Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-12-25 / 50. szám

44 ik szám. N Y I R V I D É K 1910. november 13. 3 az izr. magyar irodalmi társulat célja és hivatása kettős. Első sorban az, hogy saját felekezetünk kebelében terjessze minél szélesebb körben vallásunk tartalmának, erkölcsi tanaink egészének ismeretét, hogy főleg az ifjú nemzedéknek, amelyet nyelvben, érzésben és gondolkodásban egyaránt magyarnak nevelünk, hogy annak közvetítse Izrael hagyományának, törté ne lének kincseit. Másodsorban pedig céljául ismeri el a társulat azt, amint első programmjában hirdette, hogy „ami nemest és általános érdekűt hitünk és erkölcsi világfelfogásunk magában rejt, mindazt értékesítjük a nemzeti köztudat szolgálatában a magyar közművelődés gyarapodására." Nem akarja tehát az izr. magyar irodalmi társulat, amint némelyek tévesen gondolnák, felekezetekre osztani a magyar irodalmat, hanem ellenkezőleg, feltárva felekezelünk eszméinek kincsesházát minden magyar számára, ezzel is szorosabban akar hozzáfűzni bennünket a nemzeti eszme másvallásu táborához. És a mi előkelő társulatunk 15 évi fennállás alatt bőségesen bebizonyitotta, hogy hivatásához méltón törekszik kitűzött célját megvalósítani. Először is elvégezte feladatainak egyik legnagyobbikát, kiadta 4 kötetben a szentírás hü magyar fordítását. Ez a fordítás az első a magyar bibliák között, mely az eredeti héber szöveg alapján készült és igényt tarthat arra, hogy enn«k hű tükrének tartsák. Már pedig tudjuk jól, hogy a szentírás, a könyvek könyve, a zsidóság valláserkölcsének legdicsőbb, legfenségesebb megnyilatkozása döntő befolyással volt az egész haladó emberiség erkölcsi fejlődésére az ókortól fogva a legújabb korig. Hisz, amint egy író helyesen mondja, akkor, „mikor a haldokló kimaeai énekes" eggyé olvasztotta a homeridák verses meséit, a jeruzsálemi templomban már a legnagyobb zsidó király százados zsoltárénekeit kisérte a léviták zenéje ; mikor Sappho ellantolta szerelme epedéseit a lenkádi szirteken, Juda mezőin már egy zsidó vezér- és költőnő 700 éves harcidalát énekelték; és mikor a világ Ura, Róma, hozzáfogott a hellének szellemi morzsáinak felszedéséhez, a zsidó genius már befejezte az örök könyvet, mely nemsokára átvette a világuralmat és átalakította az egész földkerekség képét !« Társulatunk munkásságának koronája marad tehát a szentírás magyar fordítása, amit most azzal akar kiegészíteni, hogy az ifjúságnak fogja a számára készülő kiadásban kezébe adni, hogy forgassa és olvassa az írást, erősödjék és emelkedjék annak eszméin lelkilegerkölcsileg. Nem különben behatóan foglalkozik a társulat a hazai zsidóság történetével. Kiadta nemcsak oklevelei gyűjteményének első kötetét, (Magyar—zsidó oklevéltár, I. Budapest, 1903.), de egyes részei feldolgozását is, közöttük annak az örökké dicsőséges küzdelemnek a történetét, midőn a magyar zsidók a csatatéren bizonyították be, bogy lelkileg beolvadtak a magyar Az asszonyok szoknyáján elől, hátul kötény van. Télen két kendő van a fejükön. Az alsó olyanformán van elhelyezve, mint ahogy az alföldi parasztasszonyok kötik be a fejüket kenyérsütéskor; a másik kendő ennek a tetejére jön. Az öreg asszonyok fehér ruhát viselnek a fejükön. Az öregségnek a természetes, kötelező ruhaszine: a fehér. Még a házakról kellene valamit mondanom. A legtöbb ház fából van. Ez igen célszerű. Száraz és télen bámulatosan meleget tart. Az ilyen házakon nincs kémény. A füst a padlásra megy s onnan oszlik el a zsúp szálai, esetleg a cserép hézagai között. Aki azt véli, hogy itt a tűzesetek napirenden vannak : roppant téved. A pópa mondja, hogy ő már 15 éve itt van: még soha se volt tüz. Bizonyos, hogy az oláh nép tud vigyázni. Óvatos, csendes nep. Nem híve a mindenáron virtuskodásnak. És roppant összetartó, bámulatosan szívós. Terjed is. Hány száz nemesi kúriában laknak néhány évtized óta románok! Hány magyar templom dűl össze, mig ezek egyre szebbeket építenek !! Bizony mondom, igen sokat tanulhatnánk mi magyarok a románoktól! De nem akarunk. Pedig