Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-04-10 / 15. szám

4 15-ik szám. N Y I R V I D É TC 1910. április 10 a négy óra igazán keserves bűnhődés válalko­zásodért. Mert világítás, az igazán nincsen — vagy ami van, az csak olyan illúzió. Ha beül az em­ber egy ilyen „kivilágított" zárkába, — sejtel­mek veszik körül. Körvonalakat lát kibontakozni a titokzatos félhomályból s egy-egy szivar fel­szított parazsának fényénél kezdi megkülönböz­tetni a homályos alakok közül: ez férfi, — az nő Hirtelen fellobban egy gyufának a lángja s félórai együttutazás után ráismernek egymásra férj és feleség, akik különböző irányokból ép egyszerre utaznak haza s a szeszélyes véletlen egy ilyen kivilágított zárkába hozta őket össze. Ilyen és hasonló mulatságos esetek napi­renden vannak — Olvasásról, — az egyedül hasznos és szórakoztató időtöltésről, — mely­lyel magános utas a végnélküli órákat agyon­üthetné, — szó sincsen. Egy-egy ilyen útban eltöltött 3-4 óra a szó-szoros értelmében elvesz­tett, átboszankodott, végig káromkodott idő az ember étetéből. Már nem is nevetséges, hanem igazán boszantó, ingerlő állapot. Mikor azt tapasztaljuk, hogy a fővonalakon villannyal, gázzal, harisnyás-égökkel pazarul világított termekben utaznak a boldog halan­dók, — nekünk, boldogtalan vicinálisoknak drá­gább pénzért agyonra kell magunkat bosszan­kodni, unatkozni. — Hiszen tudvalevő, hogy a rendes zónatarifa, melylyel a fővonalakon utaz­hatunk olcsóbb mint a vicinális vonalak díjsza­bása Hát ha mi a drágább pénzért nem kap­hatjuk meg mindazokat az előnyöket, kényelmet, gyorsaságot stb mint amit olcsóbb pénzért a fővonalak utasai élveznek, hát legalább a kínló­dástóla folytonos boszunkodástól, az ilyen mizé­riáktól kívánunk szabadulni. Ezek a szegényes, ósdi, zárka rendszerű vasúti kocsik, valami u n. Kolajperecekkel" vannak világítva: Azok bizony jól megérdemel­ték a pihenést, a régészeti muzeumba való el­raktározást. A XX. század utasait nem lehet Európa közepén ilyen berendezésekkel kielégí­teni. Az ázsiai magyar hires az ő nagy türel­méről. Ezt a legsötétebb Afrikába illő kivilágí­tást azonban még a mi jámbor türelmünk se tudja szó nélkül tovább szenvedni. Felkérjük az illetékes tényezőket és ható­ságokat, hogy ezeken a lehetetlen állapotokon mielőbb segíteni szíveskedjenek. X Egy-két tanuló lapunk könyv­nyomdájába fizetéssel azonnal fel­vétetik. Csuzimára és Marathonra. Haragszom én a Haragszomra . . . . . . Harag-zom .. . haragszom ... haragszom .. . E költemény óriási hatását legjobban az dokumentálja-hogy megjelenése után pár nappal, a költőt megválasztották a tőzsde elnökének minék következtében megvált a költészet berke­itől a következő hattyúdallal: Most pedig becsukjuk a boltot . . . Agyvelőmnek a falán Nincs már eszme vakolat. Ihlet méhem már meddő. Nem dalolok dalokat Várnak a Nagy Sebzettek; Engem is megsebzettek: A Sorskain szurási Nincs már bennem kurázsi. Pondrós szivem mélyiben Kukacvágy már nem terem. Most csak hizom s nem izzóm. Vezuvlelkem jégverem. Szegre teszem daclantom. Nem pengem és nem pangom. Pengtem pangtam eleget. Csináltam uj szeleket, Hideget és meleget. Megyek már a fenébe És undorral itt hagyom. Zordon eszmegyermekim Dalnoki szent illatom Bömbölj, bömbölj ronda nép. Vady Endre visszalép. Rágjon a bu és a szu Hajdinárom bububu. Duli duli dulidu. A leányegylet és ez Ivánfi estély. A „Nap" április 9-iki számában egy közle­mény jelent meg az Ivánfi tervezet*, de meg nem tartott nyíregyházi előadása érdekében. Nem tudom, hogy a „Nap" kitől kapta ez esetben információit, arra azonban rámutatha­ok — a tényállást alaposan ismerve — hogy ez esetben félrevezették. Ki kell jelentenem az igazság kedvéért, hogy én egy leányegyleti társammal tegnap