Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-29 / 35. szám

• 6 37-ik szám. Marx és a szocialismus. Irta: Dr. Nagy Lajos. II. Palágyi Menyhért bírálata. A szociológia művelésére hazánkban 1899-ben alakult meg a Társadalomtudományi Társaság s kiadványaival és Huszadik Század cimü folyóiratával a magyar művelt középosztály érdeklődését sikerült fölkeltenie és ébren tartania. Amikor azonban a Társadalomtudományi Társaság kiadványaiban és vitatkozásaiban a Marx-féle irányzat túlságosan előtérbe nyomult, sőt a társaság politikai tendenciák gyanújába is keveredett, tagjainak egy része kivált belőle és irányának ellensúlyozására 1907-ben a Magyar Társadalomtudományi Egyesületet alapította a Magyar Társadalomtudományi Szemle folyóirattal. Előre látható volt, hogy a két tudományos társaság között polemikus munkásság fog támadni. És csakugyan meg is kezdte a polémiát a Szemle szerkesztője Palágyi Menyhért Marx és tanítása cimü könyv alakban is megjelent tanulmányával. Palágyi Menyhért célja — mint a munka 45-ik lapján olvasom — az, hogy Marx tanításának valódi jelentőségét kimutassa a német írókkal s ezek eredményeit átvevő magyarokkal szemben s munkájával a magyar tudomány önállóságának bizonyítékát nyújtsa. Elfogultsággal vádolja meg Palágyi Lamprtcht, Sombart, Mehring stb. német írókat, akik Marxot az egyedüli, komoly társadalombölcsésznek tartják s a német szellem nagy diadalának tekintik, hogy tanítása elhatalmasodott a többi nemzetek munkásainak körében. Különösen Schaffle egyoldalúságával áll szembe Palágyi, akinek nagy hibájául tudja be, hogy „Die Quintessenz des Socialismus" (1874.) c. munkájában kizáróan a kollektivizmust tárgyalja s ebben az egy tételben foglalja össze Marx szociálizmusának bírálatát. Amidőn Palágyi a német írók ez elfogultságával szemben az igazságnak akar érvényt szerezni, akkor vizsgálati módszerének alapjává Marx élettörténetét teszi. Aki M irxot meg akarja érteni, mondja Palágyi, az ne tévessze szeme elől életének küzdelmeit, amelyek egyúttal szellemi fejlődésének is útmutatói. .Csalódnia kell magántanári reményeiben, hogymint a Rheinische Zeitung munkatársa, majd szerkesztője tudós jelöltből radikális politikussá alakuljon át. Lapjának erőszakos véget kell érnie a consura által, hogy a nemzetközi szociálizraus eszméje megfoganhasson elméjében." (71 lap)

. És aztán kutyagolt a jámbor hősi elszántsággal, véges-végig Afrika homoksivatagjain. Elrongyolódott a bocskora, kiszáradt a torka ezer es egyszer, de ő fel se vette. Mikor isten szabad ege alatt megesteledett, nyugodtan hajtotta álomra fejét s fütykösét keblére szorítva buzgón hortyogott s álmodott ragyogó álmokat arról a fenséges paradicsomról, melyet a Próféta ulján Alláh igért az igazhivőknek. Végre sok küzdés, sok szenvedés után elérte Bagdadot. Rengeteg egy város; hogyan fogja ő itt megtalálni azt az egyetlen egy embert, kinek vérére ő szomjúhozik ! ? Hát amint m gy, mendegél egyszercsak elébe kerül egy selyemkaftános uri ember. Arca kövér, tekintete nyájas ; csupa jó mód, csupa szeretetreméltóság tetőtől-talpig. — Nagy jó uram, — szólítja meg Magrebi a selyemkaftánost, — nem tudná nekem megmondani, hol lakik az istentagadó Ibni Rávendi ? — Miért kérded, testvér? — Hát csak azért, — szólt a mi emberünk, — hogy én, alázatos szolgád, Magrebi, azért jöttem ide távol napnyugatról, hogy azt a gonosz embert ezzel a fütykössel agyonüssem Alláh dicsőségéért, a magam lelkiüdvösségéért. — Jól van, fiam, megmutatom a házát, gyere velem ! És magrebi boldogan baktatott a selyemkaftános után. Egyik utcából ki, a másikba be, oly nyüzsgő embertömeg között, mely kényelmetlenebb volt a sivatag futóhomokjánál, törtettek előre szünet nélkül. A selyemkaftános beszólt ide, beszólt