Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-12 / 50. szám

50-ik szám. N Y I R V I D É K 1909 december 12. 3 fegyelmi kihágásnak lehet okozója, másrészt általában sem az ifjúság érdekének meg nem felel, sem az iskola jó hírnevét nem emeli. Mi az oka ? S mi az orvossága ? Az okát két körülményben látom. Az egyik az, hogy délután rendszerint könnyebb óra van, melyre a tanulónak nem kell készülni. Gondtalanabbnak érzi magát, s a tömegben alkalmat és kedvet talál a mértéken felüli szórakozásra. Másik oka pedig a fiatal életkedvnek hajtó ereje, melyet pedig a csöndes emésztésre akarnak kárhoztatni azok, akik a magok kényelemhez szokott hajlamaival szeretnék mérni az ifjúi test és lélek életnyilvánulásai is. Mi azonban, akik ezt az eleven életet napról-napra szemléljük, nem csatlakozhatunk ilyen felfogáshoz. Bennünket az ifjúság vidám jókedvének csapongása nem arra int, hogy a könnyebb tantárgyak, a torna, a játék előtti és utáni percekben megnyíló, játékra való alkalmat az ifjúságtól elvonjuk, hanem hogy résen legyünk, s ne engedjük a jókedvet a megengedhető korlátokon túl menni. Ha ezt nem lehetne a dilutáni tanítás mellett elérni, ami szomorú dolog volna, akkor mi is meggondolás tárgyává tehetnők, vájjon az 5 órán keresztül való koplaltatást és görnyedést ne hozzuk-e be azért, hogy a délután előforduló rendetlenségekre való alkalmat elkerüljük. * # * Át kell térnünk immár a paedagógiai érdekekre. Tudjuk mindnyájan Felméri tanítványai, hogy az ifjúság idejét az iskolai és iskolán kívüli tanulás sokfcal nagyobb mértékben leköti, mint az az összes szellemi és testi képességek ősszhangzatos fejleszthetése szempontjából kívánatos volna. Ez az ifjúság egyoldalú túlterhelésének hangoztatásában nyilvánul s annyival inkább tény a középiskolai életben, amennyire bizonyos, hogy a középiskolákat olyan ifjúság tölti be, melynek legalább a fele a rendszeres humanisztikus iskoláztatásra szellemi képességénél fogva alkalmatlan. Ebben tehát két hiba van: egyik a túlterhelés, a másik a tanuló anyagnak nagy részben alkalmatlan volta. Ebből a két eredendő bűnből sok baj származik, de mi azokon lényegesen nem változtathatunk, mivel minket az utasítás és a társadalmi viszonyok ereje kötelez arra, hogy ezen nehézségekkel is szembe szálljunk. Tehát a túlterhelést lényegesen meg nem szüntethetjük; sőt mi Nyíregyházán specialiter annyival kevésbbé, mivel a feleltetéssel is több időt kell töltenünk, mint kisebb létszámú iskoláknak; a kevésbbé vagy egészen alkalmatlan elemeket pedig sokszor évekig kell tűrnünk iskolánk falai közt, mivel iskolánk elszigetelt. Az ismeretközlés aka dályaival és a nagy tananyaggal küzdve nem mindig juthatunk el odáig, hogy a tanulmányok tanulságaira rá is neveljük az ifjúságot, tehát a tanulmányok legértékesebb részére időt nem fordíthatunk, alkalmat nem vehetünk. tek ki a tengerből, kopárságuk határtalan melancholiájában ... Az egyik — a Scopolo — nagy ives kaput alkot — ott eveztünk át alatta. . . . Közeledtünk a sziget egyik csodabarlangja a Grotta Bianca felé . . . ismét óriási hullámok törtek ránk ádáz harsogással — ismét remegni kezdett a szívem . . . ,Sur les grands flots bltus — Ils tentérent l'aventure" — dúdolt a Wiking. Beeveztünk a Grotta Bianca csodás fehér cseppkőpompájú falai közé. Innen a marinajok még tovább akartak evezni velünk — de én nem birtam tovább a mulatságot — hát nagy kacagva visszafelé fordultak — s nekem örökkévalónak tetsző idő alatt — ugyanolyan hullámok és ugyanolyan gyötrődés közepette visszatértünk a Marina piccola sziklás partjához . . . Reszketett a testem minden izében — a mikor kiemeltek a bárkából, s ismét a lábaim alatt éreztem jó Gaea anyánkat Gyalog nem is birtam volna felmászni a Strada Kruppon — szeren cséré a Marina piccolán létezik holmi bérkocsi — vettura-állomás — odáig elvánszorogtam én is valahogy — s felkaptunk valami zörgő-börgő kis alkalmatosságra, amelyet egy sovány gebe felvonszolt a Quisisanáig . . . Leszállottunk s elrohantunk a postára; levél nem volt — s azonnal francia nyelvű sürgönyt indítottunk útnak — messzi-messzi földre: haza Tirpákiába . . . . A postáról a Piazza Umberto boltíves kapuján át kimentünk a Funicolare Terr azzá-ra.