Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-03-06 / 10. szám

2 10-ik szám. N Y I R V I D É K '910. március 6. Melegen üdvözöljük e mozgalom vezetőit ! Azért különösen, mert hazafias indokok is közrehatnak megindulásánál! Üdvözöljük e mozgalmat, mert e szellemében olyan nagy ellentéteket magában foglaló, annyi különféle tényező viaskodásától kuszált társadalmunk legalább a hitélet külsőségeiben törekszik — a tömörülésre ! . . . Az iskolai nevelés befolyása a gyermek egyéniségére. Irta: Vargha Ferenc. III. Nevel-n a népiskola ? Az előbbeni fejezet után önkéntelenül is az a kérdés tárul fel, vájjon nevel-e a népiskola ? Tagadhatatlan, hogy a népiskola elsősorban nevelőintézet. Ha azonban tanulmány tárgyává tesszük a népiskolák mai helyzetét, ha vizsgáljuk azt, hogy mennyifelé van igénybevéve a tanitó, ha vizsgáljuk az egyes osztályok tanterveit, azok anyagának mennyiségét és különösen minőségét, továbbá ha figyelembe vesszük az}, miszerint megélhetés céljából mellékfoglalkozásokkal kénytelen a tanitó magát terhelni, akkor bátran kimondhatjuk, hogy a mai népiskola, ha nevel is, de csak részben felel meg feladatának. Azonban ezen akadályok elhárítása nem a tanítóktól, hanem az iskolafentartóktól függ. Nézzük azonban a mai állapotában a körülményekhez képest betölti-e nevelői feladatát ? Igenis be! Vannak ugyan egyesek, kik ezt tagadni merészelik, de bebizonyítani nem sikerül. Nem lehet azt mondani, hogy a népiskola nem nevel, mert hiszen egyikmásik tantárgya önmagában is nevelő hatású. A hittan, az imák, a történelem, versek, dalok és olvasmányok igen nagy része nevelői hatásúak. Ettől eltekintve, nap-nap mellett imádkoznak. A tanitó figyel a gyermekek viselkedéseire, mozdulataira. Nincs tanitó, ki a gyermekek helytelen cselekedeteit elnézné, biineit nem büntetné, a fattyuhajtásokat ne nyesegetné, a jóra ne intené, a jó és szép iránti érzékeit ne fejlesztené. Minden magyar tanitó tudatával bír annak, hogy a hazának elsősorban jó nevelésű, vallásos és becsületes polgárokra van szüksége, azután következik csak a tudományos ember. Hol tanulja meg a gyermek Istent szeretni, félni ? Hol csepegtetik szi

vébe a haza- és felebaráti szeretetet, öregek és mások iránti tiszteletet, az illemet, a rendet, pontosságot és tisztaságot, ha nem a népiskolában, ahol nap nem múlik el anélkül, hogy ezekről ne tanulnának. Egész éven át a gyermek tanítójától csak jó példát lát, a tanitó szavaiból és tetteiből kiveszi, hogy őt szereti és azért oktatja. Viszont ő is szereti tanítóját, sőt gyakran megesik, hogy jobban, mint szüleit. A tanitó egy szavára mindent a legnagyobb készséggel teljesítenek, örvendenek, ha tanítójuknak szívességet tehetnek. Otthon a szülőknek rossz nevelési rendszere mellett három-négyszeri felszólításra teljesitik a parancsot, a tanitó egy intésére pedig készek mindenre. Nagyon sok szülő tapasztalta már, hogy az iskolai nevelés gyermeküket egészen átalakította s nem egyszer kifejezést is adnak erről a tanítónak. Ezek után csak ismételhetem, hogy igenis, a népiskola nevel; hogy azonban a kivánt eredmény ennek dacára nem kielégítő, a családi nevelés az oka. Amit a népiskola alkot, azt legtöbbször lerombolja a család. Erről a tanitó nem tehet. Hogy azonban a népiskolai nevelés minél maradandóbb nyomot hagyjon a gyermekek lelkében és minél több fegyverrel lássa el az életben a kísértések ós a rossz környezetek ellen, nézzük, milyennek kell lenni az iskolai nevelésnek és minő befolyással van az a gyermekek egyéniségére és későbbi életére ? Továbbá, hogy a kivánt eredmény elérhető legyen és a tanitó munkáját siker koronázza, a nevelés folyama alatt miáltal nyerje meg a növendékek tiszteletét, szeretetét és bizalmát ? Mi által nyerheti meg és tarthatja ébren a tanitó a gyermekek bizalmát, tiszteletét és szeretetét ? Szeretet nélkül nincs nevelés. Szeretet nélkül nincs bizalom. Csakis azokhoz vagyunk teljes bizalommal, kiket szeretünk. A gyermek, akit igazán szeret, ahoz bizalmas. Mihelyt pedig bírjuk a kicsik bizalmát, a nevelés főcélját is el fogjuk érni. Mit tegyen és hogyan viselkedjék a tanitó, hogy a gyermekek bizalmát és ez által szeretetét és tiszteletét megnyerhesse? Tudjuk azt, hogy idő szükséges ahoz, hogy egyik-másik embert kiismerhessük. Éppon ez áll a gyermekeknel is. Hosszabb időre, nagy megfigyelésre van a nevelőnek szüksége, hogy a gyermekek lelkébe láthasson és mindenikről biztos képet alkothasson. Ennek bírása nélkül biztos és eredményes nevelés nem képzelhető. Vannak a növendékek között olyanok, kik nagy büul követnek el napnap után és o

