Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-02-20 / 8. szám

8-ik szám. A vármegye rendkívüli közgyűlése. Zászlóbontás az alkotmányvédelemre. Politikai viszonyainknak az uj kormány ki­nevezése által szinte átmenet nélkül beállott feszültsége az erjedtségből szinte fölrázta a magyar társadalmat. Meglátszott ez a 15-iki közgyűlés képén is: a zsúfolásig megtelt nagytermen s azon a lázas érdeklődésen, amelylyel a törvényhatósági bizott­mány tagjai a közgyűlés megnyitását, az esemé­nyek bekövetkezéséi várták­Pár perccel 10 óra után nyitotta meg a közgyűlést Mikecz Dezső alispán, jelezvén meg­nyitó beszédében a rendkívüli közgyűlés össze­hívásának szomorú szükségességét, a mielőbbi állásfoglalás kötelességét az uj kormánynyal szemben, kijelentvén, hogy a vármegye tiszti­kara a törvényes alapról letérni nem fog. Sípos Béla főjegyző felolvasta ezután Darányi Ignác volt földmivelésügvi s gróf Apponyi Albert volt közoktatásügyi miniszterek búcsúzó levelét. A közgyűlés a nevezett volt miniszterekkel szem­ben elismerésének és köszönetének adott ki­fejezést. Ezután került a sor gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök leiratára, a melyben tudatja a törvényhatósággal az uj kormány meg­alakulását. Az állandó választmány e leiratra a követ­kező javaslatot terjesztette a közgyűlés elé : „Szabolcsvármegye közönsége a gróf Khuen-Héderváry Károly elnöklete alatt megalakult, kormánnyal szemben, mely a törvényhozásban párttal nem rendelkezve vállalkozott a kormányra és a képviselő­ház bizalmatlansági szavazata után, költ­ségvetési törvény meghozatala előtt a törvényhozó testület elnapolása s igy a törvényszerű ellenőrzés meghiúsítása által alkotmányellenes térre lépett, bizalmat­lanságát lejezi ki és kijelenti, hogy ezen kormányt a maga részéről tá­mogatásban nem részesíti. Bizva a váimegyei tisztikarnak tapasz­talt hazafias érzésében és törvénytisztele­tében, törvényeinkre való hivatkozással elvárja egyúttal a vármegye közönsége a zöldbe hajló tenderen . . . Elértem a terrazzát, — éppen akkor lövelle ki a nap utolsó sugár­kévéit a Solaro mögül s ezek hízelegve ölelték körül a két magános, száműzött, meiancholikus sziklát a bűbájos tengeren . . . Tenger és ég­boltozat — mintha valami más, szebb planétá­ról kölcsönözte volna ezeket a tündéri, halvány színeket, — míg lent, a látóhatáit égő rózsa­színű felhőkoszoiu övezte — s a part virágos pázsitja is sohasem látott élénk zöld színben pompázott . . . Némán, mozdulatlanul állottam ott, egyetlen vágygyal: bárcsak beinná lelkem örökre ezt a képet . . . Mintha varázshatalom szemsugaraimat feloldhatatlan csomóra kötötte, bogozta volna azokkal a világító, vörösen izzó aranysziklákkal össze — prdig szemlátomást rabolta el az esthomály — Meseországból köl­csönzött pempájukat . . . Bone sera — Signora! — Ijedten rezzentem össze — s láttam, hogy nem vagyok egyedül . . . Alacsony, fekete kis emberke állott mellettem — s elfojtott köszön­tése ulán, lögtön biza'maskodó beszélgetést kezdett velem „Gyönyőiü a naplemente ugy e? — És ha láthattam volna, milyen ér­dekes volt az arcom így, elmélyedve, — a sötét, orientális arcom, ebben az arany világításban . . . Én csak a Faraglionikat néztem, — ő meg engem. . . . Vájjon nem engedném-e meg. hogy lefessen engemet, ő festő, — itt van a „Studió'-ja — ebben a kis ósteriában, a Via Tragara végén, Signora Carmelánál, nem nézném-e meg a ké­peit ? — Mikor e szóáradatot befejezte — roppant ud\ ariasan sajnálkoztam, hogy már nem maradok Capriban annyi ideig, hogy lelestfcessen, és meg­_ ígértem,hogy a „Studio"-ját okvellenülmegfogom nézni — máskor, most bizony már haza kell men­nem, meglehetősen későre jár, — a „cousineom' — vár és aggódni talál, ha tovább