Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-06-06 / 23. szám

Nyíregyháza, 1909. XXX. évfolyam, 23. szám. Yasáraap, junius 6. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: TÁROSKÁ2-TBR S. SZAH. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilí-téri közlemények dija soronként 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fili., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedeti kétszeresen számit. Bonne nevelés. Valamelyik közeles napon a Sóstóra menve innen a városból, mellém állított az ablakhoz egy jóképű kisasszony — német szóval — ragyogó fekete szemű 2—3 éves fiúcskát. Robogott az icipici, pontosan, mint a Lechner órája a Váci-utcában, érkezve és találkozva a kitérőknél, a Géhl vigorositása szerint. Az édes fekete csöppség, akit a német madmoazell vagy bonn oda állított mellém, hogy — kilátva az ablakon át — nyugton legyen: a most megfakadt szavú madár csicsergő' nyelvén azt mondta nekem: nini! bácsi. A madmoazell mellett ült még egy szigorúbb ábrázatú szintén német néni is és vele szemben egy 5 6 éves őzszemü kis leányka, — ez már német szóra nevelt, — míg az a bogár szemű kis íiu apróság megint csak odahajlott hozzám, szinte bizodalmasan mutogatva nekem az erdő titokzatosságának neki fölvillanó csodáit: bácsi! bácsi! És bizony hiába való volt ott a madmoazellnek, ,meg a német néninek minden lesújtó és fenyegető' pillantása és figyelmeztetése, az a még meg nem rontott édes csöppség tovább bizalmaskodott velem, gyügyögvén és csicseregvén hozzám szülötte anyanyelvén: bácsi! bácsi! nézze! Ott, a ránk hajló őserdő tölgyeinek alatta, a szellős kocsiju kisvasuton, a német szóra már dresszirózott kislány, meg az anyja tejével magába szítt magyar anyanyelvét ínég állati ösztönével őrző bogárszemü kis apróság társaságában, eszembe jutott a magyar nemzeti bank. És most, hogy a szabolcsvármegyei 48-as függetlenségi párt szerdán délután gyűlést tartott, hát agyamba villant pünköst másodnapi kisvasúti kirándulásomnak ez az édes-keserves epizódja. * Az a már benevelt kislány és az a még veleszületett ösztönéből ellenálló, de pár év alatt okvetetlenül megtörött bogárszemü magyar kis fiú a jövendőben való boldogulásnak nevelődnek így, a német kisasszony, meg a német dada mellett és környezetében, akik — ha cselédsorba mennek is a háznál — arra a rettenetes hivatásra szolgálnak, hogy magyar gyerekek ajkán elfojtsák az anyai szót, az édes magyar, hazai nyelvet, s hogy — amikor ezek a gyerekek öntudatra ébrednek, hát tudni fognak ugyan magyar nyelven is beszélni, de magyarul szólani soha többé! És lehetnek és lesznek is bizonyára fiskálisok, doktorok, patikárusok, bankdirektorok, könyvelők, még magyar újságírók is (hiszen — ugy mondják — ma már ez is jövedelmező pálya), még színészek is (erről meg azt mondják, hogy ez ma már nem művészet, de kóklerség): de ' — az érvényesülésre való nevelésnek ebben az idejében nemzetközi magyarokká lesznek, hit nélkül valókká, a megélés garasai után futkosókká, nemzeti eszményekben szűkölködő hontalanokká, akiknek a föld nem a Hazát jelenti, alevegőnem a magyar égboltozatot, hanem ahol szántás nélkül arathassanak, és énben való sikereik után az Égre való nézés jogosultságát kikövetelve, sok papok dicséretével, fáklyafüsttel, pompával, koszorúkkal boritva temetkezhessenek. Szerencsére, ma még időrendszerint sem jutottunk el ahhoz a ponthoz, hogy német bonnok neveleséből került generáció intézné ennek a szerencsétlen országnak a sorsát. Sőt, a bekövetkezendő eseményeknek, akár régi, irott törvényeink érvényesülése, akár nagy rázkódtatások utján más egyéb eredménye nem lehet, minthogy a magyar társadalmat, életének legbensőbb vonatkozásában is magába szállásra fogja téríteni. De ez a most, az anyatej mellett már német bonnok és dadák nyelvpusztitó nevelésében cseperedő generáció, gerinctelen magyarságában hogy fog megállni felu.juló nemzeti viharokban ! A vármegyei függetlenségi és 48-as párt közgyűlése. A ma, e hó 6-dikára Budapestre összehívott függetlenségi országos gyűlésen való résztvétel módozatainak megállapítása céljából, Hrctbovszky Guidó orsz. képviselő, a párt ügyvezető alelnöke a vármegyei függetlenségi és 48-as pártot közgyűlésre hívta