Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-10-30 / 42. szám

Nyíregyháza, M XXXI. évfolyam, 42. szám. vasárnap, ofetóber 30. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. CI3fizeté«i feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TíDR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyílt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Az amerikai kivándorlás kockázatai. Amerikában már ugy áll a dolog, hogy a fölös számmal beözönlő emberanyagot tovább vándoroltatják oda, ahol még nehezebb a megélhetés, ahol őserdők kiirtására és az alig megmunkálható talaj nyújtotta keserves kenyérkeresetre szoritf ják őket Az ipari munkásságnak Amerikába való tódulasa óriási módon föllenditette az ipart, de csakhamar nagy viszszahatás támadt, sok gyár csökkentette a termelést, vagy be is szüntette az üzemét, minek következtében a kivándorlók nagy tömege munka nélkül maradt. A" kivándorlás azonban mégis szakadatlanul növekedett, ennélfogva a munkabérek a minimumra szálltak alá A mezőgazdasági termelés nem tartván lépést az ipar fejlődésével, ma már Amerikában is rohamosan drágulnak az életszükségletek. Ez időszerint harminchárom százalékkal magasabb a létfentartási költség, mint csak néhány évvel ezelőtt. 665 dollárnak annyi manapság a vásárló ereje, mint 5—6 év előtt 500 dollárnak. Az utóbbi 10 év alatt a tengeri ára 111 2%-kal emelkedett, a zabé 81%-kal, a búzáé 55 5%-kal, a burgonyáé 70 5%-kal, a szénáé 49 7 % kai. A ló, öszvér és szarvasmarha ára 160%-kal, a sertés 82%-kal lett magasabb, szalonna 113°/o-kal, a sertéshús 82%-kal, a faggyú 58% kai magasabb. A föld értéke is megkétszereződött a keleti államokban s ma már a mezőgazdálkodást a modern tudomány elvei szerint űzik A mezőgazdasági termelés mégsem bir lépést tartani sem a fogyasztással, sem az állandóan emelkedő népszaporodással. Az amerikai államférfiak azt hirdetik, hogy farmer kell nekik és kevesebb ipari munkás A föld népét kell megerősíteni, hogy az ipar is fennmaradjon : ez a jelszó. A kormány legutóbb 16 nyugoti államban nagyarányú csatornahálózat kiépítését vette munka alá. Az öntözött területek, melyek csapadék hiányában őstermékenységük dacára évezredek óta kihasználatlanul hevertek, most az amerikaiak millióinak jövedelmező tartós keresetet fognak nyújtani. A kor-' mány ugyanis 20— 80 holdas kis gazdaságokra osztotta be az óriási földterületet. Természetesen a bevándorló földmivesek csak szolgai, munkás szerephez jutnak, mert mindenben első — az amerikai ! A bevándorló is kaphat földet, illetve \ őserdőterületet, ha van pénze, de csak j Braziliában. Távol minden forgalmi központtól, két-háromszáz kilométernyi távolságban minden vasúttól. A brazíliai kormány igen agilisan mozdítja elő a bevándorlást, mert ott még kevés az emberanyag., egy négyszögkilométerre alig esik 5—6 ember. A földmivelésügyí minisztérium mostanában a bevándorló telepesekre nézve a következő igen csábító feltételeket bocsátotta közre: 1. Telepes lehet minden nős, családos vagy nőtlen férfi; 2. szabadon választhatja meg, hogy hol akar letelepedni ; 3. ingyen utazás ellátással s ingyen málhaszállitás a kiindulási európai kikötőből; 4. ha a nyertj területet egy évig munkálta, tulajdonába megy át. Látszatnak biz ez igen csábító dolog, de a valóságban egészen másként fest az úgynevezett ingyenföld ügye. Mert ingyenföldről szó sincs. Kaphatnak ugyan a bi

j zonyos pénzösszeggel rendelkező kivándorlók az ország belsejében őserdőt, (irtatlan bozótot) de az San Paolo fővá-j rosától jó néhány száz kilométerre fekszik, ahova ezidőszerint még sem vasút, de| még járható ut sem vezet. A talaj ugyan nagyon termékeny, de előbb, mint fenntebb mondottuk, ki kell irtani az őserdőt, le kell csapolni a mocsarakat s akkor is kérdés, hogy miként értékesítheti terményeit. Ha az eldorádónak hirdetett földterületre kerül a becsapott szegény magyar ember, mivel technikai segédeszközök nélkül az erdőterülettel semmire sem mehet, azt tanácsolják nekik, hogy mint a föld müvelésen kivül egyébhez sem értők, álljanak be valamely ültetvényre gazdasági munkásoknak. Itt kezdődik aztán a kálvária járás. Az ingyenföld reménysége által hazát, otthont vesztett gazdaságii munkások kávé, cukor, gyapot vagy másj ültetvényekre kerülnek, nyolc, tíz évig dolgoznak ott mint a