Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-07-10 / 26. szám

Nyíregyháza, 1910. XXXI, évfolyam, 26. szám. vasárnap, julius 10, A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon Előfizetési teltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TBR 6. SZÁ.XX. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyili-téri közlemények dija soronként 60 fdlér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Egy ről-másról. Araint előrelátható volt, a földmivelésügyi minisztérium megjelent termésbecslése igazolta azokat az elterjedt hireket, melyek az idei rekordtermésről már hónapok óta forgalomban vannak. Nemcsak a szorosan vett belföldön, a külföld részéről is óriási érdeklődés nyilvánult a miniszteri termésbecslés iránt és nem csalódtak azok várakozásaikban, akik beleélték magukat abba a tudatba, hogy az idén valóban bő termésünk lesz. Kétségtelen, vannak egyes vidékek, ahol máris megállapíthatjuk, hogy a termés jól sikerült, határozott véleményt azonban az össztermést illetőleg csak később lehet mondani, amikor a próbacséplésekkel és a termés legnagyobb részének behordásával már készen leszünk. Az időjárás mindenesetre javított a helyzeten, az esőzések ugy látszik szünőfélben vannak s az aratásra olyannyira kívánatos meleg száraz idő köszöntött be. A gabonatőzsdén a miniszteri termésbecslésre rohamos árcsökkenés következett. Ugy vélik, hogy ez idén a gabonakereskedelem súlypontja a készáru gabonák adás-vételére helyezkedik s a határidőüzletben, vagyis a papirosbuza forgalmában nem lesznek oly arányú üzletkötések, mint az elmúlt esztendőben voltak. Ha beigazolódik, hogy valóban oly termésünk lesz, mint amilyen hírek erről forgalomban vannak, mindenesetre nagy előrelátást kell tanúsítani a piacrahozatallal, nehogy a túlkínálat árdevalvációt idézzen elő. A tőzsdén siránkoznak, hogy a bő aratás kereset szempontjából nem fog hozni semmit persze azoknak, akik csak papirosbúzával kereskednek. A gazda az már bizonyos, nem látja hasznát a jobb termésnek se, mert alacsony árak mellett nem találja meg számítását. * * * A magyar királyi postatakarékpénztár terjedelmes jelentésben számol be a mait év üzleti eredményéről, amely a kedvezőtlen gazdasági viszonyok dacára minden tekintetben kielégítőnek mondható. Valamennyi üzletágban erős fellendülést tapasztalunk s kivált a betevők számának, a betétek összegének jelentékeny emelkedésében örvendetes jelét látjuk annak, hogy a takarékosság erénye egyre terjed a kisemberek körében (a postatakarékpénztár betevői mind odatartoznak) és a félrerakott fillérekből hatalmas tőke gyűl össze, amely helyes felhasználás mellett nemcsak tulajdonosainak, hanem a köz javára is gyümölcsözik. A betevők száma 727 ezeren felül van, a betétek álladéka pedig 9872 millió korona, amiből eddig csak 218 ezer korona köttetett le mint zárt betét, de idővel remélhetőleg ez a helyes kezdeményezés is nagyobb népszerűségre tesz szert. A betétálladék növekedése a mult év folyamán közel 6 ^millió volt, mig az előző évben csak 3'7 millió koronát tett ki, ennek megfelelően A tutajon. Irta: Linder Ernő. A Vág folyó mentén összetákolt faházban lakott Zebenyak Vendel a feleségével és öt éves kis lányával, Mickóval. Negyvenév körüli életerős, egészséges ember volt Zebenyak, aki a legcsikorgóbb hidegben is Isién szabad ege alatt vágta a fát s gyűjtötte rakás számra, hogy a tavasz beköszöntével lehessen mit eladni a fa kereskedőnek. A télen át kereste meg az egész évre való élelmet. A tavaszi és nyári hónapokban egyebet sem tett, mint tulajozott, szálitotta a fát az ő rendes vevőjének. A téli favágás nehéz munkájában az asszony is segített az urának ; állta a legkeményebb hideget is. Izmos, erős asszony volt s hozzá még szép is, méltó párja az urának. A kis leány egyetlen gyermekük volt, szépen fejlődő, okos arcú gyerek, aki nem nyöszörgött az anyja után, ha magára hagyták, hanem szépen egymagában eljátszott reggeltől a közelgő estéig. Ha megéhezett, előkereste a számára kikészített tejet és kenyeret és elvolt egész nap egyetlen hang, egyetlen ember nélkül. Történt