Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-12-18 / 49. szám

2 49-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. december 18 kalta rosszabb a helyzet most, midőn ennek a veszedelmes elemnek tömeges inváziója áll előttünk. Szabolcsvármegye törvényhatósági közgyűlése 1904-ben foglalkozott ezzel a kérdéssel, s ha jól emlékezünk, dr. Vadász Lipót indítványára feliratot intézett a belügyminiszterhez a galíciai bevándorlás korlátozása érdekében. Most egy akut veszedelem bizonyossága fenyegeti az országot s első vonalban a felvidéki vármegyék rabszolgaság állapotába szipolyozott népét. Emelje föl tehát megint a szavát a vármegye az invázió ellen. Rovás, Aki a függetlenségi pártnak kijelentéseit mindenkor komolyan veszi, ugy jár, mint aki minden menydörgés után jótékony esőt vár. Ilyen megfélemlítő detonátiók közzé tartozott az a kijelentés is: „Sutba kell dobni a közös banknak átkos intézményét." S ime, amikor Szabolcsvármegye közönsége is ezt harsogta, egy függetlenségi elveiről hires alföldi város arra kérte ezen átkos intézményt, — hogy állítson területén is egy átkos bankfiókot. Node ez még semmi; elvégre is a koalíció a kölcsönös elvfeladáson, s igy a függetlenségi elveknek is ideiglenes szegreakasztásának árán épült fel. De mit szóljunk ahoz, mikor egy szomszédos vármegyének legintransigensebb függetlenségi alispánja, most járul egy küldöttség élén ugyan e kéréssel a miniszter elé, — most mondjuk, amikor e politikai pártnak immár teljesen szabad keze van, és a közös bankkal szemben engesztelhetlen ádáz harcra készül! # * * Mennyivel korrektebb a munkapárt állásfoglalása! Mint a koaliciónak törvénytelen magzatja, névtelenül született, örökségre számot nem tartott s mert jövőjében bizni Laczi bácsi nem sokat kérdezősködött, néhány óra alatt elintézett mindent s harmadnap egy egész kis társaság volt útban, akik mindnyájan Ilmácska szórakoztatását tűzték ki célul maguk elé. * * * — Jó napot, öcsém! — köszönté néhány nap múlva Laczi bácsi Kenesit, — hogy vagyunk P — Amint látja, bátyám, egyedül. — Elég baj az, fiam, sokat busultam én már emiatt, pedig még azt sem tudom jóformán, mi a bajotok. Ilma szavaiból csak azt tudtam megérteni, hogy nincs akaratod s nem tudsz neki imponálni, ő pedig azt ^kívánja, hogy parancsolj és uralkodjál felette. — Ugyan bátyám, ez csak nem ok arra, hogy itt hagyjon. — Persze, hogy nem ok, de hát az ördög tud az asszonyok kificamodott észjárásán elmenni. Olyanok azok mindég, mint az örök rébusz, senki sem tudja kitalálni, hanyadán van velük. De ez még nem a legnagyobb haj, hanem az, hogy a feleséged komolyan beteg. Az orvos nagyon aggódik s a legrosszabbtól félhetünk, ha valami jó változás közbe nem jön. Kenési elhalványult, alig tudott magán uralkodni, csak most érezte igazán, milyen nagyon szereti kicsiny asszonykáját. — Egy szavam volna hozzád öcsém, hallgasd meg komolyan. Tudom, hogy mélyen meg vagy sértve, azt is tudom, hogy ártatlanul, de ismerve szived természetes nemességét és nőd iránti érzelmeidet, én az öreg, ősz ember arra kérlek, légy nagylelkű mindnyájunk iránt és feledd el a sérelmet, melyért a sértő keservesen nem lehetett, Ígéretekkel senkit fére nem vezethetett. És nem is csalódtunk benne; nem vártunk tőle semmit, és ennél kevesebbel a legjobb akarat mellett sem fog beszámolhatni. Az ellenzék, hogy tétlenségét leplezze, most a készfizetésen lovagol. Ugyan kérem szépen, nem veszi-e észre, hogy a közös banktól, amelyet megszüntetni akar, készfizetést nem követelhet? # * * Különben a készfizetési kötelezettségnek előző törvénybe igtatása, vagy a bankaktákba való felvétele volt nagy hiba; e kötelezettségnek később bekövetkezett felfüggesztése még ennél is sokkal nagyobb. „Ha a kamatláb emelésével az aranykivitelt korlátozni lehet, nincs útjában a készfizetésnek semmi.* Semmi! Dehogy nincs! Hát a hitelforgalomban nem akadály a bankkamatláb emelése? S a kamatláb emelése megvédi-e az aranyat a külföldi kamatláb emelésével szemben is? A parlamentünkre vagy kormányunkra bizni a készfizetés megkezdésének idejét — ami különben egy és ugyanazon dolog — alkotmányunkba ütközik s nem egyéb, mint egy uj közösügynek törvénybe iktatása. Az elkövetett hibákat csak egy bankprovizorium hozhatja helyre, amelynek lehető rövidebbre szabandó tartama alatt törölni kell a felfüggesztő rendelkezést s minden kormányi és parlamenti beavatkozás és döntés mellőzésével szépen bevárni, — mig a készfizetés mint rendszer automatikusan bekövetkezik. —y — $, A huskérdéshes. Akik nem kuporodhatnak a húsos fazekak mellé, azoknak az u. n. huskérdés nem égető, hanem koplaltató kérdés, mert hát nem mindenki szeret krumplipecsenyén hizni. Nem magamról szólok mert nekem mindegy, csak pacal vagy snepf melléklet ne legyen. bűnhődik. — Segits nekünk, hogy megmenthessük a meggondolatlan gyermek drága életét. — Mit tehetnék én Bátyám? hisz látja, hogy Ilma nem síeret engem és nem is szeretett soha! — Nem-e ? hát akkor mi tette beteggé ? mi változtatta ugy meg, hogy nem lehet többé ráismerni ? hová lett asszonyos vidám kedélye, ritka szépségével együtt? Megölte a bánat, az utánad való sóvárgás, mégis azt mondod, hogy nem szeret. Hát nem érzed, hogy életével fogja megfizetni dőreségét? — Tudod mit, holnap Huszton lesznek, megakarják neki mutatni az ősi vár gyönyörű fekvését. Jerünk mi is, mint turisták oda. Észrevétlen megfigyelheted őt és ha ugy találod, hogy szavaim alaptalanok, fordulj vissza s engedj át minket a végzet akaratának. — Jól van, menjünk. * * * A huszti vár regényes romjait aranyos fátyollal készül bevonni a délutáni nap ragyogó sugárkévéje, mig a hegyoldal óriási fái alatt hívogatóan kellemes sétahelyek terülnek el, mintha cs-ak ábrándozásra serkentenék az embert, a régmúlt idők dicsősége és édes bus emléke fölött. Igen, de nem mindenki tud és szeret ábrándozni, arra is születni kell, de jaj annak, aki ért hozzá . . . Ilmácska társasága nem szokott ábrándozni, legalább az üde pázsitra teritett abroszok gazdag tartalma nem erről tesznek tanúságot. De hol van Ilma? Nincsen a vidám poharazók közt. Nagyon elfáradt, azt mondta, pihenni akar egy keveset. Szívesen megengedték mert ebben a tekintetben a snef és a kutya előttem egy rangban állanak. Több mint 50 év elölt bécsi medikus koromban 80 forint havi gázsim járt. Mindég előre kifizettem a lakásért tiz forintot, az ebédért 9 forintot de soha sem lettem kövérebb mint akkor. Az