nemcsak dolgozni, de tanulni se szégyen ! Matlák József. nemzelbe, már 48-ban is részt vettek a magyar szabadságharcban anyagi, szellemi és véráldozattal egyaránt. (Dr. Bernstein Béla, Az 1848—49-iki magyar szabadságharc és a zsidók. Jókai Mór előszavával. Budapest, 1898). És ha a magyar közönség a társulatnak eddig megjelent tizenöt évkönyvét lapozgatja, meggyőződik arról, hogy az „IMIT* magas színvonalon álló számottevő munkákkal gazdagította a magyar irodalmat. Épp ugy hálával fogja fogadni minden hozzáértő azt a két kötetet, mely a zsidó irodalom történetét nyújtja első izben magyar nyelven, (Dr. Kecskeméti Ármin, A zsidó irodalom története, Budapest, 1908, 1909.) mely 2200 évnek hatalmas szellemi mozgalmát és eredményét mutatja be. .kidomborítva azt az igazságot, hogy a zsidóság nem csak passiv szereplője, vértanuja a világtörténetnek, hanem aktív részese, kulturmunkása, kinek alkotásai irodalom- és művelődéstörténeti beccsel bírnak." És bátran állítom, H. és U. ! hogy igaz lelki gyönyört, műélvezetet fog találni minden müveit olvasó abban a héber költők antologiá* jában, melynek első kötete ezer év héber költészetének termékét mutatja be, mesteri feldolgozásban. (Patai József, Héber költők, Budapest, 1910). Felvonulnak itt előttünk igaz ihlettségü, lánglelkü költők soha el nem évülő, mert belső értékkel biró költeményeikkel abból a korból, midőn az európai kulturnemzetek irodalma még csecsemőkorát élte, még csak kezdetleges szárnypróbálgatásokat mutat fel. Ilyen, és ehhez hasonló munkásságot fejtett ki az Izr. magyar irodalmi társulat, amire kötelességünk büszkének lenni ! De lássák tisztelt hölgyeim és uraim, a mi társulatunk nem elégszik meg a holt betűk seregével, bármily nagyot és dicsőségeset nyújtanak, hogy csak ezek utján küzdjön magasztos céljanak eléréséért, hanem az élő szónak hatalmát is szolgálatba szegődteti, mikor felolvasásai által közvetlen érintkezésbe lép mindazokkal, akik az ő törekvéseit felfogják, szándékát üdvösnek tartják és munkásságát meleg részvéttel jutalmazzák. Mi meg vagyunk győződve, H. és U.! hogy az a vallásos cs nemzeti, magyar és zsidó szempontbol egyaránt fontos cél, mely az izr. magyar irodalmi társulatot vezérli, az Önök diszes körében, az Önök müveit felfogásában lelkes érdeklődésre "talál és mi mindannyian készek vagyunk azt érdemessége és értéke szerint tőlünk telhetőleg támogatni és előbbre vinni. Ennek tanúbizonyságát akarjuk most is szolgáltatni, midőn figyelmes készséggel fogjuk követni a nagyérdekü előadásokat, melyek hozzánk fordulnak. Először is a komoly tudomány mélységes aknáiból fog felszállni előttünk a nagy tudós, az éleselméjü kutató minden salaktól megtisztított eredménye, aki kiváló szaktudással elvégezte helyettünk a nehéz, fáradságos bányászmunkát. Hallani fogunk a héber könyvről külső alakjában, mint érvényesítette kulturhatását már az ókorban. Hallani fogunk a héber könyvről és népéről, természetszerűen a bibliáról is, de nem vallástörténeti szempontból, hanem mint a népek civilisátoráról. És hallani fogunk a héber könyvről technikai szempontból, amint a mi tudós felolvasónk kutatásai által a tudomány és művelődés hasznára felderítette. Majd pedig a költészet himes szárnyain fog bennünket második felolvasónk felemelni az eszmék magasságúba, nem amint hivatása kijelölné, a jogi problémák szövevényes birodalmába, hanem amint ihletett lelke hajtja, az embereket gyönyörködtetve tanitó gondolatok színes, költői világába. Mindezért pedig hálás köszönettel tartozunk első sorban az izr. magyar irodalmi tár sulatnak, mely előzékenységével kitüntetett bennünket és véle együtt az országos izr. közalapnak, mely a vidéki felolvasások anyagi terheit viseli, majd pedig kedves véndégeinknek, kik a fővárosból hozzánk elfáradtak. Amidőn én e bensőséges hálának mindnyájunk nevében a legnagyobb őrömmel adok kifejezést, van szerencsém a mélyen t. felolvasó urakat a legmelegebben üdvözölni és e reánk nézve mindenkorra emlékezetes estélyt megnyitván, felkérem őket, szíveskedjenek