Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-03-27 / 13. szám

4 12-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. március 20. másrészt a szervező bizottság lelkes ügybuzgósággal, lázas sietséggel dolgozott az alapszabályokon. Közben a Füredi testverek minden követ megmozgattak az úgy érdekében. Mallák József pedig a „Nyirvidél:" hasábjain csinált propagandát az eszmének. A fáradtságot nem ismerő munkálkodásnak meg is lett az eredménye. — Folyó év február 2-án a vármegyeház kisterraéban volt a Zenekedvelők Egyesületének rendkívül népes, előkelő publikumu alakuló gyűlése. A jelenlevők óriási lelkesedéssel mondották ki a meg alakulást, majd megválasztották a tisztikart és a választmányt. Ezután megkezdődött a taggyüjtés. Szerény javadalmazásu egyének éppen oly örömmel irták alá az ivet, mint a gazdag maecenások. Az egyesület életrevalóságát, hézagpótló voltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy rövidesen mintegy 150 tag irta alá a taggyűjtő ivet. Mig az Egyesület ekképen szervezkedett, izmosodott, a ztnekar buzgón és lelkesen folytatta próbáit. Idősebb, magas társadalmi állású egyének (bár jó messze laknak a próbák színhelyétől : a gimnáziumtól) őrömmel fogták hangszereiket s bármily hideg, bármily szeles időben — pontosan megjelentek a próbán. A kitartó, fáradtságot, kényelmet nem ismerő munkásság meg is hozta gyümölcsét. Vasárnap (e hó 2 >-án) egészen megtelt a Korona óriási terme. Sietett mindenki, hogy meghallgassa az ifjú zeneegylet fiatal zenekarát Nos, az előleg zett bizalom nem jutott méltatlanoknak, mert ahogyan a zenekar, illetve dr. Widderné játszott, tehát ahogyan a hangverseny sikerűit, az csodálatos, mesével határos Amint a zenekari tagok (kevéssel fél 5 után) megjelentek az emelvényen, zugó taps fogadta őket. Ugyanilyen alakban nyilvánult a tetszés akkor is, midőn Kovách Árpád, a fiatal, de kiváló, izig-vérig karmester, föltűnt a dobogón. Rövid hangolás . . . Kovách végignéz a zenekari tagokon, kiknek mindenike teljesen készen várja az első ütést. A következő pillanatban gyönyörű crescendo decrescendo hallatszik. — A publikum lélegzetét visszafojtva figyel. És igy marad mindaddig, mig csak a .Lodoiska" opera hatalmas nyitányának utolsó akkordja el nem hangzik. Ekkor aztán kitör a csodálat, az elismerés, a szerzett élvezetért való hála jele: az óriási, percekig tartó tapsvihar. Az előadás valóban gyönyörű volt. Hatalmas crescendókat, harsogó fortékat, elhaló decrescendokat, finom pianokat hallottunk. A szólamok intonációja tiszta, biztos. A hangszerek pompás hangúak, kezelőik varázslatos techni kával és érzéssel játszanak. Az összjáték — mesés. Kovách Árpád kitűnő karmesteri pálcája után igazodik az egész orcheszter s mikor vége van a darabnak — mintha egy ember játszott volna, olyan egyezerre fejezik be. Alig csöndesül el a tapsolás, a publikum újra összeveri a tenyerét : dr. Widder Adolfné úrnő jelent meg az emelvényen. Zongorához ül és játszani kezd. A pompás Bősendorferzongora ezüstös, kristálytiszta hangjai bűvösbájos dallammá olvadnak össze. A közönség önfeledten hallgatja s nem tudja senki megítélni a darabban van-e több szépség és művészet, vagy az előadásban. Az a szédületes technika, a diszkrét pianók, a zengő forték, a művészi felfogás, a helyes pedálhasználat — mind mind azt bizonyítják, hogy ez a programmszám a hangverseny középpontja. A tomboló tapsvihar lecsillapultával újra a zenekar helyezkedett ei a pódiumon kiegészítve a Debreczenből közreműködésre felkért kürtösökkel és dobossal. Sybeliusnak gyönyörűen hangszerelt .Valse Triste"-jét adták elő. A teljes (vegyes) zenekar pompásan játszotta a remek symfonikus zenekölteményt. — Nem maradt hanghatás kiaknázatlanul, nincs a színezésnek olyan árnyalata, mely itt elő nem fordult volna. Ahogy a remek, művészi