Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1909-07-18 / 29. szám
29-ik szám. N Y I R V I D É ív 1909. julius 18. 5 utazással töltötte el. S ahol egy neki tetsző művészi darabot látott, mind összevásárolta. Majd megépíttette ezt a magában is remek épületet egy nagy park közepén, s mikor abban a sok-sok milliót érő kincset, az ő művészi lelkének megfelelően elhelyezte, a városnak ajándékozta parkostól együtt. Egy félnapot töltöttünk benne. S alig győztük bejárni tágas termeit, amelyben örömünkre még magyar dolgot is találtunk, a herendi porcellán képviseletében. S ezenkívül 5 gazdag múzeuma van Genfnek ; mely utóbbiak reszbeni egyesítése céljából egy óriási épületet most építtet egy polgár, ajándékba. Igen, édes Gusztim, itt nagy becsben van a közművelődés, nagy becsben van az evangyelíum. Van itt vagy 50 reform, lelkész, de azok mind a legelőkelőbb, a legvagyonosabb osztályból származnak, hasonlóképen az egyetemi tanárok is. Szinte előjogot tartanak az előkelőségek ezekhez az állásokhoz, melyet nem kenyérkeresetből töltenek be, hanem hivatásszerüleg, a legnagyobb kötelességérzettel. Hála Istennek sok magyar fiu van itt. Vajha magukba szívnák azt a szellemet, ami itt uralkodik ! S vajha gyümölcsöztetnek is azt, nyomorúság között sínylődő magyar hazánk javára, ahol a Népszövetség cége alatt, a Krisztus szent vérével valósággal kufárkodva, a gyűlöletnek, a szeretetlenségnek, az emberi vadszenvedélyeknek tüzét gyújtják fel éppen azok, akiknek a békét, az egyetértést, a szeretetet, ennek a sok szerencsétlenséggel sújtott magyar nemzetnek egyesítését kellene munkálniok. Csak most veszem észre, hogy Schwíic szabad szelleme nagyon magával ragadt. Nálunk pedig veszedelmes nyíltnak, őszintének lenni. Mert ott csak erősek és gyöngék vannak. S az erős az ő erejét nem arra használja, hogy felemelje a gyöngét, hanem hogy lábbal tiporja azt. Én pedig, mint szegény, falusi kálvinista pap, nagyon is a gyöngékhez tartozom. Elhallgatok azért s elmélkedés helyett megyek vissza, az itt történtek leírásához. E hó 5-én, délután, a Temple de l'Auditorie-ban, magyar gyűlést rendeztünk, amelyen egyháztörténelmi tárgyú felolvasást tartottak francia nyelven dr. Pruzsinszky Pál budapesti ref. theol. tanár és dr. Kovács István szintén budapesti ref. vallástanár. Nemes Elemér budapesti ref. orgonista Gyöbössy M. Kálvin cimü költeményét, Lampert Géza pedig Kálvin szelleméhez cimü saját alkalmi költeményét szavalta el. Mindkét vers tartalmát, igen sikerült fordításban, Mdday Elemér hazánkfia, az itteni egyetemen magántanár, tolmácsolta francia nyelven. Bélteky Lajos hajdúszoboszlói lelkész pegig orgonakiséret mellett magyar énekeket énekelt. A terem zsúfolásig tele volt. A szereplők remekül megfeleltek a rájuk váró feladatoknak, amit igazol az, hogy nemcsak minden egyes szám előadása után, a legnagyobb tüntetést fejezték ki a genfiek, illetve a jelenlevő idegenek, de Fulliquet genfi lelkész és tanár egy hosszú és lelkesült beszédben adott a magyarok iránt való rokonszenvüknek s szeretetüknek kifejezést; amit az összes jelenlevő idegenek részéről, könnyeket fakasztó, szeretetteljes tüntetés követett. Ez emlékezetes, s bizonnyal az egész magyar nemzetre kedvező hatású ülést, a Hymnusszal zártuk be. Ezzel azonban még nem volt vége a genfiek s a magyarok közötti ismerkedésnek. Claparide Sándor úr és kedve felesege, kikről már emlékeztem, az u. n. Salle Centrale-baín ismerkedési estét rendeztek, amelyre az összes magyarokon kivül 400 genfit meghívtak, illetve ezek kőzött több idegen lelkészt is, s ezt a több mint 500 embert (nők is nagyszámban voltak) gazdagon megvendégelték. Claparéde Sándor úr és felesége valósággal reklámot igyekeztek csinálni velünk a magyar nemzetnek. Amikor megtudták, hogy mi nagyobb számban készülünk ide, azonnal a magukévá tették a magyarok ügyét. Fogadó-bizottságot alakítottak, jártak vendéglőről-vendéglere, hogy nekünk jó és olcsó szállásunk legyen. S a legmesszebb menő áldozatot hozták a mostani ismerkedési estéllyel, hogy a mi édes hazánk, s szeretett nemzetünk iránt a legnagyobb rokonszenvet keltsék. 