felolvasásaikat megtartani. A nyíregyházi tejtermelés és tejkereskedés egészségügyi ellenőrzéséről. Közismert tény, hogy a tej, mely egyik legfontosabb és úgyszólván nélkülözhetetlen élelmiszerünk, több különféle állati és emberi fertőző betegség közvetítője lehet. S dacára ennek, a tejtermelés és tejkereskedés egészségügyi ellenőrzésére mégis kevés, jobban mondva semmi gondot nem fordítunk. A tudomány mai fejlettségével nem egyeztethető meg többé a tejvizsgálatnak jelenleg szokásban levő módja, mely csupán a táplálóérték, hamisítások kiderítését célozza, hanem egészségügyi szempontból is vizsgálandó. Mindenesetre fontos, hogy az eladásra kerülő tej hamisítatlan s értékének megfelelő minőségű és mennyiségű Ipgyen. De elengedhetetlen egyszersmind az is, hogy a tejet egészséges tehenektől, egészséges egyének által tisztán kezelve, ragályanyagoktól s ezek mérgező anyagcseretermékeitói mentesen kapjuk. A tejvizsgálatnak tehát a termelés helyén kell kezdődni a tejelő állatok helyes kiválasztásával, azok egészsége, takarmányozása, ápolása, istállója, a fejőszemélyzet s hozzátartozóik, tejesedények vizsgálatával. A helyszíni és piaci tejpróbavételek után pedig laboratóriumban végződni. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a városba eladás végett beszállított tej az egészségügyi követelményeknek megfelelően termeltetett s tisztán lett kezelve. Szóval a mi tanyasi és falusi asszonyaink teljesen kifogástalan tejet hoznak. Mi történik most ? Beferlőzik azt a vevők. Mert mit látunk ? Azt, hogy a tejet korán reggel beszállító asszonyok itt is, ott is leteszik batyujokat, hogy épen az imént felkelt háziasszony, szakácsnő, szolgáló a tejet megkóstolja, a tejfelbe belenyaljon, a vajat megcsipdesse, összenyalja s a maradékot visszaöntse a többi közé, illetve visszaadja az eladónak. És ez igy megy nyíltan, mindenki szeme láttára a piacon is. Nőkkel szemben ugyan, de közérdekből, közegészségi szempontból ki kell nyilvánítanom, hogy sokan benne hagyják szájuk ízét, kezük piszkát s ki milyen ragalyanyagot a nyíregyházi piaci tejben, mig az végre vevőre talál. Hogy teljes legyen a befertőzés, jön a szél, mely felkavarja az utcák piszkos porát s viszi a tejbe és tejtermékekre. Tejnek az ócskapiacon való árusítása, ahol az egyik az elviselt ruhadarabot rázza, a másik pedig a tejet méri; nagyon visszatetsző s épen olyan ízléstelen és közegészség ellen való merénylet, mint a kóstolgatás. S mi fatális közönbösséggel nézzük, bogy hurcolják szét városunkban s mint viszik be családunkba tej utján a különféle fertőző betegségek s ezek közt a tüdővész csiráit, melyek mint tolvaj, lopva támadják meg s ássák alá legféltettebb s legdrágább kincsünket, egészségünket. Tulajdonképeni főcélom rámutatni azon szomorú valóságra, hogy az emberi gümőkóros megbetegedések egyik legveszedelmesebb forrása, a gümőkóros tehenek teje. Mielőtt a részletezésekbe bocsátkoznám, el nem mulaszthatom, hogy röviden ne érintsem a tejbe fejés után került fertőző anyagok romboló hatását. Időszerű lesz talán első helyen említenem, hogy Kalkuttában egy hajó legénysége, majd pedig egy fogház lakói betegedtek meg ázsiai kolerában fertőzött tej fogyasztása következtében. Stuttgartban, úgyszintén Drezdában az 1906-iki tífusz-járvány tífuszos tejszállitó által fertőzött tej utján terjedt el. Legutóbb Bécsben észlelt tífuszjárványt is a tej közvetítette, illetve terjesztette. Dániában egy izben 51, Stendrupban pedig 45 egyén betegedett meg diftériában s mindkét esetben diftériabacillusokkal fertőzött tej fogyasztásával volt a tömeges megbetegülés okozati kapcsolatban. Utóbbi esetben a tejszállitó asszony gyermeke volt difteriás. Hazánk különböző vidékein eszközölt tuberkulinozás eredménye szerint a tehenek körülbelől 50% a gümőkóros. A budapesti közvágóhíd adatai szerint 1907-ben levágott magyar fajta 19'8%-a és a nyugati fajta szarvasmarha 25'2%-a, vagyis összegezve: az ott levágott szarvasmarhák 45°/o-a volt gümőkóros. Nagyon természetes, hogy a nyíregyházi és környékbeli