Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-28 / 13. szám

í 3-ik szárn. K Y I R V I D É K 1909. március 28. 3 Vármegyénk ös lakossága. Részlet a Millenniumra, irt A magyar Nemzet keletkezése citnü tanulmányomból. VI. Szóljunk valamit a germánokról. Tacitus ugyan jól ismeri ő<ei, részletesen is leirja minden tulajdonságaikat. Ebben az időben azonban még nem erdekeinek minket, inert nemcsak vármegyénkben, de még hazánkban sem tartózkodtak. Nevöket a Keltáktól kapták, értelme e/.: lármázok. A deutsch nevezet a Kr. u. IX. szabadban lett közkeletűvé, az ó nemet thiod (riep) szónak egyik valtozata. A slávok nemjei (némák) szóval nevezlek, ellentétben a keltákkal, valószínűleg mivel beszedőket nem értették, ebből vezethetó le a magyar nevük a Német. Tacitus külömuö/.ő ne ek a 1111 sorolja el őkel. Vannak kimberek, teutonok, jűtíek, frietek, tigamberek, herimendurok, svébek, lotigobárdo<, quadok, vandálok, burgundok, gótok stb. E,:ei kózúl minket spt cialisan csak a gótok, lon^o i-arciok s fóként a gepidán erdekeinek, kik a iiun orstágfoglalás e.őtt ki^ebu vagy nagyobb ideig vidékünkön is megtordultak. Varakat, városakat nem epitenek, elszórtan laknak, aminl valamely foiras, mező, vagy erdő megtetszik nekik. De a házakat már ismeri* ; sőt azoknak külsejét festik is, szines földdel csillogókra bemázolván. Ételeik egyszerűek, gyümőic-', vadhús, aludt tej. Italuk árpából vagy búzából erjesztés utján készült lé, d« a bort is ismerik e* szeretik. Halottaikat elégetik, fegyvereikkel, lovaikkal együtt, sitjukat (néha igen nagy) gyepbalom fedi. A líiO — 200 Kr. u. években a felső Tisza es a Körösök Közti vide.; a germán bastaruák birtoka voit s így vármegyénkben is ók vo.tak üz uras, szolgáikká teven a mir itt taiált küíórnbozó eredetű népséfeket. Meg a vandalok is megfordultak itten, a jarygekiel szövetkezve betörtek a tiszántulra a Kőrösök vidékér*, de nagy vereséget s<envedve, csakhamar eltávoztak, me; t Probus római császár ugy ezeket, mint a í>astaruákat Thráciába vitte el letelepítés végett, hogy szembe ailiUa fajrokonaikkal a gótokkal. Ezek azonban áttörtek a római limeseken és Erdélyt szállottat meg, m ily terület a romaiak kivonulá a után üresen állott. Most a vandalot a jasygekkel szövetségben hihetőleg a róuiii cvászar ősztönzésere reátörtek a gótokra rs nagyon megverték őket. Majd ism»t a jarygeknek adlák vissza a kölcsönt a gotók s borzasztó pusztítást vittek véghez közöttük. 331 körű Kr. u. Geberich nevű királyuk alatt uj erőm kaptak s az Ámulok nemzetségéből szármázó Uermanarich sok harcias északi népet is leigázott. A gót Jo'.d nis fel is sorolj* e népetet, említ köztük vendrák, cseremmek, permnek fkyttwk (tinnek) szláv származású vendek név alatt többeket, ugv hogy ezen got király, Kit Nagy Sándorhoz hasonlítottak, a körülte levő siáv és ugor nép»ket teljesen legyőzte. Ebből az időből va

!o a Szilágysomjó kő/.elében talalt got fejedelmi kincs. Egy körbe futó arany lánc. mely felső összekapcsolásával még » oldalt ket szárnyra oszlik, egymástól fagyon külőmböző diszitményekkel, iándsa, nyílhegy, olló, szántó vas, kard, kes. kanál, íűré z. *arló, harapófogó, hágcsó stb. mint függvégekkel van ellátva, hossza 203 aranyból aho suly mellett, á láb és 5 hüvelyk. Bizonyára, ha ismernők teljesen kurgánaink belsejét, sok b'cses emléket talaihitnauk azokban. Mert a germán főnökök, mint fentebb mondottuk, fegyverzetükkel, kincseikkel, soks/or szolgaikkal lettek eltemetve vajry már készen taialt, vagy meg csak ektor emelt igen nagy (ingen.«) halmok ala. Vájjon a ouji nagy kurgán nem ilyen goth főnők temetkezesi helye-e a vármegyénkben bőven lelhető ilyen kurginok iöíőtt? A gótok tovább vonulása után vidékünket egy másik germán faj a gepida szállotta meg. Ez egy nagyon harcias germán fajta nép volt. aordanis beszéli krónikájában, hogy ha a gepida harcos sebet kapott, a seiie

