Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

3 31-ik szám. N Y I R V I D É K 1909, augusztus 1. általán nem akarna, akkor minden erővel azon legyenek, hogy a róm. kath. fél, mindkétnemü gyermekeinek, a róm. kath. vallásban való neveléséről gondoskodjék. „Ami pedig azokat illeti, — mondja az utasítás —akik a megkívánt biztosítékok megadása és az egyház engedélyének kieszközlése nélkül kötnek vegyes házasságot, különös gondjaitokba ajánljuk őket. Semmi fáradtságot nem sajnálva, arra törekedjetek, hogy buzgólkodástokkal, eszélyességetekkel és leleményességetekkel az ily eltévedt juhokat jobb meggyőződésre vezessétek. Azokat a kathoíikusokat, akik tiltott módon és meggondolatlanul ilyen házasságra lépnek, alkalmas időben intsétek, hogy bűnbánatra indíttatva, a magukra és származandó gyermekeikre vont lelki veszedelmet elhárítani törekedjenek ; főként pedig, hogy gyermekeiknek kath. neveltetéséről gondoskodjanak. Mert bár a polgári törvények és főként az iskolai szabályzatok az ilyen gyermekek kath. neveltetését nehézzé teszik is, de hogy nem teszik lehetetlenné, a mindennapi tapasztalat eléggé bizonyítja. (íme ily tiszteletben tartja a klérus a magyar haza szenlesitett törvényeit! . . .) Amennyiben pedig az ilyen katholikusok bűnüket meg nem bánnák és azokat, amiket az egyház, amikor a vegyes házasságokat megengedi, el nem mulaszt megkívánni, teljesíteni nem volnanak hajlandók, az ilyenek kétségtelenül teljességgel méltatlanokká teszik magukat a feloldozásra." Ezekre mondja gr. Tisza István, hogy a magyar törvényhozás a reverzálisok ügyében szentesitett törvénynyel épen azért intézkedett, hogv a megkötött házasság után, a gyermekek vallásának kérdésével, a családok békéja, a különböző vallásfelekezetü házasfelek papjai által meg ne zavartassék, a családok élete meg ne mételyeztessék. S ime: ezzel szemben a püspöki utasítás a legnyomatékosabban hívja fei a lelkészeket, hogy egy pillanatig se hagyjanak békét ezeknek a házasfeleknek a házasság megkötése után sem, sőt egyenesen rámulat, hogy a mindennapi tapasztalat eléggé igezolja, hogy a polgári törvény rendelkezéseit ki lehet játszani, s ha ez nem sikerül, a feloldoztatás megtagadásával kényszerítsék vegyes házasságban élő hitsorsosaikat a törvény megszegésére. „Ezzel az utasítással szemben, — mondja gr. Tisza — nehéz fiidegvérünket megtartani. És kétszerte fáj a különböző vallásfelekezetek közötti nagy szolidaritás tudatától s a felekezeti béke szentségétől áthatott, hazaszerető magyar embernek, hogy ez a szerencsétlen instrukció elkeseríti, megmérgezi a Ne temere orvoslása révén keletkez-tt békés, költőknek a gondolatát, akik a kinai nyelv és irodalom tökéletes ismeretének birtokában is azt hirdették, hogy a japáni nyelv, ép úgy, mint maga a nemzet, isteni eredetű s annak törvényei ellen véteni bűn. Yamató lelke azonban sokáig naiv, gyermeki lélek volt, viharokban kellett férfilélekké edződnie. Az első komoly veszedelem, mely Japán szabadságát fenyegette, Mongolország felől jött: Kublai Khán hajórajával. Forró imák szálltak akkor Yamato isteneihez, meg az ősök szellemeihez s aztán tengerre szá'lt, aki csak szállhatolt. Jött azután egy nagy szél, a „Kamikaze" (az istenek, vagy ősök szele) mely a mongol hajóhadat alaposan megtizedelte, maradványaival pedig pogányul elbánt Hojo Tokimune. Jöttek azután nagyon rossz idők. Évszázadokig dúlt a polgárháború, az erkölcsök elvadultak, az oligarchák hihetetlenül garázdálkodtak a császár kezéből végleg kisiklott a hatalom, csak az ősi vallásos tisztelet, melyet a nép ielkéből kitörölni nem lehetett, mentette meg a dinasztiát. Kontinensen, más népek közé beékelt nemz-t ilyen körülmények között menthetetlenül szolgaságra jut. Japáni e nehéz időkben is megoltalmazta a tenger m^g az ősök szele. A tizenhitodk század vége felé a parasztfiúból lett főkormányzó, Hideyoshi, legyűrte az oligarchákat, rendet teremtett otthon, s aztán rögtön háromszázezer embert küldött