is késedelmes­kedem, és nagyon kedvesen búcsúztam el tőle, — de szedegettem is ám a lábamat s ugyancsak kot­ródtam hazafelé az elnéptelenedett Via Tragarán. Rúzson yi Pálné. N Y I R V I D fi K vármegye hazafias lakosságától, hogy a jelen alkotmányellenes kormányt törvé­nyeink szellemével meg nem egyeztethető önkénles adófizetés és a hadseregbe ön­ként való belépés utján támogatni nem fogja s e végből elrendeli, hogy a köz­ségekben ezen határozat közhírré tétessék." Zugó éljenzés követte a határozati javaslat felolvasását, mire a főjegyző leiolvasta gróf Vay Gábornak következő kapcsolatos indít­ványát : „Szabolcsvármegye közönsége a jelen­legi politikai helyzet mellett fennforogni látván annak szükségét, hogy az 1906 év­ben feloszlott alkotmány védő bizottság újból megalakittassék: ennek tagjaiul gróf Des sewlfy Aurél, gróf Dessewffy Dénes, gróf Dessewffy Béla, gróf Forgách László, gróf Pongrácz Jenő, gróf Vay Gábor, gróf Vay Ádám, gróf Vay Tibor, Bory Béla, Feren­czy Bertalan, Görömbey Péter, Szikszay Pál, Petrovics Gyula, Szabó Miklós, dr. Meskó László, dr. Kállay Tamás. Mezőssy Gusztáv, Somogyi Gyula, Uray Miklós, Hrabovszky Guidó, Kállay Lipót, dr. Me­zőssy Béla, Nánássy István, Dessewffy Aurél, Gencsy Albert, dr. Korniss Ferencz, Oláh József, Borbély Gáspár, Haas Ignácz, Liptay Béla, id. Okolicsányi Lajos, Prop­per Sámuel, Bleuer L.ajos, Darvas István, Veres Ferencz, Várady István, P. Szabó Balázs, Moravek Gusztáv, ifj. Okolicsányi Lajos, gróf Dessewffy Miklós, Kállay And­rás, Lázár Kálmán, dr. Jósa András, Tóth József, Klár Guszláv, Geduly Hen­rik, Jármy Miklós, dr. Bodnár István, gróf Dégenfeld Pál, Diner Gyula. Erőss György, Groák Sándor, Gaál Elek, Halasi Mór, Hajdú Gyula, dr. Horváth József, Jármy Márton, Kállay Emil, Lévay Sán­dor, Nozdroviczky György, Orosz Miklós, Paulusz Márton, Patay József, Szentmik­lóssy Sándor, Szalánczy Bertalan, Vass Mihály, Megyery Géza, ifj. Kállay András, Liptay Jenő, Bekény Gyula, Szomjas Gusztáv, Mikecz Miklós bizottsági tagokat, a vármegye alispánját, fő- és aljegyzőit, fő- és alügyészeit, a járási főszolgabirákat, a vármegye főorvosát és főlevéltárnokot, a vármegye árvaszéki elnökét és ülnökeit, s végül Nyíregyháza város polgármesterét ezennel megválasztja. Határozatilag kimondja továbbá, hogy a jelenlegi alkotmányellenes kormány által kinevezendő főispán fogadásától magát teljesen távol tartani kívánja, s a vár­megye hazafias érzésű lakosságát felhívni rendeli, hogy a kinevezendő főispánnal Nyíregyházára való megérkezése alkalmá­val leendő fogadtatásáról magát távol tartsa, illetve a fogadtatásban való rész­vételtől lehetőleg óvakodjék." Gróf Vay Gábor rövid, de gyújtó hatású beszéd kíséretében jelenti ki az állandó választ­mány javaslatához való csatlakozását s indokolja meg indítványát. — Ha a jelenlegi helyzetet figyeljük — úgymond többek között — önkéntelenül is agyunkba tódul a vér és szinte elvesztjük higgadtságunkat. Amellett vagyok, hogy ismét a lehető legnagyobb tárgyilagossággal, de a vármegye közönsége gondolkodásának megfelelő egyöntetű határozatot hozzunk. Ezért üdvözlöm az állandó választmány bölcs javaslatát s ajánlom kapcsolatos indítványom elfogadását. A zajos éljenzés lecsillapulása után Kállay András szólalt föl, 67-es politikai párt­állása szempontjából okolva meg az állandó választmány javaslatához s gróf Vay Gábor indítványához való csatlakozását. Kállay András nagy figyelemmel hallgatott beszédét lapunk külön mellékletén közöljük. 1910. február 20. 3 A beszéd elhangzása után a közgyűlés ugy az állandó választmány javaslatát, valamint gróf Vay Gábor kapcsolatos indítványát egy­hangú lelkesedéssel elfogadta, jegyzőkönyvében örökítve ir.eg — lvallay András indítványára — gróf Vay Gábor és gróf Dessevvtl'y Aurél ér­demeit a főrendiházban való állásfoglalásukért. Tagbelépési felhívás a Nyíregyházi Zenekedvelők Egyesületébe. Van szerencsénk a n. é. műpártoló közön­ség b. tudomására adni, hogy f. e. február hó 2-án megalakítottuk a „Nyiiegyházi Zenekedvelők Egyesülete"-!, melylyel egy hézagpoiió, műkö­désében messze kiható kulturintezménynyel óhaj­tottuk Nyíregyháza városát gazdagítani. Célúnk: az általános zenei műveltség terjesz­tése, a komoly zene névszerüsitése, a zenei eletnek a társadalom utján való szervezése. Minden tényezővel, a társadalom minden tagjával meg­értttni, hogy a zene nem amolyan „terra incognita", nem olyan elzárt terület, a melyet átlépni, s melynek szépséges virágzásában élvezetet keresni csak „a kiválasztottak privilégiuma". A szakismeretek hiánya, miként más művé­szeteknél (íesteszet, szobrászát, építészét stb.) ugy a zenénél sem akadályoz a műremekek élve­zésében. Szükséges azonban, hogy az illető u. n. művészi érzékkel birjon, hogy ízlését előző gyakorlat, azaz rokontermékek figyelmes szemlélete, s azoknak a legkiválóbb mesterek müveivel való összehasonlítása megnemesitse, lelkét a művészi szemléletre, észlelésre alkalmassá, kedélyét fogé­konynyá tegye. A legtökéletesebb remekmüvet is közönyösen fogja szemlélni, hallgatni, a legkiválóbb általános inttVigentiával rendelkező egyén, ha műveltségi köre nem terjed ki « művészetek körére. * A régi hellén világban a művészi érzék köz­kincs volt. Mindenki képes volt a műremekek megértésére es elvezésére, mert Ízlését kifejlesz­tette az abszolút széppel való folytonos érintkezés. Nálunk azonban, — legalább a vidéken — bar a képzőművészet és szépirodalom termékeinek megértésében általanos gyakorlattal talalkozunk, — a zenei remekmüvekkel szemben tartozkodast, tájékozatlanságot, sőt a megértés teljes hiányát kell tapasztalnunk. A zene előmintái u. is nem lépnek elénk uton útfélen, mint ez a képzőművészeteknél tör­ténik (képtárak, muzeumoK, szobrok, építészeti remekművekben) mely körülmény elzárja a gyakorlat útját. Míg azonban a fővárosi közönség operai és symphonikus zenekarokban, gyakori kamarazene előadásokban s szóloművés^es sze­replésében — ha keres — bő alkalmat talál az okulásra — addig a vidéken, hol főleg elfogad­ható zenekari előadásokkal csak nagy ritkán találkozhatunk — kevesebb alkalom nyilik erre. Ez okból foglalkozni fogunk a zeneművészet remekműveivel, igyekszünk azokat progresziv műsorral közönségünk elé tárni, az egyletünk kebelében alakított zenekar és kamarazene ­társaságok előadásában méltó kivitelben meg­szólaltatni és mennél kitűnőbb elömintákat nyúj­tani a művészi érzék és izlés kifejlesztéséhez. Az egyletünk által (évente 2—3-szor) ren­dezett hangversenyeken a tagok belépti dijat ntm fizetnek, hanem a tagsági dij (rendes tagok­nál 8 K., rkivülinél 4 K.,) avagy legalább 100 kor.-nyi alapítvány ellenében 2—2 illetve 1—1 díjmentes ülőhelyet jogositvák igénybevenni. Tagok felvétel végett a Ferenczi-féle könyv­kereskedésben jel en tkexhetnek. Nyíregyháza, 1910. február hó. Hazafias üdvözlettel: Dr. Füredi Lajos, Mikecz Dezső, titkár. elnök. Kivonat az alapszabályokból. I. Az egyesület tagjai tiszteletbeliek, alapí­tók, pártolók és működők. A tiszteletbeli tagokat a közgyűlés váhsztja. Alapító tag az, aki az egylet pénztárába egyszer- s mindenkorra legalább 100 K-t. kész­pénzben befizet. Pártoló tag az, aki az egyesület céljait, legalább évi 8 kor. tagdíj fizetésével előmozdítja. Működő tag lehet minden önnálló társa­dalmi állású egyén, aki arra kötelézi magát, hogy a zene vagy énekkarba közreműködik és legalább 8 kor. tagdijat fizet, hacsak a díjfize­tés alól fel nem mentetik.

Next

/
Thumbnails
Contents