Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-18 / 29. szám

Nyíregyháza, 1909. XXX. évfolyam, 29, szám, Yasáraap, julius 18. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁ2-TÉR 6. SZAH. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A város fásítása. Nyíregyháza ép úgy, mint a legtöbb alföldi város, sokat szenved a portól. A gyakori szelek felkavarják az utca porát és szemetjét s kíméletlenül vagdossák a járó-kelők arcába, szemébe. Behordják a lakásokba, üzletekbe. Még a bezárt ablakok résein keresztül is. Az eperjes —tokaji hegyláncolatnak Tokaj és Sátoraljaújhely közölti öblözete valóságos Eolus barlangja. Innen a legkisebb hőmérséklet változás esetén nyomban megindul a légáramlás, amely mire hozzánk ér, igen gyakran valóságos orkánná fajul. Ha az erdő meg az Ószőlőskert nem védené észak felől a várost, talán már régen betemették volna homokkal a gyakori szelek. Bizony bölcs emberek voltak apáink és nagyapáink, hogy az erdőt ki nem irtották, sőt az Ószőlő homokbuckáit is megkötötték a szőlőtelepítéssel. Az erdő meg a szőlő fái és bokrai hatalmas védőbástyák az északi szelek ellenében. Hanem azért így is sokat szenvedünk a portól. Így is védekeznünk kell ellene s minden lehetőt' megtennünk, amit csak megtehetünk. Ezt a célt szolgálja egyéb tekintetek mellett a város utcáinak és tereinek befásitása. Ezt szolgálják, illetve szolgálnák szintén egyéb tekintetek mellett az utcák és terek burkolattal való ellátása és az öntözés. Arról, hogy az összes utcák és terek egész kiterjedésükben bárminő burkolattal elláttassanak, az elviselhetlenül nagy költségek miatt beszélni sem lehet. Még arról sem, hogy a főbb utcák és terek burkoltassanak ki egész terjedelmükben. Talán szép se lenne. Az önlözésről, tudniillik az eredményes öntözésről sem lehet szó vízvezeték nélkül. Ennek megint nemcsak a költség, hanem a vízhiány is akadálya. Ilyen körülmények között fokozott gondot kell fordítanunk az utcák fásítására. E tekintetben tagadliatlanul történt már nagyon sok Nyíregyházán. De még mindig nem elég s főként nem rendszerrel. Utcáink egy része be van fásitva. A fásítást részint a háztulajdonosok, részint a város teljesítették. A háztulajdonosok házuk, illetve telkük elé ültettek fákat. Kiki tetszése szerinti távolságban háza vonalától s belátása szerinti sűrűséggel. A kiültetett fák legnagyobb része akác, közönséges vagy gömbákác s néhol jegenyeákác. De vannak másfajta fák is. Egyszóval itt is hiányzik a rendszer, a rend szeretete, az ízlés, a külső szin. Egyik-másik ház előtt szabadjára engedik nőni a fákat, mig az elvénüléstől ki nem dőlnek. Másutt meg lecsonkázzák azokat minden tavasszal. Még a természetüknél fogva kisebb terjedelmű gömbákác koronákat is. Amiben különben a város jár elől rossz példával. A város a legutóbbi években kezdte meg a szélesebb utcákon a fasorok létesítését. A szentmihályi utcával tettek kísérletet először. De micsoda kísérletet! Az ízlésnek mekkora hiányával! A kőut két oldalán ültetett két fasorban minden második fa másféle. Van ott akác, zöldjuhar, bálványfa, platanfa, nyárfa, jegenye, meg a jó és tudja mi minden. Akárcsak egy elhanyagolt erdőben ! A város legszebb utcáján, a város fele vezető Széchenyiúton a járdák melletti fasorokban gömbakác és hárs váltakoznak. Pedig olt a hársak a villanyvezetékek miatt se növelhetők természetüknek megfelelő magas fákká. Ugyanezen a szép úton a kocsiút két oldalán ültetett platonoideszek közé is van már más fa ültetve. A Szarvasutcán a hársfasorok csak egy darabig tisztán hársfák. Az izraelita templomon túl már vegyes fák. Hát ennek a rendszernek semmi értelme nincs és épenséggel nem szép. A fasorok csak ugy szépek, ha egyszerű sorfákból állanak. Hasonló alapos kifogás alá esik a kiültetett fák gondozása. A kivesző fákat nem pótolják, vagy nem ugyanolyan, a fasorba beillő fákkal pótolják. Azokat a szerencsétlen