Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

5 31-ik szám. N Y I R V I D É K 1909, augusztus 1. Pedig a csalóközi megálló még a leghűvö­sebb a többihez kepest. büszkék is rá az ottan körül lakozok. Nekik van a legszebb váróter­mük. Rtggel, delben, este egyaránt árnyékos. A másik kettő csak délfői kezdve kap árnyékot. Majd csak j*vul valamit a helyzet azok­nál is, ha megnőnek a kisvasút mentén beol­tott gőmbakáczok. Ha ugyan le nem tördeli azokat is valami vandál kéz, mint egygyel már megtette. Vagy mint a Gsalóköz kezdeté­nél egész sor fiatal juharfa val tette valaki. Ha­nem aztán annak a valakinek is keves volna egy tuczat közkórház, ha csak a századrésze is beteljesednek rajta azoknak a jókívánságoknak, amiket ismeretlenül kivangatnak neki az arra járókelők! Mert szoktak ám néha az ószőlőfürediek közül is néhányan arra j tini—kelni, egyszó­val : járkelni. Sőt a muukoraban hire járt, hogy na! yszabásu uzsonnával egybekötött ki­rándulási rendeznek a Méheshez. Az pedig nagy távolság ám ! L'galabb az ószölőfüre­dieknek, akiknek legnagyobb része még az Erzsébet királyné liget utjain sem tesz meg kétszáz lépésnyi utat befelé. Én legalabb fog tdni mernék, hogy Oszőlő­füreden három ember s-± nyaral, aki az Erzsé­bet királyné ligetben az óriási levelű tölgyfa­csoportot, valaha látta volna. Avagy tudná, hogy hol van az erdő két legegyenesebb tölgy­fája. Pedig azok is, ezek is sétautak mellett vannak. Egyébiránt igazságuk van. Ószőlőfüredre pihenni mennek az asszonyok, nem sétálni. Az erdőbe kisétálni a városból is lehet. A férfiak meg kártyázni. Kaláberezni, tarokkozni, vagy, illetve és huszonegyezni. A mult szombaton este is . . . Azaz bocsánat ! Nem szóltam sem­mit. Ezt a fürdői levelet esetleg Vihnyén, vagy a Korányi villában is elolvashatná valaki. Meg baj lenne belőle ha elmondanám, hogy mi történt a mult szombaton este ugy a hajnali órák felé Szopkó Dezsőeknél. ószőlöfüredl. Utóirat. Nincs mit utóirnom. Álmos is va­gyok. Jó éjszakát. ó—I. A SZESZ. A tudomárjy és tapasztalat egyaránt be­bizonyította, hogy a szeszes italoknak már mér­sékelt. élvezete is súlyosan befolyásolja az egyén egészségét, a faj fejlődését, az egész emberiség szellemi, erkölcsi és gazdasagi haladását. Bizo­nyítják ezt a fegyházak, tébolydák és kórházak statisztikái, amelyekben az alkohol 50—60 szá­zalékkal szerepel, mint a betegségek és büu­tettek okozója. A szeszes italoknak fogyasztása évről-évre növekszik és ezzel párhuzamosan fokozódik az emberiség degenerájása, pusztulása. Kétségbe­vonhatatlanul be van immár igazolva, hogy a szeszes italoknak bármilyen fajtája, legyen az bor, sör, pezsgő, cognac, vagy a legkomiszabb pálinka, egyaránt beteggé teszi az emberi szer­vezetet, megfosztja az egyént a helyes gondol­kozástól, testi és szellemi munkaképességétől; ki öli belőle az ideálokat, a szebbre, nemesebbre való törekvést. Csökkenti az ember elenállo ké­pességét fertőző betegségekkel szemben. (Alko­holista tüdővészben, kolerában, tüdőgyuladasban sokkal könnyebben és hamarabb pusztul el, mint a szeszes italoktól tartózkodó ember.) Az alko­hol leszáliitja az élettartamot. Az életbiztosító társaságok adatai bizonyítják, hogy az absünen­sek (szeszes italoktól teljesen tartózkodó egyének) aránylag jóval hosszabb életűek és épen azért azokat olcsóbban is biztosítják. De az alkohol nemcsak azt teszi teljesen tönkre, juttatja el­megyógyintézetbe, börtönbe, aki szeszes italt iszik, hanem annak egesz családját, utódait is a pusztulás örvényébe sodorja. Bunge, Forel és a világhírű tudósok egész serege a legvilágosabban bebizonyították, hogy a szeszes italt élvezők utódai elfajulnak, elme­gyöngék, hülyék és siketnémák lesznek. Egy svájczi kimutatás szerint a hülye és elmegyenge gyermekek felének nemzési ideje farsangra, szüretre esik, vagyis olyan időre, amikor az emberek tudvalevőiig sokat isznak. A legtöbb balesetet az alkohol idézi elő ; hány gyilkosságnak és egyéb súlyos bűntettnek volt már okozója az alkohol, százezer és száz­ezer emberélet pusztul el évenkint az alkohol­elvezet folytán. A szeszes italoknak semminemű jó vagy hasznos hatasa nincsen; nem táplálnak, nem erősitik a szervezetet, nem melegítenek és nem élénkítik az él.