Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-04-17 / 16. szám

12-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. március 2 0. 17 1 vulást különböző gyermekeknél és bármikor jegyzeteibe tekint, viasza emlékezik egyes növen­dékeknél LÍka;nuzotí nevelési módszere és jónak bizonyulásH eseté.i hasonló esetekben azt az uj generációnál is felhasználhatja. Az olyan tanú lóról, ki példás családi nevelésben részesül, ne­velése akadályokba nem ütközik, az ilyenrői naplót vezetni nem szükséges. A vezetendő nap­Jóban körülbelül a következők legyenek feltün­tetve: a gyermekek családi viszonyai u. m. a szülők műveltsége, foglalkozása, érdeklődésük gyermekeik nevelése és haladása iránt, bánás­módjuk, házi nevelésük, a testvére, cselédek, barátok befolyása a gyerekekre, a gyermek fejlődése, lelki állapota, felfogása, képzelnie, hajlamai, magatartása és fejlődésének mozzana­ta'. Ha a tanitó ily jegyzetet veztt, azzal hiva­tottságát bizonyítja be, növendékeit pedig ala­posabban fogja megítélni és nevelni. Ha növendékeink egyéniségét behatóan is­merjük és a nevelést ehhez alkalmazznk nem lesz iskolánkban egyetlen egy sem, kinek a ta­nitó bizalmát ne birná. Ha ugy az általános, mint az egyedi ne­velés elvei és eszközei mindenkor nevelői mű­vészettel kezeltetnek a tanitó által, az eredmény el nem maradhat. A rendre, tisztaságra, pontosságra és figye­lemre való szoktatás után, — mely az iskolai nevelés kiinduló pontja — az illemre, vallásos ságra, emberbaráti szeretetre, mások iránti tiszteletre irányuló nevelés, továbbá az irigység és árulkodás kiirtása, a jutalmazás és büntetések korekt alkalmazása, a parancsoknak nevelői te­kintélylyel és tapintattal való adása, a tanitó egyénisége, nyájas arca, jóindulata, szeretetteljes bánásmódja, az egyedi nevelés biztos utja, biz­tosítja és tartja ébren a növendékek szeretetét és bizalmát. Munkámban igyekezlem mindazon módo­zatokat felemlíteni, melyekkel a tanitó nóven­dekei tiszteletét, szeretetét megnyerheti és biz­tosithatja. Mikor már a tanitó ezeket birja a nevelés további folyamata, egyes fattyuhajtások nyesegetése könnyen fog menni. Meg vagyok lelkemben győzőtlve, hogy ilyen nevelési rendszer mellett olyan alapot adhatunk növendékeinknek, melyre biztosan építhetnek a felsőbb intézetek, hitfelekezetek, állam és társa­dalom. Akkor megváltoznak a vélemények az isko­lai nevelésről, mert mindenki befogja látni, hogy a népiskola igenis egészen betölti hivatását es feladatát. (Folyt, köv.) hajthatók voltak a lovak!) Tóbiás egyre többet és többet ígért neki. Végre is a kocsis átadta a gyeplőt. Tóbiás azonban ezzel nem elégedett meg, hanem igy szólt. Ha már kocsis vagyok, megfelelő öltöze­temnek is kell lenni! Adja ide legalább azt a szép, pántlikás kalapját! A kocsis végre ráállt (de nem a kalapra; és föveget cseréltek. — A tekintetes urat az Isten is kocsisnak teremtette! — fejezte ki meggyőződését a János kocsis, midőn látta, hogy ö. Tóbiás milyen kecsen fogja a gyeplőt. Egy darabig jól ment minden, mert egye­nes uton haladtak. Midőn azonban a köves útról le kellett fordulni a dűlő útra, a dilettáns kocsis sehogy se boldogult. Ezt látván János, vissza­vevé a gyeplőt és mélységes szakéi telemmel át­vezette a kocsit a Scyllák és Charibdisek ezernyi veszélyét rejtő rozoga fahídon. Tóbiás (épen fordítva, mint bibliai névro­kona) nem tudta békével tűrni, hogy tekintélyén ilyen csorba esett. Midőn hiába kérlelte a kocsist, hirtelen csoda történt. Gondolat született meg a Tóbiás agyában. Azt hivén, hogy a pricsesz magában is elegendő a lovagoláshoz s nem tartván attól, hogy a ló megvadul (a hegedűjét t. i. nem hozta magával), átlépett a lábánál levő deszkalapon (nem desz-kalapon) s merész mozdulattal ráült az egyik ló hátára. A kocsiban ülők borzadálylyal és gukkerral nézték a szörnyű jelenetet. A táltos a következő pillanatban nagyot ugrott s Tóbiás merése ívben leröpült a hátáról. Szerencsére frissen szántótt földre pottyant. A kocsi megállt, a bennülök odarohantak és szódavizzel kezdték locsolni. Tóbiás fölemelvén szemeit, igy szólt: — Inkább adjatok egy