ly titokban t

udják végozni, hogy egyáltalán nem lehet még a fürkésző szemeknek sem észrevenni. Évek telnek el, mig a nevelő szorgalmas megfigyelése és a gyermek nagy bizalmának birása folytán megtudja a valót és beláthat lelkületébe. Igen ám, csakhogy ez nem mindig lehetséges és .'„' .több helyen ki sem vihető, mert különösen több tanerős iskolánál az a bevett szokás, hogy a tanítók évről-évre egy és ugyanazon osztályt vezetik. Már most kérdem, képes-e a tanitó egy év leforgása alatt minden egyes növendékét kiismerni; eltalálta-e az egyedi nevelés biztos útját mindenik növendékénél és egy kerek egész munkát tudott-e elvégezni egy év alatt? Kétlem. Ez nem lehet. De tegyük fel, hogy igenis kiismerte növendékeinek lelkületét és biztos uton is haladt a nevelés terén. Igen ám, de ez megszakad, midőn a következő évben más fogja őket vezetni. Annak a tanítónak élűiről kell kezdeni és nagy kérdés, vájjon neki sikerül-e éppen azon gyermekek szeretetét és bizalmát, megnyerni és ezáltal biztos uton haladni, kiknek leginkább szükségük van a nevelésre, kiket leginkább kell támogatni ? Az uj tanítója nem folytathatja a megkezdett munkát, mert a gyermek családi nevelés hiánya és környezetének nemtörődömsége, esetleg rossz példaadása folytán újra visszaesett hibáiba. Tehát akkor mi haszonnal volt rá az előző évi nevelés ? Ilyen rendszer mellett a nevelés végcélja sohasem lesz megvalósítható a nagy tömegnél. Bárminő odaadással, kitartó és fáradságot nem ismerő munkát is végezzenek a néptanítók, nem képesek a nevelés végcélját elérni. Pedig egyik tanitó éppen olyan odaadással dolgozott növendékei boldogságának alapozásánál, mint a másik és az eredmény mégsem kielégítő. Ennek tehát okát e rendszerben kell keresni. Minél több éven át vezeti a tanitó növendékeit, annál jobban ismeri lelki tulajdonait, annál biztosabban eltalálja a helyes nevelési módot minden gyermek számára, mert az kétségtelen, nogy a tömeges nevelés mellett az egyedinek sohasem szabad hiányoznia. Az elmondottak után önként következik, hogy csak felmenő rendszer mellett érhető el az az eredmény — feltéve, ha minden tanitó hivatásának magaslatán áll — amit a társadalom, az emberiség és a haza kíván a népiskolától. Ezen rendszer megvalósítása pedig semmi nehézségbe nem ütközik. Félre kell tenni azt a balga felfogást, miszerint egyik-másik tanitó ez, vagy amaz osztályt jobb eredménnyel vezeti, mert több évi gyakorlata van. Éppen itt van a hiba. Ebbő| látszik, ho

gy s

okan ne

m ve

szik t

ekintetbe Legelőször dr. Pröhle gimnáziumi tanárt, a kolozsvári egyetemen a turáni nyelvek magántanárát látogattam meg: mellékesen kínai nyelven is olvas s beszél japánul, amit magánszorgalomból sajátított el; hét szép, ragyogó gyereknek apja. Lehet, hogy Magyarország székvárosában a kétgyermekrendszer van divatban, de a vidékre nem igen terjedt el ez a divat. Dr. Pröhle felesége maga végzi a munkát, lakása csinos, siszta, mint a tükör, szintén nyelvész s oly üdének és fiatalnak látszik, mint egy 16 éves leányka. Nagy képességek rejlenek ezekben a magyarokban! A gavallér rendőrkapitány. A csinos, nagy városházának egyik szárnyában lakik a rendőrkapitány. Külseje után itelve, legalább chicagói szemmel nézve nem látszik rendőrkapitánynak. Szerény, udvarias, tanult ember, határozottan gentleman. Elmon< dott nekem egyetmást azokról, kik a városból i Amerikába mentek. Nem voltak ezek szegény-t ségben, amint hogy nyomorgó ember nincs is" a városban. A 33,000 lakossal biró városban az elmúlt évben ellopott tárgyak értéke 60, dollárt sem tett ki. Útonállás s más hasonló' bűncselekmények ismeretlenek a városban. A legutóbbi években kivándorolt 140 ember már itthon is elég jó anyagi viszonyok közt volt; becsvágyó emberek voltak^ kik nem elégedtek meg azzal, ami pusztán csak elégséges. Valamely embernek Amerikaban elért sikereit azzal mérik, hogy mennyi pénzt küldött haza, amit a felesége földbirtokba fektet. Ha semmi sikert nem ért el az illető Amerikában: felesége pénzt kér kölcsön s azon visszahozatja s visszatérése után társaiaJjalszemicsjiLjisak / az ő gyámoltálanság"á!raí"TúdJák

