Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-03-27 / 13. szám

4 12-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. március 20. másrészt a szervező bizottság lelkes ügybuzgó­sággal, lázas sietséggel dolgozott az alapszabá­lyokon. Közben a Füredi testverek minden követ megmozgattak az úgy érdekében. Mallák József pedig a „Nyirvidél:" hasábjain csinált propa­gandát az eszmének. A fáradtságot nem ismerő munkálkodás­nak meg is lett az eredménye. — Folyó év február 2-án a vármegyeház kisterraéban volt a Zenekedvelők Egyesületének rendkívül népes, előkelő publikumu alakuló gyűlése. A jelen­levők óriási lelkesedéssel mondották ki a meg alakulást, majd megválasztották a tisztikart és a választmányt. Ezután megkezdődött a taggyüjtés. Sze­rény javadalmazásu egyének éppen oly öröm­mel irták alá az ivet, mint a gazdag maecená­sok. Az egyesület életrevalóságát, hézagpótló voltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy rövidesen mintegy 150 tag irta alá a tag­gyűjtő ivet. Mig az Egyesület ekképen szervezkedett, izmosodott, a ztnekar buzgón és lelkesen foly­tatta próbáit. Idősebb, magas társadalmi állású egyének (bár jó messze laknak a próbák szín­helyétől : a gimnáziumtól) őrömmel fogták hangszereiket s bármily hideg, bármily szeles időben — pontosan megjelentek a próbán. A kitartó, fáradtságot, kényelmet nem ismerő munkásság meg is hozta gyümölcsét. Vasárnap (e hó 2 >-án) egészen megtelt a Korona óriási terme. Sietett mindenki, hogy meghallgassa az ifjú zeneegylet fiatal zenekarát Nos, az előleg zett bizalom nem jutott méltat­lanoknak, mert ahogyan a zenekar, illetve dr. Widderné játszott, tehát ahogyan a hangver­seny sikerűit, az csodálatos, mesével határos Amint a zenekari tagok (kevéssel fél 5 után) megjelentek az emelvényen, zugó taps fogadta őket. Ugyanilyen alakban nyilvánult a tetszés akkor is, midőn Kovách Árpád, a fiatal, de kiváló, izig-vérig karmester, föltűnt a dobogón. Rövid hangolás . . . Kovách végignéz a zenekari tagokon, kiknek mindenike teljesen készen várja az első ütést. A következő pilla­natban gyönyörű crescendo decrescendo hal­latszik. — A publikum lélegzetét visszafojtva figyel. És igy marad mindaddig, mig csak a .Lodoiska" opera hatalmas nyitányának utolsó akkordja el nem hangzik. Ekkor aztán kitör a csodálat, az elismerés, a szerzett élvezetért való hála jele: az óriási, percekig tartó tapsvihar. Az előadás valóban gyönyörű volt. Hatalmas crescendókat, harsogó fortékat, elhaló decres­cendokat, finom pianokat hallottunk. A szó­lamok intonációja tiszta, biztos. A hangszerek pompás hangúak, kezelőik varázslatos techni kával és érzéssel játszanak. Az összjáték — mesés. Kovách Árpád kitűnő karmesteri pálcája után igazodik az egész orcheszter s mikor vége van a darabnak — mintha egy ember játszott volna, olyan egyezerre fejezik be. Alig csöndesül el a tapsolás, a publikum újra összeveri a tenyerét : dr. Widder Adolfné úrnő jelent meg az emelvényen. Zongorához ül és játszani kezd. A pompás Bősendorfer­zongora ezüstös, kristálytiszta hangjai bűvös­bájos dallammá olvadnak össze. A közönség önfeledten hallgatja s nem tudja senki meg­ítélni a darabban van-e több szépség és mű­vészet, vagy az előadásban. Az a szédületes technika, a diszkrét pianók, a zengő forték, a művészi felfogás, a helyes pedálhasználat — mind mind azt bizonyítják, hogy ez a programm­szám a hangverseny középpontja. A tomboló tapsvihar lecsillapultával újra a zenekar helyezkedett ei a pódiumon kiegé­szítve a Debreczenből közreműködésre felkért kürtösökkel és dobossal. Sybeliusnak gyönyö­rűen hangszerelt .Valse Triste"-jét adták elő. A teljes (vegyes) zenekar pompásan játszotta a remek symfonikus zenekölteményt. — Nem maradt hanghatás kiaknázatlanul, nincs a szí­nezésnek olyan árnyalata, mely itt elő nem fordult volna. Ahogy a remek, művészi gon­dolatokkal