pedig az év vége felé, egy fogcsikorgató kemény hideg napon, hogy a künn dolgozó házaspárt megzavarta munkájáben egy gyengén öltözött sápadt arcú asszony, karján egy vézna gyerekkel, aki rongyokba volt pólyázva. — Jó emberek, engedjétek, hogy itt hagyjam a gyermekemet és vigyázzatok rá. mig én visszajövök — szólott a sápadt arcú asszony a házaspárhoz. — Hát te hová mégy? kérdezte a férfi is meg az asszony is egyszerre. — Egy kis tüzelni valót szednék, hiszen ez a szegény gyerek majd megfagy — s azzal leültette a vézna gyereket egy fatuskóra, bepólyázta újra, hogy meg ne fázzon és megcsókolta kétszer-háromszor, azután otthagyta. A sápadt arcú asszony nagyon kétségbeesettnek látszott s hangja olyan rimánkodó volt, hogy nem tudták visszautasítani kérését. Csak a férfi szólott még utána : — Minek cipeled a gyereket ilyen hidegben, hagytad volna otthon. Az asszony már nem hallotta az utánna dobott szavakat, elsietett s hamarosan eltűnt a figyelemmel kisérő szemek elől. A vézna gyerek fogvacogva ült a fatuskón és bámulta az ismeretlen embereket. — Mi a ne*ed ? kérdezte az asszony a gyerektől. — Janó — felelte az vékony hangon. — Hány eves vagy ? — Hat. Az asszony most 'az urához fordult beszéddel : — Hat éves és milyen kicsiny, milyen sovány, mint az ujjam. Mickó két éves korában erősebb volt ennél. — Bizonyosan beteg — felelte rá Zebenyak érdek nélkül való hangon és hatalmasakat sújtott fejszéjével egy terebélyes fa tövéb

e a betevők számának tiszta gyarapodása is közel 43 ezer az előző évi 35 ezerrel szemben. Nagyarányú fejlődés jellemzi a csekkés kliringüzletet is, amely közel 7 milliárdnyi összforgalmat és a csekszámlatulajdonosok számában növekvő arányú gyarapodást mutat. Nagyjelentőségű ujitás a postatakarékpénztár nemzetközi forgalmának a mult évben történt életbeléptetése, amely Németországgal már meg is valósult. Örvendetes eredménnyel járt az intézet harmadik főüzletága, az értékpapírüzlet is, amennyiben közel 4 millió korona névértékű értékpapírt vásárolt és 17 milliónyi névértékű értékpapírt őrzött letétben postatakarékpénztár ügyfelei részére. Az 1909. év tiszta nyeresége 1'9 millió korona, mely a tartalékalapnak törvényszerű magasságra történt emelkedése folytán az államkincstár javára esett. * Bárha őszinte örömmel regisztráljuk ®eket a kedvező eredményeket és cseppet sem fukarkodunk elismerésünkkel a postatakarékpénztár kitűnő vezetőségével szemben, mégis nyíltan ki kell fejeznünk ama meggyőződésünket, hogy mindez szerény kezdet ahhoz a nagy munkához, ahhoz a fontos hivatáshoz képest, amely véleményünk szerint minden jól irányított néptakarékpénztárra, főképpen pedig a mi postatakarékpénztárunkra vár. Lesz alkalmunk legközelebb visszatérni erre a kérdésre és bővebben kifejteni felfogásunkat, — Nem iázol ? — faggatta az asszony újra a gyerekét. — De nagyon — nyöszörgőt a fiu. Ugyan hagyjad, asszony — szólott a férfi erélyes hangon — a magunkéval se érünk rá vesződni, hát a máséval csak nem fogunk. Minek cipeli, hagyta volna otthon. Gyereknek otthon a helye. Az asszony szív más, mint a férfié, hát még az anyáé. A férj hideg, ellenkező hangja dacára az asszony leoldotta nyakkendőjét s belecsavarta a fiút, aki már nem is ült, hanem rá volt támaszkodva a tuskóra. Már a fát is eldöntötték, dél is elmúlt, de az anya még mindig nem jött a fiáért. A fiu addig csak tűrte az éhséget, amig nem jutott eszébe, de amikor falatozni látta a házaspárt, valóságos kínokat érzett. Azok pedig elfelejtettek rágondolni, csak jóval később jutott esszébe az asszonynak megkérdezni a fiútól: — Éhes vagy, ugy-e ? A gyerek nem mert válaszolni, félt attól a vastag, durva hangtól, amelyet az előbb hallott abból a nagy, erős ember szájából. Félénken, esdeklően nézett hol az egyikre hol a másikra. A7. erős, nagy ember se volt kőszivü, ő szólt az asszonynak: — Eregy, vidd haza, adjál neki enni. Majd ha gyün az asszony, megmondom, hogy hol van. Az asszony karjára vette a fiút, mert nem tudott menni, annyira összehúzta a lábát a hideg es sietve vitte haza a fagyos, görönygvös uton. Mai bzámunk iO oldal.