gömbákácokat minden tavasszal annyira visszanyesik, hogy árnyékot adó lombozatuk nincsen. Nem gondoskodnak kellőképen a kiültetett fák védelméről sem karókkal és kerék vetőkkel. A kiültetett fák öntözésére sem fordítanak kellő gondot. Peti cigány . . . Peti cigány, vedd elő vonódat, Temessük el bujával a múltat, Kopott fádon hej, ne sírjon a húr, Jó bor mellett a rózsás kedv az úr! Hogy is van csak? „Hű lesz a szerelmem . . Ezt a nótát hej, el is feledtem ! Hanem ez volt, avagy ilyenforma, Nekem egyszer egy kis lány dalolta. Peti cigány, mit művelsz a húrral? Leszámoltam, mondom, már a búval ! De csoda-e, ha ily erős bortúl A szememnek a könye kicsordúl ? ! . . . Erzsikéhez. Elmondanám sok apró titkomat, Miket keblem félve rejteget, Elmondanám, hogy éltem boldogabb. Lány, mióta megismertelek. Elmondanám, de nekem nem lehet, Amit mondhatok, ez: Isten veled ! Úgy fáj e szó! s hogy ki kell ejtenem, Rajtam a kín százszor átnyilal, Ledöntve látom vágyaim, hitem Tündérváram legszebb álmival. Bár bús éjszaka lesz szívem felett: Nekünk válnunk kell, lány, Isten veled ! Te ifjú vagy, az élet arcodon Rózsaárral hajnalként dereng, Súgaras szemed nap fénylő tavon, Mely tükrözi vissza az eget. S én mi vagyok ? egy sápadt, bús beteg ! Nekünk válnunk kell, lány, Isten veled ! Vagy bátorságod volna-e talán Mély tengerre velem jönni el ? Nem rettennél-e, a vihar szaván, Mellyel nek«m majdan küzdni kell ? Félek, széttörném szebb reményidet, Jobb, ha elválunk, lány, Isten veled ! Isten veled hát, fogadd im e szot, Ha tudnád, mily fájva ejtem ezt! Nem éreztem még hozzá foghatót, Meddig vissza szebb emlék vezet. De nem, ezt még se mondhatom neked ! Kergess el, űzz el, úgyis szeretlek ! Zahonyay Ferencz. iSf Csukott ablakok, Havathuliató fehér délutánon, mikor már a pórázon tartott téli verőfény utolsó csillogása is lesiklik az ablakokról, egymás után kopogtattak be a jó pajtások Bántó dr. kir. ügyész ur legénylakásának ajtaján. A deresedő ügyész józan gondolkodású, okos ember volt, ki, midőn szertepazarolt ifjúsága után egy sereg élettapasztalattal megrakodva eljutott az agglegénység halálos csendjéhez, nem piperkőckődött, nem lótottfutott ifjú asszonyok és csacsogó leányok kegyei után, hanem beült puha, kényelmes legénylakásába s még mindig meleg szivének megnyilatkozásaként szívesen látta magához egy-egy csésze teára az ujabb generáció udvarlóinak szine-iavát. Alkonvntnnként a bőtorkn székeknek így mindenkoron meg volt a maga látogatója, neki pedig a maga társasága, melynek körében a legújabb kultur események, a legkülönbözőbb témák állandóan napirenden voltak. Különös kedvenc csemegéje volt a társaságnak az emberi lélek nem hétköznapi megnyilvánulása s ezen a réven az érdeklődés mindig nagy volt az ügyész teaozsonnái iránt. Olyan volt ez a hely, mint egy forrás a pusztában s a kis város nyűgös, szürke, erőtvesztő egyhangúságában mindenki szívesen menekült hozzá. A hangulatos estéknek egyetlen baja volt. Bántó dr. egyénisége, rengeteg élettapasztalata. A legnagyobb érzések megnyilatkozása idején, ha ő belevágott a beszédbe, megrezzent a köréje gyűlt fiatalság. Egy-egy megjegyzésének ereje olyan volt, hogy attól a fiatalság aranyos csillogásu illúziói ugy szerterebbentek, mint hideg őszi széltől a fák verőfényben vibráló levelei. Ez estén is ily hangulatában volt az öreg, midőn valaki az értelmes emberek értelmetlen cselekedeteit kezdte bonckés alá venni. Meg is szólalt: Ti hisztek abban a meséden, hogy értelmes lény értelmetlenül is tudjon viselkedni ? Ti hiszitek a megmagyarázhatlan cselekedetek regéit ? — Én föltétlenül hiszek benne — szólt a törvényszék szőke jegyzője — s igazolásomra, ha megengeditek, elmondok nektek egy történetet. — Rajta barátom ! — adta meg az engedélyt Bántó dr. az ügyész. * * * Réveteg Ödön pénzügyi fogalmazó joggyakornoki kornni pgvik Ipejobh. ppvik Ippkpdvpspbh Mai számunk 10 oldal.