Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-12 / 37. szám

37-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. szeptember 12. 7 Gsál Kálmán kisújszállási, Gsohány László hajdúnánási, Somoísy Béla hajdúböszörményi polgármesterek, Okolicsányi Dezső és Kerekes József, az alsó-szbbolcsi Tisza árrmntesitő társulat igazgató-főméi nöke, a társulat képviseletében Fekete Márton titkár, Sennyey Miklós báró orsz. kepviselő, a bodrogközi, Bay Ferenc a heves-szolnok-jászvidéki, Kakas Kálmán a hortobágyvidéki, Rónay Jenő a felső-torontáli ármentesitő társulatok elnökei, Hauer Károly báró, az alsó-fehérkőrösi társulat igazgatója Haan Béla, az alsó-fehérkőrösi társulat elnöke gróf Szapáry György, a közép-tiszai társulat elnöke, Buttykay 'Ferenc, a beregmegyci társulat elnöke, Domahidy Elemér nyug. főispán, az ecsedi-láp lecsapoló társulat elnöke, ott voltak továbbá lovag Rothkugel Arnold, Párvy Antal és Böhm János kanonokok, Vay Rezső ós ifj Vay Adám gróf stb. Az emlékoszlopnál felállított sátorban foglaltak helyet az Andrássy-család megjelent tagjai Andrássy Gyula gróf belügyminiszter, Andráisy Sándor, Károly és Manó, Batthyány Lajosné grófné, Andrássy Boriska, Katinka és Klára grófnők. A leleplezési ünnepély pontban 1 órakor kezdődött. Desseívffy Aurél gróf, a társulat elnöke köszönetet mond mindazoknak, akik a Tiszavölgye iránt érdeklődnek és akik oly nagy utat tettek meg, hogy egyrészről a nagy férfiúnak lerójják a kegyelet adóját, másrészt kifejezést adjanak azon ragaszkodásnak ós szeretetnek, meiylyel emléke és magasztos személye iránt viseltetnek. Hogy ki volt Andrássy Gyula gróf, csak azok tudják méltányolni, akik az ő lángelméjét, gondolkozását ismerték. 0 Magyaroszág sorsát nemcsak a jövőben akarta megállapítani, hanem gyakorlati érzékkel birván, az anyagi fejlődés iránt, a vízi ügyek fejlesztését a legnagyobb mértékben törekedett keresztülvinni. Széchenyi a mocsarak megszerzésére és a kultura megnyitására törekedett, az ő kezdeményező lépéseit Andrássy tovább fejlesztette. Igaz köszönettel tartozunk Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszternek, aki a vizi ügyek kezelésében 1885. óta hü követője Andrássynak, azok fejlesztése tekintetében, és aki ezt az emlékmüvet felállíttatta, hogy hirdesse a késő utódoknak, hogy nekünk nemcsak szellemileg kell gyarapodni, hanem az anyagi javakat is gyarapítani kell, mert csak ez biztosithatja jövő fejlődésünket, előhaladásunkat. Ezután Dömötör György tiszalöki plébános szavalta el ez alkalomra irt gyönyörű ódáját, melyet lapunk legutóbbi számában már közöltünk, majd Fekete Márton, az Alsószabolcsi Tiszaszabályozó Társulat titkára mondott hatásos ünnepi beszédet, melyben Andrássy Gyula gróf érdemeit méltatta. Az első koszorút Mezéssy Béla államtitkár helyezte el a főldmivelésügyi minisztérium nevében a kővetkező szavak kíséretében: A magyar királyi főldmivelésügyi kormány nevében teszem le ezt a koszorút Istenben megdicsőült gróf Andrássy Gyula emlékoszlopára. Itt a közelben áll a legnagyobb magyar, gróf Széchényi István emlékoszlopa. És ez jól van igy. Mert gróf Széchényi sejtelmes lelke megérezte, hogy az általa megkezdett munkát gróf Andrássy Gyula fogja sikerrel befejezni. Andrássy mint első elnöke ennek a társulatnak, közéleti tevékenységét itt kezdette meg és aztán élete alkonyán a betegeskedő államférfiunak gyógyító bálzsam volt a szivére, amelyet annyi sokszor megszúrtak a közélet nyilai, hogy itt láthatta művének, tevekenységének teljes sikerét. De e két pont között egy mesésen megfutott politikai élet sikereinek szakadatlan láncolata áll. Gróf Andrássy Gyula a magyar népnek közelismerést és tiszteletet szerzett az egész világ tlőtt, de bár mennyire magasra is hágott a hatalom polcán, bármennyire lett providenciális államférfiú és történeti alak, ehhez a földhöz, ehhez a néphez, amelyet annyira szeretett, mindig és minden körülmények között hü maradt. Andrássy Gyula politikai sikerének titka e rövid mondatban foglalható össze : Hűség a magyar alkotmányos királyhoz és tántoríthatatlan ragaszkodás a magyar alkotmányban biztositolt szabadsághoz és az alkotmány sérthetetlensége. E ket érzés hevítsen bennünket |a jelen válságai és a jövő