-, a kilátás erről a helyről — amely különben egész Capri találkozó helye — bizonyára a leg A meg nem emésztett és folyton egymásra tolakodó ujabb ismeretek nem engedik a lélek és test kívánatos és összhangzatos fejlesztését s az ifjú egyoldalúan fejlődik. Az egyoldalúság: visszafejlődés, tökéletlenedés és innen van, hogy Magyarország társadalmának minden rétegeben túlnyomó részben félembereket találunk. Továbbá tudjuk azt is, hogy az ifjúság helyes nevelésének ezer akadálya van a családban és a társadalomban. Mivel nemzeti élelünk nem előrehaladó, hanem stagnáló vagy épen hanyatló, e miatt a családban és a társadalomban ezerféle érdek és balítélet küzd ellenünk, melylyel, meg kell vallanunk, a sok esetben nem tudunk megbirkózni. Végül figyelembe kell vennünk azt is, hogy a mai ideges és beteges világban igen sok gyermek veleszületett testi és lelki tökéletlenségekkel jön az iskolába, akiken se az osztott, se az osztatlan tanítás, sem tanár, sem paedagógia, sem más egyéb nem segíthet. Ezt a négyet, t. i. az egyoldalú ismeretközlés terheit, az ifjúság nagyobb részének szellemileg erre kevésbbé alkalmas voltát, a csa'ádi és társadalmi elet bajait s a gyengülő nemzedéket együtt kell figyelembe vennünk, midőn az osztott és osztatlan tanítás kérdésében állást akarunk foglalni. Sokat nem segíthetünk, de ha valamit is tudunk Unni e téren, a jövő nemzedék érdekében meg kell tennünk. Hogy az egyoldalú tanultatás terhén könynyitsünk, azon vájjon segithetünk-e azáltal, hogy több időt adunk az otthon maradásra ? Sok intézet azt feleli rá: igen, segíthetünk. — Valami idő nyereség csakugyan előáll, mondjuk: egy óra. De ha csak egy órát is adhatunk az ifjúságnak, olyan egy órát, melyről nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy imé azt az ifjúság valamiképen az egyoldalú tanulás terhéDek ellensúlyozására és a maga többi képességeinek fejlesztésére fordíthatja : azt az egy órát feltétlenül oda kell adnunk s be kell hoznunk az ezt megvalósító osztatlan tanítást. Itt azonban meg kell vizsgálnunk, hogy mire fordíthatja az ifjúság azt az egy órát, azaz hogy minek at ellenértékeképen adjuk oda. Mielőtt tehát kimondanék az osztatlan tanítás kérdésében Ítéletünket, fordítsuk figyelmünket erre a kérdésre. * Kármán Mór kétségtelenül nagy tekintély ebben a kérdésben. Az ő véleményét is idézi valamelyik iskola, ő ezt mondja: a délelőtt a rendszeres, kötött tevékenységé; a délután a szabad, neveli, egyéni foglalkoztatásé legyen, mert elmélyedés csak elkülönítve lehetséges. Ebben benne van az ifjúság több oldalú kikepezésére való törekvés. Kármán Mór tehát azt hiszi, hogy csakugyan jobb az egyfolytában tanítás, mert ezt az ifjúság a maga tökéletesebb fejlesztésére fordíthatja. rendkivüliebbeknek egyike az egész világon. Nyugat felől az az óriás sziklafal, melyet már előttevaló este is megbámultam, a Monté Solaro — a sziget legmagasabb hegye — ide tér a nap nyugodni, — arrafelé van Anacapri — s Anacapri alatt van, a mesés Grotta Azzurra. S kelet felé — dél és észak felé, mindenütt zordon, nagyszerű, meredek sziklák, — szeszélyes, vad, szakgatott, tengerár mosta előhegységek . . . Az egész kis sziget — mintha kődöa évmilliók előtt egyetlen nagy vulkán lett volna . . . s a különböző kitörések után alakultak volna e fantasztikus bérces körvonalak . . e mély és félelmes sziklahasadékok — s közvetlenül a kopár bércek mellett, melyeken elvétve virágzik a kékes rozmarin s a bájos Fiore di Capri — lejtők tele a legbujább, ragyogó délszaki növényzettel . . . Innen, a terrazzáról látni a bércormokat, látni a Vesúv kék körrajzát túl a tengeren — s a mély völgyeket . . . Capri város szemmel láthatóan, mintha egy hajdani kráterben feküdnék . . . s a bércek alján — a mély völgyeken tul — lágy, fátyolos kékségben ringatózik a tenger . . . Innen a magasból — alig látod a hullámok fodrozódását is — de ha leszállsz a mélybe hozzá : ha csalfa habjaira bizod magadat: — remegni fogsz rettentő hatalma előtt . . . álnok bűbájával összeszorítja, megkínozza félénk emberszivedet . ... A