Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-07 / 6. szám

Nyíregyháza, í?09. XXI. évfolyam, 6, szám. vasárnap, február l Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4- kor.. Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSKÁZ-TSR S. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyílt-téri közlemények díja soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Tisztviselők telepe. Az állami és vármegyei tisztviselők lakbérilletményét a mult év legutolsó lakbér negyedétől számítva fölemelte az országgyűlés, még pedig elég jelentékeny mértékben, átlagban körülbelül 25 - 30 százalékkal. Az állam költségvetését jelentékeny összeggel terheli ez a rendezés s ha ugy lenne a dolog, hogy az a plus, amivel az érdekelt tisztviselők most már lakbérilletmény címén többet kapnak, azt jelentené, hogy ez által valamelyes kiegyenlítés történt a lakásaik után idáig fizetett lakbér összege s a hivataluk után élvezett lakbér-illetmény nagy differenciái között, hát talán meg is nyugodhatnának egyelőre a rendezésnek ebben a mértékében, bár — a viszonyok ismerete szerint nyilvános valóság, hogy a fölemelt lakbérilletmények sem fedezik a valóságos szükségletet. Halljuk azonban, hogy a májusi lakbér-negyedre — a fölemelt lakbér-illetményekre való utalással és hivatkozással — már is nagy steigerolások történnek. Az a tisztviselő — pedig legalább 80° o-a a tisztviselőknek volt idáig is ebben a helyzetben — aki a lakbér rendezés előtt is 50—100 Irtot ráfizetett bérelt lakása után az élvezett lakbér-illetményre, most február elején arra a kellemes házigazdái beköszöntőre ébredt, hogy az eddig fizetett 350—400 forint helyett fizessen 450—500 frtot, 3 szobás, csak valaMikor eszembe jutsz . . . Mikor eszembe jutsz, mintha tavasz volna, Rózsabokor alján fölcsendül a nóta. Napsugaras égen lágy illatok lengnek, Mikor eszembe jutsz : Virágfakadása van az én szivemnek . . . . . . Mikor eszembe jutsz, mintha őszi tájra Xagy fekete felhő komoran leszállna, Lesárgult levelek hullnának peregve, Mikor eszembe jutsz : Mint hogyha a szívem egy egész világot Siratna, temetne . . . Gondol-e néha rám? . . . Ablakomnál állok, kinézek az éjbe Halvány csillag látszik ott a messzeségbe, Kicsi halvány csillag felelj kérdésemre : Gondol-e néha rám, jutok-« eszébe ? . . . Sürün esik a hó, némelyik kis pelyhe Ide hull vélelten az ablaküvegre, Aztán benéz hezzám, de ő sem szól erre : Gondol-e néha rám, jutok-e eszébe ? . . . Hideg téli szél fuj, viszi a hópelyhet. Az ablaküvegre szép jégvirágot fest. Eltűnik a csillag, nem kérdhetem tőle : Gondol-e néha rám, jutok e eszébe. Ablakomnál állok, kinézek az éjbe Feltűnik egy halvány kép a messzeségbe, Hozzá száll a lelkem, ugy kérdezi tőle : Gondol-e néha rám, jutok-e eszébe? . . . Demeter Dezső. mennyire is úgynevezett modern berendezésű, de a külső perifériákon levő lakása után. Bizonyos igaz, hogy az uj lakbér osztályozás által teremtett helyzet a tényleges viszonyoknak nem felel meg, és különösen igaz ez itt nálunk Nyíregyházán, ahol a rohamos fejlődés folyamatában telkeknek és rajtok épült házaknak szinte pillanatszerű értékemelkedése valóságos kifosztásnak teszi prédájává a szegény tisztviselőt. És ez a helyzet — fokozottabb mértékben azonban — ugyan az lesz a jövőben is. Erre legyenek elkészülve a tisztviselők, bármilyen eldugott távoli részébe menekülnek is a városnak, nyugodalmas otthont keresve. Nyíregyháza város közönsége, értve ezalatt a képviselőtestületet — szinte anyagi erejét meghaladva — támogatja, erősíti, segíti a város kulturális és anyagi előhaladásának tényezőit. Minden vonalon látjuk ezt a segitő kezet. És — mert mi ugy tudjuk, hogy az a „hivatalnoki" kar. ami itt Nyíregyházán koncentrálódott, ennek a városnak az életében, kulturális és anyagi érdekei szerint egyaránt, hatalmas tényező, hát talán nem szerénytelenség, ha fölhívjuk a város képviselőtestületének figyelmét erre a kérdésre. Fölhívjuk pedig azért, mert az érdekelt tisztviselők körében komoly mozgalom indult meg egy tisztviselői házépítő szövetkezet létesítése érdekében, és tudjuk azt, "XGSEREK. — Irta : Vándor Iván. A múltkor este, mikor hazajöttem, Piroskát, a feleségemet sirva találtam. Ránéztem az órára : felkilenc volt. Nem kérdeztem tehát semmit, hanem melléje kerültem, átöleltem és azt súgtam a fülébe: — Egyetlenem, veszek magának egy lila crt'pe de chine blúzt. Piroska rám nézett és igy szólt: — Vegyen nekem egy pici, kicsi gyereket. A gyerek váratlan feltűnése nem valami kellemesen érintett. Ezt azonban nem mutattam, hanem megsimogattam a feleségem szép arcat és hízelegve azt rnóndtam neki: — Kis csacsi — és egy merész fordulattal az orosz-japán háborúról kezdtem beszélni. Piroska rámnézett. Volt ebben a tekintetben minden: pajkosság, melankólia, bizalom, tréfa, szomorúság és makacsság. Aztán ő is beszélt a japánokról. Azt mondta, hogy a japánok iránti rokonszenvének a bizonyitékaképen egy gésapongyolát fog magának varratni. Az nagyon kedves, bájos viselet, magyarázta, nem gátolja az embert a mozgásban, le lehet benne ülni a földre is, a gyerekkel játszani. —• Édesem, már kértem magát, hogy ne emlegesse azt a gyereket — mondtam kissé száraz hangon. — Hisz ^z nem az a gyerek. Éreztem,' hogy veszedelem fenyeget. Összehúztam a szemöldököm, ami nálam az idegesséer jele. hogy a szükséges és alkalmas terület átengedése — megfelelő árban való átengedése iránt a tisztviselők épen a városnál fognak bekopogtatni jogos kérelmükkel. A fölemelt lakbérilletmények biztos alapot adnak a tisztviselőknek arra, hogy ezt a tervet (legyen annak a szegény tisztviselőnek biztos, nyugodalmas saját otthona) megvalósítsák. Szükségük van azonban a városi képviselőtestület jóindulatára, és — ami ennél több — támogatására. A faluból várossá — épen a hivataloknak ide való koncentrálása által lett Nyíregyházától ezt a megsegítést bízvást elvárhatja ez a tisztviselő-testület. Bevezetésül irtuk e sorokat a szervezkedésben levő mozgalom bejelentéseképen, amelyhez bizonyára csatlakozni fognak a városnak igazán nyomorúságosan fizetett tisztviselői is. Jegyzők és aljegyzők és ezek fizetése.] Alig van napi-, vagy hetilap, mely e kérdéssel ne foglalkozott volna, sőt állandó rovatban hol jó, hol rossz indulattal tárgyalják a kérdést. A rossz indulat mentül kevesebb, mert mindinkább belátják az emberek, hogy méltó a munkás ai ő bérére, már pedig a községi jegyzők munkások, mert az államháztartás, a közigazgatás összes ágai az ő kezűkbe futnak össze és onnan indulnak ki. Mi tehát az oka, hogy a községek, ahol talán az egy^n antipalia *) Ezt a ezikket egy a jegyzői kartól távol álló úriembertől kaptuk, tehát azért is értékes, mert nem vádo