kis bort, attól mind­járt jobban leszek. Szemei lecsukódtak és — várta a bort. Hatiák József. Á „Sóstó-fürdő" sorsa. A m. kir. Kereskedelemügyi miniszter nevé­ben április 1-iki kelettel 20,0530/1. c. 1910. sz. alatt rendelet érkezett a vármegye utján Nyir­egyháza r. t. város közönségének, amely szerint a Sóstóra tervezett fürdő és szálloda tervei ósdi és kezdetleges alaprajzi elrendezéseik miatt jóváhagyásra alkalmasaknak nem nyilvánithatók. Egyben a hivatkozott rendelet ujabb tervezésre jó tanácsokkal szolgál. A Nyíregyházán megjelenő „Szabolcsvár­megye" című lap április 9-iki számában, — te­hát mielőtt a rendelet a város közönségének kiadatott volna, — tárgyalja azt oly modorban, mely válaszra méltatlan. Komoly lapnak nem­csak joga, hanem kötelessége is a közügyek, közmunkák bírálata, ebből a szempontból tehát a , Szabolcsvármegye" közleménye nem kifogá­solható. A hivatkozott miniszteri leirat után azt sem veszem rossz néven, ha az ügyet szelle­meskedő megjegyzésekkel kiséri. Hanem a köz­leményben foglalt, névtelen, burkolt gyanúsítás bizonyára minden nobilisán gondolkodó uri em­ber előtt csakis az iróját jellemezheti. A szóban forgó tervek sorsa ezzel a mi­niszteri leirattal nincs lezárva ugyan, de részem­ről — a közönség tájékozása szempontjából — célszerűnek tartom a következőknek nyilvános­ságra való hozását: A sóstói szálloda és fürdő terveit és költ­ségvetését — rendelés nélkül ugyan, de jóhisze­müleg — első ízben Kopeczek György budapesti old. müépitész készítette el. A terveket a város érdemlegesen el sem birálta, miután az elő­irányzott építési költségeket túlmagasaknak találta. A. fürdő és szálloda terveit másodízben a város mérnöki hivatala készítette el, Szuchy helybeli kiváló épitész segédkezésével. A megépítés akadálya itt is a költségek túlmagas volta volt, ezért ezek a tervek sem kerültek felsőbb megbirálás alá. A vízvezeték, gőzfűtés és tartozékai terveit a város felhívására Nicholson f. gépgyár r. t. közvetítésével Chromicsek Oszkár, Törz» és Ormai budapesti cég főmérnöke és cégvezetője készítette. A mintegy 170,000 koronás épitési összeg e tervek megvalósítását is lehetetlenné tette. Ezek után fordult a város hozzám, aki addig kizárólag szívességből, — egyetlen fillér tiszteletdíj vagy bárminemű más ellenérték nél­kül — adtam szaktanácsot, résztvettem a tár­gyalásokon, helyszíni szemléken, vázlat-tervet készitettem a Sóstó vízzel való ellátása céljá­ból, terveztem, munkába adattam az ottani mélyfúrású kutat. A szóban forgó tervek be­küldése után a város megtérítette okmányokkal igazolt készkiadásaimat, s összes addigi műszaki tevékenységem ellenértékéül 12,077/1909. számú véghatározatával részemre Egyezernégyszáz ko­rona tiszteletdijat folyósított. A szóban forgó tervek nemcsak a szálloda és fürdőre vonatkoznak, hanem felölelik és ki­dolgozzák a vizbeszerzés, szivattyútelep, víz­torony, gép-berendezés, fűtés, világítás, csator­názás, belső műszaki installációk és parkrende­zés kérdéseit is, valamint magukban foglalják az úgynevezett svájci ház restaurálásának ter­veit is. Ha tehát a szálloda és fürdő tervei csak­ugyan nem volnának használhatók, a város még ebben az esetben sem lökött ki 5000 koronát, mert ez az összeg a többi tervek mai szabvá­nyos tervezési költségét is alig haladja meg. Helyesen tette ellenben a „Szabolcsvár­megye", hogy a kérdéses miniszteri leirat zára­dékát feltűnő, vastag betűkkel nyomatta ki. Követem a jó példát: írja a minisztérium: „Nézetem szerint felhívandó volna a város, hogy szakértő építése által szakszerűen egybe­állított ujabb műveletet készíttessen s azt felül­birálat végett mutassa be." Ez a miniszter szakértőinek jó tanácsa. A s Szabolcsvármegye" ezzel szemben a város mérnöki hivatalában bízik. Én is, mert az ellenőrzést ez a hivatal teljesiti. Fentebb közöltem, hogy az előbbi városi mérnöki hivatal és Szuchy tervei tárgyalhatók sem voltak, s a város már egy oki. müépitész használhatatlan terveit ismerte. Most folytatom azzal, hogy az építészeti tervek elkészítését én sem vállaltam el, más szakmájába nem avat­kozom, hanem előre