Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-26 / 52. szám

10 50-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. december 12. ideák gyökeret ne verjenek még ott is, ahol a nembánomság kemény sziklája a talaj . . . Nem lobbanhat ki az eszme lángja különösen akkor, ha az ügy pártfogását egy olyan férfiú vállalja, ki a megye legelső választott tisztviselője, akinek tekintélye, állása — kölcsönözte méltósága, egyéni súlya, megnyerő, rendkívül finom modora akkor is .föltétlenül diadalra vinné a kibontott zászlót, ha nem szeretné is annyira a zenét, ha nem müveiné olyan tudással, olyan képességgel és olyan szeretettel! Igy azonban a siker még biztosabb, az eredmény még gyönyörűbb, az érdekében kifejtett munkásság még magasztosabb lesz. Annál is inkább, mert a vidék szivesen követi a főváros példáját, ahol pedig Bárczi polgármester városi zenekart akar és fog szervezni. Ha Budapesten is szükség van erre a kulturális intézményre, mennyivel inkább elkél az olyan városban, mint Nyíregyháza, ahol (a város nagyságával és szükségletével arányban álló) zenei élet —alig van. Itt a kedvező alkalom a régi mulasztás gyökeres jóvátételére ! Sejtem, gondolom, hiszem, tudom, meg vagyok győződve, hogy a közöny jege megtört, hogy a nembánomság sivatagján a tenni vágyás, a dolgozni akarás és a cselekvés virágai fognak életre fesleni. Kizártnak tartom, hogy Pató Pálok támadjanak, valamint képtelenségnek mondom, hogy a zene iránti lelkesedés csak szalmaláng volna, erős meggyőződésem szerint: Vesta-tűz az, mely nem alszik ki soha! Nem is szabad hamuvá hidegülnie, mert az örök szégyen volna erre a művelt városra. Azt mutatnók meg vele, hogy nincs bennünk lelkesedés a szép iránt, nincs bennünk érző szív, nincs fogékonyságunk a művészetek finom végtelen gyönyört fakasztó élvezete iránt . . . De félre, sötét árnyak! Inkább jöjjetek ti, a jobb kor hajnalának csillogó szemű, biztató tekintetű, mosolygó arcú tündérkéi! Lopjatok édes ihletet a közöny sötétjében tévelygők szivébe, mutassátok meg nekik a jobb idő útját! S majd ha először lép a nyilvánosság elé a megalakítandó zeneegylet kebelében működő zenekar; ha felzúg a mi gyönyörű nemzeti imánk; ha vérünke.t gyors vágtatásba hozzák a Rákóczi-induló csodás erejű hangjai: ragyogtassátok föl a szemekben a boldogság lángoló tekintetét; a jobb jövő reményét; s fakasszatok hálakönnyeket, köszönetül az eszmét diadalra vivő Mikecz Dezső alispán ur nemes fáradozásaiért ! . . . Hatiák József. Giardinettó. X. Ur valami ügynöki csalásról beszélgetve H. úrral, azt mondta, hogy aki beengedi magái csapni, megérdemli sorsát, s hogy őt nem tudná senki becsapni. — Nem lebesssen tudni — szólt H. ur. — Neem ?! förmedt fel X. ur — na, csak te beszélhetsz így, akinek kisvasúti részvénye van. — Hagyjuk azt, hátha még neked is kellene. Maradjunk annál, hogy téged is becsaphat valaki. — Ki? — Hát akár én is. — Te ? ! Haha ! Na szervusz. Nemsokára hidegebb idő lett s X. ur vett egy 160 K.