oda, de mindenünnen azzal a hírrel jött vissza, hogy N Y I R V I D É K Marx spekulációinak történetében tehát három szakaszt különböztet meg Palágyi három formulával (82 lap): a) a világtörténelem dialektikai folyamat (Berlin), b,) a világtörténelem osztályharc (Páris), c) a világtörténelem gazdasági termelési folyamat (London). De munkásságának minden fázisában készen kapja az alapvető felfogásokat. Marx olyan bölcsész, aki nem magából merít, hanem óriás olvasottságával átveszi a mások gondolatát és céljaihoz képest átdolgozza. Rendszerére különösen fontos párisi tartózkodása, ahol a francia komminista mozgalmakkal és a szociálista elméletekkel ismerkedik meg. Itt tanulja meg (49. lap) az osztályharc, a bourgeois és a proletariátus közötti ellentét, a szociális forradalom, az állam eltörlése, az anarchia, a megélhetéshez való jog, a munka szervezete, a kizsákmányolás és a kizsákmányolás megszüntetése jelszavakat, a termelésre való szövetkezést, a nemzeti műhelyeket, az ingyenes hitelt, a cserebankot, a munkások nyugdiját, a munkásvédő törvényeket, a kollektív tulajdont, a progresszív adót, az általános sztrájkot, a 8 órás munkanapot és még sok más egyéb gondolatot, amelyek a Marx előtti időben már az irodalomban ismeretesek voltak s amelyeket Marx e szerint másoktól vett át, noha Éngels azt állítja rola, hogy tanítása egészében saját elméjének terméke. Különösen kimutatható Babeuf, Proudhon, Blanqui, Stein Lőrinc és a nagy francia forradalom hatása, amely annyira betölti lelkét, hogy annak hullámait látja a múltban, a jelenben és a jövőben (69. lap). Azokhoz, amiket Párisban tanult, a maga részéről egy sajátos általánosítást toldott hozzá, mely a francia jelszavaknak új szint kölcsönzött, amennyiben érvényességüket az egész világtörténelemre kiterjesztette. T. i. a történelmi materiálizmust (72. lap). Ez az elmélet Palágyi szerint Cmte tanulmányozásának szülötte. A nagy positivisla alaptétele az, hogy a különböző történeti korszakok társadalmának minden többi életműködése a szellemi élet, a filozófiai felfogások szerint igazodik, más szóval: a világtörténelem ideológiai folyamat. „Csak kissé át kellett fordítani ezt a tételt — mondja Palágyi a 88-ik lapon — a gazdasági életre és kész az új társadalombölcsészet." Londonba jutva Marx gazdaságtani tanulmányokba fog s most mar a gazdasági termelési folvamat lép a rendszer előterébe, mig a Ibni Rávendi járt itt a mai napon, de már elment. Gyerünk utána ! Nem találták sehol. Magrebi egyszer csak elkezd nyöszörögni : — Fáradt és éhes vagyok, uram, talán egy kicsit . . . Ugyan ugyan, Magrebi, hát aki Alláh dicsőségéért, a maga lelkesüdvösségéért embert akar ölni, az csak nem gondol ételre, italra, pihenőre ! Beáit az est. A selyemkaftános így szólt Magrebihez: — Ibni Rávendinek nyoma veszett. Úgy látszik, útközben mindenkinek az orrára kötötted, hogy miért törtetsz Bagdad felé ; a szemfüles Rávendi neszét vette a veszedelemnek és elmenekült. — Biz én elmondtam fűnek-fának, hogy mi szándékkal vagyok, — szólt lehangoltan Magrebi. — Hát barátom, akkor nem marad más hátra, mint hogy kivonulunk szépen a városból. Nem messzire innen vagy egy elhagyott rozzant mecset, ott töltjük az éjszakát. Alláh tudja jámbor szándékodat, majd elküldi az ő angyalait -s jól tart bennünket égi ételekkel. Reggel majd élőiről kezdjük a hajszát. Úgy is lett. A rozzant mecsetben szépen meghúzódtak, de az angyalok esak nem jöttek. Magrebi újra előhozakodott étlenségérel, szomjuságával, az angyalok késedelmével. — Bizony fiam, — szólt a selyemkaftános, — nagy türelem kell Alláh szolgálatához. Itt már éjjel van, de a te hazádban, Algírban, most nyugszik csak le a nap. Millió meg millió igazhitű muszulmán kiáltja, hogy „Alláh ekber, Alláh