Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-03-20 / 12. szám

Nyíregyháza, 1910. XXXI. éYfolyain, 12. szám. vasárnap, március 20. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. EHWzetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. Elmaradt kómcsora, Ez a március csaknem átmenet nélkül hozta ránk a tavaszi napok rügyfakasztó áradását; életet, megújhodást lehelve pedig. Mintha nem is lett volna telünk; napsugaras, enyhe téli napok multán, a bekövetkezett tavasz ébresztő himnuszai, ezek a máskor riadó harsonái a ssabadságnak , . . vért nem pezsditenek! Zöldült a gyep az egész télen át s duzzadt rügyekben barnálott az orgonabokor. A vadlibák nem költöztek el vizeinkről télire, jobb hazába, s február közepén már szalonka vonulás volt erdeinkben. Még a giliszták is előbújnak már napsütéses tájakon s friss vakondok túrások jelzik elbujt föld alatti férgek ébredését. Ilyen a március az Úrnak 1910-dik esztendejében. De . . . még más milyen is. A hernyó olyan szinü, amilyen fának a levelét eszi. Kezdi a zöldön, rügyfakasztó márciusban, barnul aztán a napsütésben, feke lesz, majd tarkálva, sárga és piros is lesz majd, ha megéri az őszt. A régi nagy márciusi napoknak azonban semmi vonatkozása nem volt ehez a színváltozáshoz. * Úgy tudom, hogy Nyiregyházán 1860. óta ünnepli meg a polgárság 1848. március 15-dikének az emléknapját. Amikor tudniilik az „unbedingte unterwerfung" és a „pulver und blei," meg az akasztófák után . . . külső politikai események jóvoltából egy kis szabad levegőhöz jutni szerencsések voltunk. 1861 után — ahogy egy kicsit földerült amott s nekünk megint beborult az égboltozat — Königrétzzel ismét levegőhöz jutottunk, Ködös volt ez a levegő, néha fojtó is, néha olyan is. amire azt mondják Londonban — de csak a ködre — hogy szaga van: büdös. Fel-felvillanások is voltak közben, amikor kisütött, a ködön keresztül törve egy kis napsugár, 1906-ban is legutóljára, s most megint valami mákonyos álom nehezedik ránk, mint a métely a birkanyájba ha beveszi magát. Hát egy enyhe tél is elég ahoz, hogy ne érezzük meg a tavasz ébredését!? Egy enyhe tél, hogy hózivataros idők emlékét, tanulságait elfeledjük! ? * * * Ennek a márciusnak nincs ébresztő riadója! A rettenetes csalódás zsibadtsága, az üreszseb-karekterek kalózainak megnyílt perspektíva, a máról holnapra változó hatalomhoz való piócaszerü odatapadás, a rangnak és módnak megszerzéséhez való hozzájutásnak kínált és megnyitott utjai: megrészegedett kappanként tévesztik és téritgetik m(g az embereket. De nem a férfiakat! A március 15-diki ősi szokás szerint való közvacsora Nyiregyházán az idén elmaradt. Hogy miért ? Elmaradása a fentebbi gondolatokat váltotta ki belőlünk, de konstatálnunk kell, hogy nagyrésze volt ebben a rendezésnek is. Bronzlelet Rohodon. A rohodi legújabb bronzlelet archeológiai szempontból annyira fontos, hogy erről nem lehet csak ugy szárazon beszámolni, mert különben a kutya sem olvasná, már t. i. a mai kutyák. A jövő kutyáinak szellemi fejlettebbségét az emberi életnek rövidsége miatt aligha fogom ösmerni, de tudós kutyát láttam, amit Kállay Poldi barátom kétségbevonva mindaddig Hiszemfarkán lovagolt, mig évek múlva itt Nyiregyházán egy komédiában együtt láttunk egy fekete Pudlí kutyát, aki harmoniumon korrektül eljátszotta a „Rothe Sarafan* hires dallamot és aki igen sok nevezetes embereknek arcképei közül azt kereste ki, akinek nevét megmondottuk. Csak ekkor szállott le Poldi barátom a „H szemfarkáról* ; aki pedig sokszor kigúnyolt azért, mert elmondottam egyszer neki, hogy a bécsi Práterban édes atyámmal láttam egy lomha kinézésű, elhízott mopszli kutyát, ki egyéb bámulatos produkciókon kivűl három egymás fölébe irt négy számbó

