Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-09 / 2. szám

Nyíregyháza, 1910. XXXI. évfolyam, 2. szám. vasárnap, január 9. A Szaholcsv^rmfrvei Középi iecyzők rs a Szaboicsrr.egyei Tsnitéecjyesüiet Hivatalos Közlönye, Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHAZ-TÉR 6. SZAM, Telefon szám: 139. Kéziratok t nem adunk viasza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. A nyil -téri közlemények dija soronként 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastasr betűvel szedett kétszeresen számit. Megjelenik hetenkent egyszer vasárnapon. SEféfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor, Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. A 2ásslói Valami csu^a dolog az, hogy három esztendő alatt, igazságaiban, sok százados, vérben, szenvedésben. leigázásban és megalázásban megbizonyosodott no« ggyőződéseiben milyen rettenes veszteségeket szenvedett ez a nemzet, fenntartó erőinek és ezek biztosítékainak legigazabb valóságát: a nemzeti jövendőben való hitet pocsékolva el, nemzeti politikai klubbok konyháján főtt s pausálés újságok fe-hér és virágos díszítésű terítékén föltálalt „helyzet-politikai" változatos eledelek és tartozékaik élvf-zetének gyönyörűségeivel dőlve neki az emésztés kéjes nyugodalmának. Két zászló hajladozik, hogy a p rba hulljon ma Magyarországon : a függetlenségi zászló, és a másik, ameljnek a legutolsó dátuma 1867. Mind a két zászlónak régi. nagy múltja van. Ismerjük mind a kettőnek a történetét s az eredetét is. Dicsősége^ az egyik, mert akik mellette állottak és megállottak: elvéreztek vagy koldusokká lettek; szomorú a másik: mert nagy vagyonok és rangok a kísértő árnyaik. A nemzeti élet, a nemzeti szabadság: az ónálló államiság levegője lobogtatta az egyiket négyszáz esztendő óta Diadalmasan is lengett ez a zászló, vérrel boritva is és foszlányokra lövöldözve is: de rem hanyatlott le soha, mert Búcsú az o+évtől Irta s a Kereskedők s Gazdák Körének szilveszter estélyen felolvasta: dr. Springer Géza. Tisztelt hölgyeim s uraim! Egy őszinte vallomással kezdem: egy évvel ezelőtt u. i. váratlanul beugi attak a prolugos elmondásába, most tehát bosszút akartam állani a tavalyiakért s urbi et orbi hirdettem szereplésem azon eltökélt szándékkal, hogy ez olcsó reklám hasznát besepervén, az utolsó pillanatban egyszerűen megugróm a szereples elől a helyettem az ismert kedves kis levélke jön: közbejött akadályok, nagy elfoglaltságom stb. De meg arra is gondoltam: Ej! hát ki veszi azt észre, ba egy gazdag programmból egy szürke, unalmas szám elmarad; a zene szól. a szívek mind hevesebb* n dobogn&k, még talán hálásak is lesznek az ifjak, ha mentül hamarább zavartalanul enyeleghetnek — természetesen táncközben — ideáljaikkal. Sajnos, ebbtn is csalódnom kellett. A gazdag, sokat igérő programm napról-napra kisebbre, zsugorodott össze s az est közeledtével mind jobban látnom kellett, hogy n ások is éltek az én trükkömmel s a szereplés terét, miután a kis reklám megvolt, egyszerűen siettek elhagyr i s nekünk nem maradt egyéb bi lőlük, mint azok a bizonyos drága, édes kis levélkék. Szóval az utolsó pillanatban bekellett, látnom, hegy belelátták a kártyámba, le vagyok leplez\e, nincs menekvés, ki kell ál'anom a piacra. egymást követő generációk lelkében tovább élt az eszme, amit ez a zászló képviselt. A uiásik zászlót Deák Ferenez nagy karaktere tette — — szintén nemzeti zászlóvá, a lemondás és megalkuvás általa alkotott törvényeiben a nemzeti függetlenség hótakart bérceire való feljutás csillogtatásait mutogatva még is nemzetének. Kossuth Lajost és Deák Ferenczet, az egy cél elérésének munkájában, a kettojök által választott más-más utak közét egész óceán választotta el. Kossuth Lajos a politikailag : hadseregében és külügyi képviseletében szeparált magyar királyság szervezésében tudta és kereste a nemzet aryagi boldogulásának az u^ját és föltételét. Deák Ferenez — a gazdasági önállóságnak — sajnos csak papiroson biztosított, illetőleg fenntartott jogával, t. i. a gazdasági önállóság jövendő megszerzése utján kontemplálta a magyal állam politikai önállóságának bekövetkezését. Zászló volt mind a két úton, nemzeti zászló, irányt mutató a nemzetnek, bogy ezt, vagy azt az utat kövesse. Hová lettek ezek a