Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-09-11 / 35. szám

10 35-ik szám. „lerohanó" vizet is ama bizonyos felsó' terület kilúgozására és a Sóstó vizbőségének fokozására használják fel. Első pillanatra igen tetszetős gondolat! Sőt őszintén bevallom magam is — a mint mondani szokás — beugrottam ennek a gondolatnak! Másnap azonban felkerestem egy igen kedves kartársamat — neveket e cikkben szándékosan nem sorolok fel — s annak lekötelezően szíves felvilágositásai után, s miután ezen barátom különben is szaktekintély e kérdésben, a következő javaslatot tenném. A Sóstó vizének az altalajon való átszüremlése megakadályozása végett ne helyeztessék át a már emiitett és a Sóstót körülölelő csatorna, mert annak költsége igen Letemes volna, egyrészt mert hosszú és mély csatorna kiemelése az erdőn keresztül igen költséges volna, másrészt mert ezen csatornán két. közúti és egy vasúti hidat kellene felépíteni. Tehát maradjon az a bizonyos csatorna ott, a hol van, hogy azonban a tó vízét el ne vezesse, a tó vízgyűjtő területének hosszában mintegy 1*50 m. magas beton, vagy még helyesebben vasbeton támfallal látandó el, a mely a tó vizének a csatorna által való elvezetését megakadályozná és az előbb említett megoldásnál olcsóbb is volna. És most térjünk vissza a tónak u. n. „vizbőségére." A létesítendő két uj kúttal s annak tetemes költségével, valamint azok szintén nem kevés költségű szivattyúzásával a vizbőzég is, a kilúgozás is elérhető ! Ez ellen szó sem fér. De van a vizbőségnek egy másik megoldása is, a mely olcsó is, s amellett a viz minősége tekintetében is talán megfelelőbb Azért használtam itt a „talín" kifejezést, nehogy esetleg évek multán, vagy még hamarább olyan jelzővel lássanak el, amelyet igazán nem szeretnék magamra vállalni. (Equis asinus ?) Ez a megoldás pedig az volna, hogy ott, ahol a már sokszor emiitett csatorna a nyíregyháza— csapi vasutvonalat keresztezi, ott egy zsilip létesíttetnék, amelynek segélyével a tó fölötti felső rész el volna árasztható a nélkül, hogy az Igriczének ártana s a mellett olyan vizet hozna, amely ha nem is telítve volna sziksóval, de legalább némi részt birna belőle és bírna oly növényi alkatrészekkel, amelyekből a csőn • des tóban újból sziksó keletkeznék. Hogy ezen bizonyos idő multán nehezebb alkatrészeivel megüllepedett viz pedig a fürdésre alkalmasabb, mint a fúrt kutak vize, az azt hiszem, kérdés tárgyát nem képezheti, mert épen a már ismételten hivatkozott mult heti cikk szerint a sziksós vizben és .annak tájékán még a kolera kommabacillusa sem él meg. És most mégegyszer visszatérek a mult heti cikkre, osztozván azon nézetében, hogy ha nem gyógyfürdőnek, hanem csak üdülő helynek akarja a város a Sóstót átalakítani, akkor is megéri a ráfordítandó összeget. —a. Uj rendszer a boritaladó áítalánynáS. A folyó év október elsején a boritaladó általány rendszerben nevezetes változás áll be. Idején és helyén valónak találjuk, hogy az uj rendszert olvasóinkkal alaposan megismertessük, nehogy a változás készületlenül találja őket. N Y I R V I D É K Nyíregyháza város egyrészt a szőlőtermelés tokozása, másrészt a boritaladó terheinek csökkentése érdekében jó ideje azt a gyakorlatot hozta be, hogy a szőlőbirtokosok a törvényes boritaladó helyett a szőlő területe után fizettek boritaladó általányt. Még pedig 100 négyszögölenként 80 fillért és ennek 20 százalékát, 16 fillért, községi pótlék címen. Összesen tehát 100 négyszögölenként 96 fillért. Egy 1200 négyszögöles holdnyi szőlő utár. tehát 11 korona 52 fillért. Későbben kedvezményt nyújtott a város azc^knak is. akiknek szőlőjük nem volt, ha erre vonatkozó igényüket bejelentették s a kedvezményes