{tevékenységet, hanem éppen mindennek az ellenkezőjét teszis. A szeszes ita­lok élvezete mindig és mindenkinek csak kárt okoz; tönkre teszi az egyént, nyomorékká, elt'ajuitá utódját, feldúlja a családi boldogságot, az egész társadalmat alapján megingatja. És mindezt a nyomoi t, szenvedést és pusz­tulást mily méregdrágán ke:l megvásárolni! Még a mértékletes munkás is keresetének löbo, mint negyedrészét költi szeszes italokra, amelyekből semmi haszna nincsen, csak kára : erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Magyarországon legalább is e/.er miliő koronát adnak ki évenkint szeszes italokra, kulturára pedig ennek csak a század részét. A magyarországi szervezett munkásság gazdasági és kulturális föllendítésére kiad éven­kint 9 000,000 koronát, alkoholra pedig majd­nem Öt millió koronát! Mennyivel javulua a munkás a ga dasági és társadalmi helyzete, ha ezt az óriási összeget nem a maga megmérge­zésére és övéinek tönkretevését, hanem lakásra, elslmezésre, önművelésre fordítaná! És ezzel az egész emberijég letét fenyegető veszedelemmel szernb.n nincsen más védekezés, csak az, ha nem iszunk. Mértékletes ivás nin­c»en. Mértékle'esség szépen hang-.ik, de keresz­tül vihetetlen. Hiszen, hí volna mértékletesség, akkor nem volna oly reltentő nagy az alkohol­fogyasitás, nem kerüine annyi ember az elme­betegség legkülönbözőbb fajával a tébolydába, nem történne naprjl-napra anrvi szerencsétlen­ség és nem volna »z államnak 170 milliónyi szeszadó jövedelme. A szeszes italok élvezetéről való lemon­dás áldozatba nem kerül, az mindenképpen csak előnyös és hasznára vá'ik mindenkinek. Az abstinens, a szesze- italoktól teljesen tartózkodó egyén életfogása sokkal nemesebb, magasztosabb, élete sokkal nyugottabb, megelégedett, testi és szellemi erejének teljes birtokában to<kal mun­kaképesebb, amellett pedig nagy összegeket takarít meg és fordíthat okosabb czélokra, mint szeszes italra. Az alkohol okozta tengernyi baj, nyomor és szenvedés csökkenését és amennyib?n lehet, megszüntetését tűzte.ki czéljául az alkoholelle­nes Egyesületek Országos Ligája, anidy tagjaitól inegkövetelii hogy teljesen tartózkodjanak a szeszes ita'ok élvezetétől é* minden erejükkel támogassák az abstinens küzdelmet. Tagjait kisebb családi körökbe gyűjti, igyekszik őket oktatni, felvilágosítani, nevelni és korcsma he­lyett, nemesebb, lelki és szellemi szórakozast nyújtani. Az egyesület iszákos mentésével is foglalkozik, czéljai közé tartozik alkoholmentes kávéházak, vendéglők, népotthonok, népkönyv­tárak iszákosok gyógyintézetének létesítése és fentartása. Az egyesületnek tagja lehet minden 15 életévet betöltött egyén, aki hajlandó meg­fogadni, hogy szeszes italt nem élvez. A munka ünnepe. Levél a Szábolcsv írmegyében élő és működő szellemi munkásokhoz. Julius 25 en Gyüre községben ünnepre gyűltek össze sok mindenféle rendű, és rangú emberek Tóth József s/abolcsvármegyeí jegyző­egyesület elnökének 30 éves körjegyzői munkál­kodását ünnepelték. Ezen ünnepélyen lélekben azt hiszem, igen­igen sokan részt vettünk, mert midőn a tiszta, becsületes munkának és munkásnak ünnepet szentelünk, azt bizonyítjuk, hogy kezdjük érteni a kor intő szavát, az idők jeleit, amely igen komolyan arra int bennünket, hogy ha idejében ki nem evezünk társadalmi életünk elposványo­sodott s rníazmákkal telitett fertőjéből a tiszta nyílt tengerre s ha ezt a hazug életet még to­vább is éljük, ha be nem visszük a becsületes, tiszta erkölcsös életet a közéletbe a köznép közzé ; igen rövidesen és menthetetlenül kioltjuk nemzeti életünk léteiét. Lesik is ezt a nemzeti meghalást igen sokan kint és bent. akik e so­kat szenvedő magyar hazának ellenségei és hazug jóakarói. Mennyire igaz ina Széchenyi István ama mondása: „ Mindenütt rothadást észlelek. Búsulok hazám agóniáján. — Minden szimptóma haldoklásra mutat." Ez az ünnepély tehát nem csupán a Sza­bolcsmegyei községi é» körjegyzők és a szemé­lyes jó barátok ünnepélye volt, de ünnepélye kellett hogy legyen minden tisztességes szellemi és kézi