Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1909-06-13 / 24. szám
24-ik szám N Y I R V 1 D É K 1909. junius 13. 3 mat, amely akarva, nem akarva, csakis 67-es alapon lenne kénytelen tovább kormányozni; s töivényeink és szokásjogainkon kivül mik azon garantiák, amelyeket fejedelem nemzetétől és parlamentjétől követelhet? S a dolgoknak ilyetén állásában nem látja-e az uralkodó, hogy itt nem elvi, hanem hatalmi kérdésekről van szó, a melyekkel a Habsburgok számolni mindég tudtak? Elég a kérdésekből; a helyzet súlyos voltát bizonyítja a kérdések sokasága. Mérlegeljük ezeket és reméljük,. hogy mindezekre a legközelebbi jövő fogja nyújtani az alkotmányos feleletet. Bízzunk abban, hogy kölcsönös közeledés, megértés és engedékenység lehetővé fogják tenni jövőben a régi közjogi alapokon levő politikai pártoknak ezutáni együttműködését és egyesüléséi Emlékezzünk csak vissza arra a késhegyig menő Philippikára, melylyel 1875. februárius 3-án Tisza Kálmán támadt a Deák-párt ellen — és március 3-án meg volt a, tuzió! Csak valahogy az a gondolat gyökeret ne verjen a „vezérek" agyában, hogy coalicióval is bele lehet menni a jövő választásba! Kállay András. & kisvasút bérbeadása. Ezen a cimen emlegetik azt a tervet, amelylyel a Nyíregyliázavidéki kisvasutak rt. igazgatósága hónapok óta foglalkozik abnól a célból, hogy a kisvasutak pénzügyi helyzetét gyökeresen rendezze es a kisvasút jövő fejlődését biztosítsa. A kisvasút pénzügyi nehézségei ket okra vezethetők vissza. Az egyik az, hogy a vasút megnyitása után hamarosan megnyilvánult nagy forgalom nagy összegű beruházásokat tett szükségessé. A beruházásokat — uj kocsik, mozdonyok vétele, uj epitkezések, — minthogy az eredeti építési tőkét sem fedezték a részvényjegyzések, függő kölcsönökkel, illetve hitelmüveletek utján volt kénytelen a részvénytársaság teljesíteni. A pénzügyi helyzet kedvezőtlenebbé tételéhez aztán hozzájárultak az üzletkezelésben s általában a vasút üzemében beállott zavarok, amelyek nemcsak bevetel elmaradásokat, hanem tetemes javítási és utánpótlási kiadásokat is eredményeztek. A pénzügyi helyzet szanálasa és másfelől a vasút üzemének és fejlődésének biztosítása érdekében az igazgatóság nagyarányú akciót indított meg. Sikerült a kormány jóakaratát teljes mértékben megnyerni s a buj—balsai szárnyvonal engedélyezésével kapcsolatban olyan állami támogatások helyeztettek kilátásba, amelyek segítségévei a függő és drága kamatozású adósságok nagy része kifizethető. Az állami támogatások azonban ahhoz a feltételhez köttettek, hogy a részvénytársaság pénzügyi helyzete nemcsak most, de a jövőre is teljesen biztosittassék, valamint biztosittassék a vasút üzemének zavartalansága. Az ez irányban folytatott tárgyalások során az igazgatóság meggyőződött arról, hogy elsőbbségi részvények vagy kötvények utján a helyzet nemcsak nem javítható, de káros volna, sőt veszedelmei is lehetne. Az üzembiztonság tekintetében pedig az igazgatóság már csak a rendelkezésre álló anyagi erők csekélysége miatt sem vállalhatná a kivánt garanciákat. Felmerült e tekintetben az az eszme, hogy a vasút az államvasutak kezelésébe adassék át, ámde az allamvasuti kezeles különösen azért, mert a vasút keskenyvágányu s igy azon az államvasutak kocsijai nem közlekedhetnek, tehát a szükséges forgalmi eszközöket a jövőben is a részvénytarsaságnak kellene előteremteni, szintén nem nizonyult célhozvezetőnek Ilyen helyzetben jött a ,Részvénytársaság villamos és kőzlekedesi vállalatok számára" budapesti