Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-19 / 12. szám

A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilí-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM, Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor. Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Nyíregyháza, 1911. XXXIL évfolyam, 12. szám. Yasárnap, március 19. Tanonc-otthonok. Kétségtelen dolog, hogy nálunk a tanoncnevelés, az iparos tanoncok szellemi és erkölcsi vezetése, mindezideig a legelhanyagoltabb állapotban volt Mig a művelt nyugat tisztában lévén a nagy horderejű kérdés következményeivel, a tanoncnevelés érdekében, a kor igényeihez formálva megtett minden lehetőt, addig nálunk alig történt egyéb az úgynevezett tanonciskolák felállításánál. A fejlettebb iparú nemzeteknél, például Németországban, már majdnem mindenütt, minden jóravaló községben felállították az úgynevezett tanonc-otthonokat, hol nemcsak a tanoncok neveléséről, nemcsak ismereteik bővítéséről gondoskodnak, de egyszersmind arról is, hogy a tanonc szabadideje is oly módon használtassák ki, melyet fejlődő szellemi és erkölcsi világának helyes mederbe való terelése feltétlenül megkíván. A legutolsó időben nálunk is történtek ily tanonc-otthonok felállítása érdekében sikeres kezdeményezések s miután meggyőződtek annak igazán hasznos voltáról, most a kormány maga veszi a dolgot kezébe s a kereskedelemügyi miniszter maga hivja fel ezekre a törvényhatóságok figyelmét s kilátásba helyezi az ily tanoncotthonok létesítése érdekében legmesszebbmenő erkölcsi és anyagi támogatását is. Hieronyimi Károly kereskedelemügyi miniszter az ily tanonc-otthonok létesítése érdekében ugyanis a legújabban a következő rendeletet bocsátotta ki a törvényhatóságokhoz : A gyáriparnak az egyéni kézimunkát háttérbe szorító tömegtermelés bevezetése által megváltozott helyzete és ebből folyólag, a kézmüiparosok egy részének viszonyai mindinkább nehezebbé teszik a tanoncnevelést, sőt egyes kézműiparágak fejlődése tanonchiány miatt veszélyeztetve is lévén, szükségesnek mutatkozik oly intézmények létesítése, melyek az ifjúságnak az ipari pályára való törekvését fokozva, egyrészt a kisiparos számára a tanoncnevelést megkönnyítik, másrészt a serdülő korban lévő tanoncok erkölcsi nevelését célozzák és a szülői házat helyettesítő oltalmat nyújtják. Az iparostanoncok és fiatal munkások helyzete ugyanis a régi idő viszonyaihoz képest nemcsak abban változott meg, hogy igen korán kell megküzdeniök az élettel, hogy munkakörük módosult és hogy a szakképzettségük irárii igények is fokozódtak, hanem abban is, hogy igen gyakran nem megfelelő környezetben nevelkednek. Az a körülmény pedig, hogy a tanonc munkaidő után szabad óráiban keresményéből korát meghaladó viszonyok közzé juthat, az ifjút koraéretté teszi és miután serdületlen állapotban a felnőttekkel együtt dolgozik, ezek sokszor káros példája után indul, sőt gyakran itt szívja magába az elégedetlenség légkörét