össze e hó 2-dikán d. u. 3 órára, a vármegyeháza kistermében. Az első bál. Néhány perc és már tizet üt az óra. Lázas sietséggel robognak a magánfogatok, bérkocsik, nyilsebességgel siklanak a szánok. Azoknak tarka-barka sokasága, vidám csengésök s a holdfényes est igéző ezüst sugarai, valamint a hócsillagokból álló földitakaró szűziesen fehér leple mind-mindannyían gyönyőrteljes estet hirdetnek, örömteljes órákat ígérnek a gonddal, csínnal s a szeszélyes divatnak ujabb és ujabb találmányával felöltözött fiatal leányoknak. Mindenki egy irány felé halad, hiszen bál •van, fényes bál. A lépcsőház nagy tükrei kőzött elhelyezett délszaki növények csoportjai üdvözlik az érkezőket. Puha, vastag keleti szőnyeg borítja a lépcsőzetet. Rajta az élet viharaitól törődött tagokkal, elégedetten lépdelnek föl az éltesebb mamák. Az ifjabbakat csaknem bánatos szívvel, gépiesen viszik lábaik. Visszaemlékezve az elmultakra, búsítja őket az a tudat, hogy első bálba hozott leányaiknak kall helyet adni ott, hol ők még ma is szívesen elcsevegnének. Annál boldogitóbb őrömtől telitett szívvel libbennek föl a bájosabbnál-bájosabb tavaszi illatos, hímporos vadvirághoz hasonló fiatal lelkek. Kik mindannyian azt képzelik, hogy talán a mennynek coridorja ez. Közöttük Glarissa baronesse határozottan meg van győződve róla. De hiszen nem csoda, ha Clarissa oly gyermekiesen el van ragadtatva rózsaszín reményeitől, mert a sorstól bálkirálynői szerep volt részére ajándékozva. A gar de robe csöndes, nyüzsgő zajában hanyagul engedte magáról belépőjét leemelni. Klára bárónőtől, anyjától látva a nyugalom megtestesülését, ő is megkisérlé magára erőltetni azt. Méltóságteljesen lépkedtek a bemenet felé, bár Glarissa röpülni szeretett volna. Szive a szokottnál is hevesebben dobogott, arcán a pír lázasan égett, könnyed királynői alakja kissé inogva haladt, egész énje szinte remegett a boldogságtól. Bár az érzések árjába kevés félelem is vegyült, hiszen az első bálja volt. Elérkezve a bejárathoz, hol a pezsgő ifjúság egész raja várta az érkező hölgyeket, hogy bevezethessék a pazar fénnyel és pompával földíszített bálterembe. Clarissa látása a várakozó urakra oly meglepő hatással volt, mintha örökre lekötve érezték volna mindannyian magukat az ifjúság ideái képének. Siettek azonban felé, hogy mennél tovább részesüljenek a sors kegyében. Még mamája is kissé megnyugodva érzé magát, mert neki is jutott néhány figyelmes kísérő. Éppen néhány perce, hogy elhangzott a Rákóczy-induló végső akkordja mely a Lady patrones erkezését jelzé. Elérkezett a várva-várt pillanat, melyben minden leány boldog örömmel engedi át magát táncosa karjaiba, hogy élvezettel keringjen a bálterem illatos légjében. Clarissa már a tizedik tourra is foglalva van egy magas, fess barna huszár hadnagy, igazi férfi szépség, bár kissé gyermekes arc. Sötét szürke szemei sok érzést és szellemet, de annál kevesebb érettséget árultak el, minden második tourért esdve könyörgött. Édes öntudatlan érzéssel, már a fáradságtól kimerülten dőlt karjaiba, nem törődve a nyüzsgő tömeg zajával, valamint azoknak a mamáknak szemeivel sem, kik évről-évre itt gyűjtik a tárgyat a kővetkező jourra, hanem az ártatlan boldogság mámorító kábultságával keringték körül a nagy termet. Azt a néhány pillanatot, mit pihenésre rabolni készültek a drága percekből, igyekeznek fölhasználni a többi hódolók, hogy négyeseikről, soupéról gondoskodjanak. Sietve felelt Clarissa: .Köszönöm, már oda Ígértem* egy őrök boldogságot ígérő pillantást váltva a tess hadnagygyal. A könyörgök raja sajnálatuk kifejezése mellett rosszallották, hogy botorul cse lekedtek, ha mindjárt egy pillanatot is késtek. Legalább a baronesse, legalább bálkirálynőnk bájos csevegését hallhassuk a soupe alatt, hangzott fői tőlük. .Örömmel veszem, — nem késik felelni, — ha asztalunk vendégei lesznek". Csalódásuk fölött kissé megkönnyebbülve, élénk társalgásokkal szórakoztattak Clarissat. Az idő futva sietett . . . Beharangoztak a második négyesre. Glarissa és táncosa nem késtek fölállni, legalább addig is apró csacsogásokat csupán csak ők hallják. Mert tényleg csak az. Mert hiszen két oly fiatal lélek, kik az életet, annak küzdéseit, szenvedéMai számunk 10 oldal.