cég ajánlata, amely szerint hajlandónak nyilatkozott a vasút üzemét bérbevenni. Az e-i irányban folytatolt eddigi tárgyalások ós a már kidolgozott szerződéstervezetek foglalkoztatták a kisvasutak igazgatóságát pénteken del előtt tartott ülesen. A szerződés tervezptek szerint a .Részvénytársaság" harminc evre venné kezelésbe a vasutat akként, hogy a buj—balsai szárnyvonalat is megépítvén, az állami hozzájárulások leszámítolása után még f nnmaradó füg^őadósságnak harminc év alatti letörlesztésere szükséges annuitásokat fizeti évi bér gyanánt, s ezen felül az üzleti nyereség 50%-át. A nyiregyháza—sóstói vonalrész villamos üzemre alaki'ta'ik át s Nyíregyházán a helyi forgalom ennek, illetve a szükségletnek megfelelően sűrűbbé tétetik. Ezek a szerződési tervezetek íőbb pontjai. Az igazgatóság a maga részérő! elfogadta a tervezeteket s megbízta a végrehajtó bizottság elnökét, hogy a „Részvénytársaság villamos es közlekedési vállalatok számára" céggel a tárgyalásokat tovább folytassa. Ha a megállapodások mindkét részről elfogadtatnak, valamint sikerülni fog a még függőben levő reszleteket és kapcsolatos tennivalókat befejezésre juttatni, a vasút özemet a „Részvénytársaság" ez évi augusztus hó 1-én veszi át. Honi levél. XI. Kedves Barátom,! A múltkor egy aprósag. remenyeim biztatása szerint leendő férfi és nem hitvány gyenge báb. tanulgatta fülem hallatára a tíz parancsolatot : „A te uradnak, istenednek nevét tííába ne vegyed, mert nem hagyja az Ur büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába veszi." A gyerekes hangsúlyozás, a hangos hadarás egy pillanat alatt megváltoztatta hangulatomat, sőt mondhatnám, környezetemet. Mintha nem iroasztalom meilett ültem volna, hanem messze, messze innen egy kicsike magyar falunaK dúledezőfélben levő iskolájában s nem a negyedik, hanem csak az első X felé ballagnék. A nyitott ablakomon beözönlő akáczfaillat még erősítette csalódásomat. Annak a dúledezőfélben levő iskolának az ablakain is igy tódúlt be az akáczvirágillat, igy csengett be a fecskék csevegése régen, nagyon régen ! Stm tudom miért, az ílletszereket s a koncertek művészi hangrohamait meg lehet únni, el lehet velük telni, torkig lehet az ember az emberek hangjavai, mint az embergyűlölő athéni Timón, de olyan emberről még nem hallottam, aki a vadvirág illatát, a szabad madár dalát megunta es szántszándékkal kerülte volna. Engem is elbűvölt az akáczvirág illat, a fecskék csevegése, az iskolásgyerek hadarása : behunytam a szememet, de nem aludtam, hanem azt képzeltem, hogy ott üldögélek a rozoga falusi iskolának egyik padján, körülöttem gatyás, mezítlábas, barnaképű lurkók, s en befogom a két fülemet, s hadarom elszántan: ,,A te Uradnak Istenednek nevét hiába ne vegyed . . ." hogy majd akkor, mikor a rektor uram bejön hosszúszárú tajtékpipájával s aztán a lineával ráút az asztalra s aztán csend lesz, mélyseges csend, mint a templomban, mikor az az ajtótzáró egyházfi utolsó lépésének a viszhangja is elhalt, abban a mélységes csendben a tanító ur kívánatára, harsány hangon, hibátlanul mint a vízfolyás tudjam elmondani egyvégtébe mind a tíz parancsolatot. És hozzá is láttam, magoltam, hadartam rendületlenül, minthacsak ott ültem volna a rozoga falusi iskolának egyik szúette padján s nem a negyedik, hanem csak az első X felé ringatóznék életem sajkája. És szépen elértem a negyedik parancsolathoz: .Tiszteljed atyádat es anyádat, hogy jól E parancsolatnál megszűnt a varázs. Az elet keserű tapasztalatai erősebbek a vadvirág