mirden küzdelmei között. Ezzel az érzéssel teszem én le ezt a koszorút. Ezután a belügyminisztérium koszorúját Beeerédy Viktor államtitkár helyezte el az emlék mm ön. Az országos alkotmánypárt koszorujá Ssivák Imre. Koszorút tettek le még az alsószabolcsi, felsőtorontáli tiszai társulatok és a Nemzeti Kaszinó. (A bankét.) Az ünntpély után a szabadban felállított sátorban 200 teriíékü bankét volt. Az első fel köszöntőt Dessewffy Aurél gróf mondotta a királyra. Utána Andrássy Gyula gróf belügyminiszter emelkedett szólásra és a következő beszédet mondotta : Mindenekelőtt engedjék meg, hogy hálámat és köszönetemet fejezzem ki azért, hogy idejöttek szeretett atyám emlékét megünnepelni Mélyen meghatoltak azon szavak, amelyeket a leleplezés alkalmával hallottam. Fogadják érte szívből jövő köszönetemet. Nem szívesen beszé lek nyilvánosság előtt atyámról. Nagyon is mé lyen érzek e tárgyban, semhogy könnyen és szi vesen beszélnék. De a mai nap annyira az ő emlékének van szentelve, hogy én is egy pár szót akarok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Atyám egész életét a hazának szentelte. Ifjúkorában kardot rántott, hogy hazája szabadságát életével és vérével is megvédje. Egy puskagolyó érintette is mellét, de kart nem tett benne. Más volt az ő rendeltetése. Később egénz életében nem harccal, de politikával szolgálta nemzetét. Egész életerejét nemzetének szentelte. Hosszú ideig súlyos felelősséggel járó nagy állást viselt, ezt a felelőséget nehezebben viselte, mint bárki Atyám érezvén azt a nagy súlyos felelősséget, ami abban áll hogy valaki egy nemzet ügyére döntő befolyást gyakorol, ezen felelősség terhe alatt egész életét szentelte kötelességeinek, a legkeményeben dolgozott. Sokszor láttáin később államférfiakat, de mondhatom egyet sem, aki olyan lelkiismeretesen, nehezen és kinosan dolgozott volna, mint atyám. Sokszor csodálkoztam, hogy nálánál sokkal gyengébb erők, milyen könnyen, mosolyogva viselték azokat a gondokat, amelyek őt majdnem a leroskadásig vitték. Sokszor panaszkodott, hogy nem tud aludni, mikor egy nagy felelősségteljes elhatározásról volt szó. Sokszor mondta hogy kénytelen a hideg padlóra feküdni, hogy gondoktól áthevült testét lehütsé. Érezvén a nagy felelősséget, nem kímélte önmagát, hanem életerejének fogyasztásával szolgálta hazáját. Igaz ha egyszer tisztába jött magával, könnyen, jítszva viselte a felelősséget, mert tudta, hogy ha egyszer valamit átgondolt, annak be is kell válni, hogy sikerhez fog vezetni politikája. Éppen azért, mert kinosan átgondolt mindent, nyugodtan, határozottan cselekedett, mikor annak pillanata elérkezett. Nehéz viszonyok kőzött vitte ezt a terhet. A miniszterek gyakran szokták mondani, hogy szabadulni akarnak, azt szokták mondani, hogy a miniszterséggel nagy teher jár. Ez legtőbbnyire csak egyszerű szólásmód. Atyám azonban érezte súlyát, ő szabadságra törekedett, hogy szabadon éljen, mozogjon. A miniszterséget szolgaságnak tekintette csak. Aki látta őt itt Tiszadobon, mikor ujongva, mint egy iskolás gyerek, ki vizsgáját sikerrel letette, örült annak, hogy a diplomaták, képviselők és zsurnaliszták már kínozni nem fogják, aki látta itt a Tisza szőke habjai közt élvezetesen fürödni, látta lovagolni, az tudja csak megítélni, hogy naponként milyen áldozatba került neki a szolgálat, amelyet a hazáért tett. A motívum, amely vezette (az alkotmányos, koronás királyhoz való köteles hűség és később, amidőn a királylyal összeköttetésbe jött, személye iránt való igaz ragaszkodáson kívül első sorban igaz magyar hazaíisága. Hazafisága nem volt elméleti, nem puszta kötelességérzetből származott, nem abból származott, hogy tudta, hogy hazájának köszönhet mindent, de az vérének szava volt. A magyar fajt igazán erősen szerette, nagyra becsülte tehetségét. Gyakran lallottam tőle mondani, hogy a magyar józan eszét más nép józan esze alig közelíti meg, sokszor hallottam tőle a magyar parasztságot dicsérni, mondani, hogy a világ első parasztsága a magyar, mondani, hogy más országok nagy urai nem olyan igazi nagy urak, mint viseletében és felfogásában a magyar paraszt. Tőle tanultuk meg mi is fajunk szeretetét. Tehát működésében kizárólag hazaszeretet irányította. Melegen