjük elhelyezett mentőcövekeket megszerették és a szószoros értelmében körülölelték és magukhoz bekebelezték. Találó, itt el nem mondható neve van ily jelenségre a paraszt tájszólásnak. * * * Akár igaz, akár nem, hogy egy Károlyi vagy Dessewffynek valamely gazdatisztje mák helyett makkot, vagy makk helyett mákot vetett légyen a Sóstó erdő területén a tótság letelepítése előtt, tény az, hogy ennek az erdőnek legalább 5/e od része makkvetés ivadéka. Ha visszatekintünk a telepítés korszakára, gyakran találkozunk a letelepül teknek azon panaszával, hogy épületfa dolgában szűkölködni kénytelenek; már pedig tudjuk, hogy ezelőtt 100 -150 esztendővel a szegény nép, sőt az urirendnek egyrésze is nem fenyő, hanem a helyben termelt kemény fából építkezett. A mestergerenda és folyó geranda tölgy, a szarufa szil, a léc pedig égerfából készült, még pedig azért igy, mivel a szú-evéstől csak igy volt megmenthető a tölgyfa. Hát már most igy az is bizonyos, hogy a lakosság nem szűkölködött volna épületfában, ha erdeje lett volna. De van ennek egy más bizonyítéka is. Aki az ilyenek iránt érdeklődik, fáradjon ki a főúton a Sóstóra és a bicikliuton vissza s még azt is kifogja számithatni, hogy az erdő létesítése idejében — amit én 20 évre taksálok — mily terület lett makkal bevetve évről-évre. A nyírségi ős erdőkben u. i. az u. n. fekete és fehér tölgy vegyesen fordult elő; azon erdők, ahol a tölgynek e két neme egymástól egy tiszta vonal által van elválasztva, — vetett erdő. Ilyen vonalak választják el a Sóstói erdőben a jelenben már teljesen zöldlombos fehér tölgyest a még alig rügyező fekete tölgyestől, amelynek vetőmakkja annak idején bizonyára egy más erdőből lett beszerezve. Igy p o. fehér, s már egészen zöld tölgyfaerdő az Erzsébetliget az átellenben levő 28-ik számú villáig; onnan fekete tölgy egészen az 52-ik számú villáig, ahonnan rézsútos északnyugati irányban következik ismét a fehértölgyes, s igy tovább. Uj vonatok, A kereskedelemügyi miniszter a napokban a következő leiratot intézte a vármegye közönségéhez : A kisvárdai kereskedelmi kör folyó évi március hó 13-án kell beadványában a következő kérelmeket terjesztette elém: 1. Csap állomásra reggel 5'21-kor érkező 411. számú lawoczoeí személyvonathoz csatlakozólag indittassék Csapról egy vonat, mely Nyií egyházán át ugy érkezzék Dibrecenbe, hogy ott csatlakozást nyerjen a Debrecenből d. e. 8'57-kor induló és Budapestre d. u. 1'50-kor érkező 1703—503. számú gyorsvonathoz, a kérelmezett vonatnak tehát Csapról reggel 5-35-kor kellene indulnia es Debrecenbe d. e. 840-kor kellene érkeznie. 2. Csap állomásra d. u. 2 óra 4 perckor érkező 402. számú vonathoz csatlakozólag indittassék egy vonat C<apról Nyíregyházáig, mely vonat Nyíregyházán csatlakozást nyerjen az onnan ri. u. 4 óra 7 perckor Szerencs felé induló 5014. számú vonathoz, mely utóbbi vonat Szerencsen a 403 szárnu gyorsvonathoz csatlakozik. Érkezés Budapest k. p. u.-ra este 9'55-kor. A kérelmezett vonatnak tehát Csapról d. u. 2-15-kor kellene indulnia és Nyiregyházán d. u. 3 57-kor feellene érkeznie. 3. A Debrecenbe este 7-00 órakor érkező 504 — 1704. számú gyorsvonathoz csatlakozólag egy vonat indittasséü Debrecenből, mely Nyiregyházán át Csapig olyképen közlekedjék, hogy Csapon csatlakozást nyerjen az onnan este 10'01-kor Lawoczne felé menő 412. számú vonathoz. A kérelmezett vonatnak tehát Debrecenből este K710-kor kellene indulnia és Csapra legkésőbb este 9 50-kor kellene érkeznie. Nem, nem soha ! Vera csak te is maradj a réginek. Megszorították egymás kezét, Andris fogva tartotta Veráét, de ez hirtelen kirántotta és futott, futott a kertek irányában Másnap reggel pedig két zakatoló vonat, vitt két különböző irányban; két zakatoló fiatal szivet. II. Magas hegytetőn, óriási fáktól övezve áll egy odon, hatalmas épület a St. Annuencíáta kolostor. Sok ablakú magas, sárga épület ez, gót tornyos kis kápolnával a végében. A kápolna ajtaja most nyitva van és párosával jönnek ki rajta az egyforma szürke ruhás növendékek. Csendesen lépkednek s az utolsó pár után becsukódik a kápolna ajtaja. Mellettük lehajtott fejű apácák mennek. A nagy bolthajtásos folyosóhoz érve a jóságos arcú öreg főnökné hátra