1 okjzó nyilat minőén iszony mellőzésével kirantotta testéből s ketz volt eltűrni a legnagyobb fajdalmat is. Abban az időben, midőn a Tisza körül uralkodtak. Ardarich \ot királyuk s vz az országrész G°pidia nevet vett tel. Láttam egy kardot, mely kétségtelenül tőlük származik s a M.-pócsi határon arokásás közben találtatott. Pengeje elrozsdásodolt s szélein sok helyen megromlott v,».«, ellenzője alig eszrevehető, markolata gombban végződik. A/.t hiszem, hogy tulajdonosa Gencsy Aib-rt ur beküidte a vármegyei muzeuenba. Másik ez időbeli régiséget is ismerek. Ez is siirtt* a kislétai ref. egyház birtokában van, de ennek ii a szabolcsmegyei muzeamban van helye. E-', egy szép, vöröt rézből készült dus aranyozással ellátott kehely. Hasonló n petöhizi keiiely név alatt ismert, a sopronmegyei muz'.'umban őrzött keh*lyhez. Felül az ivó rész íeisején lancdwzitmény, tojásdad lest, azon alul gombos szar s végül kúpalakú tartó alap, melybe ismeretlen e* megfejthetlen rúnák vannak bevésve. Alul a beKő talpazaton, bibe tő eg nagyon késfli, ialári a mi, vagy a mienket kissé megelőző korban késhegygyei bekarcolt szó : petri. Igénytelen nézetem szerint tehát a germán nép nyomai is feltalálhatók varmegyénk terüle len a mar előbb itt élt riepek után. Történeti írok áital leirt e<emények, leietek, fenmaradt emlékeik kélsegtelerini teszik *zt. De ál'andó hazát itt nem találtai, rnsrt a Kárpálok bércein áttörő, időről-időre betolakodo azsiai lovas népek nem engedlek időt a végleges megtelepedésre s talán ők maguk is szerettek vándorolni. Mint a keltáknál, ugy náluk is megvolt ez a vándorlási ösztön, mely tulajd mkeperi minden a germán népfajhoz tartozó nemzetet ma is jellemzőleg ismertet. Lvgfellebb 2—300 évre lehetjük vidékünkön való tartózkodásuk idejét. Ük is, mint itteni eiődeik földet miveltek, harcoltak szomszédaikkal, de a művelődés tekintetében nem sokra vitték. Tengették el.'tűket inig lehetett, a lehetősig megszüutéve; egy erőseob népfai elől kitérlek. vagy a kik erre hajlandók nem voltak, beolvadta*. A keletről megindult hun áradat teljesan elseperte őket s másfele kerestek jobb hazat. Nagymáté Albert. Á Bessenyei-kör idei pályázata. Irodalmi és művészeti körünk, a Bessenyeikor. a iniilt napokban tartolt igazgató-vála^ztmanyi ülésén döntötte e! a Bleuer Rózsa-fele alapítvány idei pályázatának sorsát. Petőfi • saládi eleterc vonatkozó költeményre voit kitűzve a 100 korona pályadíj. A versenyből dr. Vietóriss József heivbeli főgunn. tanár s jónevü poétánk verse került ki győztesen. A birálo bizottság jelentése, melyet Porubszlcy Pál, a bizottság elnöke szerkesztett s olvasott fel a kör ig. választmányi ülésén, következőleg hangzik : Mélyen tisztelt Igazgató választmány! A Be-senyei-kör irodalmi es művészeti szakvalaazlmsnya ez idén a Bieuer Rózsa fele alapítvány kamataiból Pe'őti családi életéle vonatkozó lírai kö!U m«nyre hirdetett pályázatot. Aktuálissá tette e/.t. az a mozgalom, melyet a Patőfi-Társaság indított meg a Petőfi család hamvainak Budapesten egy díszsírhelybe való eltakarítása végett s mely kegyeletes mozgalom azzni az eredmenynyel járt. bogy fényes ünnepség keretében országos kiválóságaink közreműködése mellett temettek el mult év december havában a budapesti Kerspesi-uti temetőbe a szentelt hamvakat. Ha azt gondoltuk, hogy ez az aktualitás nagyobb sikert biitosit paiyazatunknak, akkor csalódtunk; mert a pályázat eredménye sem száiaszerüség, sem belső értek tekintetében nem gazdag. A kitűzött határidőn belül összesen (7) hét pályamunka erkezett be. E/.ek a kővetkezők : 1. Petőfi. Jelige: Emlékezzünk. 2. Petőfi. Jelige: Szabadság, szerelem. 3. Petőfiét útja: Jelig*: Világszabadság. 4. Petőfi fia bölcsőjénél: Jelige: Üdvözöllek lelkem szép kis ága, Üdvözöllek drága magzatom. 5. Petőfiek otthon. Jelige: íme! G. Petőfi Koltón. Jelige : Reszket a bokor . .. 7. Petőfiek utolso éje Dunavecsén. Jelige: Sappho. A beérkezett költemények legtöbbje gyenge. Az elfő, negyedik, ötödik, hetedik kisebbnagyobb mertékben iskolai stilgvakorlatok ; a negyedik, ólődik még ennek sem elfogadható. A 0. számú már jobb az elébb említetteknél : a boldog, feleséges Petőfiről szól. Jól gördülő versekben vari irva ; de nagy hibája, hogy eszmevilága szűkkörü; gondolatai nem ujak, nyelve nem elég költői, hatástalan. L-gértékesebb a művek között a 2. és 3. számú két vers. A 2. S'ámu Petőfi életfolyását jeleníti meg, s dicső halála ntán való hatását a későbbi nemzedékekre. 18 nyolcsoros versszakban tes/i ezt, hibátlan verseléssel, képekben gazdagon. Leiró erejét, érzésén, k tisztasagát is el kell ismernünk. De a felfogas nem új, a képek m^gszozottak, a kidolgozás elnyújtott; s ezen gyenge oldalai miatt ennek is lrlnte ál: a 3. szamu, Világszabadság jeligéjű munka. A Petőfi-család hamvainak decemberi ünnepies eltemetése inspirálta a költőt ennek megirá»ára. Ebből indul ki s a holtakkal beszélgetve, s a hollakat és élőket beszéltetve eljut az utolso két versszakban a legtisztább lelkesedéssel a Pelőfi apotheosisahoz. A firlfogás és kidolgozás szokatlan s mégis szép újszerűsége, az érzés és lelkesedés igazsága, a költői nyelv elevensége és ereje s a külső torma technikai tökéletessége mind oly kiválóságai a pályaműnek, hogy a két helyrn es.rtfehető némi homályosság a költemény értékeuek elsőségét nem ronthatja le. A biraló-biíottság ezt ajánlja megjutalmazásra ; a 2. s/ámu, Síabadsá^, szerelem jeligével ellátott verset pedig dicseretre érdemesítené. A". íjjazgaló-valas/tmány magaéva tette a birálo-bizoitság véleuieuyet s felbontván a 3. számú jeligés levélkét, abból — mint már fent irtuk — dr. Vietóriss József neve került ki. A szép versut szerzője a Bessenyei-kör jövő kedden. 30-án. tartandó estéjén Lgja felolvasni. Zahoray János 1834 mos. Megyénk és városunk intelligens elemei közül bizonyára sokan ismerték e nisv tisztes viselőjét, aki mar nincs többé és az édes anyaföld kebelen pih -n hosszú, fájdalmas betegség után. Min egy másfél éi tizeit alatt gyakran megfordult Közöttünk, ha ritka művészetének igénybevétele ezt kívánatossá t^lte. Ezen idő alatt valóságos házi arcképfestője lett S'.abolcsvármegyének és székvárosának, sokszor heteket, sőt honapokat töltve a főgimnáziumban vagy a megyei székházban ber«ndezett műtermében. Kii önösen buzgó és mindennapi látogatója volt kaszinónknak, hol magát nagyon jói érezte és valódi bohém élvezettel szo rakó'.ott a twke- és sakk-asztalnal. Frissen elhantolt ?irjára gondolva bizonyára megérdemli, hogy röviden emlékezzünk reá, aki bennünket oly odaadással szeretett és becsült. Mármarosszigeten született és már kot a gyermekkorában nagy hajlamot érzett magában a rajzolásra és festésre, miben magát főképen önszorgalo n által Képezte, mert az akkori időben ezt szolgáló tanintézetek talán még r.ein is voltak. Mint 16 — 17 éves ifjút ott tataijuk s 48—49-iki szabadságharc mezején, melynek gyászos vége után — elbeszélése szerint — álruhában lerongyolva, piszkosan, tengeri földeken sok nélkülözés között bujdokolva Budára kerüit, hol tovább tanulva, a viszonyok javulása után fő reál iskolai lajztanár lett. Innen később Munkácst-A kerül htsonló minősegben a m. kir. állami főgimnáziumhoz, hol midőn halló képessége meggyengült, nyugalomba kényszerült vonulni. Ezen idő óta kizárólag kedvenc foglalkozásúnak, az arcképfestésnek élt, miben, mint talaló — valóban nagy mester volt. Tanúsítják ezt nagyszámú művei, melyek az ország különböző vidékéin elszórvák, de főkép megyei és váro?i közönségánk birtokában van*ak tömegesebben. Hogy kiváló tehetségei mellett nem érvényesült érdeme szerint, annak oka rendkívül nagy szerénysége volt; ő a kritikát mindenkivel szemben a legelőzékenyebben gyakorolta, magának azonbaB a legszigorúbb biralója volt es a/.t szerette, sőt kívánta, ha vele szemben mások is a legszigorúbb kritikát használtak. Szinte hátrányára volt Iálszerénysége műveinek értékelésénél, mit jellemez a/on nyilatkozata egy társadalmunkban számottevő egyénnek: .sohasem lelmt nagy művész, mert nagyon olc»ón dolgozik." Kiváló tulajdonai voltak puritán jelleme es szilárd demokratikus érzelme. Majdnem sertés-