Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-07 / 45. szám

220 47-ik szám. N Y I R Y I D É K 1909. november 21. nyesitését, amely párt ezeket a „perszonális unió" alapján kereste. Ámde amidőn ezen párt a megnyilatkozott nemzeti akarathoz és kötelességéhez hiven leakarja tenni az első alapkövet, a napnál is fényesebben kiderül, hogy a gyakorlatban csakugyan nincs államjog, nincs nemzeti lét, mert annak papiroson meglevő első kellékét sem lehet megvalósítani. És nincs alkotmány, mert a törvényes formáoan megnyilatkozó nemzeti akarat, egy már szentesitett törvény életbeléptetésének tárgyában nem érvényesülhet. Hiszen nincs közöttünk e nagy gyülekezetben. ahol pedig mindannyian függetlenségiek vagyunk, egyeden egy sem, aki kétségbe vonná az előttünk szent magyar korona azon jogát, hogy egy a törvényhozás által megszavazott „törvényjavaslattól" tetszése szerint megtagadhatja a szentesítést, de a magyar nemzetnek az önálló magyar nemzeti bank felállítására vonatkozó joga nem „törvényjavaslat", hanem a 67-'ki kiegyezésben foglalt, szente.-itett törvény melynek megtartását és megtartalását koronázási eskü biztosi!ja. Arról lehet tehát alkotmányosan szó. hogy a korona a megalkotandó önálló magy. nemzeti bank szervezésére vonatkozó törvényjavaslattól megtagadja majdan a szentesítést, ha az neki nem tetszik és másat megfelelőbbet követel, de ahoz, hogy a már meglevő szentesitett törvény érvényesülését, az önálló bank életbeléptetését tagadja meg, ahoz nincs joga, mert annak meg tartására és megtartatására magát koronázási esküvel kötelezte. Nem kizárólag pénzügyi kérdésről van itt tehát szó tisztelt elvtársaim, mint azt politikai ellenfeleink a 67-iki kiegyezés hivei állítják, hanem arról a légi nótáról, mely már négy évszázad óta sérti füleinket s mely a világ legnagyobb hazugsága. Arról a bécsi dalról, mely azt hirdeti, hogy a római császár elfoglalván Magyarországot a töröktől, arra mint osztrák tartományára jogosan formaihat igényt s nem engedheti meg, hogy annak külön államisága kifejlődjék. Eltekintve azonban attól, hogv a római császár sohasem hódította meg Magyarországol, hanem ellenkezőleg egyesült erővel vertük vissza a törököt, akkor, midőn már Bécset fenyegette es eltekintve attól, hogy a saját érdekében nyújtott segély nem lehet jogcim egy ország bekebelezésére, mert különben a 49 ik évi események után Ausztriának már régen orosz tartománynak kellene lennie, már 1849 ben bebi?onyoso dott, hogy Ausztrián ;k erre nincs is kellő anyagi ereje, mert már akkor 300,000 muszkát keilett segítségül hivnia, hogy elkobozhassa a magyar államisagot. És bebizonyosodott ez később is, amidőn a 300 000 muszka kitakar odván az országból, kénytelen-kelletlen bár, de ruár 1867-ben vissza kelletett adni, legalább papíron a magyar nemzetet megillető tőle idegen fegyverrel elrablott államisagot és a nemzeti életre ébresztő alkotmányt. Ámde mirevaló volna az „emlékeztető hazug ármány", melyből van a bécsi arzenálban elég, hanem arra, hogy ezzel csinálódjék vissza az. ami erő híjján 1867-ben papiroson tétetett? Ez tisztelt elvtársaim az önálló magyar nemzeti bank politikai jelentősége! Megszokott hazug ármánynyal akarja Bécs nemcsak a perszonális unió létrejöttét meghiúsítani, hanem visszaakarja csinálni még azt a szerződést is, amelyet velünk 1867-ben erőhijján, kénytelen-kelletlen kötött. Ezt kell nekünk meggátolnunk s ezen munkánkban kellene nekünk segédkezet nyujlaniok mindazon hatvanheteseknek, akik mint igaz magyar emberek nem akarhatjuk, hogy a 67 évi szerződés kijátszásával a magyar nemzet ismét osztrák járomba hajtassék, tagadhatatlanul van azonban ezen kérdésnek a politikán kivül pénzügyi oldala is. Én nem vagyok ugyan úgynevezett „pénzügyi kapacitás", de ha a kérdést ez oldalról vizsgálom még, s