Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-08-20 / 32. szám

4 35-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. szeptember 11 Konstantinápoly. 1910. aug. 12. A régi török világ emlékei között. Az ifjú törököknek legfőbb gondja jelenleg, hogyan intézzék el a macedóniai, a krétai, a libanoni kérdést, honnan teremtsék elő a kisázsiai vasúti hálózat kiépítéséhez szükséges pénzt, hogyan tisztítsák meg nyelvüket a töméntelen arab-perzsa jövevényszótól, hogyan védekezzenek a szabadság örve alatt betolakodó nyugati dekadens szellemmel szemben, mely immár egy-két esetben hihetetlen vakmerőséggel lépett fel irodalmukban. Egy legutóbb megjelent regénynek az irója és kiadója a török rendőrség dicséretes jóakaratából immár hat hónapra teljesen fel van mentve a holnap gondjai alól. Szük, de elég hűvös cellában üldögélnek, ama nagy ambíció-' juk miatt, hogy a Szanin szerzőjét túl akarták licitálni. Az ifjú törököknek dicséretére legyen mondva, ők az ilyen ambíciót ép oly idétlennek és helytelennek tartják, mint amilyennek például mi tartanok a Rózsa Sándor korának felélesztésére való törekvést. „A nyugati dekadens irodalomban a férfi nem férfi, a nő nem nő, hanem mind a kettő erkölcstelen .bestia" mondják az ifjú törökök vezéremberei és ugyanakkor bizonyos mélabúval emlegetik a régi szép daliás időket. Az ifjú törököket nagyon szeretem és pedig már — a jó Isten panasz néven ne vegye, nagyon régen — de azért a régi török világ sem megvetendő; az is megérdemel egy kis figyelmet. Gyerünk csak a janicsár múzeumba. Ott van mindjárt Ahmed szultán mecsetje mellett; egy kis belépő dijba kerül, akárki megnézheti. Óriási terem. Mikor az ember belép, eláll szeme-szája, alig mer beljebb menni. Nagy beszédes csoportokban öles viaszbábúk töltik meg az aranyos falú hodályt s minden viaszbábú régi janicsár ruhába van bujtatva. Ott van egy csoportban a nagyvezér komor méltósággal, körülötte a janicsárok főemberei; amott a sejkhüliszlám, övig érő szakállal; távolabb egy tábori csoport muzsika szó mellett üti agyon az időt; egy másik sarokban a hóhér cipeli áldozatát a vesztőhelyre. ... Ki győzné elszámlálni a többit?! Ami a látvány nagyszerűségét kissé kényelmetlenné teszi, az nem más, mint az alakoknak herkulesi mérete. Hát csakugyan ilyen borzalmas vasgyúrók voltak azok a janicsárok? Az ember elnézi a süvegeket, a ruhák hosszát, bőségét, s könnyen megállapíthatja, hogy vékonyabb és kisebb bábúkra ezt a ruhát, ezt a fegyverzetet nem lehetne ráakgatni. Tehát a csalás ki van zárva. Aztán gyerünk csak ki a vasúti állomásra, meg a rakodó partra! Ott dolgozik egy egész sereg ember égető napmelegben több mázsás terheket cipelgetve, hajigálva. Ezek között van akárhány, akin a múzeumbeli janicsár csaus kaftánja ugyancsak megfeszülne. Az utcákon is gyakran látni egy-egy alakot. Lerí róla, hogy a régi világból való, jómódú ember. Régi divatú a ruhája, hosszú a szakálla, botra támaszkodva, hajlottan, lassan ballag s mégis egy lejjel magasabb, mint a magamfajta ember fia. A régi császári palotát, hol hajdan a bizánci császárok székeltek, Abdulttamid csak ritkán látogatta meg és zárva tartotta. Most egy kis protekcióval azt is meg lehet nézni. A jó