délelőtt csakugyan megjelentem a városházán — nem Májerszky polgármester úrnál, mivel ö nincs is idehaza — egyik tanácsos úrnál, nem azért azonban, hogy Ivánfi Jenő mellett — ki­nek művészetét különben nagyrabecsülöm — demonstráljunk. Azok a szavak, melyek az em­lített lapban mint tőlem eredők idézve vannak, az én ajkamról el nem hangzottak. Magam részéről talán elég volna ennyi is, azonban az igazság kedvéért és különösen mert a városi tanácsot tulaj donképen mi miattunk a leányegylet miatt érte a támadás, kötelességem­nek tartom a való tényállást a nyilvánosság elé hozni. A leányegyesület e hó 10-re előadást tervezett s a városi tanácstól a színházat ez estére és az előtte való napon tartandó jelme­zes főpróbára elkérte. Közbejött akadályok miatt azonban 5-én történt megállapodásunk szerint az előadást bizonytalan időre elhalasztottuk, lemondásunkat azonban nem jelentettük be aznap a tanácsnak, sőt még másnap sem, még pedig azért, mivel 6-án már láttuk az Ivánfi előadását hirdető plakátokat — s bár csodálkozva — azt hittük, hogy a tanács már értesült valahogyan a mi nagyon szűk körben tartott tanácskozásunk eredményéről. Ök azonban erről természetesen mit sem tudtak és igy joggal megtagadták 6-án a Zilahy vagy megbízottja kérését, mely melles­leg megjegyezve szabályszerű sem volt, mivel ő köteles igényét 8 nappal az előadás előtt bejelenteni. A városi tanács ismert előzékeny­ségére számítva történhetett meg az a meg­fordított dolog, hogy az Ivánfi előadását már hirdették, mielőtt tudták volna, hogy a szinház arra az estére szabad-e vagy nem. Igy történt meg az a rettenetesen felfujt „kulturbotrány", amelyről Nyíregyháza közön­sége nem, de a „Nap" tudomással bír. Nem támadtak nagyobb zavarok sem belőle, nem ostromolták meg a kasszát az eladott jegyek áráért, mivel — bár egy egész napon át kint voltak a plakátok — egyetlen jegy sem kelt el. Ezeknek elmondását tartottam szükségesnek a „Leány-egylet" nevében s hálából a tendenció­zusan megtámadott városi tanács érdekében, a mely testületnek ajtaja mindég nyitva van, ha bárki kopogtat ott a kultura, vagy jótékonyság nevében. Nyíregyháza, 1910. ápril 9. Jósa Rózsa, a „Leányegyesület" elnöke. A Ny, T, V, E, vívóestéje, Városunk rohamosan fejlődő sportegylete a Ny. T. V. E. e hó 14-én csütörtökön este fog beszámolni téli szezonjának munkájáról. E munka sokak régi óhajtásának megfelelően fő­ként a vivő sportnak volt szentelve. Régi vágya volt ugyanis az egyesület vezetőségének, hogy ez! a legnemesebb férfi sportot egy alapos téli kurzus által nemcsak a saját tagjai, hanem kívülálló érdeklődők között is széles körben megkedveltesse, és a kor sz nvonalának meg­felelő művelésben részesítse. Részint anyagi esz­közök hijján. részint pedig azért, mert a kivá­lóbb mesterek a téli szezonra leginkább a fő­városba, vagy igazán nagy vidéki városokba szoktak vonulni, ezt a régi tervet eddig meg­valósítani nem tudta a vezetőség. Szerencsés körülmények összejátszása folylán a télen mégis sikerült nyélbe ütni a dolgot s az elért ered­mény az egyesület legjobb sikerei közé soroz­ható. Sikerült a vezetőségnek e ső sorban egy igazán kiváló, a legjobbak közül is kiemelkedő mestert megnyerni a szezonra Quiseppe Pelleg­rini olasz mester személyében a ki a kurzust határtalan ambícióival, kitartással, türelemmel és nagy szaktudással négy hónapon keresztül vezette, — másrészről pedig sikerült az érdek­lődést a legszélesebb körökben felkölteni e ne­mes sport iránt — ami főként a mester imént kiemelt kitűnő tulajdonainak köszönhető — ugy hogy ez idő szerint igazán szép számmal — 40—50-en vannak, a kik a téli szezont ezzel a nemesítő, edző acélos sporttal töltötték. Nemcsak ifjak és felnőtt urak, hanem még gyermek számba menő kis