Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-28 / 9. szám

5 9-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. február 28. Vármegyénk 5s lakossaga. Részlet a Milleniumra irt A magyar Nemztt kdeUctzése eimü tanulmányomból. III. A korhány dombok tehát, amint axt mai nap is megállapíthatjuk, igen nagy számmal fordulnak elő vármegyénkben. A már előizámláltakoti kívül még sokkal többet említhetnénk. A hagyomány szerint ezek emberi kéz művei. Szabó József tudós régészünk is azt állítja, hogy a dombosabb vidékeken levők, fellétleoül emberi művek, védelmi célokra, vagy temetk^zesi helyül emelve, mint az egyptond pyramísok. Milyenek lehetlek e két, illetve három korszakban a mi vármegyénk ős lakói? olyan kérdés, melyre a tudomány cak hypothesissel felelhet. Mielőtt e kérdésre megadnók a választ, legyen szabad egy kissé kitérni az ember származásának nagy kérdcsére. Az aegyplologia, astyrilogia, indogermán stb. ftie elmeleteket, sőt még a biblia előadását is az ember származásáról, mind mellőzve (mert azok ugy is csak régibb hagyományokon alapú nak), maradjunk csrik a valódi tudománynál, mely ha még most hypnothesisszeiü is, de posiliv tényeken alapul. Legelső mesterünk itt Darvin. ki IS7 l-ben Az tmber eredtte és az igazi kiválás c. könyvében merészen kimondja, tinit különben már előtte Haeckel is sejtett, hogy az ember a szűk orrú majmoktól szármalik. Ezt ugy kell érteni, hogy az ős ember a szök orrú majmok ősfajtájától vette eredetét, de a folytonos kiválás elvénél fogva mindinkább frltért az ős lypustól, s a kot iábon való járás f a fej felemelkedett állása folytán értelmi lenynyé lelt s mint ilyen a művelődési képességet is megkapta. Hogy hol? mely időben történt a szerencsés véletlen, mely a fajok kiválasztási törvényénél fogva állsndóva lett, azt megállapítani soha sem lesz lehetséges. Ecce homo Darvini! — mondják a hagyományok hívői. Jól mondják, az ős ember valóban nem egyéb, mint egy majonmerü leny, ki ertelmi képességénél fogva mindinkább inkább emberré nemeiül. Szaporaságánál lógva hamar széles • ídék^ken ellerjed, bunkós botja segélyével úrrá lesz többi állattár.-ain, ugy hogy azok már láttára is ijedten menekülnek "lőle. A más területre való költözés más-más tulajdonságot idéz elő s a vfg'elen tér és időbeli eltávolodás egyik területen élő ős embsrt majdnem különbözővé teszi a másiktól, társál ól, holott közös a származas, egy az eredet. Ue amint a vándorlási ösztönnél fogva nagyon mozgékony népség műveltebb társával érintkezésbe jut, azonnal atscjálilja annak jo és rosz tulajdonait. Ha vizek, tengerek, hegységek elzárják egymástól, marad, ami volt eddig, mig csak valami véletlen folytán az érintkezési kapcsolat létre jő s azonnal megindul a művelődési folyamat. — Ennek folytán egy időben az ős embert a művelődés különböző fokain találjuk. Mikor már napjainkban a villamossag korát éljük, még mindig vannak embertársaink, kik esak a kő vagy bronz eszközöket ismerik s legjobb csemege elöltük másik embertársuk húsa. A művelődés utja keletről indult ki nyugat felé. Ma is ezt az irányt követi. Így járja be dicsőséggel az őrökké való litenség elképzelhetetlen bölcsességénél fogva földgömbünket. Az ős ember is talán a Himalaya völgy bűbájos vidékén keletkezelt s onnan terjedt szét. Annyi azonban bizonyos, hogy Európánknak minden eddig élt lakosa kelet felől jött ide. Az indogermán népek különböző faja, a görög:, itáliai, cella, sarmasa népségek vándorlási útját csaknem nyomon kisérhetjük. Bizonyára ugy volt a legrégibb őskorban is. A mi vármegyénk ős népségé is keletről, a délorosz, ázsiai síkságról eredt * a Kárpátok hágóin szállott alá a víziktől megszabadult alföldi síkságra s talált itt magának állandó lanváí, hazát. Milyen lehetett ős emberünk alakja itt, a mi szűkebb hazánkban vármegyénkben? Megkísértem előadni. Arca kerek, fülei elállók, homloka hátra hajlott, orra majomszerülog lapos, álla előre hajló, hegyes, egész teste durva szőrrel fedelt; de két lábon jár s kezében ott a bunkós bot. Ruházata állalbőr. melynek hasznába folylán a testét borító szőrözet lassankint el vesz, s csak itt