. Ilyen körülmények között alig lehet csodálni, ha a szülői házból és az iskolából még magával hozott jó hajlamai és az alkotó ösztönnel együtt járó öröme és képzelete fokról-fokra elhalványulnak. Amig a társadalmi és érdekeltségi körök az államhatalom támogatása és irányítása mellett az utóbbi években bizonyos élénkséggel foglalkoznak a tanoncok védelmével és erkölcsi nevelésével, addig a városok és község részéről — a községi jellegű tanonciskoláktól eltekintve — a tanoncügy nem részesül a megkívánt figyelemben. Pedig a modern városi és községi berendezkedésnél ugy szociális, mint ipari szempontból feltétlenül figyelemmel kell lenni az itt számításba jövő tanköteles koron tul levő azon 12—21 éves ifjakra, kik mint iparostanoncok és fiatal ipari munkások a szülői oltalmat és nevelést nélkülözni kénytelenek, szabad idejükben teljesen magukra vannak hagyva s felügyelet és irányítás hiányában igen gyakran nem érik el azt a célt, melyet az ipari élet tőlük igényelhetne. A jelzett bajok orvoslására vannak hivatva az ujabban létesülő „Tanoncotthonck", melyeknek célja: egyrészt a szülői házat pótló oltalmat, lakást, élelmezést, gondozást és felügyeletet nyújtani olyan tanoncok számára, akik az általuk választott mesterséget kiválóbb mesterek műhelyében szakszerű és gondos vezetés mellett akarják megtanulni, másrészről pedig az otthonban lakó, valamint a közBúcsu a tóitól. ) Irta: Dr. Bartos Sándor. Fehér szakállú, kedves öreg urnák Jöttünk megülni búcsúzó torát. Vidám bucsu ez, könnyeink se hullnak Es elfelejtjük a vén cimborát. Szegény öreg Tél hát Isten veled! Nyugodj békében. Itt a kikelet. Rügyet fakasztó ifju szellő szálljon A fákon, az ágon, az egész világon. Csókcsattanások csengő muzsikája Csendül belé a szívek mámorába. Babonás sejtések suhannak lépten A vérben, az égben, az egész mindenségben. Mámoros a koldus és minden mi él Még a kriptákból is minden kikél. Rügyet hajt az erdő, bimbót a gaz, Itt a tavasz, itt a tavasz! De hadd forduljon vissza a szekér Egy csöppnyi tanulságot ez megér. Hajtsunk egy percre csak a Télbe vissza, Mikor fagyos szél száguldoz sivitva. És derekastul dönti le a fákat, Vonjuk le csak a konzekvenciákat. *) Szavalták a Leányegylet utolsó zsúrján

. Tanultuk rég a fizikában eztet: Hogy a hidegtől minden összereszket. Barát, ellenség összekapcsolódnak Acélszoritásától Tél apónak. És untig halljuk minden esztendőben: A bálozás napfénye lemenőben. Divatját multa, rongyos régi holmi Ugyan kinek van kedve ma táncolni? Fehér szakállú Tél apó ezt hallja És megindul dermesztő vad viharja Szilaj korbácsa pattog, mint az átok És megszűnnek az álmos sóhajtások. És minden ember ébred uj erőben, És táncot járunk minden esztendőben. Az emberek egymásra rátalálnak És nem lesz vége sohasem a bálnak. A Tél tanit meg, hogy kell összefogni Sok szép erőt nem szerteforgácsolni. S a többi között ne felejtsük ezt el A Tél mesésen alkotó nagy mester. Családi tűzhelyt hányat alkotott már Erről regélhet sok ezernyi oltár. Didergő árvák szegényes gúnyáját Éhes apróságok kevés falatkáját ő hordozza össze, ő is osztja széjjel Bucsuzzunk el tőle szent illendőséggel. Isten veled Tél, visszajösz te még, De most pacsirta szól! Kékül az ég. Száguldó csolnak az egész világ, Mely a piros élet habzó vizére hág. Babonás sejtések suhannak lépten A vérben, az égben, az egész mindenségben. Mámoros a koldus és minden mi él Még a kriptákból is minden kikél Rügyet hajt az erdő, bimbót a gaz Itt a tavasz, itt a tavasz! Sí Zerge vadászat. A magas hegységben leesett a hó, a sziklás részeken meg is maradt, a zergék leszorultak az előhegyekre. Ez az időpont a legalkalmasabb, hogy a téli bundába öltözött nemes vadból kivegyük részünket, s egy szép novemberi napon neki indulunk a magas hegységnek, két kísérővel, egy tót drabinyákon, amely elé két erős mokány ló van fogva. A drabinyák magyarul: lajtorjás szekér, nem sok kényelmet nyújt alacsony szalma ülésével, csak éppen lábunk nem éri a földet. A hegy amint meredekebb lesz, az ut is mindig jobban romlik, mig végre a köveken olyan vesz°tt táncot járunk, hog

y inkább mi Mai számunk i2 oldal.