barmok, anélkül, hogy valamit félre tehetnének. Mikor aztán a nehéz munkától az idősebbek letörnek. elgyengülnek, egyszerűen lelketlenül A régi török világból, Irta: dr. Pröhle Vilmos. I. Nediin, a poéta. Október közepe táján járt a/, idő. Krisztus születése után az 1730-ik, Mohammed futása után az 1143-ik esztendőt irták akkoriban. Oszmán Gházi trónján III. Ahmed ült, a tulipánok, szép asszonyok, csengő rímek kedvelője. Nedim, a világszép Isztambol szülöttje, a nagyvezérek, szultánok és múzsák kényeztetett kegyeltje, Ahmed szultán vejének, Ibrahim pasának a konakjában üldögélt, várva a nap le áldozását s vele a minden korábbinál fényesebbnek Ígérkező őszi mulatságok egyikének kezdetét. Lomhán teltei az órák, lomhán biz egy kicsit. Bármily elragadó is az őszi levélhullás, a hangulata mégis csak egészen más, mint a kikeleti virágfakadásé. Verset talán nagyon szépet, nagyon meghatóat lehet írni, mikor az ember uj?y a lelke mélyéig átérzi az őszi napsugár lassú lehűlését, csendes elbágyadását; mikor a platánok széles, csipkés levelei aranyfénykeretben támolyognak az imbolygó ágakon s aztán itt is, ott is elszakad valamelyiknek a szára, mely az elethez kötötte, s aztan pörögve, kalimpálózva alászáll a nyirkos, hideg földre. Szép, nagyon szép ez és talán nem is poéta, aki a levélhullás méla költészetét életében legalább egyszer-kétszer, ugy egészen a szive fenekéig át nem érezte : de azért van a levélhullásban valami, hogy is mondjam, valami hátborzongató. Mintha minden hulló falevélre ez volna irva: hiába áltatod magad, oh halandó, a feltámadással; meg vagyon irva rólad a végzet könyvében, hogy olyan vagy, mint a falevél; én pedig azt hirdetem néked, hogy a jövő kikeletkor, ha megéred, láthatsz ugyan milliót és milliót, én hozzám hasonlót, de engem többé nem fogsz látni soha ; vagy ha megpillantasz is az avarban, elsárgulva, összegyűrve, tán összetaposva, akkor sem lesz bennem többé egy csepp gyönyörűséged. Nedim is összeborzongott selyemköntösében, mikor egy lehulló platánlevelet kanyargós utján, tétova lengésében szemmel kisért le egészen a vízmedence csillogó tükréig. Ahogy a sárga le • vél érte, az is végigborzongott, mint akit fagyos halotti kéz érint, s rezegve futó hullámkarikáin mogorván húzódott a csendes őszi égbolt képe. Levélhullás, poétavégzet, az én végzetem — gondolla magában Nedim és összébb fogta mellén aranyhímes selyemköntösét. — Én is lehullok előbb utóbb az élet fájáról; aztán majd jön a hideg, fagyos, dermesztő tél; a tél után uj kikelet, uj szultán, uj nagyvezér, mérhetetlen kincseknek korlátlan ura, kinek kegyeiben uj poéták fognak sütkérezni, csak engem nem fog akkor az élők közt látni senki sem, az a bájos cipruság sem, akinek a keble oly vakitó, ajka oly bódító, szeme oly csábitó, mikor a szultán parancsára a költők fejedelmének nyújtja ai első tulipánajku serleget: pedig az örök élethez, örök ifjúsághoz, örök viruláshoz nekem is volna talán egy kis jussom 1 Hátha mpg több is, mint másnak, aki valaha török lantott pengetett . . . Különös is az a poétasors. Lám, Neszimi nagy mester volt, kétségtelen. Rimei a lét örök titkai körül zsongtak-bongtak, egyik-másik verse villámként cikkázott bele a rejtett igazságok csodavilágába ; de aztán jöttek a papok, az orthcdoxok, a betürágók, a lelketlenek ; kimondották rá, hogy eretnek s ez elég ok volt arra, hogy Aleppo piacán nyilvánosan, elevenen megnyúzassák. Neszimi mosolygott, mikor nyúzták ; közben még verset is mondott, dicséretére az örök Igazságnak, megbélyegzésére a lelki vakoknak, kik az ő vére hullásában gyönyörködtek; s aztán elhallgatott örökre, mert diadalmaskodott fölötte a földi igazság, ugy, ahogy a testvére előre megmondotta. Miért is nem hallgatott az okos szóra ?! Nyilván azért, mert rajongó volt, Istennek képzeite magát! Az ablak előtti platánfáról megint egy sárguló levél szakadt el, a szellő felkapta magasra, jól megtáncoltatta, megtréfálta s ugy hullatta alá a haragos-zöld pázsitra. Figáni sem volt utolsó a maga nemében, szőtte tovább gondolatait Nedim, de ő is csak lehullott az élet fájáról, mint a sárga falevél. Minek is kellett csúfra emlegetnie a gyaurból vedlett Ibrahim nagyvezért amiatt a három szobor miatt, amit Budavárából hozot* s az Atmejdánon saját konakja előtt állíttatott fel ? Mai Bsámnnk 12 oldal.