Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-10 / 2. szám

£ * áfjfc y V Kjiregjiáfa, 1S09. XXI éYfolyam, 2. szára. lasárnap, január iö. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Et&tzetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor.. Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. " A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apro hirdetések 10 szóig 40 fiit., minden további szó 4 ^tag_betüvel szedett kétszeresen számit. Nemzeti restauráció. Az utolsó néhány év alatt több olyan jelszó támadt, mi több, vált szállóigévé a magyar társadalomban, mely Bem szolgál egyetemleges nemzeti célokat. Nem volt egybefoglaló, hanem részleges; nemzetrétegek avagy társadalmi körületek egyrészt politikai, másrészt erkölcsi avagy egyszerűen anyagi érdekeit irta lobogójára. Ezek közül a nemzetközi szocializmus szóra sem érdemes. Hiszen a legsajátságosabb, a legtermészetesebb emberi érzéseket tagadja; ő, aki állítása szerint az általános emberiért, az emberi szabadságért küzd . . . Jogot, politikai befolyást, sőt vezérkedést követel — és nem tiszteli a fennálló állami és társadalmi rendet, a mások meglévő, lörvényesen szerzett jogait lábbal tiporja s a közügyek intézésében feltétlenj1 szükséges szellem színtáj és a politikai iskolázottság megszerzése helyett, melyhez csak hosszú tevékenység, törekvés, tanulás fáradságos munkája által lehet jutni: a szakszervezeteiben kiosztja a szcl-eptl-éí7"azután — — az utcán féktelenkedik. Egész eddigi munkája nem egyéb, mint kerékkötés. Sajtójának stílusa elrettentő, megalázó. Sőt a politikai evangéliuma, a nagy garral hirdetett „Jogot a népnek" igéjük sem egyéb, mint puszta szólam. Hiszen ezt a kétségen kívül szükséges, sőt már 1848. óta tényleg létező (hol voltak akkor a „nemzetköziek*!) népjogokat, ha meg nem volnának, nem a nemzetköziek módszere által és útján alkothatni meg. Az úgynevezett népjogok teljességének útja módja, feltétele: a jogok teljességére való érdemesség. Ehhez pedig nem az izgága fejetlenség, nem a felforgató, hatalmaskodó és erőszakoskodó hányavetiség, nem a szellemi műveletlenség és a politika mesterségének analfabétasága, még csak nem is a nemzet legkomolyabb ellenségeivel való szövetkezés juttat, hanem a nemzeti trikolor imádata, a kultura, a megbízhatóság, az erdemesség. Több más, egyébként tiszteletreméltó társadalmi és erkölcsi körületek zászlóbontását sem díszíti az egyetemlegesség, az általánosság. A teljes nemzeti egészet illető törekvések helyett elsősorban csakis a maguk, ismétlem: egyébként tiszteletre méltó eszméik, céljaik kultusza érvényesül. Még akkor is, amikor és amelyek egyébként a tiszta hazafiság és izzó magyar nemzeti érzés dolgában előljárnak. Ezek közül — már kiki a maga elé tűzött célhoz képest — midőn a tudományt, művészetet, poézist, a felebaráti szeretetet, egy-egy politikai pártfelfogást stb. stb. szolgál tudásával, buzgóságával, lelkesedésével: bár fontos nemzeti munkát foganatosít, de mégis első sorban a maga sajátos törekvéseinek nézőpontja karakterizálja, sőt tölti meg tartalommal működését. Tehát nem lehet egyetemlegesen egybefoglaló. ; Sőt még akkor is. amikor a legnemesebb altruizmust hirdeti és foganatosítja a maga módján, a maga céljaihoz képcsi. Sokszor, sőt, ha az egyetemleges tekintetek, a hazai, a nemzeti közérzés nem mérsékelné, nem szabályozná tervét, temperamentumát, szenvedélyét: legtöbbszörépen a nemes altruizmus, mint társadalmilag szintén nevezetes egybefoglaló érzelem ellen cselekednék. Azért a nemzeti nagyság érdekéből