azt látom, hogy a nemzeti bank veszedelmes voltát hirdető elismert „kapacitások" mind olyanok, akik a „közős bankkal" egy napon születtek, egy egész életen át annak napjánál melegedtek s vénségükre ugy megszokták ezen éltető nap aranysugarait, hogy nélküle életet már elképzelni sem tudnak. Minthogy pedig ezek ugyanazt hirdetik, amit Bécs óhajt, nem tudom nekik elhinni, hogy reánk nézve oly nagy pénzügyi veszedelmet rejtene magában az, ha megnyílna számunkra közvetlenül a világ pénzpiacának szabad concurrenciája s kiküszöböltessék Bécs, állítólag jóakaratú és gyámkodó közvetítése, mert nem tudom elhinni, hogy ez a jóakarat annyira önzetlen, hogy ingyen lenne. De ha nem igy lennék is meggyőződve, ha tudnám is, hogy hazám államiságának, nemzetem szuverénitásának érvényesítése és a függetlenség első alapkövének letétele áldozatokba kerül, egy pillanatig sem haboznék ezen áldozatokat meghozni, mert ha nem igy csolekednék, mint korcs utód, szégyenkezve kellene a másvilágon megállnom a 13 aradi előtt, akik életüket és vérüket tudták áldozni a haza szabadságáé't. Miután a magyar nemzeti jegybank jelentőséget mindkét oldalról megvizsgálva, ekként megvilágítottam, áttérek a másik kérdésre, arra hogy kik azok, akik nemzeti jogaink érvényesítésének útját állják, kik azok, akik ellen most tiltakozó szavunkat fel kell emelnünk ? Akik ezeket Bécsben keresik, azok tévúton járnak ! Tévúton, mert aki nemzeti jogaink érvényesítőiét Bécsben keresi, az lealacsonyítja a magyar nemzetet, sárba rántja a magyar nemzet szuverénitását, a magyar államiságot. Magyar politikusnak el lehet mennie Bécsbe, hogy megkímélje agg királyunkat az ideutazás fáradalmaitól, de ha Bécsbe a magyar király elé áll ott is, akárcsak nyilt tengeren, magyar hajó fedélzetén volna Magyarországon kell lennie. Ott sem szabad, hogy belügyekbe mis isten fiához szava legyen, mint kizárólag a koronás magyar királyhoz. Tévúton jár az, ki a magynr nemzeti jogok érvényesítésének ellenségei! Bécsben keresi, mert a bécsiek nem lévén magyarok, nem lehetnek bajnokai a magyar nemzeti aspirációknak. Ők csak a saját barátaik, de nem a u-i ellenségeink. Ellenségeinket itthon, saját sorainkban kell keresnünk, azon magyarok között, akik közéletünkben a bécsi nézeteket, a bécsi felfogásokat juttatják ervényre. Én eltudok képzelni olyan jó magyart, a ki meggyőződésből hive a kiegyezésnek, hive a socialismusnak, el tudok képzelni oly magyart, aki ezen meggyőződésből kifolyólag meghiúsítani igyekszik a personális unió létrejöttét, melyet ő károsnak tart, de oly magyar embert, aki azt akarja, hogy a 67-iki kiegyezésben foglalt államiság 40 év múlva és mindörökké is csak malaszt maradjon és segédkez ;t nyújt az ármánynak, hogy ravasz fondorlattal visszacsinálhassa még azt az államiságot is, amelyet a hatvanhetediki kiegyezés megalkotói biztosítottak számunkra — ilyen magyar embert legalább is nem tudok megerteni. Ezek a magyar emberek azok, a kik ellen most fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat. Tiszteletteljes indítványom Szabolcsvármegye függetlenségi közönségének nevében tehát a következő : intézzen e népgyűlés a magyar törvényhozáshoz, a magyar kormányhoz és az országos függetlenségi párthoz, következő tartalmú feliratot: „Az 19u9. október 31-én Debreczenben megtartott népgyűlés, melyen résztvett HajduSzabolcs és a többi megyék függetl. közönsége, egyhangúlag elhatározta, hogy az önálló magyar nemzeti jegybank létesítését nem tartja kizárólag pénzügyi kérdésnek. Annak felállításában az ország már 1867-ben biztosított államiságának életbeléptetéséhez látja az első lépést és megkívánja a haza minden hü fiától, még ha 67-es alapon állana is, hogy a nemzetet, a midőn törvényeiben gyökerező államiságának életbeléptetésén fáradozik, ezen törekvésében