Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-05 / 36. szám

6 37-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. szeptember 12. Még talán helyén volna ez az eljárás a lyrai költő, vagy az állam férfiú munkájának értékelésénél, mert ezeknél az érzelmi motívu­mok, életük külső körülményei igazgatják mun­kásságukat, azokban találnak irányt és elhatá­rozást, ösztönzést és korlátokat. A lyiai költő művész, aki érzéseinek kiváló nemességével vagy legalább is eredetiségével, kifejezéseinek bájá­val gyönyörködtet: tehát érzelmi érzeteket kelt. Az áilamférliut a nemzetéhez való ragaszkodás •agy az ellensegek gyűlölete, tehát szubjektív érzések késztetik a nemzet sorsát megalapozó intézmények létesítésére. Munkásságát mi is szubjektív pártállásunk szerint mérlegeljük, ítéletünket már előre praedestinálják érzéseink. Lelkesedés es gyűlölet, magasztalás és elitélés a kritikának már eleve megadott tényezői. A bölcsésiben a dolgok mélyére haioló világfölfogást, dialektikáját, rendszerének szi­gorú logikusságát bíráljuk. A bölesész értel­münkhöz szol, vele szemben csakis értelmi mo­tívumok vezethetik ítéletünket. A bölcsész egyé­niségét és világfölfogását szigorúan el kell különítenünk egymástól. Egyénisége mellékes, egyedül gondolatrendszere foglalja le érdeklő­désünket. A bölcsész tanításainak önmagukban kell hordaniok meggyőző erejüket, abstrahálva az író életének körülményeitől. Eszméi nem azért értékesek, mert Írójuk a társadalomban kiváló egyéniseg, nagy j llem, szilárd és követ­kezetes akarat és erő; viszont nem azért me­rülnek a feledés homályába, mert Írójukat bi­zonyos körülmények irányították ide vagy oda, hanem azért, mert belső gyöngeségüknél fogva magukban hordták a mulandóság csiráit. Az igazságok hódítanak, a tévedések kérész életűek. Éppen azért a bölcsész emberi pályafutá­sának külső körülményeiből vont következtetés nemcsak a kritika komolyságát veszélyezteti, hanem egyenesen olyan eszköz, amelyet nem is szabad igénybe venni. Ebben a tekintetben tehát SeháfléneJc van igassága és a német tudósoknak, akik Marx élettörténetével nem törődnek, egyedül tanítá­sát bírálják. Palágyi hibázott a módszer meg­választásában. nem csoda, ha hibás eredmé­nyekhez jutott. 2. Az ellen sem lehet komoly kifogást tenni, hogy Schüffle egyedül a kollektivizmussal foglalkozik, egyébre nem tekint. Ebben csúcso­sodik ki ugyanis Marx tanítása, ennek beveze­tése az osztályharc elmélete, amelyben viszont puszta rendszerbeli járulék a történelmi materi­alizmus, az értéktöbblet elmélete és a társa­dalmi forradalom s csupán politikai függeléke a szociális demokrácia programmja. Feitéve, hogy Marx nem fogta fel helyesen a mult idők tőrténeiét; feltéve, hogy a gazda­sági jelenségek értékét túlozva becsülte is ; még ha hibás is az értéktöbblet elmélete: még ak­kor is nagy érdemet szerzett, ha beválik az a sejtése, hogy az emberiség a kollektív termelés felé halad. Neve mint társadalombölcsé=zé akkor is tiszteletet, sőt közbecsülést érdemel; akkor is övé az alapvető dicsősége, akinek nyomdo­kain a későbbi nemzedékek tudatosan készíthe­tik elő az emberiség jövendőjét. És én ugy látom, hogy Scháflle helyesen értékelte Marx kollektivismusát; mert teljes le­hetetlenség, hogy a társadalmi termelés és fo­gyasztás a mai szervezetlen, rendezetlen állapo tában maradhasson. A gazdasági kényszer rá fogja vinni a közületeket, az államot, a közsé geket, hogy közgondozás tárgyává tegyék előbb az élelmiszer, piac és a lakás ellátását, később más szükségletek kielégítését vonják ki a vélet­len esélyei alól, végül a termelés folytonos zava­rainak elhárítása végett a hatóságok gondozá­sába fogják vonni a termelés megállapítását és a munkaviszony szabályozását. Hogy egy pár iskolai példát hozzak fel a fogyasztás mai sza­bályozatlan állapotának a jellemzésére, arra hi­vatkozom, hogy a budapesti élelmiszer piac árai általában magasabbak, mint a wieni árak, noha Wien élelmiszer szükségletét 80*/o-ig a magyar termelők fedezik s ha a magyar kivitel elma­radna, az 5—6-ik napon már éhínség törne ki Wienben, mintahogyan a vasutas sztrájk idején Budapesten a 4-ik napon a tej hiánya miatt túlságos magasra rúgott a csecsemők halandó­sága. A májusi bérnegyedkor a