30 éve szakadt el ez az úrnő Magyarországtól, s ime igy tett tanúbizonyságot arról, hogy ma is mily lángoló szeretettel viseltetik a magyar nemzet iránt s aziránt a szent föld iránt, hol bölcsője ringott. Még a férjét is megtanította magyarul. S Claparéde úr oly szeretettel foglalkozik egyházunk történetével, hogy francia nyelvű, magyar egyháztörténelmi munka is jelent már meg tőle. Végtelen kár, hogy gyermekük nincs. Sok-sok hálával tartozunk nekiek az itt eltöltött kellemes napokért, s azért a kiváló figyelemért, liogy oly hasznossá igyekeztek azt tenni, mind reánk, mind szeretett hazánkra nézve. Áldja meg őket a kegyelem Istene, áldásának teljességével. Felesleges mondanom is, hogy az ismerkedés igen kellemes hangulatban folyt le. Megindultak a pohárköszöntők is. A beszédsket Tót Sándor és Kónya Gábor segédlelkészek tolmácsolták, kik tanulmányaik folytatása céljából hosszabb időt töltöttek már Genfben. Sőt utóbbi, mint a magyar keresztyén ifjúsági egyletek titkára fizetést is huz Genfből, a világszövetség itteni központi pénztárából. A szót emelő idegen lelkészek, közöttük a turini ref. lelkész is, nagy örömüknek adtak kifejezést, hogy a magyarokat megismerhették. Adja Isten, hogy legyen gyümölcsöző ez az ismerkedés, imádott magyar hazánkra, testvértelen nemzetünkre ! Majd a társaság nagyobb része eloszolván, a ker, ifjúsági egyesületek vezetősége rendezett részünkre előadást vetített képekkel, az általuk kitűiőtt célokról s ismertették a már elért nagy eredmenyeket. Lord Quinaird volt ax első szónok Londonból, azután Fermanditteni lelkész, az egyesület titkára tartott előadást Bizony nagy és szent dolgokat végeznek, követésre méltó példát mutatnak. Hála Istennek, már nálunk is jelentékeny munka folyik e téren több helyen, különösen Budapesten. Adja Isten, hogy általános elterjedést nyerjen az. De ehez mi, lelkészek magunkban elégtelenek vagyunk. Ha igazán akarják azok az egyének — férfiak és nők egyaránt — kik nálunk a valódi értelmiséget képviselik, munkatársainkká kell szegődniök a valláserkölcsi élet építésében, mint ahogy végzik azt ugy itt, mint azokon a helyeken mindenütt, ahol a nagy és kétségtelenül szükséges munka megindult. A társadalmi életben nálunk igen egészségtelen állapotok uralkodnak. A hajó iránytű s kormányos nélkül halad. Óh vajha eszünkbe vennők idejekorán, hogy nincs senki más, aki által megtartassunk, egyedül az örökké élő Isten, az ő szent fiának az Ur Jézus Krisztusnak tudómánya által. Sokat, nagyon sokat beszélhetnék erről, de már fáradt vagyok. Ha az Isten haza vezérel, majd beszélgetünk élőszóval. Most pedig az Isten áldását kérem reád s szeretteidre és az Isten által gondjaínkia bízott gyülekezetre. Szeretettel üdvözöl őszinte barátod : Vass Mihály. Képviseleti közgyűlés. A képviselőtestületnek pénteken tartott közgyűlése a többi nyári közgyűlésekhez viszonyítva még eléggé népesnek mondható. Elsőkben az uj-szőllősori árok beboltoztatása ügyében leadott belügyminiszteri leiratot vette tudomásul a közgyűlés, kimondva egyidejűleg, hogy a város általános csatornázási tervezetének elkészültéig ez árok beboltoztatását célszerűségi s gazdasági tekintetekből nem eszközölteti. A császárszállási volt mintatelep tanyán lévő épületeken az építkezési szakosztály s a tanács által is szükségesnek talált átalakítási munkálatokul engedélyezte s azoknak költségeire 22000 koronát szavazott meg. A nyíregyháza—buj—gávai törvényhatósági útnak tervbe vett kiépítése alkalmából Szabolesvármegye alispánja a jelenlegi útiránynak oly módon való megváltoztatására törekszik, hogy az a sóstói uton, a Sóstó fürdőn keresztül, előbb Kótaj községnek vezettessék. Kétségtelen, hogy ez uj irány forgalmi szempontból sokalta célszerűbb. A város köszönettel vette ezen törekvést s az irány változtatással járó költségtöbblet megtérítésére 23000 koronát szavazott meg. A szabolcsvármegyei gazdasági egyesület által rendezendő 1910. évi kiállítás céljaira már átengedett területeken némi kisebbszerü átalakításnak