_s nem mintha/ Amerikában nem lett volna meg hozzá az alkalom. A fent emiitett 140 emberből eddig 12, tért vissza. Ezek azt állítják, hogy Magyarországon nem kell oly nehezen dolgozni, mint Ama-' rikában, de sokkal hosszabb a munkaidő s igen nehéz jövedelmező munkára szert tenni. Vélemények a kivándorlásról. Azt is állítja a kapitány, hogy a kivándorlókban első alkalommal nincs meg a szándék, hogy odaát maradjanak. Érdekes lesz itt megjegyezni, hogy ugy a vidéki, mint a budapesti tisztviselők nem akarják beismerni azt, hogy a kivándorlók sokxal h

osszabb ideig maradn

ak Amerikában, mint a hogy arra_jsámitűlíjik,1soT. ott állandóan mag is telepednek. Azt gondolom,/ annak kell ezt tulajdonítani, hogy a magyar kivándorlás hátrányaT~~erősen kezdenek mutatkozni s a tünetek arra vallanak, hogy a kiván dorlás meggátlására erős rendszabályokat fognak életbe léptetni. Már említettem azt a törvényt, mely szept. 1-en lép életbe s mely végtelenül meg fogja nehedteni a törvény határai közt való kivándorlást és amely, — ha teljes n életbe fog lépni, — valószínűleg előbb-utóbb súrlódásokat fog előidézni a két ál am kormánya között, mivel a törvény egy rendelkezése szemmel láthatólag sérti az Egyesült Államok és a kettős monarkia közt fenáiló nemzetközi egyezményt. A kapitány nem képes semmi különösebb változást felfedezni azokban, 4ik Amerikából visszatérnek. Annyi bizonyos, hogy bűnös hajlamokra nem tettek szert odaát, és csaknem kivétel nélkül visszatérnek előbbi foglalkozásukhoz s szokásaikhoz. Talán magasabb az intelli-, genciájuk s kevesebb tisztelettel viseltetnek aj tisztviselők iránt, ámbár ellentállast velük szem-l ben nem tanúsítanak. Azok, akik hosszabb ideig maradnak odaát, inkább nőtlen emberek, mint családosak. Első utja alkalmával igen ritkán viszi magával a férfi családjat is. Visszatérése után azonban igen sok! esetben családostól vándorol ki. A kivándorlók átlagos életkora 30—40 év. — Jóformán vala-v. 'mennyien a parasztosztályhoz tartoznak, kis V földrnivesek vagy napszámosok. Itthon átlag 40 centet keresnek naponta. A legmagasabb bért nyáron, aratás idején érik el. mikor 90 centet is keresnek egy nap. Télen fát vágnak, vagy a gazdaságokban végeznek apró-cseprő munkák it, rostálnak, csépelnek stb. Az alispán statisztikai adatni. A tagas, Cíinos, impozáns megyeház épület egy fenyesen berendezett irodájában talutam az alispant, ki a legnagyobb ud^ariassággil, időt nem kiméivé állt rendelkezésemre. A főispán, a király képviselője, szokta kineve/.ai a megyei főorvost, főmérnököt, főkönyvelőt, levél tárnokot, városi rendőrkapitányt. Régebben a főispán szükségszerüleg nemes ember s a fe'-őhaz tagja volt; ma akár zsidó is l<-het. Pompás helyiség a tanac-terem, számos nagy olajfe^tesü arcképpel, kő/.iük természetesen a királyé. Megmutatták az alispáni hivatal statisztikai kimuta'ásat az elmúlt öt évi kivándorla-rol. Ebből láthat , hogy a megyéből jeleni Mintegy 7662 polgár van Amerikaban. Leanag ot>b volt a kivándorlás 1905-hen, mikor 387 >-en mentek ki, ez a szám 1907-ben 2815 re csókként, de ez évben a szam megint em Ikedőb n van.; Vannak azonban bizonyos jelek, mdyek /árrá muta nak, hogy so<kal több ernbi-r van a megyéből Amerikában, mint a mennyit az alIispani statisztika feltüntet. Budapesti konzulunknak is az a vélemé iye, hogy igen sokan mennek ki Magyarorszagból útlevél uélkül és sok ' fesetben ez a szám meghaladja a-. 50 százalékot. Dicsekedés a/, útlevéllel. Azoknak számi, kik útlevelet kérnek s a kikről köztudomásu, hogy Fiúméban vagy mishol hajóra szálltak — rendKivűl eltérő. Igy ebben a megyeben öt ev alatt 25040 szemely W 1 •iy I