bejelentettem a városnak és a város 1908. év május 21-én 8291/1908. sz. a. tudomásul vette, hogy az építészeti részt Klauschelc Rezső budapesti oki. müépitészszel fo­gom elvégeztetni. Klauschek időközben a föld­mivelési minisztériumhoz kineveztetvén, az összes tervezést, részletterveket és költségvetést Dümmerling Ödön budapesti oki. műépítész foly­tatta, illetve készítette el, ki egyúttal nagyfor­galmu magánépitész-iroda tulajdonosa. Még csupán annyit jegyzek meg, hogy a város Kgy. 124. ad 6065/1908. sz. véghatáro­zata az összes tervek programmját szigorúan körülirta s ismételten kijelentette, hogy a költ­ségek 250,000 koronánál többet nem tehetnek ki. Kimondatott tehát, hogy a fürdőház meg­marad, de a kádak száma a meglevő 32-ről 40-re egészítendő ki. Elismerem, hogy alaprajza ósdi és kezdetleges, de a programm köt és 25 év előtt igy építkeztek. Teljesen uj fürdőház 40 káddal, 2 meden­cével az előirt méretek szerint a költségeket mintegy 60,000 koronával emelné. A tervek ezután átmentek a bizottságokon, megbírálta és némileg módositotta azokat a vá­rosi mérnöki hivatal, elfogadta a tanács, képvi­selet, az építészeti rész kivételével lényegtelen módosításokkal megerősítette a m. kir. földmi­velésügyi minisztérium és egyszerre a m. kir. kereskedelemügyi minisztériumnál akadtak meg. Nyilvánosságra hozom a nevezett hivatal­nak „szakszerű, alapos, személyeskedéstől ment" bírálatának rugóját. Azon a tervpéldányon, amely a keresk. minisztériumhoz felküldetett, hiányzik az építé­szek aláírása és bélyegzője, s csakis az én aláírásom szerepel, gépészmérnöki címmel. Vál­lalom érte, — miután, ha a tervezéssel nem is, de a tervezések felügyeletével megbízattam — e felelősséget. A kereskedelmi minisztérium biráló műépí­tésze most már a városnak azt a tanácsot adja, forduljon egy oki. műépítészhez. Én pedig azt kérdezem, hányadik oki. műépítészhez ? Vagy pedig : melyik oki. műépítészhez ? Vagyis ö nem a terveket, hanem a „gépészmérnököt" birálla le. Aki tudja, hogy egyes műépítészek a Ma­gyar Mérnök és Épitész Egyesületben mily ádáz, kenyéririgy hadjáratot indítottak minden ellen, ami nem oki. műépítész — és mégis tervezni merészel, — az már tisztán lát. Ha pedig hozzáfűzöm, hogy engem Sz. S. budapesti oki. műépítész megkért, adjam át neki a Sóstó szálloda újbóli megtervezését (te­hát V. számú épitész) és részletterveit, s ez az oki. műépítész B. oki. műépítésznek (VI. szám) a kereskedelmi minisztérium tisztviselőjének barátja, vele e tárgyban értekezett, s a tíóstó­teriek sorsát velem — kérelme megtagadása ese­tére — előre közölte, akkor az érdeklődőknek eleget mondtam. A többit pedig leirom a m. kir. kereske­delmi miniszterhez küldendő feljelentésemben. Egyet mégis ismertetek. A keresk. minisz­térium azt állítja, hogy ... „az esetben, ha a víztorony üres (pl. télen), ugy a torony terve­zett felméretei a keletkezhető szélnyomás tekin­tetéből nem volnának megfelelők." Válaszom: ezt a toronytypust nem tervez­tem újonnan, hanem átrajzoltattam a Mező­hegyesen, Kisbéren és Bábolnán általam meg­épített, az Alföldek legnagyobb viharaiban ki­próbált, szabad téren épült víztornyot, amely tehát a kereskedelmi minisztérium szakértő építésze szerint védett helyen, épületek és fák közé építve, nem elég állékony. A víztorony alternatív (vasbeton) terveit dr. Sabathiel mérnök, speciálista készítette. Előre kiirom nevét, nem, mintha sajnálnám a bírálók újbóli beugrását, hanem, hogy ezt a rég megoldásra váró építkezést ne hátráltassam. Miskolc, 1910. április 12. Pazár István, oki. gépészmérnök, Miskolc tjt. város vizmű- és csatom, igazgatója. Dr, Jászi Oszkár előadása. Nagy és előkelő közönség előtt, melyben főleg az ügyvédi, a tanári, a bírói és hivatalnoki kar volt képviselve, tartotta előadását dr. Jászi Oszkár, az európai hirü sociologus a nemzeti állam keletkezéséről. A közel másfél órás előadás során bemu­tatta a középkori államokat, főleg a középkori Magyarországot. Bizonyította, hogy hibás a tör­ténelem azon tanítása, mintha hazánkat a hű­béri társadalmi alakulás elkerülte volna. Bizo-

Next

/
Thumbnails
Contents