munkás osztálynak, akik igazán szeretik a hazát, akik szivökbe rejtve imáikba foglalják a költő szavait, hogy: „Az ég egy kincset ad minden hazának s a nemzet híven őrzi birtokát. Hellásznak kincse egy elomló rom, Tied hazám egy szentelt fájdalom!" Elolvastam én is Tóth József jegyző egy­leti elnök urnák f. év márc. hó 27 én elmon­dott einöki jelentését, a melyből teljesen meg­értettem és megismertem az egész országos jegyxői egylet kőzózeilemét, melyből világosán kitűnik, hogy a nagy községi és körjegyzői kar is elérkezettnek látj t az időt és vesze lelmes­nek a késlekedését annak, hogy tarsadalmi éle­tünk sulylyos betegsegét gyorsan kell orvosolni. Ezen elnöki jelentesből kiragadom én is az elnök urnák a 10 ik lapon a Daranyi miniszter által mondott idézetét, nHy igy szól: „Nem elég a népet politikailag és gazdaságilag ve­zetni, társadalmilag és erkölcsileg kell azt tudni vezetni." Mozgalmas nagy időket él a vén Európa. Az idők méhe robbanó anyaggal van tele. Nap­ról napra halljuk es olvassuk, hogy itt is, ott is reng egyik másik állam " alkotmánya, ural­kodók trónja és minden józanon gondolkodó elme tudja, hogy az erupció befog következni, tudja hogy a földrengést vulkánikus kitörés követi ok veílenül. Okvetlenül es rövidesen meg­fogja szülni az idő az uj korszakot alkotó mag­zatát, a mely kegyelmet nem ismerő módon fog büntetni és jutalmazni országokat és nem­zeteket. Mily boldog lessz az az ország, az a nemzet, melynek nepe a tiszta értelem s az erkölcsi életnek azon a nivóján fog akkor ál­lani, hogy vezető embereit megismeri és szive lelke szeretetével, teljes bizalommal fogja ho­norálni becsületes igaz munkálkodását! Mert hát mi a köznép ? Az a mi a haía. Bázisa a nemzeti létnek, mely nélkül nincs élet nincs haza. Olyan mint a föld, mely ha meg­inog, összeomlik raj a minden es megsemmisül. És ez a föld ma itt nálunk is erősen inog, reng. A statisztika csalhatatlam számokkal iga­zolja, hogy tiz milliárd koronára becsült magyar földünket 70 százalék adósság terheli, mely évről-évre növekedőben van és ez az adóssag teher csekély kivétellel a közép és paraszt birtokokra esik, vagyis arra az osztályra, melyre legjobban rá illik az államfenntartó osz­tály nevezése. Ha ezen az osztályon a legrövi­debb időben alaposan segitve nem lesz, vagy kivándorol mind uj hazát keresve, vagy más valami nagy katasztrófa elibe viszi az országot. Az államnak azon kellene lenni, hogy pol­gárain ik az a része, mely államalkotó, állam fenntartó, minél nagyobb számban szaporodjék s hogy az egykét megszüntethesse, mint Porosz­Sziléziában van, hol az állam óriási kedvezmé­nyeket biztosit a gyermekes német családoknak, hogy igaz szeretettel neveljék gyermekeiket a nagy német birodalom harcát megvívni a szláv­ság ellen. Igen mert a szociálizmus, kivándorlás és az egyke megszüntetésére sem nagymondá­sokkal, sem szigorú tőrvényekkel hatni nem lehet, mert itt Csak az erkölcsi és anyagi javak nyújtása lehet orvosság és semmi más. A népnek legelső sorban őszinteség és igazszó kell, melynek nyomán a kulturális fej­lődés, a gazdasági' jólét legyen tapasztalható és érezhető a nép rétegeiben. Gyürében egy szellemi munkásnak 30 éves becsületes munkában eltöltött idejét ünnepeltük ki ott helyben, ki pedig távol. Megméretett e napon a munkás munkaképessége és a munka becsértéke és az találtatott a fokmérőn, hogy a munkás nemcsak az eszevei, de a mi fő a szivével is teljes odaadással dolgozott a köznek, ideális és nagyratórő lelke messze kiható szép terveinek azonban több mint 9/io-ed részét, keresztül húzta társadalmi életünk beteg keze, beteg lelke. A munka becsértékének fokmérője pedig azt mutatta, hogy csak ugy fog teljes értékűvé válni, ha a fehér asztaloknál oly gyakran elhangzó nagymondások helyett az igaz cselekvés terére lépnek azok a szellemi munkás osztályok, akiknek az ur Isten a népvezetés nehéz, de szép és dicső munkáját bizta és ha félre tesznek minden önzést és nem fogjak többé azt mérlegelni, hogy ki a nagyobb, ki a hatalmasabb, hanem ha kikeresték a napi ke­nyerőket, mindennap újra éneklik, hogy „Az ég

Next

/
Thumbnails
Contents