Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-30 / 22. szám

22-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. május 30. 3 hűvösre teteti, ami a magánbanknál ki van zárva. A köziga'/gatás elleni ellenszenv, melyet népünk elődeitől örökölt a régebbi tisztviselők basáskodásának eredménye. Ezt megszüntetni, mint a cikk e) pontja jósolja, a községi takarékpénztárak nem fogjak. Csak válogatott hasznos es humánus tisztviselők, karöltve az intelligentia befurakodásával az alsóbb néprétegek közé, lehet erre hivatva. Hasonló áll a klikk uralomra, meg a parciális befolyásokra nézve is Mindkettő megmaradna, ha el is szaporodnának a községi bankok, csak gazdát csereln». — A .hatalmas fegyver" átmenne a magánosok kezéből a községi előljárokeba, már pedig iit semmivel sem kevésbbé veszedelmes, mint ott. A közönség érdeklődése a községi ügyek iránt csak elméleti értékű dolog, mert beleszólást ezekbe a községi takarékpénztár nem fog biztosítani a nagy többségnek. De nem is fogja fokozni az érdeklődési, mig a nép értelmileg fejlettebbé nem válik ; ma a gazdaember még arra sem mindig kíváncsi, hogy hány percentet fizet, csak azt kérdezi, mikor és hogyan kell törlesztenie. Az időjárás, meg a gabonaarak, a mindennapi foglalkozás, ezer apró kérdésével teljes gondolkozásukat lekötik. Am, ha felfogásaink eltérő voltánál fogva a kivitelre nézve nem is értünk egyet a cikkel, kalapot emelek annak tiszteletreméltó vezéreszméje előtt, mely, ha nom csalódom, a községi jövedelmek szaporítására és a terhek csökkentesere törekszik. (íeiser Emil. Egy pár szó szülőinkhez a zenei nevelesröl az Epstein Karolina zongora-tanárnő által megtartott növendék hangversennyel kapcsolatban. Az érzelmi vagy kedélyi nevelés a mai korban általánosan hangoztatott sokoldalú nevelési rendszernek egyik legfontosabb kelléke. Ma már szinte elmaradhatatlan a zenei nevelés és zenei műveltség, és bátran mondhatjuk, hogy a? összhangzatos testi és szellemi kiművelésben nélkülözhetetlen. Ma nemcsak zenepedagógusaink, hanem a tanügyi téren működők mindannyian együtt mondják Grillparzerrel, a nagy gondolkodóval: a zene olyan fölösleges valami, amely a legszükségesebb; az érzelmek hullámzását, a gondolatok szórakozását finomabb rendre szoktatja, tehát eszményünk felé közelit. Ezt ma már belátják stüleink is ; tudják, hogy a zene az erkölcsi tisztaság feltétlen támogatója, a képzelet, izlés és gondolkodás nemesitője: de sajnos mégsem cselekesznek úgy, ahogyan azt a zenei nenei nevelés fontossága tenne kívánatossá. A mult vasárnapi növendék-hangversenyen láttuk a nemes ambíciójú és hivatott zenetanárnő fáradhatatlan munkájának szép eredméIdeges kezekkel tépte fel a veres pecsétet s azután végig futott rajta. Arcán mély fájdalom vonaglott keresztül. Majd zssbregyürte a táviratot, szolgáját pedig hazaküldte. Az orfeum-társaság komikusa izetlenkedett a színpadon s épen valami elkoptatott régi szójátékkal akarta az unatkozé társaság idegeit felvillanyozni; ám hasztalan kísérlet. De nini, mi az! Egy harsány kacaj honorálja a komikus silány erőlködését. Lachmann kapitány kacag, csak ugy folynak a kőnyei szempilláiról. A tisztek nagyot néztek a kapitányon, s szájról-szájra jár: — A szomorú kapitány nevetett! Még sokáig együtt mulattak a tisztek, de senki sem volt olyan jókedvű, mint a szomoiu kapitány. Faggatták is érte a többiek, de Lachmann mindig csak azt hajtogatta, miközben csak ugy dőlt belőle a kacaj: — Majd megtudjátok reggelre. Reggelre azután ott talalták a szomorú kapitányt ágyában átlőtt halántékkal, arcán fájdalmas mosolylyal. Kezében az éjjel kapott táviratot szorongatta. Mikor elakarták olvasni, senki sem tudta kibetűzni az irást, valami nedvesség egészen elmosta. . . . Talán a reáhullajtott kőnyek ?! . . . nyét: hallottuk a kis apróságokat Diaballit, Haydint, Ctementit, Schubertet sib. játszani. E^y-kettő kivételével kezdők még valamennyien es eppen azért