megrakott mű pompás, stylszerü elő' adása véget ért, újra fölhangzott az e hang­versenyt annyira jellemző „vastaps * A kővetkező szám — az egyesületi má­sodtitkárnak, a kamarazenéről szóló felolvasása — az idő rendkívüli előrehaladottsága miatt e hangversenyről elmaradt. Majd Mozartnak örökszép vonósnégyese következett, melyet Garay Gyula, dr. Juhász Sándor, dr. Hoffmann Móric és Füredi Henrik adtak elő. A négy kiváló kamarazenész mélyen átérezte a darabot, behatolt a lényegébe, ismerte és éreztette a szépségeit Garay gyönyörűen csengő hangokat csalt ki a hegedűjéből, Juhász dr. pompásan, színesen játszotta a II. hegedű számára előirt dallamot. Hoffmann dr. a zené­ért rajongó „Hoffmann-család"-nak egyik tagja, remek hanghatásokat ért el a brácsaszólamban, mig Füredi, a városi zenede tanára, csodálato­san édes '.engésü hangokat váltott ki gordonká­jából. A gyönyörű, s a szó szoros értelmében vett .együttest" a közönség hosszan zugo tapssal honorálta. A remekül sikerült quartett után ismét a zenekar foglalt helyet az emelvényen, hogy elő­adja Mozart ,Serenade"-ját. — A hatalmas, altató, ringó motívumukból szőtt darabot gyö­nyörűen interpretálta a zenekar, melynek játé­kát (mint a Lodoiska-nyitánynál is) a zenede pompás zongorája és Kéry József helybeli építésznek csodaszép hangú, kiválóan finom szerkezetű, minden dinamikai árnyalat kifeje­zésére képes harmóniuma erősítette és színezte. Amire csak zenekar képes, azt mind megtalál­tuk itt. A bonyolult szólamokat csodálatos biz­tonsággal játszották. A színezés, felfogás, értel­mezés, előadás annyira kifogástalan, hogy az előadás után több igen kiváló és nagytekin­télyű zenész azt mondta: „Budapestre kép­zeltem magam, valami fényes, elsőrangú hang­versenyterembe." „Hisz ez az előadás mesésen szép volt !" stb. — Még egyszer és nyomaté­kosan kell hangsúlyoznunk — a többi kiváló­ság mellett — a teljesen szabatos, kifogástalan összjátékot. Amint a vidám hangulatu darab nagy­szerűen sikerült előadása véget ért, dörgő éljenzés és erős taps zúgott keresztül a ter­men, majd a közönség, a legvidámabb han­gulatban, szivében teljes elismeréssel, ajkán végtelen dicsérettel — hazament. őszinte szívből üdvözöljük az Egyesület elnökét Mikecz Dezső alispán urat, a vezetősé get, Kovách Árpádot, akit bizonyára sok zene­kar fog irigyelni tőlünk s a derék zenészeket, kik ily nagy dicsőséget szereztek maguknak és városunknak ! Reméljük, nemsokára ismét ré­szesülni fog Nyiregyháza zenepártoló közönsége hasonló élvezetben. A művezető bizottság egyik tagja kijelentette előttünk, hogy legközelebb már magyar darabot is fognak előadni, ami most csupán azért nem szerepelt, mert az idő rövid­sége miatt az Egyesület nem szerezhetett be hirtelen oly magas nívójú darabokat, mint a minők a műsorban helyet foglaltak. — Adja az ég, hogy a folytatás méltó legyen a kez­dethez ! Ezer. GiardLinettó. A mostani válságos időben mindenki poli­tizál. A Pannónia-kávéház egyik asztalánál két vidéki úr ült s a mostani politikai zavarról beszéltek. — Most még tisztázódni fog a helyzet — jegyezte meg az egyik, — de mi lesz 1915-ben ? — Miért 1915-ben? — kérdi a másik. — Mert akkor teljesen fordított állapotok lesznek. A negyvennyolcasokból lesznek a hat­vanhetesek és megfordítva. — Hogyan ? — Hát a ki 48 ban született, 67 éves lesz, a ki pedig 67-ben született, az 48 éves lesz .... * Ez a kacagtató és valósággal kis kortörté­neti adaléknak mondható jelenet egyik nemrégi bálon tőrtént. A szereplői : egy ungvári ifjú, a ki nemrég került ki az iskolából és nyomban bekerült a kávéházi társadalomba, meg egy szép fiatal leány. Szünet közben az ifjú karöltve sétált a hölgyével és alig szólt néhány szót. — Milyen blazírtnak látszik ön, — mondta a fiatal leány. — Miért nem beszél valamit ? — Ugy se értené meg. Maga még olyan ártatlan fiatal leány, hogy nem tudná