Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-14 / 7. szám

7-ik szám. N Y I R V I D É R 1909. február 14. 3 A felső-szabolcsi egyházmegye kettéválasztása. Ebben a fontos ügybea nem sokkal ezelőtt Nagym íté Aloert balkanyi lelkész urnák egy érdemes cikke jelent meg e lapok hasábjain. Ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy a szétválasztásnak a gyakorlati keresztülvitelére is vannak terveink, megállapodásaink. Az a bizottság ugyanis, amely ez irányban előmunkálatok végzésere s javaslatok tételére volt kiküld ve, január 14-én tartott gyűlést s azon a szétválasztás ügyében érdemleges határozatokat is hozott. Közlöm ezeket a határozatokat, hogy majd a február hóban tartandó rendkívüli gyűlésen ismeretesek s minden oldalról behatóan tárgyalhatók legyenek : 1. A bizottság részben a Nagymáté Albert és Szikszói András javaslatainak hatása alatt, reszben a tagok régebbi meggyőződéséből kifolyólag ajánlja fokozatosan á tisztikari nagy bizottság, az egyházmegye e célra összehívott rendkívüli közgyűlése, a kebelbelí egyhazak presbitériumai s majdan a főtiszteietü egyházkerületnek gondos figyelmebe egyházmegyénk, kettéválasztásának kimondását s teljes erejevei s az ügy iránti méltó buzgósággal kivan közreműködni e fontos ügy keresztülvitelén. Erre ösztönzi jelenlegi nagy és népes egyházai, gyénk bár tisztes, de küzdelmes múltja, az administrativ teendőknek rohamos szaporodása az esperesi jog- és kőtelességkörnek az tgyházi törvényhozás által mind nagyobb kiterjesztese, egyházmegyénk gyülekezetei legnagyobb reszének isuieretes szegénysége, vívódása az ellenőrzés intensivitásának sürgős szüksége, belmissziói elet teremtése, a tanügy színvonalon tartása, s a hivatalos kereteken kivüi az egyháztársadalmi uj alakulatoknak (Vallásegyenlóségi, Kálvin stb. szövetség, nőegyletek, ifjúsági körök stb.) gyülekezeteinkben meg honosítása s általában egyházi közigazgatásunknak az utoUó 1» év vívmányaival modern alapokra fektetese s a jövő küzdelmeire készentartása. Lelkészi kongrua, tanitói fizetés kiegészítés már ket fokozatban a külön munkát ado korpótlek kieszközlésével s általában az iskolaügyeknek különösen az elemi iskolának az állami beavatkozás folytán rendkívül megnehezedett kezelese; közalap, költségelőirányzatok, rovato* ivek, vagyonleltárak, számadások ellenőrzése, országos lelkészi nyugdíjintézet, belhivatalnoki változások, kapcsolatban a szavazok lajstromának rendben tartásával, az adócsökkentési ügyek egtfsz uj halmaza, majd az egyetemes adóalapi segélyek felhasználásának ellenőrzése; maga az uj egyházi törvénykezés a §-ok labirintjaival, a közigazgatasi és fegyelmi bíráskodás bonyolult volta: mindezek kezelése, alkalmazása 91 anya egyházban 89000 lélekszám, 133 tanitói állomás stb. mellett és köiött egy esperesnek, legyen az bármilyen munkabíró s képzett, a mai viszonyok közt lehetetlen feladat. Pedig még a saját egyháza, községe, vármegyéje, annak világi tarsadaima, a főiskola, a kerület s még annyi más ügy is hívja, várja, követeli tevékenysegét, helytállását. Még irányítást, kezdeményezest is tőle vár, kiegészítést, fejlesztést is tőle igényel sok ó ós uj dolog. Mindezek előtt szemet hunyni s b. e. Ujfalussy József egykori e. m. gondnok szavai szerint egyházainkat „a szétzüllés veszélyének kitenni" s legjobb erőinket idő előtt felemészteni, vagy elkedvetlenedni, a közügyektől gazdag tapasztalataikkal idő előtt félrevonulni engedni, igazán helytelen és magát megbosszuló eljárás volna. Pedig ma a szétválasztás nélkül más eredményt elérni nem lehet, legfelebb még azt, hogy az egyéni elkedvetlenedés mellett az ügyek is csak nagyjából intézhetők el. Görömbei Péter esperesünk, ki köztudomás szerint egyik legszorgalmasabb és legnagyobb munkabirasu s tapasztalatokban s elméleti és gyakorlaii ismeretekben leggazdagabb munkaerő volt, egyenesen azért mondott le a díszes esperesi hivatalról, mert 11 évi idegölő munka vegén sem látott óhajtott eredményt, kivánatos jó rendet s szükséges előhaladást. Különben is majdnem 100 éve, hogy az 1821 évi generális konvent egyházmegyénk jelen alakulását megállapította s az azóta eltelt 88 év oly nagymérvű átalakítását és fejlődését teremtette meg a dolgoknak és intézményeknek egyhizi életünk minden ágában s annyira fejlesztette az egyházi közélet és közigazgatás intézményeit, hogy csak természetes, ha ez az e. megye akkori nagy kerstébpn többé nem bír a szabad fejlődés és előhaladás szükséges attribútumaival s egy egyén keze a kormányrudnál immár elégtelenné vált. A fenti okok alapjan tehát bizottságunk lelkének teljességéből, megingathatlan meggyőződésből a szétválasztás kimondása mellett, mint egy ember foglal állást s kéri erre a nt egyházmegyei s a főtiszt, egyh. ker.-i közgyűlést is. Kötelessegszerüen foglalkozott a bizottság a kettéválasztás keresztülvitelének módozataival is s erre nézve a kővetkező javaslatait ajánlja elfogadásra: 2. a jelenlegi felsőszabolcsi egyházmegye ketté választván, a nyíregyháza körül csoportosuló uj alakulat középszabolcsi, — a Kisvarda körüli pedig felsőszabolcsi ref. egyházmegye nevet nyerjen, — tekintettel a már létező alsószabolcsi egyházmegye nevére is. 3. A középszabolcsi (Nyíregyháza) egyházmegyét alkossák a következő egyházak : I. Apagy, 2. Balkány, 3. Balsa, 4. Bercel, 5. Besenyőd, 6. Beszterec, 7. Buj, 8. Encsencs, 9. Gáva, 10. Gelse, 11. Geszteréd, 12. Gyulaj, 13. Nagyhalász, 14. Ibrány, 15. Kállósemjén, 16. Kemecse, 17. Kércs, 18. Kisléta, 19. Kótaj, 20. Lórántháza, 21. Mihalydi, 22. Nagykálló, 23. Nyírbátor, 24. Nyírbogát, 25. Nyirbogdány. 26. Nyíregyháza, 27. Ófshértó, 28. Oros, 29. Ör, 30 Pa-zab, 31. Paiony. 32. Piricse, 33. Rád, 34. Sényő, 35. Szabolcs, 36. Szakoly, 37. Téglás. 38. Téth, 39. Tura, 40. Ujfehérto, 41. Vaja, 42. Vasmegyer, 43. Vencselő. Tehát 43 egyház ugyanannyi lelkészszel, 74 tanítóval és 49,069 lélekszámmal. 4. A felsőszabolcsi (Kisvárda) egyházmegyét, pedig a következők: 1. Anarcs, 2. Ajak, 3. Bácsaranyos, 4. Báka, 5. Benk, 6. Berencs, 7, Berkesz, 8. Bezdéd, 9. Gstr^peskenéz, 10. Demecser, 11. Dombrád, 12. Döge, 13. Eperjeske, 14. Fényeslitke, 15. Gégény, 16. Gemzse, 17. Gyulaháza, 18. Gyür«, 19. Ibrony, 20. Jákó, 21. Kanyár, 22. Karász, 23. Kék, 24. Kékese, 25. Kisvarsány, 26. Kis árda, 27. Komoró, 28. Kopócsapáti, 29. Laskod, 30. Lövő, 3l. Lövőpetri, 32. Mándok, 33. Mezőladány, 34. Magyaros, 35. Nagyvarsány, 36. Nyirmada, 37. Papp, 38. Pátroha, 39. Petneháza, 40 Ramocsaháza, 41. Rohod, 42. Székely, 43. Tass, 44. Tuzsér, 45. Tiszaszentmárton, 46. Tornyospálca, 47. Zsurk, 48. Varmesmart. Tehát 48 egyház, ugyanannyi lelkészszel, 58 tanítóval, 40,933 lélekszámmal. 5. Mint az e. m. tisztikar 1908. okt. 20-iki gyűlésében kimondott elvi megállapodást ajánljuk elfogadásra, hogy az egyh. megyei gyámpénztár es az általa fentartott nyíregyházi leányinternátus maradjon a kettéválasztás után is közös intézmény a kővetkező módozatok szerint. A gyámintézeti tagok a kettéválasztás jogerős kimondása után azonnal gyűlésre hí van • dók, amelyen gyámpénztároit, ellenőrt s elnököt választanak a gyámintézet kezelésére és további vezetésére. A megválasztott tisztviselők mindkét uj egyházmegye közgyűlése által erősíttetnek meg. A gyáminlézet tovább is az eddigi módon kszeli és gyümölcsözteti tökeit, számoltatni azonban *zután a két uj egyházmegye számvevőszéke fogja événként egyszer. Mindkét esperesnek joga és kötelessége azonban időszakonkint, esetleg a saját e. msgyéjök számvevőszéki elnökeinek közreműködésével, véletlen vizsgálatok tartása. 6. A nyíregyházi leányinternátus a két uj egyházmegye által delegált igazgatótanács felügyelete alatt működnék. Ugy az e. m. gyámpénztár, mint a leányinternátus alapszabályainak átalakítása és módosítása, mint részletkérdés a kettéválasztás után azonnal munkába lesz veendő. b) A közigazgatási pénztárra nézve javasolja a bizottság, hogy az teljesen egyenlő két részre osztva képezze az uj egyházmegyék törzsvagyonát. Célszerűségi szempontokból egyelőre mindkét e. megye közigazgatási tőkéje, mint betét helyeztetnék el a gyámintézetnél, a mely nemcsak nagyobb kamatot adhatna rá, mint a pénzintézetek, de esetleg még részesíthetné is mindkét egyházmegyét az általa kezelt egyházi betétek jövedelem-fölöslegéből is s ez által a két háztartás több kiadásainak elláthatását megkönnyebbítené. Természetes, hogy a két uj egyházmegye közig, pénztártartási autonomiája e mellett teljesen sértetlenül fenmaradna, mivel a gyámpénztár ezek tőkéit csak ugv kezelné, mint bármely penzintézet a nála elhelyezett betétet. 