gimnázisták, sőt leánykák és úrhölgyek is vettek oktatásokat s az eredmény valóban meglepő. Oiyanok, akik kardot, vagy vitőrt soha nem forgattak, a le­folyt 4 hónap alatt gyakorlott szabad-vívókká lettek kiképezve. A haladás főként gyermekeknél meglepő, a kiknek fellépése és mozdulatai fel­tűnő határozottságot, hajlékonyságot, rugékony­ságot és biztosságot nyertek. Bátran el lehet mondani, hogy egy-egy ilyen kurzus e tekintet­ben vetekszik sőt meghaladja a legpedánsabb tánciskola eredményeit. A testi fejlődésre, az egészségre gyakorlott jótékony higiénikus hatást pedig az összes tanítványok kivétel nélkül igen előnyösen tapasztalták. Irodai foglalkozást űző urak, az iskolai padokhoz kötött tanulók, esős, havas időben szobafogságra kárhoztatott hölgyek kellemesebb, egészségesebb, hasznosabb téli sportot valóban nem találhatnak, nem űzhetnek. Mindazokat a jóhatásokat és eredményeket közvetlen szemlélet alapján lesz alkalmunk ta­pasztalni a csü'örtöki vívó-akadémián, melyét fényes keretek közt a .Korona" nagytermében fog megrendezni az egyesület. A vívó-akadémián résztvevő csoportok név­sorát a rendezőség: következőleg: állította össze: a) Iskola-vívás vítőrrel: Groák Birtuska, Groák Pistike, Jakó Palika, Klár E'ek, Bleuer Miklós. b) Iskola-vívás karddal: Csernák Lajos ur. c) Szabad vívás vítőrrel: Groák Ödönné urnő, Pellegrini Virgilió, Giray Kálmán, Schulhof Imre urak. d) Szabad vívás karddal: Rónay Jenő, Pellegrini Virgilió, dr. Szabó László, dr. Szent­imrey Tamás, Horváth Dezső, Pal Sándor. Szűcs Géza urak. Az akadémiát vezetni Pellegrini G. mester fogja, kinek testvéröcscse Pellegrini Virgilió, Olaszország egyik legjobb amatőr-vívója szintén közreműködik, — ami az estnek sikerét egy­magában biztosítja A két testvértől bizonnyal ismét gyönyörű assau-kat fogunk látni. Novem­beri bemutatkozásuk legalább biztosíték arra, hogy művészetük magas műélvezetet fog nyúj­tani a közönségnek. Az érdeklődők figyelmét a magunk részéről is felhívjuk e sikerültnek ígér­kező sporteseményre, melynek rendezésével a törekvő atléta-egylet ujabb tanújelét adja élet­képességének és hivatottságának. Xp. izaiiölcsymgfei gazdasági egyesületi közlemény. Felhivás kiállítóinkhoz! Úgy kiállításunk külső képe és belső erköl­csi sikere, mint az egyes kiállítók magán érdeke is hathatósan előmozdítható az által, ha gazdá­ink gazdasági berendezkedéseik, felszereléseik, épületek, állatok, külömböző gazdasági műbele­teket, — iparosaink p dig ugyancsak berendez­kedéseiket, egyes anyagok feldolgozási munká­latait s a készített tárgyakat — még ha azok a kiál itáson természetben be nem mutathatók is — legalább fényképben kiállításunk alkalmá­val bemutattatnak. Éppen úgy a gazdának is jól eső érzés lakását, tenyészete egy-egy szebb példányának hű másolatával maradandó emlékként díszíteni, mint az iparosn'kis állandó büszkeségére szolgál valamely kifogástalanul sikerült készítményét — legalább képben akkor is bemu'áthatni, ami­dőn az már talán el is használtatott; pedig ezek mellett nem ritkán, mint egyik legalkalmasabb reklámeszköz, számottevő anyagi eredménnyel is jár. Kiállításunk végrehajtó bizottsága, ez irány­ban is szem előtt tartva úgy a kiállítás erkölcsi sikerének, mint az egyes kiállítók érdekeit, elő­zetes tárgyalások alapján megegyezésre jutott Hunyady László közismert jó hirü fényképé­szünkkel. Ezen megegyezésünkből folyólag neve­zettnek biztosítottuk kiállításunk alkalmával és helyszínén a fényképezhetés egyedüli jogát; ő pedig ennek ellenébea kötelezettséget vállalt úgy a kiállítás helyszínén, mint azt megelőző­leg már mostantól kezdve a kiállítás céljaira készítendő fényképeket az alább jegyzett mél­tányos árak ellenében kifogástalan kivitelben

Next

/
Thumbnails
Contents