Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-06-13 / 24. szám

A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye Szerkesztőség és Kiadóhivatal: íOSHÁZ-rgR s. sz Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza, Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyit t-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor.. Fél évre 4 kor. Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fii

1 ér. Nyíregyháza, 1909. XIX. évfolyam, 24. szám. Yasárnap, junius 13. Alkotmányjogi kérdések, A Kristóffy-féle zárszámadásoknak a törvényhozás termében történt ismertetése óta, amely zárszámadás valóban nem egyébb a számoknak ügyes csoportosításánál, az Egyetértést, amelynek évtizedek óta előfizetője valék, nem olvasom, s csak mások figyelmeztetése révén jöttem rá, hogy e lap egyik legközelebbi számában egy olyan figyelemre méltó politikai cikk jelent meg, amely nem annyira pártpolitikai — amelyektől tartózkodni kivánok — mint inkább alkotmányjogi elmélkedésekre nyújt bőséges anyagot; a címe e cikknek: „Glosszák", szerzője: (— vay.) Ismerős cím, ismert név! Világos fő, jártas iró, nem gondolkozik és nem ír kötött marsroutával, vannak önálló eszméi, amelyeket őszintén tár az olvasó elé. Te volnál az, jó öreg barátom és írótársam, onnan a Tiszán innenről, aki évek és évek óta visszavonultságban legjobb barátaid: könyveid között éled napjaidat, munkálva bölcs tanácscsal és éles elméd kifogyhatatlan termékeivel hazánknak jobb jövőjét ? Nem merek rá esküdni; mert noha a fenti indiciumok és qualitások terád vallanak, mégis ha az oroszlánt karmairól ismerni meg, — élesebbek és radikálisabbak most ezek, mint amelyekkel te a közállapotok kinövéseit és politikai ellenfeleidet támadni és élveboncolni szoktad! Ha nem te, hát mindenesetre egy elmés utánzó az, ki az emiitett cikket e sorokkal vezeti be: ,Sok nagyon érdekes karaktersajátossága var. ennek a mostani válságnak. A legszembeötlőbb például mindjárt az, hogy sem kiint az országban, sem a nemzet közhangulatában, sem pedig magában a parlamentben nincs eredete." Persze, hogy nincs. Hát íiogy kivételesen egy idegen szóval éljek, a helyes signaturája a mai helyzetnek ez: Harmadfél évig minden ellenzéki ellenőrzés nélküli egyhangú uralkodása egy még soha nem látott parlamenti többségnek, — az uralkodó és az egész parlament bizalmának teljessége a kormánynyal szemben és egyszerre csak megáll a törvényhozás kereke. S miért? Senki sem tudja, csak sejtheti. Húsz millió ember azon töri a fejét ebben a gyámoltalan országban, hogy vájjon mi annak valódi oka. hogy a törvényhozás gépezete egyszerre megállt ? Egy gátló akadály gördült-e elé, vagy maga a gépezet a hibás! Csak a felületes szemlélő lát ilyen leküzdhetetlen akadályokat, csak egy átlagpolitikus tekintheti a bekövetkezett politikai válság egyedüli okául a bankkérdést. Számtalanszor jeleztük már és most is ismételjük, hogy e kérdés ujabb alkotmányos életünkben a függetlenségi pártnak soha nem képezhette sarkalatos és kizárólagos programmpontját már csak azért sem, mert hiszen a bank a közös ügyek közzé sorozva nem lett, mert a nemzetnek az önálló nemzeti bankhoz való jogát az 1878-ik évi XXV. törvény biztosit ja s mert — és ez egy igen fontos negativ indok — a Deák és szabadelvű pártnak soha sem volt programmja a közös bank, valamint most sem az a coalitióban levő alkotmány és néppártnak. Vájjon miért állott meg tehát váratlanul és nyilt pályán a törvényhozás gépezete, s miért hagyták azt cserben annak vezetői, mielőtt a kitűzött és megközelített, sőt már szemmel belátható célhoz értek volna? A felelet súlyos de kézenfekvő: Nem volt eléggé óvatos és nem volt minden hátsó gondolat nélküli a király és a „nemzet vezérei" között létrejött megegyezés, annak a kikötött 2 év alatti végrehajtása merőben lehetetlennek bizonyult és nem felelt meg az a megegyezés szellemének, valamint mindinkább szembeötlőbb lett alkotmányunk fogyatékossága a fejedelem túlhatalmával szemben. Nem vezetek országgyűlési naplót, de enélkül is tudjuk, hogy a belügyminiszter már a mult tavasszal készült el a választási törvényjavaslattal mig végre azt október hónak közepén a ház elé terjeszthette. Mi történt aztán ezzel a törvényjavaslattal? Hát az azon melegen a képviselőház illetékes bizottságának a fiókjába került, aminek a kulcsát azonban Andrássy magához vette. Ott fekszik az 8 hónap A bűnös