gondolatokkal megrakott mű pompás, stylszerü elő' adása véget ért, újra fölhangzott az e hangversenyt annyira jellemző „vastaps * A kővetkező szám — az egyesületi másodtitkárnak, a kamarazenéről szóló felolvasása — az idő rendkívüli előrehaladottsága miatt e hangversenyről elmaradt. Majd Mozartnak örökszép vonósnégyese következett, melyet Garay Gyula, dr. Juhász Sándor, dr. Hoffmann Móric és Füredi Henrik adtak elő. A négy kiváló kamarazenész mélyen átérezte a darabot, behatolt a lényegébe, ismerte és éreztette a szépségeit Garay gyönyörűen csengő hangokat csalt ki a hegedűjéből, Juhász dr. pompásan, színesen játszotta a II. hegedű számára előirt dallamot. Hoffmann dr. a zenéért rajongó „Hoffmann-család"-nak egyik tagja, remek hanghatásokat ért el a brácsaszólamban, mig Füredi, a városi zenede tanára, csodálatosan édes '.engésü hangokat váltott ki gordonkájából. A gyönyörű, s a szó szoros értelmében vett .együttest" a közönség hosszan zugo tapssal honorálta. A remekül sikerült quartett után ismét a zenekar foglalt helyet az emelvényen, hogy előadja Mozart ,Serenade"-ját. — A hatalmas, altató, ringó motívumukból szőtt darabot gyönyörűen interpretálta a zenekar, melynek játékát (mint a Lodoiska-nyitánynál is) a zenede pompás zongorája és Kéry József helybeli építésznek csodaszép hangú, kiválóan finom szerkezetű, minden dinamikai árnyalat kifejezésére képes harmóniuma erősítette és színezte. Amire csak zenekar képes, azt mind megtaláltuk itt. A bonyolult szólamokat csodálatos biztonsággal játszották. A színezés, felfogás, értelmezés, előadás annyira kifogástalan, hogy az előadás után több igen kiváló és nagytekintélyű zenész azt mondta: „Budapestre képzeltem magam, valami fényes, elsőrangú hangversenyterembe." „Hisz ez az előadás mesésen szép volt !" stb. — Még egyszer és nyomatékosan kell hangsúlyoznunk — a többi kiválóság mellett — a teljesen szabatos, kifogástalan összjátékot. Amint a vidám hangulatu darab nagyszerűen sikerült előadása véget ért, dörgő éljenzés és erős taps zúgott keresztül a termen, majd a közönség, a legvidámabb hangulatban, szivében teljes elismeréssel, ajkán végtelen dicsérettel — hazament. őszinte szívből üdvözöljük az Egyesület elnökét Mikecz Dezső alispán urat, a vezetősé get, Kovách Árpádot, akit bizonyára sok zenekar fog irigyelni tőlünk s a derék zenészeket, kik ily nagy dicsőséget szereztek maguknak és városunknak ! Reméljük, nemsokára ismét részesülni fog Nyiregyháza zenepártoló közönsége hasonló élvezetben. A művezető bizottság egyik tagja kijelentette előttünk, hogy legközelebb már magyar darabot is fognak előadni, ami most csupán azért nem szerepelt, mert az idő rövidsége miatt az Egyesület nem szerezhetett be hirtelen oly magas nívójú darabokat, mint a minők a műsorban helyet foglaltak. — Adja az ég, hogy a folytatás méltó legyen a kezdethez ! Ezer. GiardLinettó. A mostani válságos időben mindenki politizál. A Pannónia-kávéház egyik asztalánál két vidéki úr ült s a mostani politikai zavarról beszéltek. — Most még tisztázódni fog a helyzet — jegyezte meg az egyik, — de mi lesz 1915-ben ? — Miért 1915-ben? — kérdi a másik. — Mert akkor teljesen fordított állapotok lesznek. A negyvennyolcasokból lesznek a hatvanhetesek és megfordítva. — Hogyan ? — Hát a ki 48 ban született, 67 éves lesz, a ki pedig 67-ben született, az 48 éves lesz .... * Ez a kacagtató és valósággal kis kortörténeti adaléknak mondható jelenet egyik nemrégi bálon tőrtént. A szereplői : egy ungvári ifjú, a ki nemrég került ki az iskolából és nyomban bekerült a kávéházi társadalomba, meg egy szép fiatal leány. Szünet közben az ifjú karöltve sétált a hölgyével és alig szólt néhány szót. — Milyen blazírtnak látszik ön, — mondta a fiatal leány. — Miért nem beszél valamit ? — Ugy se értené meg. Maga még olyan ártatlan fiatal