Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-12-25 / 50. szám

50-ik szám. N Y I R V I D É K Í910. december 25. 5 más képviselőjének különféle hangjait; szívesen járkálok a virágos kertben, élvezve a szegfű színpompáját, az ibolya illatát, a mák szirmának remek színárnyalatait: de mikor ezt az életet — az utcák nevében — egy rakáson élettelenül, megrögzítve látom, előfog az a bizonyos érzet, amit émelygésnek szoktak nevezni. Leverve lábaimról a Himes homok-ját s a Bujtos agyag-]éA, átrándulok a történelmi negyedbe, az Ér alá. Hadverő hősök, alkotmányépítő bölcsek, lángszavu költők jönnek felém. Ismerős valamennyi. Szegényeknek panaszra nyílik a szájuk: „Ha már minket ide hoztatok, miért hagytátok aludni hűséges bajtársainkat, szintén érdemes elődeiteket?" És lám, a Tizenhárom közül csak hármat találok! És szegény Tompa Mihálynak félre kell húzódnia a Salétrom utcába, városunk legelrejtettebb zugába, hogy valahogy rá ne találjon, ha valaki netalán keresné. Hiszen igaz, hogy életében sokban mellőzóttnek hitte magát, mért bolygatnók ezt a hitét holla után? . . . De mindezek lehetnek csupán egyéni kifogások ; utóvégre az izlés nem lehet mindenkinél egyforma Vannak, akik szeretik a lencsét, vannak akik nem szeretik. Van azonban az elkeresztelések közt olyan célszerűségi hiba, ami hosszú időn át sok félreértésre fog okul szolgálni, s amit nehéz volna megindokolni. Értem a városból a szomszédos községek felé kivezető utak elkeresztelését. Hogy miért kellett a Tokaji, Szentmihályi, Orosi, Pazonyi utcáknak évszázados nevét megváltoztatni ? Erre bizonynyal az sem fog elfogadható választ adni, aki ezt a változtatást elkövette. S ha már ezeknek uj nevet adtak, miért hagyták meg a Kállói-utca s a Debreczeni-utca nevét ? Igazán érthetetlen. Valamint érthetetlen az is, miért kellett a Sárkány utcát Sólyom ulcának elnevezni? Talán, hogy ez is szabadon repüljön ? . . . De nem kántálok tovább. Sajnos, csak post festa van mód arra, hogy a sajtóban az elkövetett hibákat szóvá tegyük; sajnos, hogy ez az állapot hosszú időn át megmarad idegenek mosolyára, nekünk pirulásunkra; de a példa talán elijeszti az eljövendő keresztelőket hasonló botlásoktól. —• — S^irLfciA^. Két rendkívül sikerült estéről számolunk be őrömmel. Ügyességet látunk abban is, hogy Bataille Balga szüz-ét combinálta össze a rendezes Molnár Ferencz Testőr-jével. Bármennyire tömjé nezett is a fővárosi kritika és közönség a hires Balga Szüz-nek, mi nem oszthatjuk ezt a felfogást és lelkesedésünket fentartjuk szebb, nemesebb, érdekesebb, irodalmibb productumok számára. Diane hercegkisasszony részére a »balga" jelzőt kissé gyöngének, színtelennek, bátortalannak találjuk, Mifelénk az olyan kislányokat, a kik egy jóravaló feleség hites urával viszonyt szőnek és meg is szöknek, egészen másfajta jelzőkkel illetik. Ennek a darabnak az alaptónusa is elhibázott, mert bizonyos erkölcsi magaslatra helyez egy elbukott kis lányt, a ki dictátori büszkeséggel mozog az események előterében, holott csak megvetést érdemel Van egy jelenete a darabnak, a mely egymagában is elegendő ahoz, hogy undorral forduljon el tőle minden jóérzésű ember. Az elhagyott feleség elmegy rimánkodni hűtlen férjéhez, a ki .balga" szeretőjével vigan éli napjait. A férj uralkodóhoz illő leereszkedéssel végighallgatja felesége könyörgését és nagy kegyesen megígéri, hogyha ráun majd a ,balgá"-ra, akkor visszatér törvényes feleségéhez. Ez a jelenet förtelmesen rut és csak a Bataille fordulatokat teremtő ügyessége tudja némikép elfelejtetni a nézővel. Mindez azonban semmit sem változtat az előadásról alkotott véleményünkön. Zilahyéktól ilyen játékot még nem láttunk! Ebből a dicsőségből legnagyobb rész illeti Vajda Ilonkát. Megvalljuk őszintén, hogy nem vártunk tőle ennyit. Legutóbb még műkedvelőnek láttuk, ma már a tiszta művészet kristályos mezőin jár. Nagyon szép, magyar beszédje van. Öröm hallgatni a szavát. Természetesen beszél és ezt oly tudatosan teszi, mintha egy modern színjátszó mester sokszor, nagyon sokszor figyelmeztette volna, hogy a jó színésznek első és elengedhetetlen eriteriuma az egyszerű, természetes, póz nélküli értelmes beszéd. Figyeltük apróra az előadását és megcsodáltuk a rendszeres studiumot, a mely játékából kiárad. Minden szava, minden mozdulata hatáiozott. Tanulásra, megfigyelésre és önállóságra vall. Művészi gondossága a nyelv rythmu?