Földközi tenger nagy Ur! Rúzsony I Pálné. Hogy fordíthatja, azt mi is elismerjük. De hogy a többség tényleg nem fordítja, ezt akarjuk bebizonyítani. Itt utalnunk kell közállapotainkra. Magyarországon helyes emberneveléssel, hogy az iskola miért nem foglalkozhatik, arra fen'ebb rámutattam. Ha az iskola nem foglalkozhatik, még kevésbbé foglalkozhatik a család és a társadalom, mely maga olyan egyénekből áll, akik maguk sem voltak helyesen nevelve. A mindennapi élet gondja, a tudatlanság, a nem törődés, a rövidlátó érdekhajhászat, a boldogító diákpályára való törtetés szabja meg e tekintetben is a cselekvés irányát, melynek a gyermek a családban és társadalomban egyaránt az esetek túlnyomó többségében áldozatul esik. Ugy, hogy még oU sem számithatunk sokszor a helyes nevelésre való törekvésre, ahol tényleg a legkevesebb ok forog fenn mindannak kicsi nyitésére, amit mi az iskolábbn hirdetünk, de meg nem valósithatunk. Ezeketa körülményeket, mint a család és a társadalom hibáját eleget hangoztatták, közöttünk is, másutt is — nálam illetékesebb tényezők. Én tehát, mielőtt a .szabad, nevelő, egyéni foglalkoztatás" körébe és „az elmélyedés világába" bocsátanám a gyermeket, a priori belátom, hogy ez helyes volna; de a posteriori igazolom, hogy ezzel oly körülmények közé vetem, amelyeknek jó hatását közéletünk tespedő-korhadó viszonyai miatt, a családi és társadalmi levegő sok fertőző anyaga miatt, az ezért hozandó áldozatok aránytalan nagysága miatt, az egyfolytában tanítás paedagógiai és hygienikus rossz következményei miatt kétségbe vonom. Amennyiben ez igaz, annyiban következtetést lehet belőle vonni egyes tényekre is. Azt mondják egyesek, hogy a szabad délután emeli a házi munkásságot. Én ezt igy helyesbitem : emeli a házi munkásságra való alkalmat. Én a magam részéről mindig buzdítani szoktam az ifjúságot a házi munkásságra, kézügyesség elsajátítására, megmagyarázván az ifjúságnak, hogy szükségünk van arra, hogy az evésen, iváson kivül egyébre is használjuk a kezünket. Ezt teszem különösen vakációk előtt. Aztán számon kérem, ki mit művelt. A jelentések megdöbbentően igazolják, hogy az ifjúsága nagy szüneteket is unalommal és tétlenséggel tölti, abban a meggyőződésben, hogy diák létére nem való hozzá az ilyen foglalkozás, s hogy ellensége az, aki neki ilyet tanácsol vagy parancsol. Ezt igazolják azon gyermeknaplók is, melyek a „Gyermek naplóban" a „Gyermek" cimü folyóiratban megjelentek, s melyekre dr. Vietórisz József kollpgam volt szives figyelmeztetni. A gyermekek nem tudnak a rengeteg vakációban mit csinálni. A családban és társadalomban sincs érzék és alkalom az iránt, hogy e tekintetten tegyenek valamit. Én ezeknél fogva a szabad időnek a házi munkásságra való fordításában nem hiszek, s erre a szabad délutánokkal több alkalmat adni nem akarok. * Mivel az osztatlan tanítás mellett a gyermek csak egyszer jön iskolába, s délután nem kell a házból és a család köréből kimozdulnia, kiszámítják az egyfolytában tanítás pártolói Maróthy szerint, hogy ezáltal a gyermekre az útca romboló hatása 50% kai esik. Ennek magyarázatául mások oda teszik, hogy ez azért van, mert délután a szülői ház ellenőrzi a gyermeket. Itt őt csoportra kell osztanunk a gyermekeket. Először a délután a családban maradó és lecketanulO gyermekekre, másodszor az otthon nem maradókra harmadszor az idegen helyen lakókra, negyedszer a családi élet bensőségét élvezőkre, ötödször a társas élet jó szokásait elsajátitókra. Elismerem, hogy az otthon maradók többkevesebb szülői felügyelet alatt maradnak. De a hivatalnok ember délután is hivatalba megy, a más foglalkozást űző a maga dolgával van elfoglalva. A gyermek anyjával marad. De legfőbb dolog, hogy sem az apa, sem az anya nem öli mással, mint a tanulásra való szakadatlan buzdítással. A gyermek a könyv mellé kuporodik, de az, esze másutt jár. Sok időrablással jut el oda, ahova más kevesebbel is eljut. S igy ezeken a helyeken az egyoldalú túlterhelés még nagyobbá válik. Azért én ezeknek nem vagyok hajlandó a szabad délutánt megadni. * Kétségtelen, hogy nagyobb azoknak a tanulóknak a száma, akik alkalmat találnak a