ott marad meg szakáll és bajusz alakjában. A kő és bronz korszakban az alak nemesebbé, emberibbe lesz. A f j hosszúkás (óval) alakot ölt, a fülek kisebbednek, az orr vékonyabb. emelkedettebb lesz s a ruházat már nemcsak állatbőrőkből, de len és kender — továbbá állati lermékek, gyapj i stb. kés/ült szővetféle anyagokból is áll. A táplálkozás nagyon egyszerű, vad gyümölcsök, elejtett állatok, madarak Lu<a. kígyók, békák, csigák állománya válogatás nélkül, amint jön, sőt még a háborúban eleselI társait is felfalja és nagy gurmandériával elfogyaszt ja. Lábain ott a saru, szíjjakkal vagy állati bélből készült hurokkal felkötve, hogy a rengetegekbe való járás közben a tövi seidől védve legyen. Mir kezd beszélni, társával megtudja értetni szándékát, vagy kifejezni n>-m tetszését, haragját. A gyenge az erősebb elől menekül, hi nem lud, táplálékává válik az erősebbnek. Természetesen a nyelv milyenségeiül nem szólhatunk, de az a termeszeiben előforduló hangoknak megfelelő lehetett. Majd erről még k'sőbbi vizsgálódásaink folyamán bővebb alkalmunk lesz beszélni. Lakóhelye — mint már eddig is mondottuk — a fák ágsin való tartózkodás természetes üiegek, földbe vájt gödrök, majd később vizek partjain épített cölöpökön állo kunyhók stb. voltak. — Néhol a biztonság ked-'éért táncokkal körítették s védelmezték magukat. Nenzetiségi tekintetben róluk semmit sem mondhatunk. Nincs adatunk. Csak annyit állithatunk, hogy a művelődésre képes, a fokrólfokra való előhaladás utján megindult faj volt. Övéit megbecsülte s halottait elten ette: de ez már csak a művelődes második és harmadik fokán a paleolith és bronz korban történt. Itt lezárhatjuk kitűzött tárgyunkra vonatkozólag a bronz korszakot. C-^ak annyit akarok még a tudomány iránt érdeklődő elolt említeni, hogy ugy a két kő-, mint a bronzkor emlékeiből tudós dr. Jósánk felügyelete alatt álló vármegyei muzeumunkban igazi reme'< példányok vannak őrizetben, melyek az általam előadó t rövid vázlatot mindenekben igazolják, de a debreceni ref. főiskola őskori gyüjtemenye is — a magyar nemzeti muzeum kincsei is, nagyon érdemesek a bővebb vizsgálódásra. Már t. i., a kiket érdekel. A sok-sok ezer esztendő, mely a különböző korok közt elteit, azt tanítja, hogy Isten csak lustán, lassan emberi elménk előtt örökké tartónak, véghetetlennek, megfogluitatlannak látszó időkre rendelte el az emberiiég fejlődését. Ebben rejlik az ő örökkévalósága, mindenhatósága, bölcsessége. Nagymáté Albert. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. Közgyűlési naptár. Nyíregyházi Kerületi Munkásbíztosító Pénz tár február 21-én határozatképtelenség esetén •2tS-án délelőtt 10 órakor. Balkányi Takarékpénztár Részvénytársaság február 28-án, délután 2 órakor. A „Nyirbaktai Takarékpénztar Részvénytársaság* március 7-én, délelőtt 10 órakor. A Nyirfgyházi Ajtó Ablak és Butorgyár részvénytársaság február 28-án d. e. 10 órakor. A Tiszapolgári Takarékpénztár március 14-én d. e. 10 órakor. A „Rakainaz és Rakamazvídéki Kölcsönös Segélyző-Egylet mint Szövetkezet" március 14-én d. e. IOV2 órakor. L^án^ok a piaconValamikor réges-régen, amikor még történetet nem írtak, amely időből még legendáink sincsenek, a férfi talán túlerejére támaszkodva, talán valami ravasz praktikával, hatalmába kerítette a nőt, saját mulatságára, lélek nélkül nevelte s elhitette vele, hogy ez a rabszelgaság a nő legnagyobb boldogsága. A nő felült neki, nem érzett semmi lealázót állati sorsában s boldognak tartotta magát, ha urának parancsolójának csak egy percig tartó gyönyörűséget is okozhatott. Nagy sokáig tartott, mig önzetlen gondolkodók magával a nővel is megértették, hogy ő a Természetnek a férfival teljesen egyenrangú teremtménye, ám annál kevesebb idő telt abba. hogy az emancipált nő fényesen kimutatta a férfiakét még sok tekintetbe:: felülmúló szellemi tulajdonait. S ma a siabadság és egyenlőség boldog korszakában elértük volna a féríi és nő közti teljes egyenlőség idejét. Nem fog azért ártani, ha kissé figyelmesebben körültekintünk a világban ! A férfi kora ifjúságától kezdve nyitva láthatja maga előtt az egész világot. Nincs az a kincs, hírnév, hatalom, dicsőség és boldogság, mit önerejével megszerezni ne remélhetne. Szépsége, rokonszenv?