külön-külön az egves szereplőkről megemlékeznünk alig lehet Átalában a/, a megjegyzésünk, hogy az egyszerűbb és könynysbb számok nagyon szepen sikerültek, a nehezebb szerepet játszók itt-ott küzdöttek a technikai nehézségükkel. Föltétlenül azt a tanácsot adnók a jeles tanárnőnek, hogy ne siessen növendékeivel é-. ne adjon már egy pár év elteltével olyan darabokat nekik, amelyeknek technikai nehézségeit ők még nem tudják teljesen leküzdeni, ha nem volnánk tudataban annak, hogy szülőinknél (tisztelet a kivételeknek) 3—4 év milyen nagy idő a zenei nevelésben. A jeles csemetének már 3—-i évi tanulás ntán egész társaságot kell tudnia szórakoztatni játékával, mert ha nem: a zenetanitó hibás Ennek a téves felfogásnak eredmenye az, hogy zenetanitóink, ha tanítványaikat meg akarják tariani, lelkiismeretük, pedagógiai elveik és meggyőző déseik ellenere a mindennapi ujjgyakorlatok és etűdök mellőzesevel (amelyeknek pedig fontosabb szerepök van a zongorajátszáuban és tanulásban, mint a mindennapi kenyérnek táplálkozásánkban) brillians futamu, kettős passageokkal ellátott előadasi darabokat kénytelenek taníttatni és annak a szintén zongorajátszás alapját tevő nyoicfele billentés módnak (egyszerű legato, eneklő legató, ujjstaccato, portamento, mezzolegato, mezzostaccato, oktáva billentés és karstaccato) mindennapi gyakorolta tása nélkül kénytelenek tovább haladni. És a szsgeny tanuló — biztos mint a halál — ott foiíja hagyni instrumát és a zenét, talán meg is átkozza, hogy ral-mikor klasszikusokkal kellett foglalkoznia, .wiért? M rt brillians futamai (ame'yek döcögősek), a kettős passa^cok (ameiyek bizony nem lesznek nál» egymásba illeszkedő gyöngyszemek láncolatai) nemc-ak neki nem izgatják kellemesen hallószerveit, de környezete is menekül, mondván : nem szereti a klasszikus zenét . . . pedig . . . ! Ezért mondtuk fennebb, hogy szülőink nem tesznek úgy, ahogyan azt a zenei nevelés fontossága Jcivánná. Ne kívánjanak mar egy pár év múlva briliíáns dolgokat, hanem bízzák teljesen a zenetanitójukra, tanulóink pedig kö vessek alabbi következő tanácsomat : akkor a mi jeles tanárnőnk, aki hosszú évek során at már annyi szép eredményt mutatott fel tanítványaival és aki ezúttal is föltetlen elismerésünkre és dicséretünkre tarthat számot, nemcsak részleteiben, de teljes egészében is nagyon jól sikerült növendék-hangversenyt fog adni. Az első évben minimum napi egy órában (még pünkösd első napján is), a második évben napi IV, óraban gyakorolja magát a növendék ; a harmadik évtől kezdve 2—3 órára mehet fel a napi gyakorlási idő és akkor igy haladva, 7—8 év után (ha van zenei hallása és egy kevés tehetsége is a növendéknek) biztosan mondhatom: a legmagasabb szellemi élvezetek kiapadhatlan kútforrása nyílik meg számára és semmiféle körülmények között sem fogja sajnálni azt a (bizony elég sok) időt, a mit a zenére fordított. Simkó Gyula. szihhAz. A múlt heti műsoron váltakozva forogtak jó és rosz darabok, a színészekről azonban következetesen erősödik az első impressiónk, hogy nagyon derék, jóravaló, gárda mely megérdemli a legmesszebbmenő támogatást is. Hétfőn a Drótnélküli táviró. Bohózatnak nevezik a szerzők, de nagyon soványan lézeng benne a komikum, pedig humor hijján olyan a bohózat rnint a drótnélküli — drótos. Elpusztul éhen. De színészeink nem hagyták elpusztulni ezt a beteg bohóságot. Adtak hozzá a maguk jókedvéből és ezzel, ha a darab sorsát nem is, de az est sikerét mindenesetre megmentették. Elsősorban emiitjük Hahnel Arankát, a kit Gerő Ida, Ternyei, Báthory Mária, Bérczy ós Krasznay támogattak. Kedden a Forradalmi nászt adták. Régi Aesopusi igazságot tárgyal ez a dráma. Azt, hogy a halál félelme mindenkit legyőz, nyúlszivüt és tigrisleiküt egyaránt. Bérezi adta a gyávát, Ternyei a hőst. Egy szép, harmatos fiatal asszony ölelő két karja megpuhítja az ntobbit is. Hiába, emberek vagyunk ! Egy katonatiszt ült a hátain mögött. Mély megvetéssel