ekber*, s Alláh ne hallgassa meg őket? 1909. szeptember 12. társadalmi forradalom és az osztályharc a második helyre szorul (81. lap). És milyen bölcsész ez a Marx! „Telve ellenmondásokkal, következetlenségekkel. A jelenre nézve materiálista, a jövőre nézve hyperideálista. Olyan jövendőbeli társadalmi rendért eseng, mely halomra döntse a társadalomra és a történelemre vonatkozó materiálista elveit. Olyan apostol, aki saját eszméinek bukásáért rendszeresen küzd. Ha a világ ezeken az ellenmondásokon keresztüllát, elkövetkezik a marxizmus alkonya* (94. lap). Ennek pedig el kell következnie. Marx — úgymond Palágyi a 98-ik lapon — nem bölcsész, hanem izgató. Egyénisége az ellenmondások egész rendszeréből van összeszőve. Olyan zsidó, aki lenézi a zsidóságot; olyan keresztyén, aki utálja a keresztyénséget; olyan bourgeois, aki ki akarja irtani a bourgeoisiet; olyan ideológus, aki kicsúfolja az ideológiát; olyan német hazafi, aki tagadja a nemzeti gondolatot; olyan elméleti tudós, aki a forradalmi izgatásért hevül, mikor elmélkedni kellene és rögtön elmélkedni kezd, mikor forradalmi cselekedetre kerül a sor. Lázadó, tagadó, gúnyolódó természete minden összefüggő bölcseleti gondolatrendszer megalkotására tökéletesen képtelenné tette. Történeti jelentősége tulajdonkép az (52. lap), hogy ő francia munkások osztálygyülőletét mind magába szívta s később az Internationale segítségével az európai munkásvilágban széllyeiárasztotta. Ezeket írja Palágyi. (Folyt, köv.) Egyházi választások. A felsőszabolcsi ref. egyházmegyének középszabolcsi és felsőszabolcsi elnevezéssel való kettéválasztása folytán szükségnssé vált választások megejtetvén, a Görőmbey Péter esperes és Gencsy Albert e. m. gondnok elnöklete alatt megbízott küldöttség e hó 23-dikán bontotta fel a szavazatokat, a Korona szálló két szobájában. A küldöttség tagjai voltak Korocz József, ifj. Görömbey Péter, Ormós István, Szakács József, Ablonczy László egyháziak, Mezőssy Gusztáv, Szalánczy Bertalan, Nánássy Andor és dr. Szesztay Zoltán világiak. Az eredmény a következő : A középszabolcsi egyházmegyében a beadott 46 szavazat közül 4 2 szavazattal esperessé mogválasztatott Görömbei Péter, gondnokká 44 szavazattal Gencsy Albert. Várj türelemmel, míg Alláh ráér, hogy velünk is törődjék. Vártak. Az angyalok nem jöttek, de megeredt az eső. Pogányul megáztak, mert a mecset tetejét régen ezerfelé hurcolták a viharok. Mikor aztán uira felkelt a nap s sziporkázó fénnyel volt tele az egész Eufráter völgye, visszatértek étlen szomjan Bagdadba Ibni Rávendit hajszolni. Déltájban Magrebi aléltan rogyott egy kőlócára. A selyemkaftános megszánta. — Tudod mit, Magrebi ? Ez itt az én házam. Addig is, mig Aláh ráér, hogy velünk törődjék, térj be hozzám egy kis pihenőre! Benyitottak egy hatalmas márvány palotába. Magrebit száz szolga fogta közre; fürdőbe vitték, megmosták, megdörzsölték alaposan, selyemkaftánt adtak rá s aztán elvezették egy óriási kertbe. Ez az írem kertje, gondolta Magrebi s boldogan várta, mi történik vele tovább. Egy kioszkba vitték. Dúsan teritett asztalhoz ültették ; vendég volt sok, nagyon sok, s hozzá micsoda ételek, minő égi italok! A gazda, a selyemkaftános, az asztalfőn ült s Magrebi nem tudta róla levenni a szemét. Az ebéd végével a terem végén fellebbent valami kárpit fele s ezzel nyilt meg az igazi éden. Délszaki növények bóditó illatárja kőzött csengős dobbal, félig öltözetlenül, félig gyöngy meg arany csillogáiába burkoltan megjelent egy táncosnő és énekelt és táncolt észbontó módon. — Ez huri, — mondá magában Magrebi, a szája tátva maradt s két éhes, örök böjtöléstől lázasra vált szeme majd kifordult üregéből. Mikor aztán a huri-jelenésnek vége vol\ Magrebi magasra emelte serleget és igy szólt: