Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-15 / 33. szám

74 34-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. augusztus 22. ger mormolását és az Isten nagyságát imádni. . . . Imádkozott majdnem 200 évig, aztán hazajött. Húsz millió ember nézte a koporsoját. Abban az időben avatták fel a kolozsvári uj Nemzeti színházat. — A megnyitó darabot Herczeg Ferenc irta, cime: a „Bujdosók" volt . . . s mégis ő volt az, aki megirta „Ocskay brigadéros"-1.. Vérem az arcomba szökött, ha láttam ezt a darabot; Rákóczit úgy festeni, mint egy elpuhult f jedelmet, aki agaraival többet törődik, mini egy brigadérosával! 'Iszen ma egy közkatonájával többet törődik a fejedelem. ... Na de hagyjuk. Ott, Szatmárban, a bányai hegyek között, ott maradt a Rákóczi lába nyomán a szabadság virága, aminek gyökere lement a föld méhébe, hideg vassziklák közé s ott újra kivirágzott, virága egy pokoli szép virág volt: az arany, az emberi rossz tulajdonságok egész sokaságának forrása. Legenda e ez, vagy pedig én regélem, az mellékes, de az aranynak szaga van, áthatóbb a legkábifóbb szagú virágnál. Elviszi a szél országról-országra, messze idegenbe, tengerentúlra. Igy jöttek be az angolok. Kapzsi, pénzsóvár emberek. Gazdagodni jöttek. És befúrlak a földbe. Ércóriásokat küldtek le az aranyakért, ha nem használt: dynamilot. — Kegyetlenül keresték a csillogó aranyat és keresik ma is. Dohog, zubog, dübörög a sátáni masina, emberek vére, izzad!ságcseppje, élte kockáztatása árán kerül szinre a gyönyörű, a szemkápráztató arany. Mennyi bűnnek a forrása! És mikor itt fenn van az arany, az angol markáha nevet. Ránevet Magyarország térképére és viszi haza a magyar földben termett kincset : az arany.;t. Viszi haza . . . igy mondtam, pedig ő mindenütt otthon van, 'iszen náluk sohasem nyugszik a nap. .' . . Nálunk meg sohasem kél fel. Nálunk sohasem virrad, legfeljebb csak az allegorikus költők álmában. Ennek is kipusztult a faja. És pedig milyen sötét az éjszaka. Mi már ezt ni' gszoktuk, már nem is fáj. Pedig volt idő, amikor büszkén kiáltottuk oda a nagy kontinensnek: Malo periculcsam libertatem, quam quietum servitium. (Magyarul: Zaklassatok, ámde szolgaságba vetni sohasem fogtok!) Bizony, Rákóczi kurucai sohasem tudták, hogy hol fogják nyugvóra hajtani fejüket, hogy hol fognak lefeküdni örökre; s mégis sokkal szabadabbak voltak, mint ez a húsz millió magyar. .. . A kapnikbányai -és a nagybányai hegyek közt nem bámulja a természet csudás szépségeit az oláh. Bocskorban jár az, nesztelenül. Nesztelenül, mint a macska. Sunyi, mint a hiúz. S a magyart utálja, gyűlöli. Itt gyűlöli, itt Magyarországon! Iskoláiban román a nyelv s közöttük a szép magyar gyermek felveszi arcára lassanként a román typust, a román nevet, ajkára a román nyelvet és ő is ellenség lesz. Itt Magyarországon. Ott a bányai hegyek között, ahol Rákóczi is járt, ahol az aranyszüret már évtizedek óta tart. Ahol az angol szüretel és jókat nevet a markába. Neveli a románok es magyarok szent egyetértését. S nézi a havas hegycsúcsokat, a naplementét. — Hallgat. Ünnep van. Csend köröskörül. A hold lépésének sincs zaja. De meglesi a napfölkeltét is. Templomba mennek. Az egész iskola együtt megy, szépen, sorjában. Az Isten háza a hegyről olyan csöpp, mint egy skatulya. Felhallik az iskolás gyermekek szent imája. Ó milyen szép is az. Tiszta, csinos arcú gyermekek éneklik ott a völgyben: „Isten áld meg a magyart, jó kedvvel ..." — majd felhangzik a szent ének: „Erős várunk nekünk az Isten. . . ." Milyen szép is ez magyar fülnek! De egyszerre, mintha héjjá csapott volna a galambok közé, a másik oldalról oda viszi a szél a román gyerekek zűrzavaros éneklését. Milyen rikító ez! Mikor hallgatnak már el ezek az idegenek ? Mikor fog egybeolvadni a kélfele dal? . . . Feiek, hogy soha A s?.