öreg V. Mehemmed szultán a Dolmabagcse palotában lakik, ide nem igen jár, hanem múzeumot akar itt csinálni, rendeset, szépet, tudományosan rendezettet. Az épületek kopottabb és kevésbbé ízléses része a bizánci korból való, a takarosabbakat hóditó Mehemmed és utódai építették. Ott van mindjárt IV. Murád kioszkja. Ma is úgy van, mint a korhelységben, harci vitézségben utolérhetetlen IV. Murád korában volt. Ugyanaz a selyemkerevet, ugyanaz a kézi könyvtár, ugyanazok a csillárok, porcellánedények, órák, csecsebecsék. Mikor IV. Murád hóditó útjairól hazatért, itt hallgatta végig Nefi dörgedelmes, felhők és rózsák közt gázoló himnuszait: „Meglebbent a kikeleti szellő, kinyíltak a rózsák virradatra. ..." De egyszer aztán kinyílt IV. Murád szultán kioszkjának az ajtaja is; a mesés eloquentiáju poéta kitámolygott rajta, de vissza nem tért többé soha. Hiába magasztalta a szultánt a hetedik égig, gúnyos verset is irt a nagyvezérre, s ezért megfojtották. Hát a múzeom? Az bizony még ma nem múzeom, mert valami nagy rendszerességről nem lehet szó; de kincstárnak kincstár, az bizonyos. Ennyi aranyat, gyémántot, drágakövet egy rakáson látni, áiomba való tünemény. Ki győzné rendben elmondani, amit itt látni lehet? A drágaköveket, az aranyat hagyjuk! Óriási üvegszekrényekben hóditó Mehemmed szultántól kezdve II. Mahmúdig minden török szultán díszruhája ott van fejetlen bábúkra akasztva. Sokáig elnéztem ezt a pazar látványt. „Érdekel?" kérdezte kisérőm, Iszmail Núreddin bej. „Hogy ne érdekelne! szóltam — hisz ezek kevés kivétellel a mi uralkodóink is voltak." „Látod, — folytatta Núreddin — kár volt nekünk annyit marakodnunk. Ha kellő időben megértjük egymást és szövetséget kötünk, ma csak két igazán nagy nemzet volna a világon, egyik a magyar, másik a török." „Honnan tudod?" — kérdeztem tovább. „Ezt minden török tudja és meg van róla győződve", felelt Núreddin bej olyan hangsúlyozással, mely azt jelentette, hogy ellenmondás kizárva! És íme itt van Abdul Medzsíd szultán díszkardja. Hüvelye színarany, dúsan teleszórva rubinttal, igazgyöngygyei, markolata csupa gyémánt. Talán épen ez volt a nagy szultán oldalán azon az örökké emlékezetes éjjeli államtanácson, mikor reszkető kézzel kardjára ütött s a nagy vezérnek ezeket a szavakat mondotta: „Ha Alláh úgy akarja, ám legyen háború és pusztuljunk el mind egy szálig, de Kossuth Lajost nem adjuk ki. . . ." Kard, kard; igen a szomszéd szobában ott van az utolsó bizánci császár vékony, játékszerü kardja is; smaragd markolata le van törve; letűnt puha kény korának mélabús emléke ; de a másik szekrényben egy másik kard van. Pengéje másfél méter hosszú, közepe táján olyan széles, mint a tenyerem. Ez a kard Villám Bájezid szultáné volt. Éle helyenként csorbult, lapján avult vérnyomok. Toldi Miklóst sohasem képzeltem akkorának, mint amekkora embert ehhez a kardhoz képzelni az ember kénytelen. Brusszában őrzik Bájezid selyemingét. Ennek a mellére kicsi betűvel, az igaz, de rá van írva az egész szent Korán! Bájezid kardja mellett terpeszkedik Konstantinápoly meghódítójának II. Meheinmednek a kardja. Kisebb az előbbinél, de azért ez is óriási. Azt mondják, hogy II. Vilmos császárnak nagyon megtetszett annak idején