: álló sort ösizeadott és a hibátlan eredményt fakockákra nyomtatott számokból kirakta. Ilyen hihetetlen valamennyi nyugoti de hazai régészek előtt is azon állítás, hogy a Krisztus előtti évezredben, az u. n. hallstadti és La Téne kultur korszakban az itten akkor magas fokon álló kulturát a nyugoti kultura nem A Halley-fele üstökös. Történelmi nevezelességü vendége lesz földűnk égboltjának a folyó évben. A „világ csavargók' legerdekesebbike, a Halley-féle üstökös fogja szerencséltetni „magas megjelenésével" az emberiséget. Szinte „idők tanújának" is lehetne nevezni, amennyiben egyszer-kétszer minden évszázadban eljön megmutogatni magát földünknek s hódolatát bemutatni Nap őfelségének. Mostani megjelenése nem váratlan a csillagászok előtt, mint volt a johannes burgi (1910. a.) üstökösé, mely a mult hónapokban hozta izgatottságba az emberiséget a nyugati égbolton való ragyogásával. Mintegy 200 évvel ezelőtt 1704-ben Halley Ödön csillagász, akinek nevéről nevezték aztán el, előre jelezte az 1682-ben megjelent üstökösnek 1758-ban — 75 év utáni — megjelenését. A jelzett évben való megjelenésekor aztán az üstökös teljesen bemutatkozott a tudósok számításai által. Ezek szerint a. Halley-féle üstökös egy elipszis pályán mozog, melynek egyik gyujtó-pontjában a mi napunk áll, a másikban egy más ismeretlen nap. E pálya hossza 5347 millió km., melyet az üslökös naponkint 4 millió km. sebességgel haladva 74 9 —79-3 év alatt fut be. Halley számításai alapján 28 visszatérést lehet megállapítani, mely 75 átlagos évvel 2200 évtt foglal magábí-n, s visszanyúlik a Krisztus előtli időkbe. A csillagászok tehát már várták az üstököst s távcsöveikkpl már a mult évhen kutattak utánna a világűr mérhetetlen tereiben. Az eredmény nem sokáig késett: már 1909. augusztusában a helvani (Egyptom) obszenatoriumban jelezték közeledését. Ugyanazon év szept. 11-én M. Wolf a kőnigstubli csillagvizsgáló igazgatója le is fotografálta, s ettől kezdve állandóan figyelés alatt volt. 1910. február közepén már kisebb távcsővel is jól lehetett látni; különösen megfigyelhető volt március elején este fél 9 óráig. Jelenleg a Pegazus csillagképhez áll közel a Halakban. Március közepén először halad át a föld pályán; összeütközésre azonban nem kerül a dolog, mert a föld már előbb elhagyja azt a helyet, ahol az üstökös a föld pályáját metszeni fogja. Március végén felső együttállásban lesz a nappal s ezért pár napra eltűnik szemünk előtt. Április elejétől május közepéig a keleti égbolton lesz látható napfelkelte előtt kb. 1—2 órával. Május 18-án éri el a perihéliumot s ekkor 10 millió mértföldnyire lesz a földtől. Azután ismét átmegy a föld pályán, s valószínű, hogy földünk ekkor belejut az üstökös csóvájának a végébe. Ennek azonban földünkre semmiféle következménye sem lesz, mert a csóva híg, ködszerű anyaga legfeljebb légköri tüneményeket idéz elő. Május 18-ától junius végéig a nyugati égbolton lesz látható az Oroszlántól délre este 11 óráig. Azután ismét megy bujdosni a világűr mérhetetlen térségeibe, hogy aztán majd 1985-ben ismét előjöjjön. Ez az üstökös alig lesz fényesebb a mult henar irál. Mirt minden üstökös, ez is fejével. vagyis magvával mindig a nap felé fordul; ,mikor pedig távozik a naptól az üstökös, ugy tesz, mint a hölgyek, mikor a királyi felség színe elől távoznak; előbb az uszályuk megy, aztán ők maguk" — jegyzi meg egy szellemes angol, aki állandó csodálója a hölgyek zsenialitásának a ruhaviselet irányában. Csóvája, legutóbbi (1843-iki) megjelenésekor 320 millió km. volt. Talán a Halley üstökösnek ez a tömött s roppant hosszú csóvája okozta azt a rémületet, mely az emberiséget ez üstökös megjelenésekor mindig elfogta. Az üstökösöktől való oktalan félelem még a XX. században is kisert s bizony a mi jó magyar népünk is készséggel elhisz minden valótlanságot az üstökösök kártékony voltáról s bennök látja a világ elpusztulásának okát. A napokban kusza vonású levelet kaptam nyírségi kis homokos falumból reszkető, tollhoz nam szokott kézzel irva : .Nálunk a nép nagyon el van rémülve, mert azt pengetik, hogy májusba egy csillag fog feljárni és le fog esni, s ahol az leesik, ott nagy pusztulás lesz s fél mindenki, hogy itt talál leesni. Azért ha valami észrevétele volna . . .* ! Ez ugyan inkább komikus mint tragikus, de mégis leverő, hogy a természetes eszű, józan gondolkozású magyar paraszt is hajlik a babonára s fél. Ne félj jó magyarom! s ne tölts álmatlan éjjeleket ama csillag miatt! A te sorsod nincs ahoz kötve! Harminc millió csillag van még kivüle a mindenség végtelen birodalmában, s mindegyik égi erővel van lekötve páMai számunk 119 oldal.