Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-11-13 / 44. szám

A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye, Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: HOSHÁ2-TBR 6. SZÁM, Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. flöflzetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor. Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. behurcolták a száj- és körömfájást s ez a ragály immár 17.000 udvart tart zár alatt, tehát mesterségesen is csökkenti a felhajtásokat és fokozza a drágaságot. Érthető, ha ilyen körülmények között az amúgy is felizgatott fogyasztók közvéleménye a kétségbeesés elkeseredettségével kapkod a mentő eszmék után. S miután azt állítják, hogy a szerb élőállatbehozatal megszüntetné a drágaságot, csak természetes, hogy a behozatali engedély ellenzőit a közjólét ellenségeinek tekintik. Maguk a gazdák vegyes érzelmekkel állanak a vádlottak padján. Uzsorával vádolják őket idehaza, mig a külföldi kereskedők szó nélkül fizetik a mai állatárakat, fizetik a vámokat és a fuvarköltségeket és még igy is tűrhető ellátásban részesitik a külföldi piacok fogyasztóit. Ebből az következik, hogy a tőlünk importáló államokban a gazda többet kap a jószágáért, mint a magyar gazda, tehát az állatárak nálunk olcsóbbak, mint a nyugati államokban. Csakhogy mig a külföldön ez megszokott dolog s a keresi ti viszonyok is a drágább húshoz igazodtak, addig nálunk a balkáni behozatal és a rossz takarmány termések által erőszakolt felhajtások elkényeztették a közönséget. A mi közönségünk Európa huskamarájának megcsappanását csak most kezdi érezni és ennek ellenére minőségbeli igényei olyan magasak, amelyek egyáltalán nem Oszi dal. Miért oly későn, georgina ? A rózsa régen elvirult, A mézecske mézzel betelve Téli nyugalmába vonult. Nem fáznak-e a rideg éjben Aranyos sárga szirmaid ? — Ha vissza hoznám most tenéked A tavasz derült napjait ?! Nos, mindegy néked, szép merengő ? — Mi kezet foghatunk tehát: Valamint te, ugy én se láttam Az élet bájos tavaszát. Későn ébredtem szerelemre, Mint te, lángszemű szép virág. — Későn, korán : egyforma mindig, Szerelemi bú és boldogság. — H. v. Gilus után: Mayer Béláné. Anyám névnapjára. Az édes, szeretett otthontól oly messze, Jő fel rám a reggel — és száll le az este. Hideg környezetben nagy idegenségben Milyen rossz is lenni, igazán most érzem. Támadnak szívemben édes vágyódások, Lelki szemeimmel csak egy arcon látok, A szeretet, mely lesugárzik róla Szelídebb, miként egy fehér őszi rózsa, Áldásos, jóságos, gyöngéd, harmattiszta, Édes gyermekkorba száll a lelkem vissza. Régi tündérmesék, elringató nóták Szép emlék felhője hullat rám száz rózsát. veszedelmes hadviselés, A főváros kereskedelmi és ipari körei és demokratái, támogatva a szociálisták által teljes erélylytl folytatják azt a mozgalmat, mely a balkáni élőállat behozatal kierőszakolását tűzte célul. A miniszterelnök tudvalevőleg elutasító választ adott a fővárosi küldöttségnek, de ez csak olaj volt a tűzre. E hó ötödikén ujabb értekezletet hívtak ös-ze s ebből folyólag az országos agitációhoz szükséges előmunkálatokra bizottságot küldöttek ki. A tervbe vett agitáció célja az, hogy az állatbehozatali akadályok ellen harcba vigyék az összes magyar városok fogyasztó polgárait. ízelítőt ad a megindított mozgalomból már a szombati előkészítő értekezlet is, melynek elnöke Lánczy Leó volt, előadója VázsoJiyi Vilmos, egyik vezérszónoka Sándor Pál Természetesen mind egyetértenek abban, hogy az országhatárait az élőállatok behozatalára meg kell nyitni. De Sándor Pál még ennél is tovább megy. Ő azt hiszi, hogy a mai magas vámok mellett nem hozhatnak be annyi szerbiai állatot, hogy az árak jelentékenyen csökkenjenek. Megpendíti tehát azt a mentő eszmét, hogy a vámokat részben vagy egészben lüggeszszük Jel. Persze, ez az ujabb