iilatanál, szabad madár danájánál. Hány igazán jó gyermeket, hány igazán jogosult szülői reményt láttam korai sírba szállani virágfakadáskor, csalogányszóluskor, fészekrakáskor ! Elkezdtem tűnődni. Az élet ezt a parancsolatot abban a reszében, rneiy igazán parancsolat, nem cáfolja, sőt erősiti; de ami ígéret van benne, az bizony csak olyan, mint a szegény ember Ígérete s bízvást hozzá lehetne tenni : ha a jó Isten, meg az ör-g harang engedi. De meg a jó gyerek nem is azért tiszteli és szereti szülőjét, hogy ő maga boldog és ho-szúéletü legyen, hanem azért, hogy apjaanyja eletet ne rövidítse, ne tegye boldogtalanná ! M07.es nagyon okos ember volt, sőt bölcs ember volt, s lehetetlennek tartom, ho^y a negyedik parancsolat fogalmazásánál ő tévedett volna. Ő bizonyára ugy gondolta: Tiszteljed atyadat és anyádat, hogy jó legyen dolguk és hosszú életűek legyenek e főidőn ; s csak az önző, k-hát i.eui okos és nem bölcs utókor f irgatta ki az ő negyedik p<ranc«olatat a maga eredeM, tiszta, megfellebb zhetetlen igazságából. És ha ily értelemben állítjuk vissza a negyedÍK parancsolatot a maga eredeti természetes, az emberi élet által soha meg n ,-m cáfolható uiivoltába, ugy hiszem többet is ér, mint mai közfceietü formájában. No, és még egyet. Magyar fiúnak igy rághatnám a szájába a negyedik paranc olatot: mikor azt mondod, h gy „atyádat", gondolj az ősapákra, kik vérük hullás** árán szerezték és tartották fenn e hont; mikor pedig a/.t mondod, hogy „anyádat", gondolj e hazára, mely évszazadok óta sorvsd és pusztul, mert gyermeíei lelketlenek, öíszeférhetlenek, kegyetlenek, marakodók; de ha ti tisztelni fogjátok az ősapák emlékét s szeretni fogjátok hazátokat őszinte, bensőséges szeretettel, rnely minden pillanatban kész önfeláldozó cselekedette átalakulni, akkor a ti nemzeteteknek, a ti hazátoknak jó lészen dolga és hosszú életű lesz e földön. Igy a negyedik parancsolat lehetne minden magyarnak közős erkölcsi alaptétele, közös hitvallassa, s e hitet az elet sohasem cáfolná meg. Ma azonban, sajnos, regi betűk, régi viszályok emlékei kisértenek s riasztanak bennünket ezer felé. Minden fáj minékünk, csak az nem, ami honunkat nemzetünket emészti; csak azokat a bálványokat tiszteljük és imádjuk, akiknek tiszteletéért és imadásáért csak magunknak jár ki egy kis földi boldogság, az önáímélés altal kissé meghosszabbított földi lét remenye. Amit akácvirag illatnál, fecskeszónál elgondoltam, azt leírtam, hozzád címeztem. Ha nem tetszik, ne olvasd el másodszor. Ölel híved: Elvy Tamás. SZÍNHÁZ. Az elmúlt hét nem volt hijján az érdekességeknek. Láttunk egy műkedvelőt, aki meglepő otthonossággal mozog a forró (most nyáron különösen forró) deszkákon, végig élveztük a Gyöngyi Izsó jutalomjátékát, elbúcsúztattuk a színpadtól az öreg Mándoky Bélát és végül, hogy ezzel se maradjunk adósok, láttunk egy uj magyar operettet, az Atalantát, mely alig egy-ket vidéki színpadon került még csak szinre. Dr. Ernyeyné Okolicsányi Paula úrasszony a Pillangó kisasszonyban lepett föl, ebben a subtilis japán drámácskaban, melyet legjobban jellemezhetek a Haltai Jenő prologjának két sorával: ,A szerelem mindenütt éltet, A szerelem mindenütt öl." Megállapíthatjuk, hogy dr. Ernyeynében jelentekeny színészi qualitás lakik. Tud látni, tanulni és beszélni. Pedig aki ezt a három tulajdonságot birja. az megérdemli a szinész neTesi sék fa lizaluir ima! " ssze s ruha-nemUll, szőrme áruit molykár elleni megőrzés ilHOI yégett Simkovics Lajos szűcshöz adni. Iskola-utca 5.