ép kapnikbányai hegy bányájában, 1907-ben lopás tortént. A roinan tolvaj megkárosította az angolt. Aranyat lopott. De védte magát. Hazudott. Én akkor, mint a szatmári törvényszék jegyzője írtam a véleményt . . . . és mond;a a vélemény: „ . . . igen, úgy van, amint mondom. Arany az egész Kapnikbánya falu, arany van ott a koromban, arany a maiterbin, arany a falakban, arany csillog az utca porában, kövében. Arany olt minden, csak az emberek románok, azoknak mástól csillog - a szemök. De a tolvaj hiába mondja, hogy a kidobolt kövekből mosta az aranyat, az nem lehet igaz, mert egy gyerekjátekgolyónyi aranyat csak 1112. ev alatt volna kepes kimosni az utca kövéből . . iit végződött a szakértő véleménye. A román 1112. év alatt csinál egy arany golyót, az angol naponta többet. Mi pedig elmegyünk Selmtczbányára, meg Körmőczbányára arányért, megvesszük az utalványt és elküldjük a németnek, hogy vegyen rajta automobilt annyit, amennyit akar s nyáron gázolja ke.esz tűi a vetéseinket s rontson . . . mi majd építünk. Mi pedig építünk frázisokkal s cifrázzuk felbuzdulással. Szónokolunk, bibamus magnum áldomást s elmondogatjuk Széchenyi Istvánnal: „Magyarország rem volt rab, hanem lesz . . . ha már nem az." A kösőaség köréből*) Az ebzáriatrói. Tekintetes szerkesztő úr! Nem gáncsolni, kifogásolni óhajtom az ebzárlatot t's a kóbor kutyák kiirtását ellenőrző közegek működését — hiszen mint látjuk ugy a rendőrség, mint az állatorvos nagyon is lelkiismeretesen teljesilik kötelességüket, hanem a jelenlegi módját az irtásnak nem tartom czélravezetőnek. A sintér ugyanis hetekint kétszer, háromszor reggel 7—10 óra között összefoigdossa a szakácsnékat a piacra felkísérő, többny re a légynek sem ártó vadászkutyákat és ölebeket s ezalatt a tulajdonképeni leóbor ebele a város külső részein szemétdombokon hűsülnek, s a véletlenül arra járó nadrágok épségét veszélyeztetik. Ezzel nem azt akarom, hogy akármilyen kutyát el ne fogjanak ha az szájkosár és póráz nélkül jár, hanem, hogy ha már ebzárlat van s a várost meg akarják tisztítani a koborkutyáktól, a sintér állandóan teljesítse kötelességét s rie csak a p'acon, hanem főképen a város központjától távolabb eső utcákon. E mellett föltétlen szükségesnek tartanám, hogy lietenkint legalább egyszer-kétszer éjszaka is operáljon a sin tér és fogdossa össze a piac, zöldségtér, a kávéházak, vendéglők s egyáltalán a város közponjában lévő nyilt udvarok szemétdombjaira a külvárosból összegyűlt — igazán kóbor kutyákat. Ez minden esetre hasznosabb lesz, mintha egy drága vadász, vagy luxus kutyát csípnek nyakon, ha az egy őrizetlen pillanatban utána szalad a cselédnek, vagy kifekszik a kapu elé. Tisztelettel: Egy kutyatartó. A nyíregyházi uszodában cifra állapotok vannak. A tiszta víz meglehetős lomhán és gyakori megszakításokkal folydogál a *) Az e rovat alatt közlöttekért a felelősség a beküldőt terheli. medencébe. Itt-ott akad vakmerő vendég, a ki nem szeret zavarosban úszkálni és követeli, hogy engedjék meg a tiszta víz csapját. A minap is megtörtént ez az eset. A fürdőmester szalad a gépházba és jelenti, hogy a vendég tiszta vizet kér. Előáll az uszoda tulajdonos részvénytársaság igazgatója és rendes kereskedői gondossággal ekép intézi el az ügyet: „ Mondja meg a vendégnek, hogy tiszteltetem.