ára, zenéjére is kiterjed. Kidolgozza még a szavakat is. A kabin szót kabin-nak, a cátastropfa szót kátásztrófá nak ejti. Ezek csekélységek, de ép azért érde mesek a följegyzésre, mert kezdő színészek még a nagy általánosságok meglátásáig sem szoktak eljutni, nem hogy a legminutiosusabb részleteket is kidolgoznák. Vajda Ilonka ezen föllépésével tanúságot tett arról, hogy a rá vonatkozó hirek legkevésbbé sem alaptalanok. Ha igy halad, feltétlenül bizonyos, hogy előkelő művészi pálya kezdetén áll. Thury Elemér es Gsige Böske tehetséges, szorgalmas, jó színészek. Uj levegőt, uj vért hoztak a Zilahy társulat vérkeringésébe. Bizonyára nagy nyereséget jelentenek a társulat két régi alaposan megunt tagjával szemben. Különösen kitettek magukért a Testőr-ben. Zsúfolt ház feszült ^figyelme kisérte őket. Azzal a meggyőződéssel távoztunk el a színházból, hogy ők az erősségei a Zilahy társulatának. Dr. BartoN Sándor. Felhívás előfizetésre. Lapunk e száma utolsó lévén ez esztendőben, tisztelettel kérjük az előfizetések megújítását s a lap járatásáért járó esetleges hátrálékos dijak beküldését. Tisztelettel A „Nyirvidék" kiadóhivatala. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk előfizetőinknek, munkatársainknak s lapunk minden rendű olvasóinak. — Kitüntetés. Őfelsége a király Májerszky Bélát, Nyíregyháza város polgármesterét kir. tanácsossá nevezte ki. Ez a kitüntetés szülővárosának szentelt, 36 évi buzgó és lelkiismeretes szolgálatban szerzett érdemeknek az elismerése s mi és mindazok, akik Májerszky Bélának, a város, az egyház s a társadalmi életben kifejtett tevékenységének tanúi voltunk: készséggel hajtjuk meg előtte ez alkalommal is az elismerés lobogóját. A nyíregyházi önkéntes tüzoltó-egyesület, melynek Májerszky Béla egyik megalapítója s első főparancsnoka volt, a kitüntetés publikálása napján, pénteken este 7 órakor fáklyászenés felvonulással tisztelgett a polgármester házánál. — Karácsonyi istentiszteletek az evangélikus egyháznál. A karácsonyi ünnepeket már a templomban ünnepli a helybeli evang. egyház a következő sorrendben: Karácsony 1. napján reggel aA7-kor tótnyelvü úrvacsora-osztással, melyet Fábry Tivadar segédlelkész szolgáltat ki. Tótul szónokol Geduly Henrik; magyarul Paulik János. Délután tótul szónokol Fábry Tivadar s.-lelkész. Karácsony 11. napján reggel 7 órakor úrvacsora-osztás magyar nyelvű szertartással, melyet kiszolgáltat Ligeti Ede s.-lelkész. Tótul szónokol Paulik, magyarul Geduly. Délután magyarul Marcsek János theologus. Ugyancsak II. ünnepen d. e. 10 órakor Kálmánházán istentiszteletet tart és urvacsorát oszt Harsányi István missiói lelkész. Karácsony III. napján reggel 7 órakor tót urvacsorát oszt Fábry. Ó-év estén 4 órakor tótul szónokol Geduly. magyarul Paulik. Újév napján reggel 7 órakor magyar urvacsorát oszt Fábry. Tótul szónokol Ligeti, magyarul Harsányi István missiói lelkész. Vízkeresztkor reggel 7 órakor tót urvacsorát oszt Geduly. Tótul szónokol Fábry, magyarul Vietórisz László hitjelölt. Ugyancsak Vízkeresztkor d. e. 10 órakor Kisvárdán istentiszteletet tart és urvacsorát oszt Harsányi missiói lelkész és Paulik. Közli Paulik János e. igazgató-lelkész. — Mezffssy Béla beszéde. Dr. Mezőssy Béla, a nagykállói kerület orsz. képviselője a képviselőház szerdai ülésén, a