-ás télikabátot, szőrrel béleltet. H. ur épen látta mikor kijött a boltból s megdicsérte a szép kabátot. Másnap reggel H. ur ismét a kabátos bolt mellett ment el, s onnan jött ki X. még szebb, még drágább kabátban. — Mi az ? — Kérdi H. ur. — Hát tudod a másik kabátra azt mondta a feleségem, hogy bőrszagu s n?m engedte az előszobában sem. Ez már más, nézd vadmacskabőr bélés, vagy mi. H. ur megnézte. — Mi volt az ára? — Elég sok; 260 K. H. ur megcsóválta a fejét. — Bizony nagyon sok. — Miért? — Mert, mert a szőr nem természetes színű, festve van. Nagyon jól van festve, hanem azért a hordozásnál kopni fog, itt jobban, amott lassabban s utó Íjára olyan szép tarka lesz, hogy ugy néz ki, mint valami térkép, lesznek rajta legelők, hegyek, völgyek, tenger és száraz . . . X. ur csak nézett, nézett H-ra, majd kifakadt. — Talán csillagos ég is ? — Az is — felelt H. ur — ott lesz rajta a tejút is, a fíastyuk is. — Hallgass, hallgass. Te érthetsz . . . . Mihez is ? . . . Semmihez, épen semmihez. Szervusz. S megindult. — Várj — szólt H. megfogva a karját — roég egyebet is mondok, ennek a kabátnak legalább 2 kilóval könnyebnek kellene lenni. — Na még ez is ? Hiszen olyan könnyű, mint egy nyári kabát. — Nem lehet, mert legalább 2 kiló rajta a festék. A szőrön. X. ur dúlva — fúlva hagyta ott H. urat. Este bement a Kaszinóba, mert X. ur nem csak a zöldasztalnál, hanem a kártyaasztalnál is megállja helyét. Mikor a szolga segítette le a szép kabátot, azt mondja: — Ejnye De szép kabát nagyságos uram. — De drága is voit fiam. Vigyázz nehogy ugy járjak vele, mint Ec'tert Lexi a bundájával. — Csak tessék rámbizni. Da nini nagyságos uram . . . — Na mi az ? — Hiszen ez a szőr festve van. — A vak apád van festve. — De tessék megnézni, a szőralján nagyon meglátszik, tessék nézni. — Csak bámuld te magad. Ugy is buta vagy. Kártyázás alatt bejött N. ur, aki igen komoly uri ember. — Kié az a szép kabát a folyosón ? Többen mondták, hogy az X. uré. — Szép, szép, csak az a baj, hogy a belseje nem vadmacska, hanem csak olyanra van festve. X. ur ijedten nézett rá. — Igazán ? — Na persze — felelt N. és sietett el, nehogy elkaczagja magát. Erre már igen komoly lett X. ur, s bizony sok hibát csinált a kártyázásnál. Misnap reggel alig kelt fei X. ur mikor a hajdú levelet hozott. A kabát boltos irta, hogy hallotta, hogy a Kaszinóban gyalázták a habátot, miért kijelenti, hogy tesr;k visszaküldeni, s visszaadja a 260 K-át, ugy is van rá más vevő. X. urat ez a körülmény részbeu megnyugtatta, de mert már az eddigi kételyeket egészben ez a körülmény nem oszlatta el, egy kis furfangot gondolt ki. — János — szólt a hajdúhoz — vidd ezt a kabátot a kereskedőhöz s mondd, hogy adja vissza a pénzt. Hanem, ha csakugyan átadja a 260 K-át. s még az utcáról sem hi vissza, akkor csak add vissza a pénzt, hozd el a kabátot: Érted ? — Igen. János hajdú egy félóra múlva azzal jött vissza, hogy a kereskedő a 260 K át, nyomban átadta, „itt is van, de mikor vissza ment a kabátért a kereskedő azt mondta, hogy sajnálja, de ő már a kabátot vissza megvette. Mjstmár a kabátot csak 20 K. ráfizetéssel adhatja vissza, de ő még igy is veszíteni fog. X. ur megtoldta a vételárat 20 K-val, és visszakapta a kabátot. De el is dicsekedett vele estve a kaszinóban, s különösen H. és N. urak nagy szakértői mivoltukat sülyesztette a legalacsonyabb fokra. H. uron nagyon meglátszott nagy tudatlanságának érzete. Annyira, hogy X. ur meg is sajnálta. — Ne busulj pajtás, ilyen talán még én rajtam is megeshetett volna. Igyunk egy feketét. — Nem bánom. Most meg azért vesztett X. mert nagyon jó kedvű volt, hogy igy lefőzhette a híres szakértőket. (Hát bizony a kártyánál sem haragudni, sem nagyon jókedvűnek nem szabad lenni.) Ciak 13 K-át, kellett fizetni X-nek kártyavesztességben, de amikor kiakarja drukkolai H. ur már fizette és