s Abdul-Hamid szultántól elakarta csalni. De a vén bűnösben volt annyi kegyelet, hogy „nem"-et tudott mondani, bár az ő korában a régi nagy szultánok dicsérete is tilos volt. Ma persze szabadabb, sőt egészen szabad a levegő itt Boldogság Kapujában. Élvezik is, amennyire csak lehet a jövő nagy gondjai között. De az ifjú törökök jól teszik, ha ahelyett, hogy a modern francia irókat olvasnák, elmennek időnként a régi császári palotába s elnézegetik Villám Bájezid kardját s elgondolják hozzá azokat a daliás időket, mikor nem azon fordult meg a férfi virtus, ki hány asszonyt tudott elbolonditani, hanem azon: ki tudott egymaga tíz emberrel szemben helyt állani, úgy, ahogy a nagy Próféta előírta. Dr. Proliié Vilino*. TANÜGY. Hirdetmény az iskolai beiratásokról. Az 1910—1911. tanévre az elemi-, ismétlő- és tanonciskolákban a beiratások a közetkező napokon eszközöltetnek : 1. Az elemi- és inmétlöiskolákban: A) A városban : A rórn. kath., gör. kath-., ág. hitv. ev., ref és izraelita iskolákban szeptember 1., 2., 3. napjain. A tanítás szeptember hó ti-án kezdődik. B) A tanyai iskolákban : szeptember hó 29., 30., október 1. napjain. A tanítás október hó 3-án kezdődik. 2. A kereskedő tanonciskolában szeptember hó 4-ik napján. A tanítás szeptember hó 11-én kezdődik. 3. Az iparos tanonciskolában szeptember hó 4., 8. és 11. napjain. A róm. kath. iskola épületében. A tanítás szeptember hó 12-én kezdődik. Felhivatnak a szülök és gyámok, hogy az elemi iskolaköteles (6—11 éves) gyermekeket az elemi iskolákába, az ismétlő iskolaköteles (12—14 éves) gyermekeket az ismétlő iskolába a kitűzött határnapokon pontosan írassák be, mert ellenesetben az 1868. évi XXXVIII. t. c. 4-ik §-a fog velük szemben alkalmaztatni. A kereskedők és iparosok pedig felhivatnak, hogy tanoncaikat a kitűzött napokon a kereskedő s illetve tanonciskolákba pontosan írassák be, mert elienesetben ellenük az 1884. évi XVII. t. c. értelmében a kihágási eljárás fo^ folyamatba tétetni. Nyíregyháza, 1910. augusztus hó 17-én. Májerszky Béla, polgármester. — Értesítés. A nyíregyházi községi polgári leányiskolában a beiratások, továbbá a felvételi és javító vizsgálatok a következő sorrendben fognak megtartatni : Augusztus 1-én d. e. 9 órakor az I. osztály beiratása ; d. u. 3 órakor I. oszt. tan. javító vizsgálata. Augusztus 2-án d. e. 9 órakor a II. osztály beiratása; d. u. 3 órakor a II. oszt. tan. javitó vizsgálata. Augusztus 3-án d. e. 9 órakor a III. osztály beiratása; d. u. 3 órakor a III és IV. oszt. tan. javitó vizsgálata. Augusztus 5-én d. e. 9 órakor az IV. osztály beiratása. Tandíj egész évre 60 korona, melynek fele a beiratás alkalmával, másik fele február hó 1-én fizetendő. Felvételi dij 2 korona, ifjúsági könyvtárra 2 korona, tanítói nyugdíjra 30 fillér. Beiratás alkalmával az iskolába újonnan belépő tanulók kötelesek születési bizonyítványukat és ujraoltást igazoló bizonyítványukat bemutatni. A női kereskedelmi tanfolyamra jelentkezők beiratása a polgári leányiskolái behatásokkal egyidejűleg, tehát szeptember hó 1-től 5-ig terjedő napokon, fog eszközöltetni. Ha legalább 30 növendék jelentkezik, a tanfolyam a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi magy. kir.