Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-09 / 2. szám

2 ik szám N Y r R V I D É K 1910 január 9. 3 Előre reméltünk és nem csalódtunk a géposztály hatalmas kereteiben, mely máris oly mérveket öltött, hogy az e czélra előirányzott terület máris csekélynek bizonyult s azt bővítenünk kellett. — Ennek keretében egy még később megállapítandó és közlendő kiállítási napokon azok egy részét hivatásszerű munkájukban is be fogjak gyárosaink mutatni. Iparosaink is — habár csak a legutóbbi napokban és nem is a kívánt és remélt számban mégis megkezdték bejelentéseik beküldését; de bizony ez még csakis kezdetnek mondható, és szívesen reméljük, hogy ezután csak fokozódni fog a részvétel iránti kedv. Mezőgazdaságunk s helyesebben gazdaságaink pedig eddig csaknem egyedül állatokat jelentettek be, s ezt sem azon arányban, mint ahogy azt várnunk és remélnünk lehettett. Igen sok egyik vagy másik irányban jó hirü tenyészetünk hiányzik még a bejelentettek sorából, melyeket kiállításunkon nélkülözni a siker tekintetében nagy vesztességet és hézagot jelentene. Hisszük és reméljük, hogy ezek késedelme csakis az eddig ismert bejelentési határidőnek figyelmen kivül hagyása vagy más valami alapos ok következménye volt, s hogy bejelentési határidőnknek kitolása bőven fogja a résztvevők számát emelni. Különösen állatkiállitásunknál — amennyiben ezen osztály a kiállító tulajdonosa is, nagyobb anyagi teherrel jár, — úgy a nagytenyésztők', mint kistenyésztők részére nagyobb arányú pénzdíjazásokat is terveztünk. Már ezért is részben érdemes e kiállításon nagyobb arányú részvétel, de egyben erkölcsi kötelessége is a tenyésztőknek nehogy díjazási tervezetünk végrehajtásánál a részvétel csekélysége következtében akadályozva legyünk. Az általános mezőgazdasági csoport, melynek önálló pavillonja hivatva az egyes gazdaságok üzemét, kezelését, vezetését feltüntető könyvek, képek, rajzok, fényképek, tervezetek' térképek, statistikai és grafikai táblázatokat, berendezkedéseik és felszereléseik, gépeik és eszközeik képeit, modelljeit, terményeiket természetben azok különböző stádiumai és alakjaiban befogadni mondhatnám még csak a kezdet nlőtt áll. Több nagyobb gazdaság ugyan szóbelileg ígéretet tett ily irányú részvételre is, de ezek mind önálló pavilonban kívánják azokat összeállítva bemutatni. Hiányzik az általános mezőgazdaságunk képét mutatni hivatott középbirtokosok gazdasági termeléseinek nagy számú hejelentése. Ezzel van kevés gazdatársunk tisztában s különösen abban nem hajlandók gazdáink részt venni, mondván, hogy ez úgyis mindenütt és mindenkinek van. Pedig bizony ha ezt is csak mint a többi osztályoknál mint pl. az állatok embertársaim! Sót közel voitam ahoz is, hogy a hitközség ellenzékének önnagy vezére is kezet készül velem fogni s megbocsát fiatalságomért s atheista voltomért, a midőn kop! kop! kopogtatnak ajtómon s egy ismerős hang, álmos cselédem ijesztő hangja — kelt fel nagyszerű álmomból: „Dr. ur! Dr. ur! kelljen fel rögtön! Egy beteghez kell menni!" S én pár perc múlva a lucskos, zúzmarás téli éjszakán fázva, megsemmisülve, de — gyalog bandukolok Grünchveig Ábrahám mindenföldi javakban szegény betegemhez — a hangsúly kérem a szegényen van — s egy fél órai gyaloglás után tényleg konstatálom, hogy a 3 nap óta tartó arc s orrporc dag egy rossz fogtól van, amelyet talán jó lesz egy pár nap múlva kihúzatni. S midőn tekintettel a hangsúlyozott szóra, ilyen esetekben a legmesszebb menő collegialitást tartom szem előtt, a beteget azonnal egy fogorvos collegámhoz utasítom, s e colossalis jóságtól megszelídülve, ártatlanul még meg is merem kerdezni; „Ha 3 nap óta dagadt az arca, miért nem küldött értem nappal P„ Amire a paiiens még ártatlanabbul feleli: „Tudtam, dr. ur! hogy ugy sem tudok fizetni, hát nem akartam háborgatni." S még, mint aki vesztett is az üzleten, felsóhajtott: „Mert kérem, k. dr. ur, ilyen a szegény ember sorsa!" Már most, t. hölgyeim s uraim, ezek után én is sóhajtva kérdem Önöktől: Hát van-e nekem