zászlók?! A magyar nemzeti hadsereg, az önálló külügyi képviselet kérdései letűntek a napirendről, s a Deák Ferenez szellemének örökösei ellene szegülnek az ő gondolatának, hogy nemzeti gazdaságunk fügeretlenité** révén és utján iev^kezzűnk Különben — talan — a lelkiismeretem se vitt volna rá, hogy ilyen előre megfontolt szándékkal csaljam meg önöket; mert végre — egykét asszonyt egy élet folyamán még megcsalhat az ember lelkiismereti furdalások nélkül, de egyszerre — egy este — ennyi szép asszonyt becsapni, mm illenék már az én tisztes koromhoz, ősz hajszálaimhoz. Kor, ősz hajszálak, újév! Melancholiával vegyes lemondással gondolok rátok s feladatomra : elparentálni a multat s köszönteni az ujat, az ismeretlent. Szembe kellene tehát állítanom a multat a jövővel, amidőn azok— különösen nekem — olyan egyenlők. Talán dicsérnem is kellene, holott a mult nekem nem váltott be semmit, a jövőtől pedig már nem remélek, nem kérek semmit. Hisz peregnek, hullanak a napok, mint az őszi falevél s az ember, a természet disze, virága, keblében —- talán — az úgynevezett isteni szikra val, napról-napra vár, remél, óhajt, mig eltűnik az iljuság, egybeolvad mult s jövő, s eln ülik minden, mint a tavaszi harmat az első napsugárra. De talán csak nem akar ön nekünk e vígnak szánt estélyen komoly képpel komor dol gokat feltálalni, — mondhatná egyik féifi hall gatcm — amidőn agyunkat az alkoholnál is mámorítóbb s vérforralóbb asszonyi pillantások homályosítják már el s amikor már ugy is égünk a vágytól, ho^y fiatal energiánkat az isteni tombolásban — talán a táncban fiatal ur! — pnt'edjük kitörni. feljebb és feljebb az, állami föggetlenség hótakart bérceihez! Régi, történelmi nemzeti irányoknak ós törekvéseknek ebben a zűrzavarában megbomlik a mi társadalmunk is. A legszembeötlőbb szimptómája ennek a bomlásriak: meggyanusitása mindenkinek, aki él, az a hitevesztettség, mely lehetetlennek, kizártnak tartja azt, bogy valaki önzetlenül szeresse a hazáját, s ha sorsa előre vitte, bogy ebben a helyzetében és ne unkájában nem a haza java, hanem a maga érdeke vezette. És, hogy aki még bizni tud férfiakban és hinni a jövendőben, hát bohém és szamár ábrándozó! Ehez a fölfogáshoz alakulva fejlődik ki a magyar társadalom. Itt látjuk, napról-napra — alakjait magunk előtt. A 48-nak és 61-nek erős gerincű apáitól nemzett generáció, a mentől fehérebb kenyér lehető elvesztése miatt remeg s börze-kupecként hajladozva lesi előhaladásának, bármilyen szinü legfelsőbb. felsőbb és felső hatalomtól való bekövetkezését. És ebben a levegőben nőnek fiaink, akiknek már nem ia lesz gerincűk, s ami természet szerint megadatott nékik, legfeljebb — nemzeti érzések és gondolatok lekötésével meg nem zavart, túlhajtott szerelmek következményeként fog elsorvadni. Négyszázesztendős nemzeti kűzdel_ meink zászlóinak ez a szine-vesztése épe all Beismerem, hogy teljesen igaza van! Bár az is tény, hogy a legunalmasabb témát ez estére én kaptam, s mert ehez s szigorúan csak ehez voltam kötve, azt is be kell vallanom, hogy egy ép, egy valamire való gondolat nem jutott napokig eszembe sem az ó, sem az újévvel kapcsolatban. Még is csak jó lett volna megszöknöm, — gondolom ismét egyik pillanatban, — de a másik percben már az jutott eszembe, hogy akkor ez estén is az agglegények keserű kenyerét kell ennem s nem gyönyörködhetem ez est* s az egész élet legszebb, legvonzóbb látványosságában : a szép asszonyokban. Ej! hát akkor mégis csak becsapom a közönséget, — fűzöm tovább gondolataim, — elkalandozom tárgyamtól, általános phrasisokat, bombasztokat mondok s szóvirág halmazzal kábítva el hallgatóim, a végén egy ügyes saltomortalével visszatérek az újévhez s egy méla akkorddal általános megelégedésre befejezem, t. i. meglesznek elégedve, hogy már vége van. Álmatlanul, izgatottan hánykolódom agglegényi szomorú, egyhangú párnáimon, mig végre megkönyörül rajtam Morphea — Morpheus álom isten bájos leánya, akit magam s a mitholegia számára — ez est kedvéért — én fedeztem fel, karjaiba zár s kábult agyamat a mindent megváltó isteni érzés keriti hatalmába s többé akadályt, tért, időt nem ismerve száguld velem a végtelenségbe, a nagy űrbe s századokat átölelő nagy, súlyos problémákat old mpg egv pillanat alatt. Mui uzamunk 10 oldal.