Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-03-20 / 12. szám

Nyíregyháza, 1910. XXXI. éYfolyain, 12. szám. vasárnap, március 20. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. EHWzetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit . Elmaradt kómcsora, Ez a március csaknem átmenet nél­kül hozta ránk a tavaszi napok rügyfa­kasztó áradását; életet, megújhodást lehelve pedig. Mintha nem is lett volna telünk; napsugaras, enyhe téli napok mul­tán, a bekövetkezett tavasz ébresztő him­nuszai, ezek a máskor riadó harsonái a ssabadságnak , . . vért nem pezsditenek! Zöldült a gyep az egész télen át s duzzadt rügyekben barnálott az orgona­bokor. A vadlibák nem költöztek el vize­inkről télire, jobb hazába, s február közepén már szalonka vonulás volt erde­inkben. Még a giliszták is előbújnak már napsütéses tájakon s friss vakondok túrá­sok jelzik elbujt föld alatti férgek ébre­dését. Ilyen a március az Úrnak 1910-dik esztendejében. De . . . még más milyen is. A hernyó olyan szinü, amilyen fának a levelét eszi. Kezdi a zöldön, rügyfakasztó márciusban, barnul aztán a napsütésben, feke lesz, majd tarkálva, sárga és piros is lesz majd, ha megéri az őszt. A régi nagy márciusi napoknak azon­ban semmi vonatkozása nem volt ehez a színváltozáshoz. * Úgy tudom, hogy Nyiregyházán 1860. óta ünnepli meg a polgárság 1848. már­cius 15-dikének az emléknapját. Ami­kor tudniilik az „unbedingte unterwer­fung" és a „pulver und blei," meg az akasztófák után . . . külső politikai ese­mények jóvoltából egy kis szabad levegő­höz jutni szerencsések voltunk. 1861 után — ahogy egy kicsit földe­rült amott s nekünk megint beborult az égboltozat — Königrétzzel ismét levegőhöz jutottunk, Ködös volt ez a levegő, néha fojtó is, néha olyan is. amire azt mondják Lon­donban — de csak a ködre — hogy szaga van: büdös. Fel-felvillanások is voltak közben, amikor kisütött, a ködön keresztül törve egy kis napsugár, 1906-ban is legutóljára, s most megint valami mákonyos álom nehezedik ránk, mint a métely a birka­nyájba ha beveszi magát. Hát egy enyhe tél is elég ahoz, hogy ne érezzük meg a tavasz ébredését!? Egy enyhe tél, hogy hózivataros idők emlékét, tanulságait elfeledjük! ? * * * Ennek a márciusnak nincs ébresztő riadója! A rettenetes csalódás zsibadtsága, az üreszseb-karekterek kalózainak meg­nyílt perspektíva, a máról holnapra változó hatalomhoz való piócaszerü odatapadás, a rangnak és módnak megszerzéséhez való hozzájutásnak kínált és megnyitott utjai: megrészegedett kappanként tévesz­tik és téritgetik m(g az embereket. De nem a férfiakat! A március 15-diki ősi szokás szerint való közvacsora Nyiregyházán az idén elmaradt. Hogy miért ? Elmaradása a fentebbi gondolatokat váltotta ki belőlünk, de konstatálnunk kell, hogy nagyrésze volt ebben a rende­zésnek is. Bronzlelet Rohodon. A rohodi legújabb bronzlelet archeológiai szempontból annyira fontos, hogy erről nem lehet csak ugy szárazon beszámolni, mert kü­lönben a kutya sem olvasná, már t. i. a mai kutyák. A jövő kutyáinak szellemi fejlettebbségét az emberi életnek rövidsége miatt aligha fogom ösmerni, de tudós kutyát láttam, amit Kállay Poldi barátom kétségbevonva mindaddig Hiszem­farkán lovagolt, mig évek múlva itt Nyiregy­házán egy komédiában együtt láttunk egy fekete Pudlí kutyát, aki harmoniumon korrektül el­játszotta a „Rothe Sarafan* hires dallamot és aki igen sok nevezetes embereknek arcképei közül azt kereste ki, akinek nevét megmondottuk. Csak ekkor szállott le Poldi barátom a „H szemfarkáról* ; aki pedig sokszor kigúnyolt azért, mert elmondottam egyszer neki, hogy a bécsi Práterban édes atyámmal láttam egy lomha kinézésű, elhízott mopszli kutyát, ki egyéb bá­mulatos produkciókon kivűl három egymás fölébe irt négy számbó : álló sort ösizeadott és a hibátlan eredményt fakockákra nyomtatott számokból kirakta. Ilyen hihetetlen valamennyi nyugoti de hazai régészek előtt is azon állítás, hogy a Krisztus előtti évezredben, az u. n. hallstadti és La Téne kultur korszakban az itten akkor ma­gas fokon álló kulturát a nyugoti kultura nem A Halley-fele üstökös. Történelmi nevezelességü vendége lesz föl­dűnk égboltjának a folyó évben. A „világ csa­vargók' legerdekesebbike, a Halley-féle üstökös