Korea és Kina meghódítására. Halála utan újból kitört a polgárháború s a sekigaharai csatában hajmeresztően dühöngött, de Japán közel harmadfélezer éves történetének legvtiesebb napján Tokugawa Iyeyasu győzött, testvéries, emelkedett hangulatot. Én nem tudom minők lesznek az instrukció gyakorlati következményei. De kötelességemnek tartottam már most rá mutatni erre a veszedelemre; kérvekérni a magyar róm. katholicizmus illetékes tényezőit, hogy ne rombolják le önmaguk legszebb alkotásukat; de egyúttal figyelmeztetni őket arra, hogy amennyiben — amitől Isten óvjon — ténynyé válnék a fenyegetés és megindulna a hajsza, a magyar társadalom vegyes házasságban élő széles rétegeiben, akkor azután nemcsak annak, aki szívén viseli a lelki szabad ság és lelki béke nagy érdekeit, de mindenkinek, aki a magyar törvény tekintélyét kigunyoltatni, lábbíl tiportatni nem engedi, fegyvert kell ragadnia s azt nem szabad letennie mindaddig, mig nem biztosítja a magyar törvény álláspontjának diadalát." Ezen fellépéseért gr. Tisza Istvánnak, az esperesi javaslat alapján, egyházmegyénk üdvözletét s köszönetét nyilvánította, s elhatározta, hogy e határozatát a társegyházmegyéknek is megküldi. A Ne temere ügy vármegyénk közgyűlését is foglalkoztatta s nagyobb hullámokat vetett ez az egész magyar társadalomban. Éppen azért foglalkoztunk itt azzal olyan részletesen, hogy lapunk olvasó közönségét is tájékoztassuk az ügy mai — sajnos — nem örvendetes állásáról. Megemlékezett az esperesi jelentés a dögei ref. egyház junius 27-én tartott nagyszabású templom szentelési ünnepélyéről; s köszönetét, elismerését nyilvánította javaslata alapján az egyházmegyei közgyűlés Szalánczy Bertalanné úrnőnek, Nozdroviczky Kázmér és Nozdroviczky György uraknak, kik magas miveltségüknek s fennkölt lelkületüknek fenyes tanújelét adták azzal, hogy dacára annak, hogy a róm. kath. egyház hívei, a dögei ref. egyházat, a templomépítésben a legmesszebb menő támogatásban részesítették, sőt a templomba, a diszes orgonát, ők hárman készíttették. Kálmán Béla ifjú lelkész Lövőre megválasztatván, ezen állásában megerősíttetett. Az esperesi jelentés letárgyalása után következtek az uj egyházmegyék megalakítására vonatkozó intézkedések. N'agymáté Albert lapunkban is közzétett határozati javaslatát visszavonván, elrendeltetett ai uj tisztikar megválasztása mindkét uj egyházmegyére nézve. A választások meghirdetésével, illetve a szavazatok beszedésével a régi elnökség megbízatott, azzal, hogy először az elnökségekre, t. i. az esperesekre és gondnokoltra rendeljék el a szavazató' augusztus s jobb kezekbe nem kerülhetett volna az ország sorsa. A nagyratőrő, de higgadt, erélyes és bölcs Iyeyasu oly politikát keadett, mely J>pán mai nagyságának alapját vetette meg. Szigorú, de okos intézkedései lehetetlenné tettek minden pártütést, unokája pedig, a nagy Iyemitnu, törvénybe iktatta az ősi japáni chauvinizmust. Az országot majdnem teljesen elzárta a külvilágtól, idegen nyelvek tanulását, a kinait kivéve, eltiltotta, ép ugy, mint a külföldre való utazást. Idegen embernek, aki Japán „szent* földjére tenné lábát, fejét kellett vesztenie az új törvény szerint. Tette pedig mindezt Iyemitsu azért, hogy a már közel kalandozó európai tengeri hatalmak se a keresztyénséget, se a szolgaságot ne csempészhessék be Japánba, ahogyan másfelé tették, meg ahogyan a tizenhatodik század második felében Japánban is megkisérlették. Iyeyasu utódai kétszázötven esztendeig uralkodtak, állítólag a mindenkori császár megbízásából, tényleg a maguk hatalmából. Külső hódításra nem gondoltak, annál nagyobb rendet tartottak otthon. Feudálizmus és a vele járó kasztrendszer vaskorlátok közé szorítottak mindent, de volt emellett jólét, büszke nemzeti érzés, a nemességben pedig az igazi férfiideálnak szenvedélyes kultusza. Az 1868-ik évvel lezajlott forradalom, melynek kitörését a Tokugawák elernyedése meg a nyugati hatalmak tolakodó, erőszakos fellépése idézte