megérteni az én szavamat. — Azt hiszi ? Akkor még maga nem ismer engem. — Hát mit beszéljek magával ? mondta unottan az ifjú — hiszen maga még azt se tudja, hogy mi az a terc ász béla ? — B. faluban a fiatal lelkész első egyházi szónoklatát tartotta. A beszéd tárgyául az apos­tolok csodatételeiből az ötezer ember megven­dégelését választotta ki. Tévedésből azonban az alapigét ilyenformán mondta el: --Az apostolok ötezer kenyérből és hal­ból öt embert megvendégeltek. Az első padban üiő hivek egyike erre elég érthetően morogta maga előtt: — Na, azt ugyan én is megcsinálom, nem kell hozzá csodatétel. A fiatal pap hallotta ugyan a megjegyzést, de azért nem válaszolt rá semmit, folytatta a prédikációját. A következő vasárnap azo:iban ismét ugyanazt a tételt választotta, most már azonban helyesen mondta el az idézetet: — Az apostolok öt kenyérrel és egynehány hallal ötezer embert vendégeltek meg. Mikor a tételt a pap elmondta, jól kihajolt a szószékről és odaszólt a múltkori közbeszó­lóhoz : — Hát ezt meg tudod e csinálni ? — Ezt is meg tudom csinálni, tiszteletes ur — felelt a kérdezett. — Na ugyan hogy ? — Hát felhasznaiom a mult vasárnapi maradékot. Sza bolcsvarmegyei gazdasági egyesületi kőzieiBéni. A szabolcsvármegyei gazdasági egyesület f. hó 19-ón tartotta szokásos havi igazgató választ­mányi, valamint ez évi jubiláris kiállítása álta­lános rendező bizottságának ülését. Legfőbb targya a kiállítás idejének lehető kitolása, illetve határidejének végleges megállapítása volt. — A régebben szeptember elejere megallapitott határ­idő ugyanis ugy az ez alkalommal országos keretűnek tervezett baromfi-tenjésztési osztály érdekében bizonyult korainak, mint a többi állatcsoportok és a legtöbb gazdasági és kerté­szeti termesztményekre nézve kedvezőbbnek bizonyult a csak röviddel is későbbi határidő. Végül pedig ugyanez alkalomra 2 napos, szá­mottevő dijakkal és már az uj versenytéren tervezett lóversenyek biztató sikere is későbbi terminusokat tett kívánatossá, minek következ­tében a kiállítás idejét végleg szeptember 17-töl ugyané hó 29 éig terjedőleg állapítottak meg. Örömmel vette tudomásul a kiállítás álta­lános rendező bizottsága a Magyar Mezőgazda­sági Gépgyárosok ersz. Szövetségének ujabb hatá­rozata hirét, mely szerint belatva a vidéki kiállításokon való részvételűk ellen elfoglalt álláspontjuk messzeható káros következmenyeit, már is hajlandók a nyíregyházi ez évi kiállításon — melynek mezőgazdasági géposztálya országos keretű — részt venni. Örömmel, a teljes siker biztos reményében vette végül az általános rendező bizottság a végrehajtó bizottságnak a már eddig is nagy­mérvű és mindég erkező bejelentésekre vonatkozó jelentését tudomásul, melyek már is több osz­tály hatalmas kereteit és minőségben is kétség­telen sikerét biztosítják, úgyszintén a kiválóan alkalmas, természeti szépségekben dús kiállítási terület rendezésére foganatosított munkalatokra vonatkozó jelentést. A m. kir. főldmivelésügyi miniszter ur a Németbirodalommal 1905. évi január 25-dikén kötött s az 1908. évi XXV. t.-cikkbe iktatott állategészségügyi egyezmény végrehajtása iránt kiadott rendeletet tartalmazó 1000 számú wAllat~ egészségügyi Értesiti" néhány példányát egyesü­letünknek megküldte, melyeket az érdeklődők­nek készséggel bocsátjuk rendelkezésűkre. Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület. Felhívás. Kedves Kartársaim! Eljött az idő, hogy szervezkedésünkkel vív­juk ki magunknak azt a piedesztált, melyre méltók vagyunk. Évtizedek sérelmeit, karunkon ütött csorbát kell helyre hoznunk. Meg és át kell éreznie minden kartársnak azt a mozgalmat, annak óriási horderejét, mely lavinaszerűen közeledik a megvalósuláshoz. Miről van szó — nem egyébről, — mint létérdekünkről — karunknak oly helyzetet te­remteni, hugy tisztességes megélhetésünkkel

Next

/
Thumbnails
Contents