Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-12 / 11. szám

10-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. március 5. 13 Tollrajzok. A Kossuth-szobor. I. Ki hitte volna azt — amit csak az utolsó percben tudtam meg, hogy ebben a hires ellenzéki, hazafias szellemtől áthatott, Kossuth Lajosért és mindenért, ami nevéhez van tűzve, lelkesülő Szabolcsvármegyében akkor, amikor e világraszóló nagy elme, a nemzet lánglelkü bajnoka és varázslatos nagy szónoka emlékének megörökítéséről van szó, e célra 15 év alatt csak 40,000 korona tud egybegyűlni !*) Hiszen magának Nyíregyházának kellett volna ennyit áldozni és tízszer ennyit a vármegye urainak, nagyurainak, gazdag polgárainak, pénzintézeteinek és 133 községének; s igazán érdemes lenne felsorolni az adakozók neveit nem egyesek hiúságának legyezgetése céljából, hanem azért, hogy megismerjük azon, állandóan nemzeti színekben pompázó, a Kossuth Lajos zászlaját fennen lobogtató politikai agent provacateurök neveit, akik akkor, amikor tenni és áldozni kell, még arra is vetemednek ugyan, hogy másokat cselekvésre biztassanak, de maguk egy fillért sem dobnak ám soha a haza oltárára. S mivel nem arról van szó, hogy e szűkkeblű és önző nemzedék emlékét örökítsük meg, hanem arról, hogy vármegyénk Kossuth Lajos emlékét a jövő századoknak hozzáméltóan adja ál, bizony-bizony helyesen cselekszik vala a vármegye és Nyíregyháza városa, ha mindaddig elhalasztja a Kossuth-szobor létesítését, mig e célra legalább 100,000 korona össze nem gyűlt. Valószínű, hogy e nézet a bíráló bizottságban is elhangzott, de hát e bizottságnak utasításaihoz kellett alkalmazkodnia, igy hozzáfogott a reábízott kérdés megoldásához. Mit kellett a bizottságnak szem előtt tartani ? — A 40,000 korona szűk korlátait, a meghívott szakértő művész urak véleményét és saját tapasztalatait. S mi volt ennek elsősorban elkerülhetlen következménye? Az, hogy mindazokat a jeles alkotásokat, amelyek megfelelő kivitele a rendelkezésre álló 40,000 koronát előreláthatólag meghaladta volna, egyszerűen ki kellett a versenyből rekeszteni. Természetesen ki kellett rekeszteni azokat is, amelyek a megoldandó feladat magaslatán nem állottak és a pályázati hirdetmény egyéb feltételeinek sem feleltek meg s igy a bizottságnak voltaképpen csak 5—6 pályaműből kellett választani. A választás annyiban szerencsés, amennyiben annak tárgya egy teljesen eredeti felfogást képvisel. Tudom, hogy nehéz szívvel mondott le a bizottság a Kossuth-szobrok mellékalakjait rendszerint képviselő, a nemzeti tricolor alatt harcba induló dicső hönvédeinkről, de a nyertes pályamüvön ezeket helyettesíteni van hivatva a szabadság Nemtője s a szabadság után vágyó nemzetet jelképező két alak, amelyek egyikének karjáról a százados rabbilincsek hullanak alá, a másik pedig kész a szabadságért életét áldozni. Hogy a főalak, maga Kossuth Lajos leszáll a magas piedestálról s közelebb jön a magyar néphez, amelynek szívéhez oly közel áll, az csak előnyére válik ez alkotásnak. A felfogás tehát, amely a művész lelkében megfogamzott, nemcsak eredeti, hanem fenséges is; sajnos, hogy az talán nem vert eléggé gyökereket az alkotónak lelkében és meggyőződésében s igy bemutatott szobor mintájának elhibázott részletei teljesen lerontják a kedvező összhatást; s a biráló bizottság nagyon helyesen *) Ez összegből is 15—15 ezer koronát a vármegye törvényhatósága és a város képviselőtestülete szavazott meg — közpénzből. A szerk cselekedett akkor, amikor e pályaműnek a kivitelre való végleges elfogadását ezen hibák kiküszöbölésétől tette függővé. Nézzük és soroljuk fel e hibákat. * * * Első sorban azt kell megállapítanunk, hogy vájjon az alakok és az egész emlékmű arányai helyesek-e? Közvetlen közelről az arányokat sohasem lehet megítélni; e szoborműnél is azt kell elérni, hogy az egy minimális 20 méter vagy annál nagyobb távolságból mutassa az arányok helyességét, ugy hogy ily távolságból látva, a főalap el ne fedje a háttért és viszont a jóval magasabb háttér ne hasson nyomasztólag a főszoborra, amely az előtérben sokkal alacsonyabb piedesztálon áll. Ami a második, a háttéri csoport alapzatára vonatkozó kérdést illeti, megállapítható, hogy annak Szabadság Géniusza függőleges felső testrészének csak félmagasságig szabad érni, vagy talán addig sem, mivel azt a hátsó fal mellett túlságosan lesülyeszteni nem szabad. Sajnos, hogy a talpazatot a két mellékalak elhelyezése miatt keskenyebbre szabni nem lehetett s igy az egész alkotás egy tulszéles, merev és falszerü hátsó lappal bir. De bármily széles is az egész emlékmű, oldalfalai még sem maradhatnak függőlegesek, hogy igy az Istennő alakjával kombinálva, egy szabályosabb és kellemesebb körvonalat nyerjünk. * * Általánosságban önyit. ywián még hozzátehetjük, hogy mi a azon