érzett nemcsak az emberekért de a főidért is. Különös varázszsal volt reá a magyar föld. Tudom, csak itt érezte jól magát ő, aki mint száműzött hosszú éveket külföldön töltött, ki később mint külügyminiszter Bécsben tartózkodott, saját jószántából egyszer sem volt kölíoldön. Mindig haza törekedett, azt mondta, hogy csak otthon érzi magát jól. M>kor megszűnt külügyminiszter lenni, azonnal visszajött Pestre s ott élt nemcsak azért, mert szive kivánta viszont látni azt a várost, amelynek szépségéért ő is annyit telt, hanem azért is, mert példát akart matatni arra, hogy minden magyar arisztokratának helye Budapesten van. Nagyon szerette a nemzetét, de azért soha hizelgésbe. a népszerűség hajhászásába nem esett. Használni akart országának azon meggyőződése szerint, amely lelkében volt. Azt nezte mindig és sohasem azt, ami tetszik. Azt mondta, hogy a népszerűséget keresni egy államférfiunak megengedett, helyes dolog de csak azon feltételek alatt, ha kész tényleg azt a népszerűséget a nemzetért az utolsó részéig elkölteni ha a nemzet érdeke azt ugy kivánja. Azt mondta, hogy olyan, mint egy fösvény, aki egyrnasra rakja a garast és hagyja, hogy családja éhezzen. Többször helyezkedett szembe a közvéleménnyel, de mindig azért, hogy használjon hazájának. Szókimondó volt a közönséggel szemben ugyan olyan felfelé is. Egyszer ő felségének mondta, hogy sok olyan tanácsosa van, aki hasonlítható a csatazászlóhoz, amelyen minél több lyukat lőnnk, annál nagyobb a dicsőség: ő azonban ilyen tánácsos lenni nem tud ő nem akarja, hogy egyetlen sebb is essék az ő jellemén, ő csak meggyőződését szolgálhatja, semmi mást. Így járt el mindig. Politikájának tartalmáról, céljairól ez alkalommal nyilatkozni nem akarok. Én magam ragaszkodom az ő politikájához, azzal állok, azzal bukom. Azonban tekintettel arra, hogy ide nem politizálni jöttünk, hogy igen sokan vannak, akiknek egész más a hitvallásuk, mint az enyém és azért jöttek ide, hogy tiszteljék azt, aki másképp gondolkozott, mint ők, de éppen ugy szerettte hazájat, mint ők, nem akarok politizálni. Az ilyen ünnepség arra való, hogy közelebb hozza a magyart a magyarhoz, hogy megerősítse azokat a fonalakat amelyek összefűznek és meggyengitse azokat, amelyek szétválasztanak. Mi, akik agyarkodunk, veszekszünk és küzdünk egymással, nem nézzük, hogy milyen kevesen vagyunk, mennyi az ellenségünk. Erre figyeljünk! A legnagyobb ellentétek kőzött is tiszteljük egymást; akinek célja tiszta, tiszteljük, bármilyen legyen politikai meggyőződése. Ebben a szellemben ürítem poharamat a megjelent társaságra és gróf Dessewffy Aurélra aki igazán az, aminek a magyar arisztokratát atyám képzelte. Kötelességének él, küzd, szenved a hazárt. Tetőtől-talpig magyar. Éljenek az urak és éljen Dessewffy ! A miniszter beszédét a jelenvoltak lelkesen megéljenezték és megtapsolták. Ezután Párvy Antal kanonok Andrássy Gyula gróf szellemét éltette. Mezőssy Béla államtitkár a kővetkező köszöntőt mondotta: Méltóztassanak megengedni, hogy azon nagy és fenséges gondolatokkal telt beazéd hatása alatt, melyet az imént hallottunk, csak röviden ecseteljem azt a határt, melyet rám gyakorolt. Látlatjuk ebből az elmefuttatásból, hogy a magyar nemzetnek sok nehéz, válságos pillanatai között is volt legalább mindig egy szerencséje, hogy minden idő megszülte a maga nagy emberét. Elválaszthatnak bennünket politikai ellentétek, de aki higgadtan akar ítélni, lehetetlen, rogy meg ne állapítsa, hogy a mai Andrássy Gyula gróf is úgy viselte magát a politikai életben, mintha azt neki atyja szelleme sugallta volna. Alakulhatnak a politikai viszonyok bármiképen, jöhet politikai változás, eltűnhetnek azok, akik ma hatalmon vannak és jöhetnek mások, de azt az erkölcsi tőkét, melyet gróf Andrássy Gyula neve nehéz időkben képviselt, avatatlan kezekkel érinteni senkrnek sem szabad. Ezt nyugodt lélekkel konstatálhatom abban az erős hitben és tudatban, hogy bármilyen időben és bármilyen viszonyok között Andrássy Gyulára a magyar nemzet mindenkor számithat. Saivák Imre orsz. képviselő pohárkőszöntője után, Dr. Böhm János egri kanonok gróf Andrássy Gyulát éltette a következő beszéd kíséretében : Magyarország kezdettől fogva földmivelő ország.