általányt kellő időben befizettek. Ez a kedvezmény abból állott, hogy 500 literig terjedő mennyiség után ugyanis községi pótlékkal együtt 12 koronát, 1000 literig terjedő menynyiség után 24 koronát, 1500 literig terjedő menyiség után 36 koronát kellett fizetni a törvényes boritaladó helyett a saját fogyasztásra szánt bor utan. Akiknek sem szőlőjük nem volt, sem az általány kedvezményt igénybe nem vették, valamint a korcsmárosok stb. a törvényes boritaladót fizették. Azaz hogy csak fizették volna, ha az ilyen fogyasztást ellenőrizni lehetett volna. Mert csak a korcsmárosoknál lehetett az ellenőrzést foganatosítani. A magánfogyasztók közül csak azok fizették a törvényes boritaladót, akiknek épen ugy tetszett, vagy akik bort vasúton vagy postán kaptak, s ekként a bor értékezése a városnak tudomására jutott. Akik helybeli termelőtől vettek bort, ezt c?ak a legritkább esetben jelentették be. Sőt sokan abban a feltevésben voltak, hogy miután a szőlőterület után a fogyasztási adó már befizettetett, meg van adóztatva az általuk vett és elfogyasztott bor is. Az évek során a város arra a tapasztalatra jutott, hogy a kétféle kedvezmény rendszere és a tényleg elfogyasztott bormennyiség ellenőrzésének hiánya a boritaladóból befolyó bevételek folytonos csökkeneset eredményezi. A kérdést megvizsgálva a képviselőtestület arra a meggyőződésre jutott, hogy a hiba a terület szerinti általány rendszerben rejlik, minthogy az adó alapja nem a tényleg termett bor menynyisége, hanem a terület nagysága. Ez a terület szerinti rendszer igen sok igazsagtalanságot rejt magában. Hiszen ugyanaz a szőlőterület sem terem minden évben egyformán. Sőt a legnagyobb szélsőségek mutatkoznak egyes évek közt. Például az 1908. és 1909. évi termések közt. A szőlőterületek termőképessége sem egyforma. Az uj ültetésü szőlő az etső években egyáltalán nem terem. A régi vagy elhanyagolt szőlő sem terem anynyit, mint a legjobb erejében levő gondozott szőlő. A boritaladó mégis egyforma minden évben, minden 100 négyszögöl szőlőterület után. Ezeken az igazságtalanságokon és a termett de eladott bor könnyű eltitkolhatásán segítendő, határozta el a képviselőtestület a mult év végén, hogy a terület szerinti általány rendszert 1910 október 1-től megszünteti. A tényleg fogyasztott bor utáni átalány rendszert azonban továbbra is fentartotta, kiegészítve azzal, hogy a szegényebb néposztály, a minimális fogyasztók részére még egy fokozatot állított fel. Nevezetesen azok, akik évenként egy gönczi hordó bornál többet nem fogyasztanak, 160 literig a községi pótlékkal együtt 4 K 80 fillérrel válthatják meg a törvényes borital adót és pótlékot. Az uj rendszernek másik fontos ujitása, hogy ezután mindenkinél. személyválogatás nélkül folytonosan ellenőrizni kötöles a városi fogyasztási adóhivatal az elfogyasztott vett, vagy eladott bor mennyiségét. E célból a szüretek végeztével mindenkinél összeírják és nyilvántartásba veszik a bor készletet. Azután pedig időközönként, legalább minden három hónapban egyszer ellenőrző szemlét tartanak mindenkinél s a bor mennyiségben talált változásokat feljegyzik, hogy igy a folytonos ellenőrzés meglegyen. Kezdetben bizony zaklatásnak fogják ezt sokan találni. Akinek azonban nics titkolni valója, hamarosan megszokja az uj rendet, ami igen sok városban eddig is igy volt. Ezzel a móddal lehet {elérni hogy a boreladásokat és vételeket mindenki bejelentse, — 1910. szeptember 11. mint eddig is kötelessége lett volna, — s adózatlanul senki se igyék bort mások rovására, azok rovására tudniillik, akik eddig is hűségesen bevallották borfogyasztásukat és befizettek az adót utánna. A rendszer főként a szőlőbirtokosokra