Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-07 / 45. szám

46-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. november 14. 9 koronája s lépten-nyomon megbotlik azon a végtelenül rögös pályán, melyet a létért való küzdelemnek nevezünk. Aki elismeri e tétel igazságát, s azt hiszem, minden józan gondolkozású ember elismeri, lehetetlenség, hogy meg ne döbbenjen statisztikánk azon kérlelhetetlen adatán, hogy vármegyénk 20 éven feliili lakosságának fele nem tud írniolvasni, analfabéta. Itt tenni kell valamit, még pedig sürgősen, míg a szégyen pirja ég arcunkon, hogy kiemelni próbáljuk szerencsétlen testvéreinket a sötétség nyomorúságából. Ignoti nulla cupido: aki bele nem kóstolt az ismeretek gyümölcsébe, az nem érzi hiányát s magától egy lépést se fog tenni annak niegszerzéseért. De ha mi szerencsésebbek a szó nemes és igazi értelmében emberek, szabolcsiak és magyarok akarunk lenni, siessünk segítségére azoknak," kiknek teljes tudatlanságban hagyása általános emberi szempontból égbekiáltó igazságtalanság, nemzeti szempontból pedig kiszámíthatatlan kár és szerencsétlenség. A haladó kor értelmünk útmutatása és érzelmünk sugallata szerint is az emberijogoknak inkább kiterjesztését, mint megszorítását sürgeti. Helyes. De vájjon adhaljuk-e a jog fegyverét nyugodt lélekkel olyanok kezébe, akik teljes tudatlanságuk miatt nem annyira élnének, mint visszaélnének vele? S várható-e sikeres hazafias munka oly nemzedéktől, melyet a meg nem világított értelem sivár homokja gondolkodó egyének helyett mindenre kapható tömeggé nivellál?! Hozzátok szólok, Szabolcsvármegye müveit közönsége, különösen birtokosok, iskolafentartók, községek, lelkészek és tanitók: vegyétek kezetekbe a népnevelés ezen általános kötelességének rátok váró munkáját! A munka nehéz lesz, mert azok a szegény emberek félnek ettől is, mint minden újítástól, gyanakodva fogadják közeledésünket, (inert alighanem többször csalódtak bennünk) s a tanulással járó munkájuk ellenértékét nehezen találják meg abban a tudalban, hogy előbbre jutottak a tökéletesedés útján, sőt még az se igen csábítja őket, hogy ezen az áron szavazójogot nyerhetnek. Nekünk kell tehát az akciót falragasz, gyűlés, szószék, dobszó útján hirdetnünk, őket otthonukban fölkeresnünk, rábeszélnünk, buzdítanunk, meggyőznünk, hogy mikor kényelmünk félretételével, munkánk felajánlásával, anyagi eszközeink kész odanyujtásával áldozatot hozunk, nem a magunk érdekében, hanem kizárólag az ő javukra cselekszünk. De áldásos is lesz ez k munka, mert lehetetlennek tartom, hogy a tiszta önzetlenségnek ne legyen elegendő suggesztiv ereje a közöny legyőzésére, az érdeklődés fölkeltésére, a tanfolyamok látogatására és sikeres elvégzésére; másfelől meg nem akarom elhinni, hogy a hivatott tényezők lelkes együttműködése, némi csalódás leszámításával, teljesen sikertelen volna. És ha úgy volna is, nem kell-e legalább megkisérlenünk az ügyet, s megmozdítani minden követ, melyet célunk elérésére alkalmasnak és üdvösnek ismerünk?! S nem kell-e így cselekednünk épen most, amikor az Országos Közművelődési Tanács útján maga a közoktatásügyi kormány nyújtja számunkra a szükséges anyagi eszközök javarészét! Lobogtassuk meg vármegyeszerte a Bessenyei körből kiindult eszme fenséges zászlaját, hordozza diadalról-diadalra mind nyájunk lelkesedése és annak tudata, hogy felülről nem csak néznek ránk, de támogatnak is bennünket, s az legyen köztünk a legboldogabb, aki legutoljára dől ki a harcosok sorából. A tanfolyamok szervezésére, tartamára, tananyagára s minden ezzel kapcsolatos kérdésre vármegyénk hivatalos közlönyében