engedélyezését kérte, melyet a képviselőtestület engedélyezett is. Ungár Lipót által előzetes tanácsi engedély mellett a versenyáruház előtt megépített ideiglenes bódé térdiját • méterenként és hetenként 50 fillérben állapította meg. A polgári leány- s fiúiskolákra, a hosszúháti s nagylaposi községi elemi iskolákra s a kisdedóvókra elkészített 1909/1910. évi költségvetését a községi iskolaszéknek jóváhagyólag tudomásul vette. Májerszky Béla polgármester részére 5 heti szabadsagidőt engedélyezett, kit a jelenleg szabadságon lévő főjegyző haza érkeztéig Balla Jenő pénzügyi tanácsos fog helyettesíteni. Tuláts István árvaszéki ülnöknek s dr. Konthy Gyula ügyvezető orvosnak a kért öt heti, Gaál Elek mezőrendőri tollnok s Kelemen András városi nyomdász részére a 3—3 heti szabadságidőt megadta. Tárgysorozaton kivül vétetett tárgyalás alá dr. Kovách Elek indítványa a szentmihályiutcának a r. kath. egyház s az özv. Nagy Lajosne tulajdonát képező házaknak kisajátítási eljárás mellett történt kiszélesítése iránt. A közgyűlés az indítványt többek hozzászólása után előkészítés végett az illetékes szakosztályokhoz utalta. Államilag segélyezett községi és felekezeti tanítók figyelmébe. Felmerült esetből kifolyólag a nmélt. vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 88041—08. sz. rendeletével értesítette a kir. tanfelügyelőket, hogy az egyes tanítók részére a m. kir. vallás- és közoktatási tárca terhére folyósított magasabb fizetés, valamint évötödös pótlék és fizetéskiegészitési államsegélyek után az 1875. évi 32. t.-c. 28. és 29. szakaszai értelmében járó orsz. tanítói nyugdijintézeti járulékok az eddigi gyakorlatnak meglelelően hivatalból, vagyis minden külön kérvényezés nélkül fognak az illető tanítók terhére az illetékes kir. adóhivatalnál előiratni. Mindazonáltal ha ezen nyugdijintézeti járulékok netalán kezelési tévedésből a magasabb fizetés, évötödös pótlék és fizetési államsegély után azok folyósításától számított egy éven belül elő nem íratnának, illetve az előírás elrendeléséről értesítést az illető tanitó nem kapna, felhivatnak az érdekelt tanerők, hogy ezen kivételes esetekben nyugdíjigényüknek megfelelő rendezését ezen kir. tanfelügyelőség utján külön-külön szabályszerűen kérvényezzék. Szabolcsvármegye kir. tanfelügyelősége. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. A nő. Szocziológia egyesületeinkben egyre és még újra kisért a feminizmus kérdése. Felolvasásokat tartanak, vitaestéket rendeznek anélkül, hogy a kérdés megoldásához csak egy lépéssel is közelebb jutnának. A felolvasások és vitaesték után is megmarad a régi állapot, akik hivei voltak a feminizmusnak, továbbra is azok, akik ellene harcoltak, továbbra is azok, továbbra is hadakoznak a nő egyenjogositása ellen. A kapacitáció egyik részéről sem sikerül. A két tábor dacosan áll szemközt egymással. Az egyikben villogó haragos szemű nők, a másikban gúnyosan mosolygó férfiak. Ám a kérdés felszínen van s talán még évtizedekig vehemens, izgalmas és tüzes hangú polémiák tárgya lesz. A közel jövőben a feministáknak semmi reményük sem lehet arra, hogy a már elfoglalt tereken kivül ujabb hódításokkal büszkélkedhetnének. A hivatalokban tért hódítottak, a tudományos pályák részben megnyíltak előttük. Érjék be ezzel. Es ne kalandozzanak vágyaikkal olyan tájak felé, ahol a férfi erős, edzett fizikumára van szükség, ne vágyakozzanak olyan magaslatokra, ahonnét sokszor még az erős, edzett férfi is leszédül, ne kívánkozzanak oda, ahol a legszilajabban dühöng az élet harca, ahol ágyuk dörögnek, a golyók sivítanak és kardpengék csattognak. A polémiák közepette vegyenek annyi időt maguknak, hogy egy futó pillantást vetnek a távol multakba. Nézzék meg az őskor asszonyait. A férfi künn járt a réten, vagy a hegyek közt és vadakat űzött, a nő kizárólag a házi teendőket végezte kicsiny kunyhójában. A férfi, ha kellett, íjjal, kopjával hadba szállott, a nő a gyermekeit gondozta. Az ókorban sem jutott nagyobb szerephez a nő. Csak arra való volt, hogy a küzdésben elfáradt férfi homlokát kezé-