r melynek nélkülözhetetetlen alapja a nemzeti együttérzés és a nemzeti társadalmi egybeforradás, minden néven nevezendő köztevékenység első és főcélja legyen a magyar nemzeti restauráció; nyelvben, érzületben, szokásokban, törekvésekben, tudományban és művészetben. Első sorban tehát mindenki nyelvi, felekezeti, politikai, felfogásbeli és társadalmi helyzetbeii különbségre való tekintet nélkül lelke teljes erejével a nemzeti célok szolgálatába álljon, minden törekvésére fényt, melegei a nemzeti szellem hintsen és sugározzon, mindenben első sorban és csakis magyar legyen. Így azután lehet buzgó, lelkes, tevékeny tagja különböző társadalmi vagy erkölcsi egyesületeknek, társulatoknak. Minden téren azt kell keresnünk és erősítenünk, ami egybefűzhet bennünket, még társadalmi és erkölcsi sajátos vonatkozásaink ellenére is; és mindent el kell kerülnünk, ami szétválaszthat bennünket, a széthúzó törekvéseknek ezen a szerencsétlen földjén. .< HU. 1 Ó-év végén egy más világban. Paraguayból. Valahol a Föld túlsó felén nem is olyan régen, így éltein en le valamelyik esztendő utolsó napját. Közel Asunción fővároshoz, egyik apró falucskában Szilveszter napi búcsúra gyül a sokaság. Langyos a levegő, mert ép most hagyta abba a zápor, mégis jól beburkolózva merészkednek csak ki. A férfiak nyakaban ott a póncsó (poncho), ez a többnyire kávésrinü, középen félméteresen behasított négyszögletes takaró, melyen ha átbujtatják fejüket, festői ránezoktan hull le a vállról. Az asszonyok meg fejükbe szadik íekett kázsmir nagykendőjüket, a revószót (revozo) s a hogy egyik veget balvállukra kerítik, vigyáznak, hogy véletlenül homlokukra csúszszon egy fürt a hajókból. Valamennyien tisztelik az idegent, mégis könyökölve tolakodunk férjemmel, mig helyet kapunk a vasúton. Ez a kávédaráló kis masina virágfüzérrel, zászlóval ékes»n szállítja a nag-közöDséget. A kocsi széliét egészen elfoglaló sűrű padsor jól megtömve; még a lépcsődeszkára is jut kiránduló. Mind benszülött paraguayi félvér. Az idegen, kit soi a ide vet, ritkán globetrotter, többnyire pénzsóvár és üzletén kuül külön él a benszülöttől. Engem, mert elütök tőlük, eleggé megbámultak ezek a többnyire igen szép, dt egyformán szép barna nők, a kiknek minden váevok a szökésé?. M»g aligr haladunk, ejfyik a ináaik után keresgéli elő kábeléből, balliszt otthonkája alól az öngyártotta szivart meg az elmaradbatlan viaszgyujtót. Esy férfi mellett ót asszony pöfékel s némelyik alig tudja kis szájába erőltetni a vastag szivarrudat. Kábító, illatos dohányfü-t gomolyog A hogy előttem sivalkodni kezd egy három éves paraguayi caballero, anyja szivart nyom szájába, attól hallgat el. Bőven termi a dohányt a paraguayi televény, nincs rá monopolium, gyártják is nyakra főre. Minden kunyhó asszonya meztelen térdén kosárszámra készíti s ha kell, jó szóért is elvesztegeti. Jó, hogy szélen ülök. kárpótol az ózonilla

1, s vele együtt szirom be a sok új impressziót. A kibékült nap nyurga árnyakat vei vonatunk elé ; pálmaerdő mellett haladunk, aztán ligetnek sűrűsödött banánbokrokat hagyunk el. Csodaszépen formált narancsfákról messziről lekaczag az érett gyümölcs, s sxinte kerítésnek nőtt a sínek mellé egy sor terptszkedő citrombokor, sárgán rikit alja a lehullott gyümölcstől. Egy darabig folyó mentén haladunk, nagy kékségéről lekiabál a haragos zöld növényzet. Majd egy kilomcteres területen tanyészik a vizi virágok csodája, a Viktória regia. Itt nem kell rívlegitő üvegház főiébe, buján tenyészik ezerszámra. Olyan az a rész, mintha vüitündérak kikötője volna. Embert megbiró kagylószerü levelei természetes ciónakot kínálnak, belelcép zelem a pihenő nimfákat Mjjd megint erdők, mezők, közben egy-egy árvj. rincbo, szerény estancia (tanya), aztán domborodik a vidék és egy pvönyörüsépes >ira után m

or"rkezü'

1.k. A primitív megállóhoz közel a temnlom. Köröskörül hatalmas térség, úgy sorakoznak túl rajta körbe a falu házai. A templom előtt óbégató koldusok lesik az alamiasnát. Roncscsá lett ujatlan emberek nyújtogatják felém ujjailan kezöket, némelyik arczán csak helye van az orrnak s éktelen húsdarabbá nyomorodott fülök. Feltámad előttem a bibliai nyomorult Lázár. Ezeken a halál előre megkezdte oszlató munkáját. Leprások ezek, a bélpo'ilo.ok, kiknek a baczillus-irtó tudomány még enyhülést sem adhat. Menekülök a templomba ; majdnem üres. Imádkoznék egy mellékoltárnál, de egyszerre valami elcsépelt valezerbe kezd egy kisasszony s amúgy is csökken az áhítat, a hogy a czifra bársony báliruhás szöszke viaszfigurára nézek, a kiben a Boldogasszonyt tisztelik a benszütöttek. Alig van bent asszony. A fiatalok kint hanczúroznak a napsugárban, a?, öregebbjét otthon hagytak mert úgy rejtegetiik a megvénüllet, mint a hogy ezek a buja növésű bokrok takargatják levelük hullását. Egy részén % gyepes térségnek lovasok sorakoznak. Benszülött gavallérok; az európai ruha mind izlesteien rajtuk. Jobban áll nekik a könnyű zubbony, gyűrött panama kalap, meg a panuelónak nevezett nyakukba kötött szines selyemkendő. Hosszú testű csinos paripájok csoda, hogy úgy nyargal ez ezüsttel pazarul kivert nehéz szarszám alatt. Piazep banda zeneszava mellett folyik a versengés; ki tudja apró lándzsával átdöfni a virágoi kapuivekről lógó papirszala> t got. Ha végre sikerül, követelőn harrj .biz. i)iz- — hogy voli. újra! A tulfOj Mai uánuk ÍO oldal. haP~