mondta az első felvonás alatt a szomszédjának : „Nyomorult gyáva ez az ember". (Álamé de Eítoile — Bérezi). De később csalódnia kelleti a marcona lelkű Marc-Arronban (Ternyei) is, mert ellágyult ez is. „Ez is gyáva már* suttogta a tiszt úr a szomszédjának. És a tiszt urnák igaza vo't, ő katona, az ő eletcélja a halál. S a ki a halaitól fél, (különösen a színpadon, a hol kölőmben is vaktöhéssel lőnek) az cs^k mm lehet rnas, mint gyava. — Az előadás mintaszerű volt. Gazdy Aranka és Ternyei nagyon szépen kidolgozott drámai játékot nyújtottuk. Hahnel Aran<a természetes elevenségével nagyon kedves közvetlen szint adott a komor tónusu képház. B?rc/,i, Talhán, Krasznay, Lugorsy, Gyure, Kemény megadták helyőket. Külön emiitest érdemel Gyöngyi IÍSO, a ki nagy hatassal mondti el a taritorith.ctatlan katona feddő szavait. Szerda a Zilahyné napja volt. Az Erdészleány címszerepet játszotta pazar jókedvvel, csapongó temperamentummal. Rózsaszín, fehér csikós ruhájában ennivalóan bajos volt. Bravúrosan enekelt és táncolt. Radó Anna es Gyöngyi Jolán szintén kedvesen énekeltek. Ternyei imponáló szerénységgel, természetas leereszkedéssel adta a császárt. Dicséretet érdemel a kar is, mely feltűnő hatást ert el különösen a második felvonásbeli végje ienettel. Kár, hogy a darab énekszövegeinek irgalmatlan rosz a fordítása. Nem hogy összeolvadna a zenével, hanem valósággal rhytaiíkai akadálya a zene érvényesülésinek. Csütörtökön Nincs elvámolni valója ? A múltkor a Király-t egy felkiáltó jellel jellemeztem. Itt pedig, a rokonság kedvéért egy kérdőjel ékeskedik. A színház zsúfolva volt. Eszembe jut a „vota numerantur" és befogom a számat. Az előadásról elég legyen annyit mondanunk, hogy a színészek játszottak a szó igazi, pajkos értelmében. No mert komolyan csak nem tesznek ilyesmiket. Gyöngyit, Hahnel Arankát, Gerő Idát es Ternyeit nem győzzük eléggé dicsérni. Hu ella Irén nagyon kedves volt. Pénteken Gépiró kisasszony. Bizarr librettó összeszerzett muzsikával, Bárdos Irma és Gyöngyi jolán jeleskedtek benne. Az utóbbi a Csitt kezdetű dallal elragidta a nézőtérét. Horváth Kálmán jol játszott és sympathikusan enekelt. A Perczel testvérek ügyesen táncoltak. A publicum körében többször hallottuk, hogy Rozsa Lili feltűnően hiányzik a műsorról. Reméljük, hogy kőzelesen gyakrabban látjuk még a színpadon. A történelmi hűség kedvéért egy kellemes titkot is elárulunk az olvasónak. Egy nyíregyházi uriasszonyról van szó, a ki a folyó szezonban színpadra lép itt Nyíregyházán, de természetesen csak egy estére. Kíváncsian várjuk az előadást, * * * A színházi szelvénybérletre vonatkozólag a kővetkező sorokat vettük : Tisztelt Szerkesztő úr! A .Nyírvidék" mult heti számában közzétett — önhöz intézett levelemben szerény célzást tettem a városi színháznál behozott szelvénybérlet rendszerből származandó zavarokra. Azon par szobol álló megjegyíéstől remelttm, hogy — mint a pártoló közönség iránt figyelmes színigazgatónak tenni kell — Zilahy igyekezni fog az e tekintetben felmerült differentiák&t kiegyenliteni, de az elmúlt hét folyamán meg kellett arról győződniök, hogy ezen ember a csendes beszédet nem érti meg; fülébe kell ordítani, hogy repedjen a dobhártyája. Mint méltóztatik tudni, a színházlátogató közönség soraiban sokan vagyunk, kik bérelni szoktunk. Tesszük ezt annak biztosításául, hogy a színházban nekünk tetsző páholyt vagy ülőhelyet magunknak biztosítsuk, s ezen előnynyel szemben elvállaljuk a bérleti rendsznr ama hátrányos következményeit, hogy akkor megyünk színházba, mikor a direktornak tetszik. Az eddigi páros páratlan bérletrendszer mellett — mi szegény bérlők — meg voltunk üjv ahogy elégedve helyzetünkkel; mert midőn ez irányban jogügyletet hoztunk létre a direktorral, tisztában voltunk annak összes következményeivei, s a jó szerencsére bíztuk a n űsor megválasztását. — Velünk szemben az alkalmi színházlátogató abban a szerencsés helyzetben