* külseje kétségkívül elősegítik küzdelmében, de amikre egyedül és legbiztosabban támaszkodhatik, azok emelkedett lelki és szellemi tulajdonai. S vájjon tehet-e a nő önerejéből csak egy lépésnyi előhalaJást társadalmunkban, hol egy önerejére támaszkodó nő már egymagában is gyanús jelenség. Nincs, egyáltalán nincs a nő küzdelmének szabad tere, s mindazt mit férfi e világon elérhet, a nő — mint Charlotte Perkins szellemesen mondja — csak egy karikagyűrűn keresztül közelitheti meg. Egy karikagyűrűn keresztül, mely őt elválaszthatatlanul egy m*« emberhez fűzi, ki — akarata elle nére — viszi öt magával a magasságba vagy az örvénybe. S legalább meg van-e a joga, a szabadsága arra, hogy öntudatosan törekedhessék azután a karika után, melynek élete egyetlen célját kell képeznie? Nincs. A nő társadalmunkban egy tehetetlen díszes árucikk lett. Ki van állítva a világ piacára külsőségekkel dúsan felcicomázva, hogy felkeltse a figyelmet mert hiába szörnyen nagy a kínálat. A mutatós külsé a tő. A szellemi tulajdonságok művelése csak reklámként jöhet számításba. A vevők a férfiak, kiket szabadon illeti a választás joga. Joguk van u portékát körülnézni s a nem tetszőt egyszerűen ott hagyni. A leánynak pedig — sokszor szíve ellenére — mindaddig játszani kell a közömböst, mig a választás rá nem esett. Mintha neki épen semmi gondja nem volna a házasságra. Mintha neki fogalma sem volna arról, hogy mi a szerelem. Mintha benne rokonszenv, szerelem, hivatás érzet mind abban a pillanatban keletkeznének, midőn a férfi őt találla viszonyainak, körülményeinek, érzéseinek és vágyainak leginkább megfelelőnek. Hja persze ! U semmi gazJasáji értéket nem visz a házasságba, ö a férfi kitartottja lesz, nem szabad hát úgy viselkednie, mintha eladni szándékoznék magát a koldus kenyérért. De legalább ha más nem, megilleti talán a nőket a visszautasítás szabadsága ? Pardon ! ebbe beleszólásuk van a kedves szüléknek, kiknek utóvégre is a leány bizonyos lidércnyomásként ül a nyakán s kiknek el nem vitathatatlan kötelességük, hogy gyermeküket biztos megélhetéshez juttassák. S aztán vájjon nem ez lesz-e az utolsó ! ? Ugyan mi köze az ily módon kötött házasságoknak az igazi, mert emberhez méltó szerelemhez. Egy nemesen gondolkodó és érző lén)- érezhet-e fenlartás nélküli odaad'ist oly férfi iránt, kiről elvégre is nem tudhatja, hogy anyagi előnyökért, unottságból, kényelemszeretetből, ellenállhatatlan kéjérzetből vette el ót, vagy pedig a hosszú és unalmas téli éjszakák kellemes játékszeréül. Igazán nem lehet oly elbizakodott, hogy ezt remélje, épen ő az egyet len a sok ezer közül, kiben a férfi eletének jobbik felét, a magával egyenrangú társat becsüli s kit a férfi lelkéért szeret, azért a lélekért, melyben a mindent bölcsen elrendező Természet at övével egyidejűiig keltette fel közös és együttes hivatás érzeteként ami felmagasztosult szerelmet, mely végső nyitránulásában hasonlít ugyan u tömegember szerelméhez, de amelyet attól akkor is megkülönböztet az emher magasztos hivatásának s az utódok iránti köfclesseyeknek — a tegmayaiabh földi gyönyörérzet pillanatában tahin elmosódott, — de soha el nem múló érzett Sok ezer férfi közül csak egy érzi est a szerelmet s csak egy fogja érezni mindaddig, mig a nő teljesen és félremagyarázhatatlanul ki nem vívja gazdasági függetlenségét s nem teremt magának minden téren a férfival egyenlő pozíciót. De ez már a társadalomtudomány, a feminizmus kérdése. S nem akarok ily messzire kalandozni. «* • * Nemrégiben voltam fenn egy bálon, egy igazi nagyvásáron. Ott figyeltem meg egy leányt, az keltette bennem e gondolatokat. Szép termetű, nemes arcú s már külseje elárulja a mélyebb érzést s a magasabb gondolkodást. Az az általános vélemény róla, hogy büszke, jéghideg. Magam is láttam, mily ridegen üt helyén, mily közömbösen néz maga elé, mint a kit itt semmi sem érdekel. S én mégis más nézetben voltam felőle. Ez a leány nagyon szerethetett. Meg is értették volna egymást — ó a szerető szív biztosan tudja.