lható azzal, hogy haza be

szél. — Egy másik gyerek? Hat ez kié? — A Mihályé. — A favágóé ? — Azé. Egy pillanatra elhallgattam. Ezt az időt Piroska arra használta föl, hogy rátelepedett annak a széknek a karjára, amelyen en ültem és elkezdte a hajamat simogatni. — Ha látna, micsoda gyerek az, — mondta akár egy Murilló-angyalka. Kék szeme van, meg fekete haja. Aztán a keze, meg a lába — Miklóskám, lelkem, nézze meg azt a gyereket. Piroska néhány napra igy szólt: — Aztán kérdfzte már tőle? — Kérdeztem. Nem éppen ezt, csak ugy mondtam, hogy nem adná-e nekem valamelyiket. Gondoltam, majd ezt választjuk. — Aztán mit mondott Mihály? — Hogy hát ő nem barija, neki van őt, jut is, marad is. — Mihály ! Mihály csak az apja. Beszélt az anyjával ? — Holnap fogok vele beszélni. Magával elmegyek hozzájuk. Azt akartam mondani, én bizony nem megyek, de ránéztem a parányi cipőkre és igy feleltem: — Isten neki, holnap nézzük meg a kis leányt. Másnap csakugyan elmentünk Mihályékhoz. Mikor a kapuba értünk, Piro.-ka azt mondta, Rztán ne mondja rögtön, hogy a kis Julcsát akarjuk. Mihály az udvaron '.árt bennünket az egész családjával. Ó mapa alacsonv. n*er bajuszu Mai számunk 8 oldal.