fogja szerencséltetni „magas megjelenésével" az emberiséget. Szinte „idők tanújának" is lehetne nevezni, amennyiben egyszer-kétszer minden év­században eljön megmutogatni magát földünknek s hódolatát bemutatni Nap őfelségének. Mostani megjelenése nem váratlan a csillagászok előtt, mint volt a johannes burgi (1910. a.) üstökösé, mely a mult hónapokban hozta izgatottságba az emberiséget a nyugati égbolton való ragyo­gásával. Mintegy 200 évvel ezelőtt 1704-ben Halley Ödön csillagász, akinek nevéről nevezték aztán el, előre jelezte az 1682-ben megjelent üstökösnek 1758-ban — 75 év utáni — meg­jelenését. A jelzett évben való megjelenésekor aztán az üstökös teljesen bemutatkozott a tudó­sok számításai által. Ezek szerint a. Halley-féle üstökös egy elipszis pályán mozog, melynek egyik gyujtó-pontjában a mi napunk áll, a má­sikban egy más ismeretlen nap. E pálya hossza 5347 millió km., melyet az üslökös naponkint 4 millió km. sebességgel haladva 74 9 —79-3 év alatt fut be. Halley számításai alapján 28 visszatérést lehet megállapítani, mely 75 átlagos évvel 2200 évtt foglal magábí-n, s visszanyúlik a Krisztus előtli időkbe. A csillagászok tehát már várták az üstököst s távcsöveikkpl már a mult évhen kutattak utánna a világűr mérhetetlen tereiben. Az ered­mény nem sokáig késett: már 1909. augusztusá­ban a helvani (Egyptom) obszenatoriumban je­lezték közeledését. Ugyanazon év szept. 11-én M. Wolf a kőnigstubli csillagvizsgáló igazgatója le is fotografálta, s ettől kezdve állandóan figye­lés alatt volt. 1910. február közepén már kisebb távcső­vel is jól lehetett látni; különösen megfigyelhető volt március elején este fél 9 óráig. Jelenleg a Pegazus csillagképhez áll közel a Halakban. Március közepén először halad át a föld pályán; összeütközésre azonban nem kerül a dolog, mert a föld már előbb elhagyja azt a helyet, ahol az üstökös a föld pályáját metszeni fogja. Március végén felső együttállásban lesz a nappal s ezért pár napra eltűnik szemünk előtt. Április elejétől május közepéig a keleti égbolton lesz látható napfelkelte előtt kb. 1—2 órával. Május 18-án éri el a perihéliumot s ekkor 10 millió mértföldnyire lesz a földtől. Azután ismét át­megy a föld pályán, s valószínű, hogy földünk ekkor belejut az üstökös csóvájának a végébe. Ennek azonban földünkre semmiféle következ­ménye sem lesz, mert a csóva híg, ködszerű anyaga legfeljebb légköri tüneményeket idéz elő. Május 18-ától junius végéig a nyugati ég­bolton lesz látható az Oroszlántól délre este 11 óráig. Azután ismét megy bujdosni a világűr mérhetetlen térségeibe, hogy aztán majd 1985-ben ismét előjöjjön. Ez az üstökös alig lesz fényesebb a mult henar irál. Mirt minden üstökös, ez is fejével. vagyis magvával mindig a nap felé fordul; ,mikor pedig távozik a naptól az üstökös, ugy tesz, mint a hölgyek, mikor a királyi felség színe elől távoznak; előbb az uszályuk megy, aztán ők maguk" — jegyzi meg egy szellemes angol, aki állandó csodálója a hölgyek zseniali­tásának a ruhaviselet irányában. Csóvája, leg­utóbbi (1843-iki) megjelenésekor 320 millió km. volt. Talán a Halley üstökösnek ez a tömött s roppant hosszú csóvája okozta azt a rémületet, mely az emberiséget ez üstökös megjelenésekor mindig elfogta. Az üstökösöktől való oktalan félelem még a XX. században is kisert s bizony a mi jó magyar népünk is készséggel elhisz minden valótlanságot az üstökösök kártékony voltáról s bennök látja a világ elpusztulásának okát. A napokban kusza vonású levelet kaptam nyírségi kis homokos falumból reszkető, tollhoz nam szokott kézzel irva : .Nálunk a nép nagyon el van rémülve, mert azt pengetik, hogy májusba egy csillag fog feljárni és le fog esni, s ahol az leesik, ott nagy pusztulás lesz s fél mindenki, hogy itt talál leesni. Azért ha valami észrevétele volna . . .* ! Ez ugyan inkább komikus mint tragikus, de mégis leverő, hogy a természetes eszű, józan gondolkozású magyar paraszt is hajlik a babo­nára s fél. Ne félj jó magyarom! s ne tölts álmatlan éjjeleket ama csillag miatt! A te sor­sod nincs ahoz kötve! Harminc millió csillag van még kivüle a mindenség végtelen birodal­mában, s mindegyik égi erővel van lekötve pá­Mai számunk 119 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents