Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-16 / 20. szám

2 í20-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. május 16. és tanítóra volna szükség! Hát nem megdöbbentő' ez? A 311 iskola közül felekezeti volt 281; ezek közül r. kath. 78, g. kath. 49, ref. 117, ág. h. ev. 22, izr. 15. Községi iskola volt 14. Uradalmi, társulati és magániskola szintén 14. Állami mindössze 9. Ezekbó'l az adatokból feltünó' a községi és az állami iskolák számának csekélysége. Az 1906/907. tanévben az országban 2153 állami elemi népiskola volt s ebből csak 9 jutott Szabolcsvármegyének. Általánosan tudott dolog ugyan, hogy az állam lehetőleg a nemzetiségi vidékeken állított fel iskolákat a múltban. Ámbár ezt az elvet is megdönteni látszik az a körülmény, hogy a Szabolcsvármegyével egyenlően magyar Hevesvármegyében 21, Csongrád vármegyében pedig 91 állami elemi iskola van. Különben is itt a legfőbb iaeje annak, hogy az állam végre a magyar ajkú vármegyékre is gondoljon az állami iskolák felállításánál, mert a statisztikai adatok azt is mutatják, hogy épen a magyar vidékeken és a magyar ajkú vármegyékben sok az iskolába nem járó tankötelesek száma és kevés az iskola. Addig is azonban, mig az állam abban a helyzetben lesz, hogy az egész országban még hiányzó igen nagy mennyiségű iskoláknak egy részét mint állami iskolákat létesítheti, gondoskodnunk kell arról hogy legalább a legégetőbb hiányokon segítsünk. A községi és felekezeti tanítók fizetéséhez adott állami hozzájárulások magukban véve is lényegesen megkönnyítik az iskolák felállítását. Az alispáni jelentés szerint 74 községben folynak a tárgyalások az iskolák szaporítása és fejlesztése iránt. Az alap tehát megvan, a dolog megindult, csak arra volna szükség, hogy a hivatalos formalitások útvesztőiben meg ne rekedjenek az uj iskolák és uj tanítói állások. Ha minden tényező megteszi a maga kötelességét, megszüntethető ez a szégyenfolt, amely vármegyénket a tanügy elmaradott volta képében terheli. A kiéli csatorna megnyitási ünnepére a szultán birodalma csak egy, majdnem azt mondhatnók a navarini csata korából való, ócska hadihajót küldhetett; még az is későn érkezett. Az uj tipusu hajók elrozsdásodva, hasznavehetetíenűl horgonyoztak az Aranyszavban! Júszuf Zijá elővétette velem Európa térképét. Nézz ide! szólt reszkető hangon, mialatt ujjával körülkanyaritott minden földet, ami a Lajta és a Kaspi tenger, Krim és Aden közé esik, — ez valamikor mind a mi uralmunk alatt volt! őseink csak olyan népeket ismertek, kik adófizetőink voltak, vagy rettegtek tőlünk; és mi manapság a világ csúfja vagyunk, mintha csak bételt volna rajtunk a közmondás, hogy az elaggott farkas ebek csúfja lesz. Ebben a hangnemben folyt további elmélkedése is. Átszellemült rajongással festette a régi dicsőséget, rikitó, vérlázító színekkel a jelen dicstelen hanyatlását. Itt van Isztambul, mondotta; van-e még egyetlen egy pontja a világnak, mely ezzel öszszemérhető volna? Itt kellene lennie a kerek föld közepének, innen kellene szétáradnia fénynek, világosságnak és hatalomnak; egy igazán nagyrnhivatott nemzetnek ez tehetne az az Archimedesi pontja, melyre támaszkodva a mindenséget, kimozdíthatna helyéből, és mi sorAz 8.1. K. E. szabolcsvármegysl körzeténél! megalakulása. A mult vasárnapra hirdetett alakuló közgyűlés több százra menő jelenlevők közreműködésével élénk érdeklődés mellett lett megtartva. A közgyűlést az előkészítő bizottság nevében Groák Ödön nyitotta meg ós veze'ése mellett a választás következőleg ejtetett meg. A költségvetés megállapítása