fordulva szóla a lányokhoz. Most menjetek a kertbe édes gyermekeim. Beszéljétek ki magatokat és búcsúzzatok el jó szívvel; mert holnap reggel elváltok egymástól egy életre talán, nem akarom, hogy valamelyik is egymásra neheztelő szivvel távozzon innen, hol fiatalságotok boldog éveit töltöttétek. Ha volt talán kőztetek félreértés, magyarázzátok ki, mert aztán később az életben, mikor már oly nehéz igaz barátot szerezni, sokszor visszasírjuk a multat, a helyrehozhatatlan hibákat, mikből lassankint magas válaszfal emelkedett a legszeretőbb szivek közzé is. — Itt nagyot sóhajtott az őszhaju matróna s a lányoknak ugy tetszett, mintha a nap búcsúzó sugara glóriát fonna ezüstös haja közzé. Barátságosan intett a lányok felé és Katherína testvér karjára támaszkodva távozott. A lányok pedig lassan elindultak a kert irányában. A kicsik leültek a fenyvesek ala, a nagyobb lányok pedig kisebb-nagyobb csoportokban a parkon keresztül folyó kis patak felé vették utjokat. A fehér hídhoz érve egy grácia termetű provance-i lány neki támaszkodott a híd karfajának és felsóhajtott. Istenem, hogy elhagytad érni azt a boldog órát, hogy én majd viszont láthatom az en Jjűbajos Provanceomat és és Georgesot szólt bele gúnyosan egy hideg északi lány a norvég Nóra. — Igen Georgesot mondá Antoinette kiegyenesedve, te irigyelhetnél engem Nóra ahelyett, hogy gúnyolsz, mert a te fagyos lelkedet soh'sem fogja eltölteni az a boldog melegség, amilyet én érzek most. Lahet mondá higgadtan Nóra, hanem tudd meg, az a virág, mely vigyázatlanul ko'án kidugja ftjecskéjét az első, csalfa napsugar láttára hamarabb fagy meg, mint a késő nyár növénye! Igaz; az én szivemet talán soha sem fogja hasonló érzés eltölteni, de — ki tudja, talán jobb igy. Jobb ? hisz akkor zord, sivár lesz az egész életed, csak vegetálni fogsz, mint egy érzés nélküli lény. Az élet, a nagy, hatalmas elet csak azoké kik „szeretnek és szeretve vannak." — De hát honnan tudod te, hogy szeretve vagy? Azok a virágok vagy bókok beszelnek neked szeretet vagy szerelemről ? Hát tisztában vagy te annak őszinteségével; ha nem-e valami érdek vagy könnyelmű játék hatalmába kerülsz-e evvel? S főleg, hogy tisztában vagy-e 3aját érzelmeiddel ? Tudnál-e határozott feleletet adni arra, hogy azaz érzés, mit te szerelemnek nevezel, nem hiuság-e? No ne vedd tőlem rossz néven, de ez a legtöbb leánynál igy van. Hízeleg hiuságuknak ha udvarolnak, bókolnak nekik; szívesen hallgatják a cifra, üres beszédeket és érzéseket szugerálnak önmagukba anélkül, hogy gondolkoznának felette. De hogy meg legyen az elégtéleled édes kis Autoinette s ne mond, hogy pózolok öreges morál prédikációimmal, hát most az utolsó estén; három évi együttlétünk után bevallók neked, illetve nektek valamit. Én a ti kis jégcsap barátnőtök szintén érzek valamit a szivemben, amit ti talán rögtön szerelemnek neveztetek volna ; de én először csak rokonszenvnek hívtam, — később a kölcsönös lelki értékek megismerése után becsülésnek — s most már szeretetnek nevezem. Itt Nórának kissé abba kellett hagyni a beszédet, mert a lányok körülfogták es ezer kérdéssel ostromolták. Te Nóra hát igazán ? Hogy lehet az; hisz soha sem beszéltél róla, mond szőke, barna, alacsony, magas? Ugy-e szép, elegáns, — no mond már? Nóra csendes mosolygással várta, mig a lányok lecsillapodnak s mikor ez megtörtént megszólalt. Sajnálom, hogy kérdésetekre nem adhatok olyan feleletet, milyet ti talán óhajtanátok. Az én vőlegény jelöltem se nem szép, se nem elegáns s külseje után igazán nem illenék bele egy regényhős szerepebe, mint amilyennek ti az „Ideált" szeretitek. S hogy szőke-e vagy barna azt sem ludnám nektek oly bizonyosan megmondani; mivel ha együtt voltam vele nem a külsejére figyeltem, hanem a szavaira. Bámultam az eszét, csodáltam a jellemét és élveztem egyenes őszinteségét. Soha sem kaptam tőle sem virágot, sem éjjeli zenét; hanem ha valaki bántott, ott volt ő, hogy megvédelmezzen; ha valami szomorúságom volt, olt volt, hogy megvigasztaljon. — De azért lehet, hogy én is csalódni fogok. És éppen ezért igyekszem senkiben sem bízni, hogy kikerüljem majd a keserű csalódásokat. Itt egy mély sóhajtást nyomott el és oda ült a többi lányok közzé a padra.