lesz uj dolog, akik eddig hozzá voltak ahhoz szokva, hogy minden utánjárás és bejelentés nélkül a kertségek beszedték tőlük a terület utáni általányt s többé semmi gondjuk nem volt a boritaladóra. Októbertől kezdve a szőlőbirtokosoknak is be kell jelenteni, és pedig november 30-ig. hogy igénybe akarják-e venni a város által a saját fogyasztásra nyújtott kedvezmény. Mert különben nekik is a törvény szerinti boritaladót kell megfizetniük. Érdekükben áll tehát nekik is, mint ahogy érdekeben áll minden borfogyasztónak, hogy a kedvezményt idejekorán igénybe vegyék. Az ez irányú felhívást tartalmazó hirdetmény lapunk hirdetései közt is feltalálható. iz iskolaév küs2obén, Az országban megkezdődtek az iskolai beiratások és nyomukban felhangzanak azok a bajok, a melyek immár évek óta felhangzanak, de a mely bajokat eddig nem orvosoltak. A gondos szülők sietnek gyermekeiket az iskolákban elhelyezni. Apák, anyák ilyenkor egymáson keresztül gázolva sietnek beíratni, mert tudják, nogy a létszám hamar betelik és gyermekük könnyen kintrekedhet a tudományok csarnokából. Mint minden évben, ugy ezúttal is az iskolaigazgatók arról panaszkodnak, hogy minden osztály zsúfolásig megtelt és ilyen állapotok mellett szinte ember feletti munka lesz osztályban a tanulókat rendszeresen tanítani és azokat feleltetni. Még mindig a régi jelenségek tartják felszínen magukat. Minden szülő — gazdag és szegény egyaránt — iskoláztatni akarja gyermekét, hogy abból diplomás ember váljék, hogy ez a diploma manapság semmit nem ér, hogy a megszerzett diploma dacára csak nagy összeköttetések és protekciók révén lehet a szeretett gyermeket egy havonként 40 koronával díjazott állásba behozni, hogy manapság egy jó iparos • nak — épen a diplomás pályák aggasztóan túlzsúfolt vol'a miatt — ezerszerte jobb dolga van mint egy diplomás úrfinak : mindezt nem akarják a szülők belátni, ők rendületlenül és törtetve sietnek beíratni és rendületlenül lenézik továbbra is az iparos és kereskedői pályát, amely pályák pedig biztosabb és nyugodtabb megélhetést nyújtanak bármely diplomás pályánál. Szerte az országban beíratják a fiukat, rossz és jó tanulókat egyformán. Háiba magyará?zák maguk az igazgatók is a beiratásnál az izzadó szülőknek, hogy fiaikból ne törekedjenek annyira diplomás embereket faragni. A szülők az igazgatók részéről az ilyen beszédet rosszakaratnak veszik és tehát minden ilyen beszéd fairahányt borsó. A modern külföldi államokban már régen tisztában vannak a szülők, hogy nemcsak diplomás, hanem más pályák is léteznek és ehez képest nevelik gyermekeiket. A külföldi középiskolák nem telnek meg zsúfolásig, mirit nálunk. Ott az iskolák annyi diplomás embert termelnek, amennyire szükség van. Nálunk körülbelül szégyen és megaláztatás számba megy az iparos pálya. Iparosnak csak akkor adják a szülők gyermekeiket, ha már minden iskolát végig próbáltattak velük, ha már feltétlen bizonyossággal beigazolást nyert, hogy a gyermek nem akar, vagy nem tud tanulni, tehát nem való egyébnek, mint iparosnak. A modern államokban mindez máskép van, sőt nem is ritka jelenség, hogy némelyek csak azért szerzik meg diplomájukat, hogy igy kellő tudománnyal felszerelve menjenek a nálunk lenézett iparos pályára. Ezekben az államokban van is virágzó ipar és kereskedelem. Vájjon mikor fog nálunk megváltozni a szülők helytelen gondolkodása ? Mikor fogják belátni, hogy mennyivel üdvössebb gyermekeiket ügyes, művelt, jólkereső iparosnak, mint küzdő, nyomorgó hivatalnoknak, orvosnak vagy ügyvédnek kiképezni ? Ha ilyen irányban, modernül fognak gondolkodni, egy csapásra megszűnnek a mostani iskolai bajok, a melyekre más orv osságot, mint ezt, találni nem lehet.