után megejtetett a választás. Elnökké: Groák Ödön, alelnökökké Rónay Jenő, Rosenthál Ferenc, Mandel D«zső (Nyírbátor), és Radó Adolf (Kisvárda), pénztárossá Rosenthál Gyula választattak meg. A választmány tagjai lettek: Baruch Arthur, Engel József, Führer Mihály, Geiger Béla. Hoffmann Mihály, Haas Ignác, Kovách Győző, Kovács András, Gábor József, Ruzsonyi Pál, Silberstein Miklós, Szilas Mór, Ungár Béla, Wirtschafter Ottó, Morgenstern Dezső, Grosz L. H., Halasi Károly, Széli Mihály, Kálmán Sándor (Kisvárda), Goldmann Ármin és Bruck Vilmos (Nyírbátor), Grünberger Ignác és Nánassy András (Ujfehértó). A közgyűlés érdekességét főleg dr. Szende Pál központi főtitkár rendkívül érdekes előadása fokozta, aki a Magyar kereskedelem, helyzete cim alatt ismertette a kereskedelem ellenes irányzat keletkezését és indokait. Szerinte ez az irányzat indokát az osztálymozgalmak természetes hullámzásában, főleg abban leli, hogy az uralmon íevő osztály minden olyan törekvést, mely uralmára veszedelmes lehet, megbénítani igyekszik. Addig, mig 1869-ben a kereskedő és iparos osztály a lakosság 5°/o át képezte, ily veszély nem létezett, és a földbirtokos osztály nyugodtan élvezhette a törvényhozásban és közigazgatásban hegemóniáját, de mióta ez a szóm 19.6°/o-ra (1900-ban) sőt azóta közel 25%-ra emelkedett, és a mióta természetesen ez az osztály is részt kér a törvényhozás és közigazgatásban igényei számára és a mióta leveti azt a béklyót, mely a kereskedelmet is a nagy történeti nevek cultusa által lenyűgözte, melylyel intézményei telitve voltak és inkább törekszik a szakképzettség térfoglalására: ez a veszély figyelemre méltó és ezért folyik a munka a kereskedelem ellen. Ehez járul a jobbagyság megszűnte óta megerősödött parasztság és a szervezkedés által öntudatra ébredt munkásosztály nagy és szenvedélyes elégedetlensége, mely főleg hazánk szerencsétlen birtokeloszlásának a következménye, ahol a kötött birtok a vadunk, pusztulunk, mert kishitűek, önzők, gyávák vagyunk. Mikor egy kissé elhallgatott, vigasztalni kezdtem. Elmondtam neki, hogy ő, aki a történelmet ismeri, jól tudhatja, hogy hatalom, dicsőség, íespedes, hanyallás ép ugy váltakoznak a nemzetek élttében, mint virágfakasztó tavasz őszi hervadással a nagy természetben s hogy mint más nemzetek, a török is talpra állhat újra, felvirulhat s visszaidézheti a regi nagyságot a felejthetetlen régi dicsőséggel. Lám a tizenhatodik, tizenhetedik század jó német ha zufiai tele voltak keserűséggel, kétségbeeséssel s azt hitték, hogv^ a német név dicsősége örökre leáldozott. És hogy megfordult azóta a koczka ! A büszke Párizs utczáin teuton lovak patkója csattogott, s a gőgös Anglia aggodalommal tekint Berlin felé. Igy fordulhat a kocka keleten is és valóra válhatik még Kemál bej álma, a szabad, müveit, hatalmas Törökország, csak türelem és kitartás. A csüggedes csak az ellenség malmára hajtaná a vizet. Es Júszuf Zija elmosolyodott, s azt a mosolyt sohasem fogom elfelejteni. Te vigasztalsz engemet? szólt szinte szánakozva. Hát a régi magyar dicsőség, magyar szabadság i ol van, hová lett? Titeket ki vigasztal ? Júszuf Ziját, ha még életben van, ma már talán nem kell vigasztalni. hazai föld 54°/»-át teszi és a holt kéz 36°/o-ot íart. birtokában. A kis gazdák a természetes szaporodása megfelelő birtokszerzés akadályaival találkozik minduntalan. Élénk vonásokkal ecsetelte, hogy ott, ahol a kötött birtok nagyobb, ott a kivándorlás, az analfabéták szama, a halálozás aránya nagyobb, a házasságok, születések, a munkabérek arány száma kisebb. A nemzet eme nagy contingensének, a parasztságnak es munkásságnak szenvedélyét keh tehát — lecsapolni, levezetni. Bevilágított az összes nemzetek legújabb történelmébe, a honnan bizonyította, hogy a népszenvedély ily levezetése mindig ezen osztályoknak — más osztályok elleni izgatásával történik. Történik pedig oly intézkedéssel, melyek látszólag a népigények kielégítését célozza. Rámutatott pld. : a végrehajtási novellára, mely látszólag a népigények kielégítését célozza, de nem átallja egyszersmind a nagy birtokot ugyanazon jelszó alatt védelmébe venni. A kisbirtokosok gazdasági eszközei u. i. márciustól— novemberig nem árverelhetők ; igy volt ez ezelőtt is a 12 holdas kisgazdánál, most e kedvezmény korlátlan, és a 20,000 holdas, sőt a hitbizományi birtokokra is ráillik. És végig vezetett minket a Homestead, az ipartörvény, az adótörvényeken és különösen ez utóbbinál mutatta ki a kereső osztályellenes irányzatot. Elmondotta, hogy a földadó contingentálva van, az előirányzottnál több adó bevétele az adókulcs leszállítására vezet. De kimutatta, hogy a kisbirtokok adója aránytalanul nagyobb, mint a nagy birtokoké. Kimutatta, hogy a magyar föld jövedelmét maga Wekerle, sőt az adójavaslaíok előadója is 3000 millióra becsüli, ennek dacára csak 300 millió kerül adó alá. És hiába fokozódik a jövedelem, a catasteri kimutatások változatlanok. A kisbirtokokat a községi adók is terhelik, a nagy birtokok pusztai birtokokká minősittetvén, ettől a jelentékeny tehertől szabadulnak. Ellenben a III. oszt. ker. adók minimális contingentálását csak az O. M. K. E. óriási erőlködése után sikerült keresztül vinni. Beszélt azután az előre látható nagy terhekről, a katonai terhek, tengeri haderő igényei emelkedéséről, a felekezeti iskolák és egyeb igények kielégítéséről, melyek majd mind a kereső osztályok nyakába zúdulnak, mert a földbirtokok adója állandó marad. Beszélt arról, hogy az adóprogressivitás a földadónál szóba sem jöhetett. Megdöbbentő képét nyújtotta a felekezeti iskolák és a felekezeti vagyoneloszlások helyzetének. Elmondta, hogy a felekezeti iskolaknak csak l4°/'o-a volt 10 hónapos, 56°/o 8 hónapos. Az a sivár kép, amely a felekezeti iskolák magyarságát, majd egy tanitóra eső növendék arányát, egy tanteremre eső tanulók számát mutatta, és midőn szembe helyezte, hogy az iskolák állami támogatast nyernek annak a rengeteg vagyonnak dacára, melylyel a felekezetek birnak, melyet 15.000 millióra becsülnek, és midőn elmondta, hogy habár minden aisó papnak átlagban 138 hold, minden kanonoknak 1000, minden püspöknek 36000 és minden érseknek 71000 hold föld jut, és ez mégis akként osziik meg. hogy ezt a vagyont 12000 ember élvezi és ebbőí több, mint 3000 papnak nem jut 800 forintja évenként, — és ezt mindnyájunknak kell pótolnunk : láthatóvá tette, hogy minden a nagybirtokok erősödését célzó intézkedés a kereső osztály terhére megyen. Látják ezt a parasztság, a munkásság, az iparossag és az u. n. laíeiner osztáiy egyaránt és a minden téren mutatkozó szervezkedés — lesz idő, midőn — együtt fog működni, a mikor a hazafiasságot kisajátító és ennek jelszavai alatt a szenvedések tűrését kivánó oszíályuralom valódi lényege mindjobban a kö/ludatba megy át. A kereskedő osztály érdekeivel egyenesen megegyezik, hogy a kisbirtokosok, a munkásság és a parasztság erősödjék, mert ez az ő erősödésével is jár, de a nagy vagyon védelme és az összes igényeknek a keresők véréből kielégítése az, mi szervezkedésre kényszerit. Az óriási hatásról alig lehet bsszámolni, ! Tény az O. M. K. E. minden nagy városban,