akkori 80 forint felért a mai 180 forinttal. Sem akkor sem mostanában nem volt természetem a bankót élére rakni de adóságot sem csinálni. A hónap vége felé tehát csak egy pár hatos, vagy annyi sem lézengett a zsebben. Técsy Ferecz későbbi segédorvosommal osztottam meg lakásomat, a kinek sokkal kevesebb havi pénze járt. Igen gyakran megesett tehát az, hogy vagy a holdvilágnál, vagy egy ötkracáros suszterlajblival vacsoráztunk. Egy ilyen alkalommal, kegyetlenül zimankós téli időben, a mikor nemcsak a doktort, de még a kutyát is kár kihajtani; a mikor mág a medikusok lakta Alser külvárost széles glacis választotta el a belvárostól, azt mondom Técsynek: .Sovány vacsora lenne ez Hékás, jerünk be a belvárosba Sacherhez (első rendű csemege üzlet a Himmelpfort és Weihburgasse szögletén) Ne törődj a fizetéssel. Ez az én gondom." Fél cipót hónunk alá dugva, az akkor divatos nagy gallérköpenyegünket vállunkra vetve, neki dőlve a hózivatarnak, megállottunk a Sacher külömbnél külömbféle csemegéket rejtő kirakata előtt, a mi pedig még a Háuffelénél is külömb volt. Na Ferke mi kell? Fácány, nyul, vagy őzderék ? Hál én őzderékot kérnék, mert az kiadóbb! Jól van! Én meg ebből a tengeri rákból, lazacból és pisztrángból eszem, mert nekem csak a finomabb ételekre vásik a fogam. Ezzel szeldeltünk a suszter cipóból, odadörzsöltük a kirakatnak ablákához és mondhatom, hogy a vacsora ennél sem az előtt sem azután jobban nem esett. A nevetve bámuló közönség annyira eltorlaszolja az utcát, hogy a rendőrségnek kellett a kocsiforgalmat helyre állítani. Még ma is nyalom a számat utánna. Na de hát nem mindenkinek van az a szerencséje, hogy bohémé diák lehessen. Sokan a kirakat mögötti húsfélékből is szeretnének nyalakodni. A mai méreg drága húsárak mellett azonban egy 1000 forintos hattagú család többnyire csak a kirakatnak ablakát nyalhatja, mert hát orra hústól foghagymás. neki s magára hagyták — és most ott térdel a hegyoldalán lévő kicsiny kápolna durván faragott oltára előtt, apró, megfogyott kacsóit buzgó imára kulcsolva, ajka hallgat, csak a lelke, az a fájó, beteg lélek beszél az Ég urához, mig szivetrázó hangos zokogásba nem tör ki és össze nem esik a hideg kőkockákon. — Elég a gyerekeskedésből! — szólal meg ekkor mögötte Kenesi szigorú hangja, — minő könnyelműség ezen a nedves helyen ilyen sokáig időzni. — Dezső! édes kis uram, te vagy ? hogy jöttél ide ? megtudsz nekem bocsájtani ? Szeretsz még egy kicsit P Lásd, én a te bocsánatodért imádkoztam most is. Ugy-e meghallgatott a jó Isten ? - Meg, galambom, de most engedelmeskedjél s menjünk a többiekhez. — Nagyon szivesen, csakhogy újra mellettem látlak. Néhány perc múlva ők is az ozsonnázók közé telepedtek, akik szives örömmel fogadták őket és ugy tettek, mintha semmi sem történt volna. Csak Laczi bácsi nem tudta megtagadni magától, hogy egy ékes dikciót ne mondjon, az asszonyok férjeik iránti engedelmességéről, mely a szerzett tapasztalatok szerint, a nők legfőbb erényét képezi. Nem tudom, igaza van-e a jó Laczi bácsinak, ámbár a teremtés urainak rendesen igazuk szokott lenni. De az nem szenved semmi kétséget, hogy Kenesiné nem panaszkodhatott többé az ura akarathiánya és engedékenysége miatt. SSL