leány, hogy nem tudná megérteni az én szavamat. — Azt hiszi ? Akkor még maga nem ismer engem. — Hát mit beszéljek magával ? mondta unottan az ifjú — hiszen maga még azt se tudja, hogy mi az a terc ász béla ? — B. faluban a fiatal lelkész első egyházi szónoklatát tartotta. A beszéd tárgyául az apostolok csodatételeiből az ötezer ember megvendégelését választotta ki. Tévedésből azonban az alapigét ilyenformán mondta el: --Az apostolok ötezer kenyérből és halból öt embert megvendégeltek. Az első padban üiő hivek egyike erre elég érthetően morogta maga előtt: — Na, azt ugyan én is megcsinálom, nem kell hozzá csodatétel. A fiatal pap hallotta ugyan a megjegyzést, de azért nem válaszolt rá semmit, folytatta a prédikációját. A következő vasárnap azo:iban ismét ugyanazt a tételt választotta, most már azonban helyesen mondta el az idézetet: — Az apostolok öt kenyérrel és egynehány hallal ötezer embert vendégeltek meg. Mikor a tételt a pap elmondta, jól kihajolt a szószékről és odaszólt a múltkori közbeszólóhoz : — Hát ezt meg tudod e csinálni ? — Ezt is meg tudom csinálni, tiszteletes ur — felelt a kérdezett. — Na ugyan hogy ? — Hát felhasznaiom a mult vasárnapi maradékot. Sza

bolcsvarmegyei gazdasági egyesületi kőzieiBéni. A szabolcsvármegyei gazdasági egyesület f. hó 19-ón tartotta szokásos havi igazgató választmányi, valamint ez évi jubiláris kiállítása általános rendező bizottságának ülését. Legfőbb targya a kiállítás idejének lehető kitolása, illetve határidejének végleges megállapítása volt. — A régebben szeptember elejere megallapitott határidő ugyanis ugy az ez alkalommal országos keretűnek tervezett baromfi-tenjésztési osztály érdekében bizonyult korainak, mint a többi állatcsoportok és a legtöbb gazdasági és kertészeti termesztményekre nézve kedvezőbbnek bizonyult a csak röviddel is későbbi határidő. Végül pedig ugyanez alkalomra 2 napos, számottevő dijakkal és már az uj versenytéren tervezett lóversenyek biztató sikere is későbbi terminusokat tett kívánatossá, minek következtében a kiállítás idejét végleg szeptember 17-töl ugyané hó 29 éig terjedőleg állapítottak meg. Örömmel vette tudomásul a kiállítás általános rendező bizottsága a Magyar Mezőgazdasági Gépgyárosok ersz. Szövetségének ujabb határozata hirét, mely szerint belatva a vidéki kiállításokon való részvételűk ellen elfoglalt álláspontjuk messzeható káros következmenyeit, már is hajlandók a nyíregyházi ez évi kiállításon — melynek mezőgazdasági géposztálya országos keretű — részt venni. Örömmel, a teljes siker biztos reményében vette végül az általános rendező bizottság a végrehajtó bizottságnak a már eddig is nagymérvű és mindég erkező bejelentésekre vonatkozó jelentését tudomásul, melyek már is több osztály hatalmas kereteit és minőségben is kétségtelen sikerét biztosítják, úgyszintén a kiválóan alkalmas, természeti szépségekben dús kiállítási terület rendezésére foganatosított munkalatokra vonatkozó jelentést. A m. kir. főldmivelésügyi miniszter ur a Németbirodalommal 1905. évi január 25-dikén kötött s az 1908. évi XXV. t.-cikkbe iktatott állategészségügyi egyezmény végrehajtása iránt kiadott rendeletet tartalmazó 1000 számú wAllat~ egészségügyi Értesiti" néhány példányát egyesületünknek megküldte, melyeket az érdeklődőknek készséggel bocsátjuk rendelkezésűkre. Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület. Felhívás. Kedves Kartársaim! Eljött az idő, hogy szervezkedésünkkel vívjuk ki magunknak azt a piedesztált, melyre méltók vagyunk. Évtizedek sérelmeit, karunkon ütött csorbát kell helyre hoznunk. Meg és át kell éreznie minden kartársnak azt a mozgalmat, annak óriási horderejét, mely lavinaszerűen közeledik a megvalósuláshoz. Miről van szó — nem egyébről, — mint létérdekünkről — karunknak oly helyzetet teremteni, hugy tisztességes megélhetésünkkel