napirenden levő szerb kereskedelmi szerződés tárgyalása alkalmával nagy beszédet mondott, melynek bevezető részét közölni kívánjuk itt, okulásul abban a zűrzavarban, melyet — a most már mindinkább napfényre kerülő nemzetközi törekvések képviselői mesterségesen föltámasztani igyekeznek a magyar gazdák és a magyar kereskedők és iparosok között, a maguk nemzetietlen céljaik elérésére. A beszéd e része a következőleg hangzik: Mi, magyar gazdák a saját álláspontunk megvédésénél a legkisebb támadástól, a legkisebb agreszszivitástól is a legnagyobb mértékben tartózkodtunk; mert nem volt reá szükségünk, mert egy igazságos ügynek - önmagában az ügyben rejlik a hódító ereje. Tetszik, vagy nem tetszik, ma az adott helyzet az, hogy az egész világ vámpolitikai irányzata a védvámos rendszeren alapul. Ez lehet kellemetlen, ennek lehetnek kinövései a széles társadalmi rétegek, a fogyasztó közönség érdekei szempontjából, de hogy a védvám támogató ereje egyformán melengeti az ipart és a mezőgazdaságot, ez egy olyan elemi igazsag, mely bizonyításra abszolúte nem szorul. És éppen ezért sajnálnom kell, hogy a támadás olyan körök részéről indult ki, amely körök az ipari védvám melengető hatásának elsősorban és főleg nagyon sokat köszönhetnek. Hogyan érezné magát a zsenge magyar gyáripar, ha pl. mi, a magyar mezőgazdaság, állandóan egy nagy agitációt indítanánk az ipari védvámoknak ilyen, vagy amolyan formában való meggyengítésére, vagy egesz eltörlésére ? Egy ilyen agitáció mellett lehetséges lenne-e Magyarországon az ipari konszolidáció ? Lehetséges lenne-e Magyarországon gyárakat alapítani? Az a törekvés, amely azt célozza, hogy a magyar nagy- közép- és kisbirtok között mesterséges ellentéteket támaszszanak, nem fog sikerre vezetni. Ezt méltóztattak látni a vita eddigi folyamán is, amikor a legexkluzivebb és a legélesebb álláspontot nem mi, akik talán a középbirtokhoz közelebb állunk, hanem a kisbirtok képviselői foglalták el, az egész vonalon. Hiszen t. Ház, ha ellentétet lehet keresni egy vámpolitika terén, akkor igenis, van ellentét a kisipar és a nagyipar helyzetében. Ha van ellentét és ha lehet arról beszélni, hogy egy védvámos politika minek a melegető ágya, akkor mi igenis, nagyon könnyen beigazolhatnék, mindenféle statisztikai számadatok nélkül, hogy a túlzott védvám, támogatva a kartelek és trösztök erejével, nagyranöveli a kapitalisztikus nagyipart, de ugyanakkor létalapjában rendíti meg a kisipart. Mi soha ezt az érdek-ellentétet kihegyezni nem törekedtünk, mert tudjuk, hogy modern állam csak ugy viselheti el a nagy terheket, amelyek egy modern állam fejlődésével szükségszerűen jelentkeznek, ha tőkeerős és hatalmas nagyipar is fejlődik. De tovább megyek, t. Ház. Egyenesen állítom és meggyőződésem egész erejével azt mondom, hogy a védvámos politika mezőgazdasági szempontból sokkal hathatósabb, sokkal szükségesebb a kisbirtok érdekében, mint a nagybirtokéban. Aki látja, hogy a nagybirtok az utóbbi tiz év alatt miként bomlik és esik a maga atomjaira, tudja, hogy nem kell semmiféle mesterséges eszközt igénybe venni, hogy az üdvös cél — kijelentem, hogy üdvös cél, hogy Magyarországon a mezőgazdasági kisexisztenciák száma szaporittassék — mondom, nem kell " mesterséges eszközöket igénybe venni e cél forszirozására. De tény, hogy a sokszor forszírozott és sokszor nem forszírozott, és természetes birtokmegoszlási akcióval ma a magyar társadalomba egy uj ellem, a kisgazdák százés százezrei jutottak be. A kisgazda egyáltalában nem szorul arra, hogy velünk szemben bizonyos érdekkörök akarják az ő hívatlan és fel nem fogadott prókátoruk szerepét játszani. — Mi mindannyian örülünk a kisgazda-közönség előremenetelének és vagyonosodásának, és szivünkből kívánjuk megerősödését, mert ebben a kisgazda-közönségben látjuk a jövő Magyarországnak hajnalhasadását.