elő, elsöpőite a régi rendszert, visszaallitolta a császárság világi hatalmát, s bevezette Japánnak fényes reformkorszakát, melyhez hasonlót a történelem nem ismer. Azóta az ezer sziget országa sok tekintetben 20-ig, aként, hogy az esperesre adandó szavazatok Gencsy Albert gondnokhoz, a gondnokra adandók pedig Görömbei Péter esperes kezeihez küldendők be, s csak ha azok megválasztattak rendeljék el a többi tisztviselőkre is a szavazatokat. S ha a választások végbe mentek, hívják össze alakuló gyűlésre az uj egyházmegyéket. A szavazatok felbontására, a régi elnökséghez, a közép-szabolcsi egyházmegyéből dr. Bartók Jenő, Abionczy László, dr. Szesztay Zoltán és Nánássy Andor, az uj felső-szabolcsi egyházmegyéből Ormós István, Somogyi József, Mezőssy Gusztáv és Szaiánczy Bertalan bízattak meg. Volt még néhány kisebb jelentőségű, az egyes egyházak belügyeit tárgyazó ügy, amelyek delre mind letárgyaltattak. S mire megkondult a déli harangszó, befejezte pályafutását a régi felső-szabolcsi ref. egyházmegye. r. 1. A kutyaharapás wszélyei, Közismert tény, hogy városunk közterein nap-nap után csatangol a sok kóbor eb. még zárlat tartama alatt is. Igy aztán nem is csoda, ha alig mul.k el hét, hogy a sok szabadjára bocsátott kutya 3—4 egyént, jobbára védtelen gyermekeket ne harapna meg érzékenyen. Rövid félév alatt 40 kutya és 2 macska 53 egyént mart meg. A boncolás, illetve a 21 napi megfigyelés a apján 3 kutya és 1 macska veszettnek, 3 kutya pedig veszettségre gyanúsnak bizonyult. A megmaradt egyének közül 9-nek vált szükségessé a budapesti Pasteur-kórházba való felküldése. Az ez idei kutyaösszeirási jegyzék szerint a város belterületén 786, a külterületen 1670, összesen 2456 kutya van. Ez a szám azonban csak csekély hányada a valóságban létező kutyák számának, mely szerintem 8—10000 közt ingadozik. A kutyák jelenlegi nagy számát és a kutyaharapások gyakori ismétlődését ugy köz- mint állategészségügyi szempontból veszélyesnek tartom. Mert, mint az Országos Állategészségügyi Tanácsnak a m. kir. földmivelésügyi miniszter a veszettség terjedése ellen való intézkedések szigorítása tárgyában múlt évben tett felterjesztéséből is kitűnik, hogy a veszettségnek, ezen emberre és állatra egyaránt oly rendkívüli veszólylyel járó betegségnek, az esetek körülbelül 90

e/o-ában a kutya a terjesztője De ne vegyük rögtön a legrosszabbat, a veszettséget — maradjunk macánál a kutyaharateljesen átalakult; de megmaradt ugyanannak, ami volt, Yamato lelke. Villamosság, gőz, puskapor, dinamit háborgatja a régi szent berkek csendjét, ezer meg ezer japáni utazik és tanul külföldön a mikádó vagy kormánya költségén, de a japáni lélek a régi marad. A japáni ember egy miniatűr Japán önmagában. Arca szinte örökké derült, mint Japán ege: agya termékeny, mint Japán rizsmezői, szive olyan, mint Japán földje, mely rendületlenül állja a világtenger rohamait, mig alatta ideig-óráig fékezett indulatok vulkántüze dolgozik. Gondolatvilága tele van uj tudással, uj ismeretekkel, uj tervekkel, melyek még ujabbaknak, modernebbeknek adhatnak helyet, akárcsak hazája földjén a régi épületek, régi intézmények ; de érzelmi világa ma is változatlanul a régi, mint ahogy nem változtatták meg Japán földjének ősi mivoltát sem a rajta épült gyarak és vasutak. A japáni embert az európai kultura nem kápráztatta el, nem bilincselte le akkor sem, mikor felelmes hatalmát először ismerte meg; meg kevésbbé tudja lenyűgözni ma, mikor a lelke azt. súgja, hogy föléje tud kerekedni, ha agyát és kórját megfeszíti. Lelke előtt egy fényes ábránd lebeg, mely szerves összefüggésben van a régi, más nemzetek létezését alig sejtő japáni népnélek gyermekes önérzetével, s ez az ábránd nem kisebb, mint a japáni világhegemónia reménye, melyet Okuma gróf vagy tizennégy évvel ezelőtt a miniszterelnöki székből hirdetett és hirdet ma is minden, amit a mikádó és népe hazafiúi áldozatkészség terén felmutatni tud. Az pedig ugyancsak nem csekélység.