tőle telhetőleg támogassa. Kinyilatkoztatja a népgyűlés továbbá, miszerint nem tartja meg'ngedhetőnek azt, hogy magyar polgár, tartozzék az bármelyik párthoz, meghiúsítani igyekezzék a szentesitett magyar törvények érvényesülését, vagy csak segédkezzék is azok érvónyrejutásának meghiúsításánál. Ennek folytán felkéri a népgyűlés a magyar kormányt, a törvényhozás összes partjait, és a magyar főrendiházat, hogy most, midőn nem pártkérdésekről van szó, hanem a magyar nemzet törvényes formában megnyilatkozott suverén akaratának érvényesítéséről, mindannyian tartsanak össze jó magyar érzelemben s használják fel egyesült erőiket arra, hogy hazafias kötelességüknek és a nemzet akaratának eleget téve az önálló magyar nemzeti jegybank 1911. január elsejére felállíttassák. * Szebolcsvárniegy

ei gazdasági egyesül

eti közlemény. A jövő évi kiállítás szervezése. Kisvárdán is megalakult a napókban a jövő évi kiállítás ipari csoportjának helyi bizottsága. Seifried Láseló ipartestületi elnök elnöklete alatt az ipartestület október hó 28-án gyűlést tartott, hol a tagok igen nagy számmal jelentek meg. Stappel Béla kiállítási biztos — gróf Vay Tibor úr őméltósága nevében ismertette a kiállítás ipari csoportjának célját s felkérte a tagokat a szervezkedésre s a kiálli'áson való részvételre. Élénk érdeklődés s nagy lelkesedéssel alakult meg a kiállítás ipari csoportjának helyi bizottsága. Elnök lett: Seifried László kocsigyáros, ipartestületi elnök. Előadó: Abrahámy Gyula ipartestületi jegyző. Bizottsági tagok: Andricsák József, Bakajsza György, Bori János, Borony József, Bumbera Antal, Berta István, Bíró Ferenc, Berkovicá Elek, ifj. Bencs Mihály, Dicső Dániel, Hegedűs András, Jáger József, Krunóczki Sándor, Kiss János, Kovács Mihály, Prpcsák István, Rozipál János, Sass Károiy, Szeifried Géza, Szombathy Béla, Sinka Ferenc és Wagner László iparosok. A bizottság egyhangúlag magáévá tette a kiállítás ügyét, amiből örömmel következtethetjük. hogy a kisvárdai iparosság méltóan lesz képviselve a kiállításon. Különben e bizottság a kiállítás ügyében f. hó 2-án ülést tartott. A m. kir. földmivelésügyi miniszter az állami telepeken termelt szőlővesszők és oltványok eladására vonatkozó hirdetményt megküldte. Az egyes fajok jegyzéke s azok eladási ára, valamint a szállítási feltételek a gazdasági egyesület titkári hivatalában megtekinthetők. Meghívó összes iparosainkhoz! A Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület jövő 1910. év szeptember havában rendezendő jubiláris kiállításán összes kis és nagy, házi, nézi és gyári iparunk részvételének előzetes tárgyalása, esetleg a helyi bizottság megalakítása céljából a nyíregyházi ípirtestület f. hó Iá én délelőtt 10 ótalcor a városháza nagytermében Szávav Gyula iparkamarai főtitkár úr szíves részvételevei ipari nagygyűlést ta> t, melyre úgy minden iparost, mint iparún* és kiállításunk iránt érdeklődőket tisztelettel meghív a végrehajtó-bizottság. ÚJDONSÁGOK. Telefon szárii 13®. Analfabétáink érdekében. Segíteni embertársainkon, támogatni az ügyefogyottakat, felkarolni a szenvedőket : emberbaráti erény, melynek gyakorlására kinek-kinek jó szíve adja meg a biztatást. Terjeszteni a világosságot, sza iáddá tenni a lelket s előbbre vinni a boldogulás útján: több, mint erény, mert kötelessége mindenkinek, aki az emberiség szebb jövőjén munkálkodik. Nem mondom én. hogy az ismeretek nagy mennyisege s mindaz, amit általában műveltségnek nevezünk, egyeues arányban van az ember egyéni boldogságával; sőt hajlandó vagyok elismerni, hogy az e téren soha eléggé ki nem elégíthető vágy sok szenvedés forrása lehet. Azt azonban határozottan állítom, hogy bizonyos minimális ismeretek nélkül, melyek közé az írást, olvasást és a számolás elemeit sorolom, alig vehető emberszámba a teremtés