háztulajdonosok 20—25o/o kai csavartak magasabbra a házbéreket és 40—50Vo kai a boltbéreket. Hát lehet tűrni ilyen állapotokat? (Folytatás) Szőlőink helyzete: Homoki szőlőink jövőjé­nek előmozdításáért teendő intézkedések. i. Minden oldalról a szőlők nagymértékbeni pusztulását jelentik — Liptay Albert tokaj­hegyaljának pusztulását írja le a .Köztelekben", Molnár Lajos az ermelléki szőlő szomorú hely­zetét, tönkre menését ismerteti ugyancsak a „Köztelekben". Úgyszintén az „Eger-visontai szőlők" pusztulásáról kétségbe-ejtő híreket ol­vashatunk. Ki olvasott, ki irt, a sík-vidéki, homoki szőlőkről? Ki érdeklődött a nagynyir­ségi kitűnő asztali bort szolgáló szőlőink hely­zete felől ? A kormány mily érdeklődést tanú sitott nyírségi szőlőink iránt ? És ki látta a nagy nyírségi szőlőkben a szőlészeti felügyelőt f így a nyírségi szőlőinkben szintén nagymérték­ben föllépett betegséget constatálta-e a fel­ügyelő úr? Betegségek elleni védekezést ellen­őrizte-e illetve meggyőződést szerzett-é a felől, hogy helyesei és eredményesen végeztek-e a szőlő birtokosok? Olyan kérdéseket lehetne föl állítani, aminek soha vége nem lenne és az egészre csak egyszerűen röviden a felelet az, hogy a homoki szőlőink helyzetéről senki nem irt -emmit, a földmivelésügyi minísteriumnak érdeklődése is a nagy nyírségi szőlőink iránt figyelmen kivül áll. Hogy miképen is állunk az alföldi illetve nyírségi homoki szőlőinkkel? Én szerintem egyes helyeken úgy, mint a hegy­aljaiak; és más helyen valamivel talán jobban Nyírségi szőlők egyrészét a tavaszi fagy — másik részét a jégeső és a juliusi nagy esőzés­sel fellépett peronospora, lisztharmat éppen ugy megtámadta, mint a hegyaljai szőlőket. Betegségek elleni védekezés egyes na­gyobb szőlőgazdaságokban igen kedvező ered­ménnyel járt, de bizony sok kisebb birtokosoknak, akik permetező gépek hiánya miatt, valamint hogy késtek az esős idő miatt is, bizony szo­morúan néz ki a szőlőjük. így azon kérdést teszem föl, hogy nem-é érdemelnék meg a nagy nyírségi szőlőink is az állami szőlészeti felügyelőséget. Szőlőink jövője azt bizonyítja, hogy már régen kellett volna. És hogy miért ? arra rá fogok térni és kifejtem alábbi so­raimban. Szőlészeti felügyelőség jelentéséből a nyír­ségi szőlők helyzete felől bizony vajmi keveset tudhatnak meg a kereskedő urak — mert egy­általán nem is jövünk szóba és igaza van a Nyirvidéknek amikor is a hivatalos neg­ligás cimén említést tesz és szóvá teszi a nagy nyírségi szőlőket. Földmivelésügyi ministérium előtt számí­tásba nem jön a homoki szőlő, miután sík vidéki. így ma-holnap ki is maradunk a jó asztali bort termő szőlők számot tevő soraiból. Különben szegény árva homoki szőlőinkről miért is panaszkodnánk — amikor is a hegy­vidéki szőlők iránti érdeklődése is a kormány­nak csakis akkor indul meg amikor is a vesze­delem felépstt és pusztulásnak indult a szőlő. Ugy akkor megindúl ólom szárnyakon a rideg hivatalos intézkedés és legtöbbször olyankor már, amikor minden késő és tőke, vessző, ter­més, pusztul és rá lehet mondani halál ellen nincs orvosság. — A sablonos hivatalos eljá­rást igazolja, hogy csakis rendeletre tétetik az állami szakembereink ki küldése. Tiszta képét látjuk, hogv Tokaj hegyalján — Érmelléken úgyszintén Egerben vinczellér iskolák vannak igy számot tevő borvidékünkön a szigorú ellen őrzést nem gyakorolhatják és csakis akkor let­tek ki küldve amikor is már a betegség teljes erejében pusztított. Hol keresendő a hiba ? és mibe rejlik az oka, hogy a kerületi felügyelőségek csakis az utolsó pillanatban kezdték meg a védekezés eré­lyes munkájának keresztülvitelét? Nézetem sze­rint a felügyelőségek rendszertelen beosztásába keresendő a hiba és munka körük illetve szak­tudásukat nem a gazda közönség javára for­díthatják — hanem minden felügyelőnek, hogy a fizetése kikerüljön, a magas kormány annyi sok oldalú elfoglaltságot ád, hogy kerületü'; nagy részét nem is ism;rik. Éa igazit meg­valva 21 éve a nagy nyírségi szőlők között vagyok, tekintélyes szőlő uradalmat kezelek de bizony ezen idő alatt csak egyszer volt sze­rencsém egy eleven szőlő felügyelő urat látni de megjegyzem ekkor is véletlenül. így tehát jól tudjuk mi gazdák, hogy a túl terhelt nagy kerületekben is keresendő