olvasható az Országos Közművelődési Tanács Tájékoztatója. Felvilágosítással, tanáccsal akár Szabolcsvármegye kir. tanfelügyelője, akár alulírott szabad líceumi elnök, mindenkor szívesen szolgál. Fődolog, hogy hozzáfogjunk a munkához. Nem én kérem, a szükség parancsolja: tegye meg mindenki e téren is a maga kötelességét! Dr. Vietórisa József. — Képviseleti közgyűlés. A képviselőtestületet november 5-re rendkívüli közgyűlésre hívta össze a város polgármester^. Több a városra nézve nagy sulylyal biró ügynek mielőbbi elintézésére tette ezt szükségessé. Mellőzve a jelentőségében kisebb tárgyaknak ismertetését, elsőbben Szabolcsvarmegye alispánjának azon határozatáról számolunk be, mely szerint a Császárszállásnak ^yiiegyházahoí csatolását a város kérelmének elutasítása mellett megtagadta. A képviselőtestület még 1901. április 19-iki közgyűléséből kérelmezte a Császárszállás, Kisés Nagybutyka puszta elnevezésű, jelenleg Nagykállóhoz tartozó határrészeknek Nyíregyháza város hatarához csatolását. A város tulajdonát képező ezen pusztákat köz'udomás szerint, Nyíregyházára való, minden tekintetben oda tartozó családi, vallási, gazdasági erdekszálakkal Nyíregyházához kötött emberek lakják, a várossal közvetlen összeköttetésben. Nagykálióhoz csupán az adófizetés kötelezettsége fűzi őket. Érthető tehát, hogy a közgyűlésen teljes terjedelmében felolvasott hitározat kellemetlen hatást gyakorolt a nagyszámmal megjelent képviseleti tagokra. Névszerint szavazással s teljes egyértelműséggel hozta meg határozatát, hogy a városra sérelmes határozatot megfelebbezi s a feiebbezés bea íásával Polgármestert megbízta. I-mertetve lett a városi cselédszerző és foglalkozást közvetítő intézetre vonatkozva ugy a jogügyi szakosztály, mint a tanács által előzetesen minden részletében letárgyalt szabályrendelet. A közgyűlés egyértelmüleg elfogadta a szabályrendeletet, mely a cseléd közvetítés körül általánosan panaszolt mizériáknak megszüntetesét cé ózza; egyúttal köszönetet szavazott a tanácsnak a szabályrendelet előkészítéséért. Örvendetesen hozzuk a közönség tudomására, hogy a városi intézet január 1-én már meg is kezdi működését. Nem kis jelentőségű a városháztér rendezésére hozott határozat. A Szesztay László s Pálóczi Antal által készített, nagy szaktudásra valló tervezetet általánosságban elfogadta. A tér közepén pirk terveztetik ; a többi rész vagy aszfaltozva, vagy kövezve lesz; e tekintetben csak a költségvetés beérkezte után fog határozni. A városi tisztviselőknek jelenlegi fizetésük 10°/o-át drágasági pótlékul megszavazta, tekintettel a köztudomásu drágasági viszonyokra s az ezzel arányban álló, valósággal miserabilisnak mondható fizetésekre. — A Szabolcsvármegyei Bessenyei-Kör folyó 1909. évi november hó lő-án, csütörtökön, este 8 órakor a Korona száiió dísztermiben estét rendez, a kővetkező műsorral: I. 1. Nagv ária Mozart ,11 re pastore" c. operájából. Énekli : Hajdú Marcelné úrnő, a m. k. Opera művésznője. Hegedűn kíséri: Reiniger Oiti úrleány; Zongorán: Dienzl Oszkár. 2. Liszt: Tarantella. Zongorán előadj i: Szendy Árpád, az Orsz. Zeneakadémia tanára. 3. a) Ernst: Oihello. b) Sarasate: Cigánydalok. H-gedün előadja: Reiniger Olti úrleány. II. I. a) Massenet: Ouvre tes yeux bleus . . . (Hárfa kisérettei.) b) Woif: Er ist's. c) Székács : Óh mért oly későn . . . Énekli: Hajdú Marcelné úrnő. 2. Szendy ; Magyar rapszódia, Zongorán előadja: a szerző. 3. Gounod: Repentir. Ének: Hajdú Marcelné úrnő ; hegedű: Reiniger Otti úrleány ; hárfa : Mosshammer Román; harmónium: Dienzl Oszkár. Zongorán kisér: Dienzl Oszkár. A műsor egyes számai alatt a terem ajtait zárva tartja a rendezőség. Jegyek válthatók november hó 13 tói november hó 18-án este 6 óráig a Ferenci-féle könyvkereskedésben s este 7 órától kezdve a pénztárnál, és pedig az emelvénytől jobbra és balra eső első és második sorban s á középszékek első és második soraban tagnak, 6 K-ért, nem tagnak 8 K-ért; az emelvénytől jobbra és balra eső lurmadik és negyedik sorban s a kőzépszékek ötödik és hatodik sorában tagnak 5 K-ért. nem tagnak 7 K-ért; az emelvénytől balra eeő többi orokban, lovábbá a középszékek többi sorában tagnak 3 K-ért, nam tagnak 5 K-ért; A 7. sz kis páholy ára tagnak 20 K, nem tagn.k 30 K; a 4. sz. nagy páholy ára tagnak . 5 K, nem tagnak 35 K ; a 2. és 1. számú páholy ára tagnak 18 K, nem tagnak 25 K. Számozatlan ülőhely ara tagnak 2 K.. nem tagnak 3 K. Műsor a pénztárnál 30 f-ert kapható. Kellemetlens jgek kikerülése végett kérjük és figyelmeztetjük úgy a bérlőket, mint az egyes estékre szóló jegyek tulajdonosait, hogy ha jegyeiket nem ta^o .a akarják átruházni, szíveskedjenek az árkülönbséget a titkárnál vagy a Ferenci-fele könyvkereskedésben kiegyenlíteni; továbbá, hogy tévedések és félreértések kikerülése végett ki-ki jegyét az estén a rendezőknek mutassa föl. A Kór zongorájának hangolására a Kör budapesti hangolója lejön az estere ; aki igénybe akarja venni, fordulj in a titkárhoz. Egy hangolás ára 8 K. Mivel ismételten illetéktelenek adták ki magukat a Kör hangolóinak, figyelmeztetjük az illetőket, hogy a hangolótól kérjék a Kör igazoló iratát. — A leány egyesület mai tea délutánja elé élénk érdeklődéssel tekint a közönség. Megszoktuk már, hogy a L iányegyláttől mindig jót — mindig jobbat látunk. A mai délután kübnösen élvezetesnek Ígérkezik, mert mint hilijuk az igazán sikerülten összeállított műsoron kivül meglepetéseket is tartogatnak. E'.eknek egyike dr. Russay Andor rjkamazi körorvos úr szereplése, a mely sem szavalás, sem ének, sem hangszer, sem pedig némajáték. — Szóval: olyan a mi még nem volt. — A Szabolcsvármegyei Tanítótestület f. év okt. 15-én kelt és a nov. 10-én délelőtt 9 orakor tartandó közgyűlésre szóló meghívójából (mivel e dolog csak most öltött határozott alakot) kimaradt egy pont. A S^abolcsvármetíyei Gazdasági Egyebet ugyanis fdhivást intézett az elnökséghez: terjessze a közgyűlés elé aöbeli javaslatai, hogy az 1910. szeptemberében itt helyben tartandó kiállítással kapcsolatosan lendezendő jóíeko.iycélu sorsjáték sorsjegyeinek egy részét a megyei tanítóság közoejöttevel kívánja elhelyezni, kedve/.ő feltételek mellett. — Hangok Vay Gábor gróf fó'ispán beszédéről. A szomszédos Zemplénvármegye egyik tekintélyes sajtó organuma, a dr. tinta nama vezetése alatt álló „Felsömagyarországi Hirlap", e hó 3-án megjelent számában bö kivonatban közli főispánunknak a debreczeni bankgyülésen elmondott s óriási hatást keltett beszédét s ahhoz a következő megjegyzéseket fűzi: „lgv beszélt Szabolcsmegye főispánja az önálló bankról. Kell, hogy ez minket közelről érdekeljen, mert ebből megállapíthatják egyesek, hogy nem mindenütt olyan a „hivatalos felfogás", mint nálunk. Megláthatja ebből mindenki, hogy közönséges rágalom, mintha azok, akik az önálló bankért harcolnak, csak a hatalomért küzdenek. Gróf Vay Gábor ma is a hatalmon van, társadalmi állásra s tudásra nézve is van olyan, mint akárki nálunk, neki nem kell a zsíros állás, neki nem kell a hatalom és mégis küzd az önálló bankért. Hiába emlegetik hát, hogy csak egy pár koncleső, stréber politikus van az önálló bank mellett, hogy ez megint a „csőcselék' mozgalma, mint itt szeretnék feltüntetni. Grót Vay Gábor