még 7 K-át tolt elibe. — Mit akarsz ezzel P — förmedt rá X. ur. — Hát csak azt — felelt jámboran H. ur — hogy téged is belehet csapni. Az egész kabátdrámát én rendeztem, de persze a kereskedőnek tul fizetett 20 K-át, átvettem, s most abból fizettem !!! . . * Férfi halt meg, aki acél volt, Szikrázott, vágott, csapkodott, Kard volt tolla, de mélyre szántó : Eke is, mely kiírt gyomot. Síépben is a szebbet kereste, Mind okulásunk, mit íra, S nem csupán egy kritikus halt meg : — Az egész — magyar kritika ! Egyik családnál a gyermekek megírták Jézuskához a leveleket, hogy milyen kriszkindlit óhajtanak. A Laci gyerek levele igy hangzik: Kedves Jézuska ! Igaz, hogy én a latinból intőt hoztam, de azért apuka alaposan elnadrágolt, az ügy tehát a lovagiasság szabályai szerint el van intézve és igy nem lehet akadálya annak, hogy a flóbert puskát megkapjam. Laci s. k. * Hát nálatok lesz-e nagy karácsony? — Nekünk az idén rosz lesz az ünnepünk, mert a mama levelet kapott, hogy a nagymama karácsonyra hozzánk jön s azóta apa olyan rosszkedvű, hogy még csak beszélni se merünk a kriszkindiiről. — Mondjad öregem, mivel lepjelek meg karácsonyra ? — Mama lelkem, ne vegyél nekem semmit, az legyen a meglepetés. — Az nem lehet! Az ékszerésznél láttam egy szép karperecet, azt a te kedvedért magamnak megveszem. UJD0NSA60K. Télutón szám 139. Farsangi naptár. December hó 31-én Báró Hirsch-Egylet Sylveszter estéje. Január 5-én A Nyíregyházi Jótékony Nőegylet bálja. Február 5-én. A jótékony Nőegylet teaestéje a „Gazdák Otthoná"-ban. Fráter Lóránd hangversenye Nyíregyházán január 8. Január 15-én. Az izr. Nőegylet estéje. Közgyűlési naptár. December 29-én d. u. 3 órakor Szabolcsvármegyei Gazd. Egyesület. Karácsony. Szeretet ünnepe közéig, az öröm reményét oltva kicsinyek és nagyok lelkébe. A poézisnak egy sugarát jelképezi ez a hit, mely minden korban érvényesiti bűbájos hatalmát. Az ajándékot hozó égi küldött legendája a gyermek lelkében gyorsan gyökeret ver, hitét a még félig öntudatlan lélekbe szinte belesugározzák a szent karácsonyfa gyertyái. A gügyögő ajkak ujjongása legelső megnyilatkozása annak a nagy érzésnek, mely az emberek ezreit elkíséri egy egész életen át. A szeretet jelét adni éveinkkel szemben, örömet szerezni azoknak, akik a szívükhöz közel állnak, ez a közelgő karácsony est igazi jellege. Mosoly suhan el ajkunkon, ha utolsó bevásárlásainkról haza sietve, szemünkbe ötlik egy-egy karácsonyfa. És a szánakozás lopódzik a szivünkbe egy olyan hajlék láttán, a melyben a sz«nt estén sötétség honol. Az emberszeretet itt is készséggel áll a szenvedők mellé, két kézzel nyújtja adományait és minden évvel kevesebb lesz száma, akiknek lelke ezen az estén fázik s elhagyatottságában feljajdul. A szeretet ünnepe a karácsony s első sorban a családé is. Aki ebből a bűvös körből kiszorult, ezen az estén megérzi ezt, ha egész esztendőn át nem vágyott is oda. Ekkor nyilvánul meg egész valójában az emberiség vágya a nagy tiszta szeretet után, melyet a család fogalma képvisel. A karácsonyfa pici gyertyái ennek a melegét sugátozzák lelkünkbe és visszavarázsolják — ha csak egy estére is — azt a hitet, melyet az élet oly könyörtelenül kiirtani igyekszik belőle: a szeretet mindenható voltának hitét. Hajoljunk meg előtte mindnyájan, akár az élet virágos tavaszán, vagy reményt hervasztó őszén járjunk. Hajtsunk fejet a szeretet ünnepén a legideálisabb hit előtt.