7. Az e. megyei levéltárra néz^e javaslatunk az, hogy az is maradjon közös vagyonunk s mint ilyen a nyíregyházi internátus telkén építendő saját helyiségében helyeztetnék el. Kezelése s rendbentartására vagy a nyíregyházi lelkész, vagy az internátus gondnoka kéretnék fel. 8. A papi egylet természetesen az uj egyházmegyék szerint külön szerveztetnék s kőnyvés pénztára közös bizottság által, barátságos uton, az utóbbi egyenlő arányban osztatnék fel. 9. A lelkészi temetkezési egylet sorsa felett a két uj egyházmegye a megalakulás után határozna. 10. A tanitói egyesület és annak gyámpénztára, ezen egyesület b jelentett határozata szerint együtt maradna az eddigi keretekben. 11. Végül javasolja a bizottság, hogy a kettéválasztás fenti módozatainak elbírálására február hóban, az e. megyei tisztikar s utána a 124—1908. sz. e. megyei határozat szerint az egyházmegyei rendkivüli közgyűlés hivassék őszsze s ezek megállapodásai után terjesztessék a szétválasztás kérdésé a kebelbeli gyülekezetek prasbyteriumai elé s majd ezek véleményenek összegezésével a főtiszt, e. kerület közgyűléséhez végelintézés céljából. Jegyzette és közli: Koroca József, a szétválasztási bizottság jegyzője. Vármegyénk ös lakossága. Részlet a Milleniumra irt A magyar Nemzet keletkezése cimü tanulmányomból. I. A geologiai tudomány mai színvonalán mint legteljesebb tudományos igazságot bátran vallhatjuk és taníthatjuk, hogy földünk képződésének folyamán az a terület, mely ma édes magyar hazánk testét alkotja, sok-sok ezer évvel ezelőtt édes vizű tenger volt. Hullámai áttörték azt az akadályt, melyet délen a Vaskapu szoros körül elterülő hegység alkotott. A lefolyt víztömeg helyén a szárazon maradt terület, mocsarakkal, folyókkal tarkítva, nem állott sokáig üresen, élet nélkül. Előbb növényi, majd állati élet alakult rajta. A fejlődés emez alakzata idején az alföldi síkságot tekintve talán leghamarább szabadult fel a víztömegtől az a rész, melyet Szabolcsvármegyének nevezünk. Lehetséges — sőt én nagyon valószínűnek tartom — hogy a hegyaljai hegyek vulkanikus ereje folytán megyénk területe alulról emelkedést is kapott s annál gyorsabban alakult át száraz lakható földdé. A nap sütött — mint ma is, vagy talán még inlensivebben — s íenyt, meleget árasztott az igy felszabadult területre. A fény és meleg hatása alatt az őssejtek, őscsirák ébredni kezdettek s elképzelhetetlen gazdagságban megindult a flóra es fauna. A magasabb környékbeli hegyekről, már ott meghonosult élet megtalálta útját részint a viharok szarnyain, részint az élet feltételt képező szaporodás saját tőrvénye szerinti megoszlás processusán át ide is. Mikor már fajunk létezéséhez, életfenntartásához szükséges tényezők, feltételek megvoltak, megjelent a maga vadságának még is felséges alakjában az ember. Az őt környező állatoktól kezdetben csak az különbőztette meg, hogy társával tagolt (artikulált) hangon tudta magát megértetni s hamar észrevette, hogy a körülte önként kínálkozó természeti kincseket hasznára tudja fordítani. Hosszú ideig tartó fejlődés munkája volt, mig kitudta eszelni, miként védheti meg magát más, talán nála erőstbb állattársaitól, vagy a sokszor rázúduló elemi csapásoktól. Kezdetben a nappalokat az erdőkben vadászattal, a folyó és tópartoknál halászattal töltötte el. Talán egy jó nagy bunkós bot segélyével űzte a vadat, vagy egy hegyes vissza görbülő fahoroggal szúrta meg az akkor bőséggel található nagyobb halakat, de bizonyára táplálékában n^m nagyon lehetett válogatós. Hogy eszközei milyenek voltak ? nem tudhatjuk, mert fából készülvén, azok romlandó voltánál fogva a mi korunkra el nem juthattak. Az éjjeleket a magas fák ágain meghúzódva, vagy faodukban elbújva, a napi fáradtság után ezen helyeken biztosságban pihenhetve töltötte el.