a fő ok ami a föld­mivelésűgyi minister urnák a spórolása. Igy kiváló szakképzettségű embereink nem képe­sek megfelelni, de physikai lehetetlenség is. — Ezekhez hozzá jön még az, hogy teljes joggal felruházva nincsennek, ellenőrzés, felülvizsgálási felhatalmazásuk nem lévén, igy csakis hatósági meghívásra jelenhetnek meg. Amint fentebb emlitém a szaktudásukat a felügyelők nem ér­vényesíthetik jó akaratuk szerint a gazdaközőn­ség hasznára. Ha esetleg még is felsőbb ren­delet nélkül avagy hatósági meghívást felmu­tató igazolvány nélkü; saját jó szántukból, kerületek bármely részének megtekintesére el­mennének, ugy esetleg fegyelmi vétségnek te­kintik, utazási költségük nem téríttetik meg, igy bizony a hivatalon kivüli utazási költsegre a mostohán dijjazolt felügyelői karnak csekély fizetéséből nem igen telik. Magyar közmondással a külföld előtt csak mutogatjuk, hogy szőlőgazdaságunk széleskörű fejlesztésére a kerületi felügyelőségek vannak rendszeresítve — de bizony még ma a birto­kosok oly csekély hasznát iátják, hogy ha va­lamelyes ismeretlen betegség támjdná meg szőlőjüket azt sem tudják, hagy a kerületi szőlő felügyelőtől tanácsot honnan kérjenek? nem is tudják hová tartoznik? Ugy vagyunk a nagy nyírségi szőlőkkel, egysiev munkácsi kerület, máskor szatmári, harmadszor diószegi, stb. kerüle'hez toldanak. Hogy pedi; rá térjek a dolog velejére és ismertessem a peronospora ez évben okozott nagy mértékű szőlők-puszti­tását, amit ez ideig a legtöbb szőlő oirtokos nem is ismert, a fürt peronosporát (Píasmo­para viticola) a szőlő birtokosok, hogy szép üde egészséges növekedésűnek látták a szőlőjüket úgy az első permetezést eltolták, de az esős idővel is elmulasztották, juniusban pedig a szőlő virágzása miatt sem nem permetezték sem nem poroztak (réz kénporral). Én a gaz­dák figyelmét fölhívtam a védekezésre és mint a .Termelés" közgazdasági lap munkatársa (Termelési-lap ez évi junius 15. 25-ik számába) ismertettem az 1908-ik évi nagy peranospora okozta károkat és már ekkor a legerélyesebb védekezést sürgősen ajánlottam a birtokosok­rnk. Julius hó első feléig nem is lehetett hal­lani a szőlőt pnsztitó betegség felől pedig már ekkor a virágzásban levő fürtök ott ahol is a fentebbi okok miatt késtek a permetezessel porozással már fertőzve voltak, a juliusi nagy esőzésekkel pedig fürt, levél, vessző, nagy te rüleleken elpusztult. Ezen nyomós okokból is igazolva van az, hogy állami szőlészeti felügye­lőség rendszeres munka ellenőrzése, teljha­talmú intézkedésére minden szőlővel biró vár­megyének szüksége van. Szőlők betegsége elleni védekezésre mi­gyei szabályrendelet van, igaz, minden várme­gyében és a hatóság ellenőrzése alá vannak véve — a védekezést nem teljesítők bünteten­dők. Ki tud valamit arról, hogy a permetezést nem teljesítők büntetve lettek volna? Nincs ki mondva a szabályrendeletbe, hogy mikor mily időben végzendő a permetezés, csak hogy kötelező a védekezés szigorú büntetés terhe allatt. Legtöbb helyen még hegyközséggé sem egyesülte^ a szőlő birtokosok, igy még inkább elhanyagolják a rendes időben való védekezé­seket. Bizony a nemtörődömség a védekezés­sel való spórolás, keserű napokat hoztak ez idén sok sző ő birtokosnak. Ei év tanúskodik leginkább mellette, hogy mennyire sürgősen az ország érdeke, hogy a szőlészeti felügyelőség korlátlan rendelkezési joggal egészítessék ki, hivatalos működésében. Szolgálati szabályza­tot és minden egyes vármegye külön szőlészeti felügyelőséget kapjon. Ha ezt megvalósítja a kormány, ugy csak akkor érjük mi is el amit más államok régen elé'tek szőlészetük fejlesz­tésénél és boraik értékesítésével. Hogy meny­nyire előbbre vannak az osztrák sógorok a szőlészet fejlesztésében és m inka-beosztás tekintetében is felülmúlnak — legjobban iga­zolja a boraik értékesítésénél az uj bortőrvé­nyük értelmében amint életbe lépett azonnal rendszeresítették a borok ellenőrzésére a pince­állásokat. Egyszóval az osztrákoknak telik, van pénzük, de bizony nekünk nem lehet és igy maradnak el szőlőink mis államokétól, boraink értékesítése is szintén gyenge határok között mozog, igy a külföldieknek az érdeklődése bo­raink iránt teljesen szünetel. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents