Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-03 / 40. szám

40-ík szám. N Y I R V I D É K 1909. október 3. 5 Az erdő felségesen üde zöld még ma is. Olyan szép ző d ősszel nagyon régen volt. El­sárgult hulló levelet alig lehet találni az uta­kon. Lehullott makkot annál többet. Pedig az is csak most kezd érni. Hanem van olyan makktermés ezidén, aminőre a legöregebb erdő­és iskolakerülők sem emlékeznek. Ámbár az iskolakerülők kezdenek kimenni a divatból Ószőlőfüreden. Petrikovits tanitó ur olyan lelkiismeretes pontossággal összeirta va­lamelyik nap az iskolába még be nem írotta­kat, hogy ha Trak tekintetes tanügyi tanácsos urnák sikerül azokat mind behajtani az isko­lába, idestova napirendre kerül, hogy ószőlő­fürednek külön iskolát kell tpiteni. Szó köz­tünk ne maradjon, fel is férne Ószőlőfüreden egy iskola, no meg egy óvoda, vagy legalább egy nyári menedékház. Amire egyébiránt sok más helyen, teszem azt a .bokrok"-ban is szükség volna. Persze nem az erdei bokrokban. Az erdei bokrokról jut eszembe, hogy a legutóbbi napokban milyen rémes hirek kering­tek Ószőlőfüreden az erdei bokrokról. Hogy azok között valami nagyszakállú mezitlábos, nadrágos férfi bujkál s rémisztgeti a gombát szedő asszonyokat. Látni ugyan senki sem látta, de azért mindenki tud róla. Lehet, hogy ez csak a pár év előtti medve-história megismét­lődése más alakban. De az is lehet, hogy az erdei vadasztársulat tagjai találták ki a gomba­kereső asszonyok és gyermekek elriasztására. Annyi bizonyos, hogy aránylag keves gomba kerül ki az erdőből a hir elterjedése óta. Pedig gomba is annyi van és épen mos­tanában, az esőzések után, hogy keresni se nagyon kell. Sajnos, Ószőlőfüreden meg a szőlőfürtö­kön sok a gomba és terjed feltartóztathatlanul. Előbb a peronoszpora a leveleket, azután a lisztharmat vagy mi a csuda a fürtöket pusz­tította s amit ezek még meghagytak, azt most a penész, a rothadás bántja, pusztítja. Egy­szóval lőttek a szüretnek Ószőlőfüreden puska nélkül, meg puskapor nélkül. Már csak ezért sem volt érdemes tovább kint maradni. M^rt hogy hűvösek a reggelek, az nem baj. Legalább gyalog is kellemesen be­lehet sétálni annak aki későn ébred fel, vagy lejárt a kisvasúti bérletjegye. Hogy hamar be­sötétedik, rövidek a napok és hosszuk az esték, az se nagy baj. Ha rövid a napod, told meg egy órai alvással! Nincsen az sehol megírva, hogy Ószőlőfüreden este háromnegyed nyolcz órakor nem szabad lefeküdni. Igy is kialhatja magát az ember reggel hét óráig. Tapasztalás­ból mondhatom. Hanem azért aki nem hiszi, próbálja mej. De kint, Ószőlőfüreden, miután előbb egész délután dióveréssel és szedéssel kitornászta magát. Meg aztán ahol nem zö­rögnek a kocsik egész éjjel az ablak alatt, mint a városban. Még a kisvasút is figyelmes. Az is meg­szüntette az esteli utolsó, meg a reggeli első sóstói vonatokat, hogy az alvókat ne hábor­gassa. No meg persze azért is, mert imáron utasuk se akadt. Igaz is az! A kisvasutat csakugyan villa­mosítják. Most már hát befejezett dolog, amin még a Nap se változtathat. Pedig már az is beleszólott . . . Nem a nap, hanem a Nap. Meglészen hát jövőre a villamos, mely után buzgó imádság epedez nem ugyan száz­ezrek, hanem legalább is száz- s ezrek ajakán. Csak arra volnánk igen nagyon kíváncsiak, hogy mikor lesz meg s micsoda nagy hasz­nunk lészen abból n«künk ószőlőfüredieknek ? Talán jövő ilyenkorra megtudjuk. Akkor majd megirom, ha egyéb dolgom nem ekad. Addig pedig tegyük le a lantot, illetőleg a tollat. Kívánjunk egymásnak — én a nyájas olvasónak, (remélhetőleg ezeket a fürdői leve* leket csak a nyájas olvasók olvassák) s a nyá­jas olvasók viszont nekem — bő szüretet, (kí­vánni azért talán csak lehet !) továbbá egy füst alatt boldog újévet, boldog karácsonyi, húsvéti és pünkösdi ünnepeket meg minden egyéb lyókat! A viszontlátásra a tavasszal! Ószőlőffircdl. Utóirat. Az utolsó levélhez már csakugyan illetlenség volna utóiratot irni. Fenti. Lóverseny Kisvárdán. A Kisvárda-vidéki gazdakör által 1909. október hó 10-én d. u. lVa órakor tartandó Lóversenyek programja a következő : I. Forgách dij. Sikverseny. Tiszteletdíj I-nek adva Gróf Forgách László által Szabolcs, Zemp­lén, Szatmár, Beregvármegyében nevelt nyeret­len félvér lovak számára, lovagolva urlovasok által Táv. kb. 1600 m. Teher kiegyenlítés nél­kül. Beiratási díj 10 kor. A második ló beiratási diját menti. II Sikverseny. Dij 1000 kor. Adva a föld­mivelésügyi m. kir. Minister űr önagyméltósága által. Ebből 700 kor. az elsőnek, 200 kor. a II nak, 100 kor. a III-nak 3 éves és idősebb lovaknak. Táv. kb. 2000 m. Teher 3 évesnél 65 kgr. 4 éves és idősebb 71 kgr. Félvérnek 5 kgr. engedve. Minden 1000 kor. értékű ver­seny nyeréséért 2 és fél kgr. több, halmozva, 7 és fél kgr. ig. 1800 kor. értékű vagy nagyobb verseny nyerője 10 kgr. több, nyeretlenek 5 kgr. engedve. Beiratási dij 10 kor., további 20 kor. az indulóktól. III. Gátverseny. Dij 1300 kor. Adva 1000 kor. az Urlovasok szövetkezete és 300 kor. a földmivelésügyi m. kir. Minister úr önagyméltó­sága által adott subventióból. Ebből 1000 kor. az I-uek, 200 kor. a II-nak, 100 kor. a III-nak. Táv. kb. 2400 m. 3 éves lovaknak, melyek 1000 kor. értékű versenyt nem nyertek. Teher 65 kgr. minden 300 kor. össznyeremény után 1 kgr. több, 7 kgr-ig. Beiratási dij 10 kor., további 20 kor. az indulóktól. IV. Nagy akadály verseny. Dij 1300 kor. Adva 1200 kor. á földmivőlisügyi m. kir. Minis­ter úr Önagyméltósága által adott subventióból, 100 kor. a beiratási dijakból Ebből 1000 kor. az I-nek, 200 kor. a II-nak, 100 kor. a III-nak 4 éves és idősebb lovaknak. Tav. kb. 4000 m. Teher 4 évesnek 70 kgr. 5 évesnek 75 kgr. Versenynyertes ló 3 kgr. több. Nyeretlen lónak 5 kgr. engedve. Beiratási dij 10 kor., további 20 kor. az indulóktól. V. Kis akadály verseny. Dij 1000 kor. Adva a Kisvárdai vidéki gazdakör által. Ebből 700 kor. az I-nek, 200 kor. a II-nak, 100 kor. a III-nak. 4 éves és idősebb lovaknak. Táv. kb 3200 m. Teher 4 évesnél 70 kgr. 5 éves és idősebb 75 kgr. félvérnek 5 kgr. kevesebb, nyeretlen lónak 5 kgr. engedve. A beiratási dij 10 kor., további 20 kor, az indulóktól. VI. Elnöki dij. Vadász verseny. Tisztelet dij az elsőnek, adva Liptay Béla gazdaköri elnök által. 4 éves és idősebb félvér lovak részére. Táv. kb. 6000 m. Lovagolandó 50 lépéssel a master mögött falka után. Teherkiegyenlités nélkül. Beiratási dij 10 kor. A második ló a beirntási diját menti. VII. Mezei gazdák versenye. Sikverseny. Szabolcsmegyei gazdák lovai részére. Dij 100 korona. Ebből 50 kor. az elsőnek, 30 kor. a II-nak, 20 kor. a III-nak. Egyszer a pálya körül. Nevezés az oszlopnál. Tét nincs. Versenyintézöség: Liptay Béla ur, Nozdro­viczky György ur, Orosz György őrnagy ur, Szalánczy Bertalan ur. Bíró: Zoltán Sándor ur. Inditó : Moschak János ur. Mázsáló : Szalánczy Bertalan ur. Palyaorvos: Dr. Lukács Vilmos ur. Versenytitkár: Böjtös Imre ur. Totalisateur vezető: Pallagi Béla ur. Igazgatóság: Gróf Forgách László ur, Gróf Forgách István ur, Liptay Béla ur. Kisvárdára Csap felől délben 11 óra 54 perckor. Nyíregyháza felől ugyancsák délben 12 óra 49 perckor érkezik a vonat, viszont este Nyíregyháza felé 7 óra 22 perckor, Gsapfelé 8 óra 41 perekor indulnak Kisvárdáról a vonatok. Az állomásnál fogatokról, a Lóversenyen ételek és italokról gondoskodva van. Helyárak: I. hely 3 korona. II. hely 60 fillér. Szabolcsvármegyeí gazdasági egyesületi közlemény. 1. A m. kir. földm. miniszter folyó évi okt. hó 8. és 9 én Budapesten a Tattersallban árve­résen eladandó, állami lótenyészintézetekből ki­sorolt számfeletti lovak jegyzékét megküldte, mely a gazdasági egyesület irodájában meg­tekinthető. — 2. A kassai m. kir. III. honvédkerületi had­biztosság a csapatai részére 1910. évben szük­séges kenyér és zab szállítására vonatkozó hir­detményt megküldte. A szállításra vonatkozó részletes feltél elek a gazdasági egyesület titkári hivatalában meg­tekinthetők. 3. A kassai cs. és kir. 6. hadtest hadbiz­tossága a csapatai részére szükséges élelmi cikkek (u. n. burgonyaliszt, tej, tojás, cukor és fűszerfélék) szállítására vonatkozó hirdetményt megküldte. Az egyes cikkek mennyisége s a szállításra vonatkozó feltételek a gazdasági egyesület titkári hivatalában megtekinthetők. 4. A nyíregyházi cs. és kir. katonai élel­mezési raktár közvetlen a termelőktől vásáro­landó circa 2500 métermázsa rozs és 2620 mé­termázsa zab szállítására vonatkozó hirdetményt megküldte. A szállításra vonatkozó részletes feltételek a gazdasági egyesület titkári hivatalában meg­tekinthetők. •W Az új évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük olvasóinkat az előfizetési díjak mielőbbi szíves be­küldésére. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. Október 6. Hervadt, megsárgult levelek hullanak a lakról . . . Mintha az enyészel, az elmúlás dermesztő szárnyainak suhogását hallanók, midőn egy-egy levél sejtelmes zizzenéssel a főidre esik . . . Gondolatunk önkénytelenül is a halál felé terelődik. — Halál! ... Ez a sorsa min­dennek : születik, él, meghal. Az-rt válik le a levei is a fáról, mert már uevegezte pályafutá­sát : élt ; most lehull: megsemmisül . . . Ez a természet rendje ; örök érvényű tör­vény, mely nem tűr kivételt. H-i valaki mégis ellene cselekszik, vétket követ el és bűnhődni fog. Vezekelnie, lakolnia kell különösen akkor, ha ugy szegi meg a természet tőrvényeit, mint Haynau, a bresciai hiéna ! Aki alávaló modon gyilkoltatta le a haza legjobbjait éltüknek derekán, dölyfösen, erőszakosan akas/Jolta mug éltük folyását és küldte testüket az enyészet birodal­mába, azért mert síkra szálltak a nemzet iga­zaiért . . . Hatvan évvel ezelőtt a \íg, madárdalos, mosolyeó kikelet nemcsak a term-szet ébredését jelentette, hanem a szabadtág hajnalhasadásat is, az ősz pedig egyaránt dermesztő telet hozott u p'y a ködös tájakra, mint a honfiszivekre . . . Hatvan évvel ezelőtt, október hatodikán történt . . . Tizenhárom szív szűnt meg dobogni, tizenhárom név vésődött kitörülhetetlenül a magyar köztudatba. . . . Korán reggel készü­lődni krzdtek a kivégzeshez. Mikor ezzel meg­voltak, négy hőst kivittek a vár északi sáncaiba, hol agyonlőtték őket, majd a többi kilencet állítottak fel a vártól délre leásott bitókhoz s a nemes hazafiak, a honszerelemtől lángoló szivü katonák, a rettenthetetlen félistenek nem­sokára csak mint élettelen hullák lógtak a kötélén . . . Szivünk elszorul, a vad harag, a mérhetet­len düh s a cselekedni akaró bosszúállás viharzó orkánja dúlja fel keblünk nyuga'mát. A nyomo­rult, a gyáva bérenchad, mely azelőtt futott a szent vértanuk nevének még a hallattára is: most, midőn idegen erővel legyőzte, helyesebben csak megadasra kényszeritette az ország lelkes, önfeláldozó védőit, most kaján mosolylyal nézi a dicső vértanuk vergődését ! ! Azt hitte, hogy a szabadsag csak pislogo láng, melyet a legkisebb szellő is elolt. Pedig csalódott! A vérözön csak nagyra tudja fokozni a hazaszeretet érzelmét s tettre szólítani, ha arra kerül a sor. Megtanít bennünket arra: hogy kell szeretni ezt a szép hazát, hogy kell neki élnünk, és — ha szűkség lesz rá — hogy

Next

/
Thumbnails
Contents