jelszó az értekezleten rokonszenves fogadtatásra talált, mert nincs is annál egyszerűbb és kellemesebb dolog, mint elvezni a védővámokat ipari téren, lerontani mezőgazdasági téren, diágán adni az ipari cikkeket és olcsón vásárolni a nyers terményt. Nem közönséges mértékű elfogultság kell ahhoz, hogy valaki egészen komolyan ilyen osztó igazságot hozzon javaslatba. De immár annyira kiélezték a drágaság kérdését a gazdák ellen, hogy alig csodálkoznánk, ha legközelebb rokonságot mutatnának ki (a földgáz mintájára) a földszurok és a baromtrágya között s ezen az alapon az egész állatállományt elkoboznák. Bizonyos körök és az általuk szuggerált sajtóorgánumok a drágaságot mint sérelmi tőkét olyan furfangos ügyességgel alkalmazzák az agrárpolitika ellen, hogy valóságos közgyülöletet sikerült teremteniük. Ismert élelmességével a husinségből fegyvert kovácsolt magának a merkantil politika, melyet látszólag a fogyasztók millióinak érdekében forgat, valójában pedig eltereli a figyelmet saját magának a drágaságban valóbünrészességtől, mert mint panaszos támad ugyanazon védővámpolitika ellen, melyet Ő a saját területén, kartellekkel is súlyosbítva, ugyancsak kihasznál. Ennek a mozgalomnak táplálékot ad állattenyésztésünk ujabb szerencsétlensége. A Romániából becsempészett állatokkal Én édes jó anyám! hogy figyelted léptem, Ártatlan gyermekség virágos kertjében Védett a tövistől imádságos szavad, Oly szépen mondottad: „gyermekem nem szabad." A te szíved-lelked mindig csak szeretett. Haragod sem volt más csak tiszta szeretet. Jóságtól voltál te örökké áthatva Édes anyánk voltál örömbe-bánatba. « Sokszor hullott könye a te két szemednek, De vigaszod volt, hogy van még kit szeretned, Temettél, sirattál — nem egyet, de többet Fekete hajadba bús ősz szálak jöttek. Megszántá' á' bánat a szelid arcodat Én édes jó anyám! rád szállt az alkonyat, Ugy jön az öregség, mint szemre az álom, De tűnjön bár az év és az idő szálljon, Szeretete és jósága szívednek Éveid számával csak nagyobbak lesznek. A te szereteted el nem muló tavasz, Hű hitves, jó anya, az voltál, az maradsz, Légy még soká mienk! az Isten óh adja, Hogy mosolyogjon rád a boldogság napja, Nagyon megérdemled szerető jó anyánk, Hófehér jóságod sugározzék reánk, Szeliden, mosolygón, áldóan szeretve, Csak örömköny égjen jóságos szemedbe Messze levő fiad, szerető gyermeked Rád gondoló hálájával neked Sok ezer csókot küld . . . s boldogan áld téged, És most édes anyám a jó Isten véled. Kékv latrán. Előszó az „Almanach^-hoz,*) Lassan-lassan kiderül, hogy mennyi sok árvája maradt Mikszáth Kálmánnak. Közöttük van ez a könyv is. — Jó napot Almanach ! — igy köszöntötte 1888-iki előszavában az Almanach megszületését. A falusi ember Ínyencségével élvezte az ósdi cimből kiáradó jázmin-szagot. „Almanach"! Ugy hangzik, mintha a dédapját szólítaná valaki ..." A terv mindenképen a kedvére való volt. Igen, legyen egy hely, ahol minden ősszel egyszer összejön egy csapat magyar iró, mint egykor a Fáy András fóthi szőlőjében. 1888-tól 1910-ig huszonhárom előszót irt az Almanach elé. Ezek a cikkek hasznos világítási előtanulmányai lesznek annak, aki meg fogja festeni Mikszáth irói arcképét. Ha szerette is az Almanach ötletét, eleintén ugyancsak húzódott a neki szokatlan munkától, egyikmásik előszava legalább arra vall, hogy a kiadó ugy harcolt az íróval a kéziratért, mint Jákób az angyallal. Azonban később, midőn az előszavai országra szóló derült feltűnést keltettek, megkedvelte a műfajt és tréfásan megállapította, hogy addig-addig vergődött a különböző genrek között, mig végre kiderült, hogy ő az előszavakra született. * Mikszáth-Almanach az 1911. évre. Szerkeszti Hercaeg Ferenc. Egyetemes Regénytár. XXVII. évfolyam. 4—5. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ára diszkötésben 2 korona. Mai számunk 12 oldal.