provincia. Báró Babarczyné Jósa Jolán. Ezen a tavaszi délutánon valahogy ide szakad egy darab ősz. Itt ebben a falusi kertben egyre hullanak hervadt fehér szirmok a zsenge akáclevelek közül. Körülöttem csendesség. Alig jut ide valami zaj, az is a napi munkától noegpihenők békességes lármája. Bodzafaillattal, jázminok szájával valami édes nyugalom ülepedik a lelkemre. Fenséges nyugalom, amit csak pusztán — falun — kis városi kertekben élő erezhet. x Hozzátelepszem az ujsághaz és megakad szemem a tárca cimén: ,bűnös provincia." Nesztek nektek jó vidékiek, épüljetek. Ti akik tanitóházban, paplakban, öreg kúriákban, kis és nagy boltokban, tükörablakok vagy tenyérnyi üvegtáblák mögött, de mindenütt szívvel-lélekkel lesifek a napilapot. Hátborzongva olvassatok a so'sem hallott bűnöket, és csóváljátok fejeteket ha családi szennyben piszkál az újságíró tolla. Mégis megható ragaszkodással hosszú éveken át társul véleményetek az övéhez. Elképzelem, és veletek érzem a felháborodást, mikor egyik egyik legelőkelőbb lap cimlapjáról vigyorog felétek az ékes titulus: „bűnös provincia." Én is vidéki vagyok. Isten kegyeimebő! bejár tam hetedhétországot. Délamerika provinciáiban hevenyészett sátrak alatt kerestem fel a pampák indiánjait, Bekukkantottam brazíliai négerek, paraguayi félverek benső életébe. Látlam trópusi és nem trópusi kis és nagy embere* erkölcseit, belesodródtam világvárosok forgatagába. Es én is mint sok más világot járó vidéki atyafi nemcsak néztem, hanem láttam is. En mennél többet láttam, annál nagyobb erővel húzott vissza a magyar provincia. Azt nem értem meg, hogyan pattanthatta ki, éppen a Haverda eset azt a díszes jelzőt az irónő agyából. A vidéket vádolja. Azt mondja, ott tenyésznek a Haverdak. Pedig betegnek, természetellenesnek látja a Haverda Mária lelkületét. Szerintem az abnormitás nem lokális jellegű. Langyos tiszta vizben, meleg posványban egyformán virit a nimfea. Miért bélyegzi meg a még fiatal Haverda leányt ? Aki a vidéken csak a menyasszonyságig jutott. Előbbi élete lehetett éppen olyan mint számtalan nagyvárosi menyasszonyé. Asszonyi voltában fogant vétkei mind ott hajtottak ki a nagyváros közelében meg a nagytárosban. Miért kivánja fogalommá tenni a Haverda családot, és miért éppen vidéki fogalommá? Rettentő bűnökkel kivert gyűrűbe szorítja az ilyen famíliákat. De ezzel a gyűrűvel csak a vidéket keriti be mikor azt jelenti ki sajnálkozva, hogy ezek fenn és lenn, de ott burjánzanak a provinciában. Lefesti a kövér werető tartó ügyvéd papát, a szimpla tekintetes assronyt. s a rövid szoknyás kövér vádlis, korán fejlett romlott vidéki, fruskát. Ilyeneket mi itt vidéken alig ismerünk. Talán felránduljunk, keresni, revánsul a fővárosba? S aztán a kivételesre húzzuk rá az általánost, teg\ük zárdának a brettli hajlékát ? Vagy épp oly helyes logikával nézzük templomnak vagy börtönnek a Lipólmezót?! Annyira regi dolog, hogy szinte törvénnyé vált: a nagy város a nagy ciszterna beléhőmpőlyőg a vidék szennyje. Nem azt mondom, hogy mindég csak a szennyje. Ambíció, látni vágyás, életkörülmények belevegyitenek tisztább hullámokat. Mint ahogy az égés könnyebb termékei felfelé tör«kszenek. Ha bűnről beszélünk, nálunk lassúbb az oxidáció. Messzire terjeng az erkö'csi feloszlás bűze. Nagy városban hamvasztanak ; látatlanul röppen el a füst. Hanem itt vidéken rejtett gödrökbe, elfedett sarkokba hányják a ház szemétjét, nagy városokban meg csengettyű szó mellett viszik az utcára. Vidéken is, nagy városban is be vagyunk kerítve. Nyájakban élünk egymás ellenőrző pásztoraként. Itt szűkebb, kezdetlegesebb a kerítésünk. Aki kitör az akolból, nagy rést vág a deszkán, a rombolás nyomán nagy a recsegés, felriad a nyáj. Fent pedig a nagy lyuku drótkerítésen loppal ki-ki surran hol egy, hol más, és észrevétlen setten vissza . . . Amint az irónő tárgyalja Haverda Máriának enervált szeretkezési vágyát, valahogy átcsap a jó vidékiek szerelmére. Idézve mondja, a nagy városi szerelme felületesebb, mert ott van helyette pótléknak a színház, képtár, muzeum. Mégis csodálatosképen köztudomásu, hogy van olyan „uri" budapesti, aki meg csak kívülről látta a Nemzeti Muzeumot. A legtöbb jó vidéki álmában is kiokosodna benne. És elfelejti az irónő, hogy a nagy város minden sínpárja a vidékre vezet. Az ördög szekerén, (hogy stílszerű legyek) pedig el lehet jutni par ora alatt a fenkőltebb Mai számunk 12 oldal.