nézetével, miszerint a sz^,--J^et „természetesen" arcául a városházá felé keli felállítani, egyet nem értünk. Nem pedig először elvi tekintetből azért, mivel egy főépülettel vagy főháttérrel szembe állítani egy monumentális emlékművet csak akkor lehet, ha a kettő közötti távolság tekintélyesen nagy — s másodszor azért nem, mivel az adott esetben a pályanyertes emlékmű háttere oly széles és hátsó fala annyira sima és magas, hogy azt sem szemben, sem háttal a városháza kapujával szemben elhelyezni nem szabad. E célra csak egy hely mutatkozik alkalmasnak s ez a városháza előtti kert déli oldala. * * * A részletekre nézve : a Szabadság Nemtője alakjának felső része nem elég magas, nem imponáló, nem fenséges, a karnak merev kinyújtása nem jelent semmit; nem lenne-e helyesebb, ha az egyenesen előrenyújtott, de magasabban tartott kar egy babérkoszorút szánna Kossuth Lajosnak? Minek továbbá akrobata izmokkal ellátni a két oldalalakot? A kasza és kapa másképen fejleszti a munkásember erejét, s a századok óta rabbilincsekben tengődő pária alakja sem duzzad az erőteljességtől. Azt mondja a pályanyertes művész, hogy a Kossuth Lajos alakját portraitszerüen akarja visszaadni. No hát helyes ; csakhogy ez esetben egy egészen más Kossuth Lajost kell elővarázsolni. Ki látott valaha olyan Kossuth Lajost, aki modern boston lépésben mutatja be magát, aki jobb kezével attiláját igyekszik illeszteni testéhez, amelynek alsó csücskét mégis kifordítja — talán a szél ! Meg kell fordítani az egészet: a jobb lábnak és a jobb karnak kell akcióba lépni s igy a féltestet is ezzel összhangba hozni. Mindezt könnyen lehet pótolni; kell is, hogy a gondolat eredetisége kellő harmóniába jöjjön a kivitel hűségével s igy itt is megvalósuljon a történeti igazság: az összhang a szabadság idealismusa és Kossuth Lajos élete és működése között. . Munkás lakások. Dombrád község volt az első fecske. De olyan, amely remélem a tavasz előhírnöke. 50 munkás lakást építtet. Itt is melegen üdvödöm ezt a derék elöljáróságot, amely az uttörés nehéz munkáját megkezdette. Már t. i. csak minálunk uttörés. Mert Békésben, Csanádban a fehérre meszelt szép tiszta munkás lakások százai sorakoznak az akácfás utcák köré. Nálunk is követni kell a példát, mert ez a tevékenység a községekre egyetlen egy fillér teherrel, egy fillér pótadóval sem jár. Tehát nem pénz, csak jóakarat és tisztességes kezelés kell hozzá. Törvény mondja ki — és mindig büszkeségemet képezi, hogy a törvény megalkotásánál én is részt vehettem, hogy a földmivelésügyi miniszter a kölcsön egész tartama alatt évi 2% segélyben részesiti azt a községet, amely munkáslakást épít. Egy példával lehet legjobban megvilágítani a kérdést. Egy mezőgazdasági munkás házra teleknek szükséges p o. 300 • öl; ennek az ára p. o. 1 koronájával számítva négyszög ölét, 300 korona; a ház felépítési költsége — hogy kerek szám jöjjön ki — 1700 korona, (ámbár lehet, hogy a ház olcsóbb vagy a telek drágább), vagyis egy munkás ház összes felépítési költsége: 2000 korona. Ha ezt a 2000 koronát p. o. 30 évre törlesztésre kölcsön veszik, annak az évi kamata, úgyhogy ezen 30 év alatt a tőke is letörlesztetik — hogy magas számot mondjak — 7%. Vagyis évente 140 korona. Ebből fizet az állam 2%-ot: 40 koronát, Marad a munkás által fizetendő összeg évi 100 korona. Ezért kap tisztességes lakást, konyhát, kamarát és egy kis telket is. Ha persze a telek olcsóbb vagy a lakást kevesebből állítják ki, p. o. 1200 koronából, akkor az évi annuitás is tetemesen kevesebb. A község kötelezettsége pusztán annyiból áll. hogy mint erkölcsi testület — jóval olcsóbban — ő veszi fel a kölcsönt, tisztviselői az évi házpénzeket beszedik és abból pontosan fizetik a törlesztési részleteket. Reá bizhatja e munkát a község egy helybeli takarékpénztárra vagy szövetkezetre is. A házas telek egyébként csak akkor jő a munkás nevére, ha már a kölcsönt kifizette. Igy tehát, ha a törlesztési idő tartama alatt valamelyik munkás hanyagul fizet, azt a községi elöljáróság egyszerűen kiteszi a házból és azt olyan embernek adja, aki kötelességének pontosan eleget tesz. Ilyen pedig mindig bőven akad egy jóravaló községben, E lakások 20 évig teljesen adómentesek. Azonfelül ugy a telekkönyvi beadványok bélyegmentesek, valamint az átiratás is teljesen illetékmentes. A feltétele ezen előnyöknek kizárólag az, hogy ezen házak mezőgazdasági munkás jellege, hogy t. i. a ház — a község beleegyezése nélkül — se el nem adható, se meg nem terhelhető, telekkönyvileg kitüntettessék. (1907. évi XLVI. t -cikk és 67000/1907. sz. földmivelésügyi miniszteri rendelet a gazdasági munkásházakról.) Ezek tehát azok az előnyök, amelye-; ket az állam a mezőgazdasági munkás-' házak építésének megkönnyítésére nyújt, j Az alakiságokat, amelyeket a községeknek j