1

1 Az igazgató úr kedves figyelmét a szóbanlevő vendég (a ki mellesleg az egész idényre bérletjegyet is váltott) ezennel hirlapilag köszönettel nyugtázza, az uszodát pedig zavaros vizestül és igazgatóstul ajánlja a város közegészségügyi functionariusainak figyelmébe. Dalárda -X— — — — redivivus! cím alatt a Nyírvidékben egy cikk jelent meg. Ilyen cikk megírásához egyedül a dalegylet — jelenleg ügyvezető elnökségének — lehetne joga. Hogy e cikket nem a dalegylet elnöksége tette közzé, azt következtetni lehet ez utolsó sorokból: „A legutóbbi temetésen részt vett énekkarnak szereplése tehát csupin az egyesületen kivüli önkéntes szervezkedés jellegével bír, ahoz a dalegylet elnöksége engedélyt nem adott s nem is adhatott figyelmezteti az egyesület tagjait" (ki?) stb. Bárki tette is közzé e cikket, a szervezendő, il'etőleg megújítandó dalegyletnek jó szolgalatot nem tett. De lássuk a tényállást. A dalegylet julius 18-án tartott közgyűlésén működését beszüntette, tagjait, karmesterét kötelékéből kibocsátotta. Augusztus 1-én Tőrök Gyula ur kereste dr. Prok Gyula jelenleg még ügyvivő elnök urat, hogy Mátky Elek ur temetésén nem e szerepelhetne a dalegylet. Ői nem találván, a volt karmesterhez fordult, aki sajnálattal jelentette ki, hogy a dalegylet működését beszüntette, ő sem karmester többé, igy nem tehoti. Egy módját tudná, ha a dalegylet volt tagjai hajlandók részt venni önkéntesen a temetésen, az egyesületi elnök úr nem tesz ez ellen kifogást és a hangjegyeket kiadja, úgy hajlandó a család kérését teljesíteni. A volt karmester felkereste dr. Prok Gyula dalegyleti elnök urat és előadta a család kérését. Élnök úr kijelentette, hogy mint dalegylet nem szerepelhet, de ha a volt lagok hajlandók — tekintettel a családra — ez ellen semmi kifogása és a hangjegyeket a szertáros felelősségére — e temetés alkalmára — kiadja. Igy történt meg a temetés. Az összeállított énekkar becsülettel megfelelt vállalkozásának. Ezek után kérdem cikkíró urat, honnan vette azt a jogot igy nyilatkozni, hogy ahoz a dalegylet elnöksége engedélyt nem adott és honnan veszi magának azt a bátorságot, hogy az egyesület tagjait — holott ilyenek ma nem Piacsi árak. Nyíregyháza, 1909. augusztus hó 14-éu. \ nyíregyházi keresk. és gazdák körénél jegyzett termény árak Buza 50 klgramm 13 K 60 fill. Rozs 50 klgramm 9 K — fill. Árpa 50 klgramm 7 K 60 fill. Zab 50 klgramm 7 K 40 fill. Te

ngeri 50 klgramm 7 K 90 fil

l. Felelős szerkesztő: Inczédy Lajos. Kiadó-tulajdonos: Jóba Elek. HA NINCS SZALMA, NINCS TRAGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatását a műtrágyáit sohasem pótok|áK. M A szárított Mzosertéstrágyával kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a 443-15-3 BUDRPEST-KŐBRNYRI TRRQYRSZRRITÓGYÁR Bosányi, ScIHifrumpf és Társa cégtől Budapest, IX., Olltl-tt 21. t2É» á 3