okom búcsúzni az o-évtől s üd^özölhetem-e én örömnél az uj évet?" De nt m ! Én azért Önökön nem állok bosszút, mert Önöknek tiszta szivemből kibánok boldog uj évet s a mai estére jó mulatságot. osztályát támogatják termelőink éppen oly szép, tanulságos csoportja lesz kiállításunknak mint bármelyik más. Ennek sikere érdekében később még egy tájékoztató felhívást fogunk gazdatársainkhoz intézni, melyben egyenként felsorolva mindazon termények és termékeket, melyekből az osztályunkat összeállítanunk kell — megkönyittük az egyesek ebbeli munkáját és feladatát. Bizonyára egyik kimagasló sésze lesz kiállításunknak a mükedretök és házi ipar csoportja. habár különös terjedelmű házi iparral nem ís dicsekedhetünk. Közismert azonban a műkedvelők tekintélyes száma és azok különösen a szép nemnek sokszor elismerést és dicsőséget szerzett kézi ügyessége, müizlése. Sajnos, e c-imen is még csaknem egyedül az e célokat szolgáló intézmények, iskolák ígéreteit bírjuk, mig a roppant nagy számú ezekén kívül álló, igen számottevő tehetséggel megáldott és gyönyörű kézimunkákkat rendelkező egyesek bizonyara csakis szerénységből — melynek alapos indokait nem hívjuk fellelni — még midezideig késnek. Tisztán és egyedül a sok oldalról megnyilatkozott szives rokonszenv és támogatás, valamint a szervezés önzetlensége alapján biztosítottnak tekinthető az t< deszet és vadászat változatosan gyönyörködtető csoportja máris bejelentett és még sok oldalról várható anyaga, kitömött (praeperált) állataikkal. kertészet, gyümölcsészet, szőlészet, borászat és bammfiosstályok hiányosságait nem is említem, mert ennek mérete, sikere az egyesek részvételével eshetőségei tisztára az időjárás s más viszonyok által befolyásolva, egész bizonytalan még ma, de még bejelentési idejök is csak későbbre esik. Kiállítási rendezőségünk természetszerűleg mindent elkövet arra, hogy kiállításunkat ha már a helyi viszonyok korlátain belül nagy részt vármegyei keretben, de ebben legalább oly sikerre vezette, mely a hasonló kereteket jóval felülmúlja. Egyik fögondunk ugyanis a nagyszámú idegen forgalom, miért is az Országos Gazdaszövetséget már előző evben megkértük és megnyertük az 1910. országos gazdaszövetségi nagygyűlésének kiállításunkon való megtartására. Ugyancsak kiállításunk alkalmával kértük megtartani a baromfi-tenyésztők országos egyesületének közgyűlését, valamint a szőlő és bortermelők országos kongressusát. Egy napját kiállításunknak a mezőgazdasági gépeknek munkában való bemutatására és másikat állatok díjazására szántuk, mig a látogató közönség szórakozására két napos galopp lóversenyt és ügető kocsiversenyt rendezünk. Minthogy pedig a kellő időben való és jutányos berendezkedhetés végett is a mi adott igen szegény anyagi erőnknél nagyon kívánatos — nélkülözhetetlen a teljes részvétel méreteinek pontos ismerete, — újból és ismételten hivatkozva mind ez előbb elősoroltakra, úgy saját magam részéről mint a végrehajtó bizottság nevében és megbízásából, főként pedig a közös ügy és a kétségtelen szép siker érdekében kérem összes gazdáinkat, iparosainkat, testületeket és egyeseket ezeknek kiállításunk sikerét elősegíteni hajlandó minden tényezőjét, hogy kiállításunkat közös érdeknek elismerve, azt minden rendelkezésére álló módon — saját anyagi és erkölcsi támogatásaival, saját részvétele és mások buzdításaival elősegíteni ne késlekedjenek. Szikszay Sándor. Az egyfolytában való tanításról. Irta: Zimmermann Rezs5 tanár. Végül nem maradhatok adós a felelettel arra sem, amit az osztatlan órarendet pártolók üémrtország példájával elém állítottak. Azt mondják, hogy Németországban az osztatlan órarend van behozva. Nem tudom, mindenütt-e vagy csak részben. Ugy értesültem, hogy Angolországban is ez a beosztás divatos. Mi csupán a német vagy angol példa miatt ily szokást nem hozhatunk be, ha az a mi viszonyainknak meg nem felel. Nézzük hát, mennyiben mások a viszonyok e tekintetben Németes Angolországban? Állítom, hogy a családi viszonyok szolidságánál fogva ott sokkal könnyebben be lehet hozni az osztatlan órarendet. Ott a gyermek odahaza a délutánt csakugyan okosan felhasználhatja ; ott az utcza romboló hatása a mienkhez képest semmi; ott a sport nemzeti feladat, nem időtöltés; ott a házi foglalkozások és tanulmányi kirándulások nap—nap mellett épitik és tökéletesitik a gyermeket ; s ott a tanárok versengve foglalkoztatják a saját felügyeletük alatt a tanulókat, abban a tudatban, hogy nemzeti feladatot teljesítenek. Ott a Kármán Mór eszménye valóság, mert teljesen kiképeztetik a „Germani solJers ingenium". S igy mehet ez Angliában ís. S ne feledjük el azt sem, hogy Németország a maga szakiskoláinak özönével korán elválasztja a gimnáziumtól az oda nem való elemeket. Nálunk ellenben 50 °/o-nál nem lehet többre tenni a gimnáziumba valókat, az 50 %> pedig terhe, nyűge az iskolának, az államnak, a tanulótársaknak és a tanároknak s mi, hogy azt az 50 ü/o-ot valamennyire előkészítsük, a másik 50 °/o-ot pedig lehetőleg megmentsük, legtanácsosabb ha délután is szem előtt tartjuk; s legyünk meggyőződve, hogy igy a Cateiner pályának nem csak egyhuzamu, de mindenféle foglalkozásaira is jobban elő tudjuk készíteni igy, mint amúgy Mert legalább azt nem vethetik szemünkre, hogy az embert gyermekkorától kezdve tétlenséghez szoktattuk, vagy rosz fejlődésének a lehetőségét megnyitottuk. Ujabban meggyőződtem, hogy a Németország példájára való hivatkozás nem felel meg a tényeknek. A porosz kultuszminisztérium tavalyi évi jelentéseiben ugyanis az olvasható, hogy az egyfolytában való tanitást a kultuszminisztérium csakis nagy városokban tartja megengedhetőnek. * Mikor észrevételeim összegezését már teljesen befejeztem, akkor került a kezembe Adorján F. kartársam szives figyelméből a Magyar Paedagógia 1903. évi folyama, melyben Sáfrány Lajos ur tartalmas és komoly értekezésben ismerteti a szellemi munkaképesség küérleti méréseiről, és a túlterhelés problémájáról lefolyt és folyamatban levő irodalmat. Nem kerülhetem tehát el, hogy erről is meg ne emlékezzem, mert abba a gyanúba eshetném, hogy behunyom a szemem a tündöklő világosság előtt, holott a feladatom éppen a dologban meglevő világosság megállapítása volt. Ki kell jelentenem, hogy mindazon tények, melyek az értekezésben megállapittatnak, világosak és nyilvánvalók azon kísérletek és mérések nélkül is, melyek az értekezésben benfoglaltatnak. Elismerjük az iskolai nevelés egyoldalúságát, elismerjük a túlterhelést mi is, és azt hiszem, e részben én amaz adatok nélkül is elég világosan elismertem ezt. De megvagyok győződve, hogy azt senki sem ismeri el közöttünk, hogy „5 órán át egytlen tanuló sem képes dolgozni" ami abban benfoglaltatik. Továbbá helyeselhetjük azt, hogy „3 óra a tanitási idő maximumának tekintendő

1

1, de nincsen módunkban, hogy a tanítási időt egy negyedórával is leszállítsuk. Bizonyítja az értekezés, hogy a szellemi és testi munka egyaránt nagyban választja ki a felemésztett anyagokat a testből s ez hozzájárul a levegő rontásához. E tekintetben tehát kiegészíti, amit én Felméri könyvéből idéztem a testi munkára vonatkozólag. Az értekezés általában megerősítette bennem azt a meggyőződést, hogy amit mi napnap mellett látunk, azt a tudomány pozitív értékű és általános igazságok erejére igyekszik emelni. E törekvése azonban eddig egyáltalában nem sikerült. A kísérletek és megfigy lések még annyira a kezdet kezdetén vannak, hogy sokszor és épen a legfőbb dolgokban nem lehet végérvényes igazságoknak tekintenünk. Igen szépen kimutatja az értekezés, hogy a Griesbach megfigyelései tökéletlenek és a mi kérdésünkre alig használhatók. Általában véve minden eredmény csak feltételesen fogadható el. Amit az osztatlan tanításról mond az értekezés, annál sokkal több érvet tárgyaltam én; abban ujat nem mond. Más hibája is van az értekezésnek e részben. T. i. tisztán a német viszonyokból fakadó, s német tudósok által irt, a német nemzet céljainak szolgáló müvekből fegyvert kovácsol az osztatlan tanításnak hazánkba való behoza-