Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-09 / 32. szám

8 33-ik szám. NY1RVIDÉK 1908. augusztus 16. nem is túlzó. Maguk a tanférfiak panaszkodnak, hogy a tanitás minálunk mily kevéssé gyakorlati és hogy a generációk mennyire megérzik az életben ezt a hiányt. A szemlélet, a tapasztalás a tanitás eredményének legelső és mellőzhetetlen garanciája: ez ma már közhely; tudja mindenki, aki a nevelés és tanitás mesterségének csak legelemibb részéhez is konyit. A szemlélet és tapasztalás leggazdagabb forrása a világlátás, az utazás, gyermeknek és felnőttnek egyaránt bőviti látkőrét. A legegyszerűbb parasztlegény, vagy leány, mikor a katonaságtól, vagy cselédsorból evek múlva hazakerül, mintha kicserélték volna, annyira megváltozott. Nem jártak pedig azok iskolaba, nem látogattak muzeumot, műtárlatokat, nem olvastak könyveket (hisz esetleg Írástudatlanok is); látkörük, világnézetük, összetettebb gondolkozásuk révén mégis csakhamar kiemelkednek a lakosság zöméből, amelynek .gondolata sem jár a falu határán tul." S ezek a .világlátott* kiszolgált katonak, vagy idegen helyeken megfordult cselédek képezik gyakran a falu lomha, mozdulatlan szellemében a modern áramlatokat. A természet és összes produktumainak ismerete : ez az emberi tudomány legértékesebb része, erre vezethető vissza az is, hogy a természettudomány ma már vezérszerepre jutott és minden egyéb tudományok alapjává lett. A természet teremtményei, kezdve az emberen és végighaladva az összes állatokon, füvön, fán, kövön, vizén, levegőn és minden egyeben, amit érzékeinkkel fölfoghatunk: ezek a tudomanyra, tapasztalásra szomjas léleknek legértékesebb forrásai. Az elme kifárasztása, a lélek enerválása, az idegek megőrlése nélkül tanul mindenki a tudományok nyitott könyvéből: a természetből az intelligencia bármely fokán álló egyén és a vérmérséklet bármely fokozata, mind megtalálja benne a magáét, amit fölfog, észrevesz, megjegyez, sajátjává tesz, anélkül, hogy belefáradna. Sőt, üdül belé! Hogy az ifjú korban tett utazások mily fontosak a tanítás és nevelés szempontjából, arra rámutatott egy rendeletben nemrégiben maga a kultusz-miniszter is, a ki nemrégiben megengedte, hogy az iskolák a beiralások alkal* mával kirándulási dijat szedhessenek minden tanulótól s az igy létrejött alapból segítsék a szegény tanulókat, hogy az evkőzben rendezett kirándulásokon részt vehessenek. A minisztérium egyébként is azon van most, hogy a tanárok felügyelete alatt rendezett iskolai kirándulások minden iskolában meghonosittassanak s e törekvés eredménye a legutóbbi két év folyamán határozottan tapasztalható. S most mégis olyan miniszteri rendelet látott napvilágot, amelyet sok látnivágyó diák szomorúan fogad. A kultuszminiszter megakarja akadályozni a merész vállalkozásokat, amikbe a ambiciózusabb ifjú vág bele : hogy útra kél es felügyelet nélkül maga járja be a .világot* — még pedig gyalog. Teljesen igazat kell adnunk a miniszteri rendelet indokolásának, mikor arra hivatkozik, hogy az ilyen kirándulások sokszor közönséges csavargássá fajulnak és koldulásra, kéregetésre vezetnek s igy a gyermek szeméremérzetere károsan hatnak ki, de ezt a világszerte divatos diákszokást talán mégsem kellene ilyen egész ridegen kiirtani. A világot látni vágyó lélek fantáziáját ne verjük békóba. A diák, aki Robinsont elolvassa és próbára szeretné tenni az ő erőit, tapasztalatokkal gazdagítani fogékony lelkét: tervének kivitelében ne találjon ilyen kegyetlen és leküzdhetetlen akadályra. A gazdag gyerek megkapja otthon a csomó pénzt és elindulhat vele. A szegény — igaz, ne kolduljon, de keressünk inkább módot, hogy ő is bebarangolhassa az ismeretek leggazdagabb tárházát, a természetet. Ha államsegélyt adnának a jó erkölcsű és szorgalmas, tehetséges, de szegénysorsu diáknak : a kérdés megoldásának még ettől a módjától sem kellene okvetlenül visszarettennünk. Annyi az egész, hogy évente bizonyos számú szegény tanuló bizonyos összegű állami segélyt kapna. Rá tudnánk mutatni a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésében jó nagy tételekre, amelyek határozottan a gazdag gyermekek nevelését szolgálják és pedig a szegény gyermekek rovására. Ha egy büdzseben lukszusra is telik: teljék erre is, de drákói szigorral vágni elébe a szegény gyermekek utazási vágyának, sehogysem vezethet jóra. A régi diákok is bolyongtak, vándoroltak — gondoljunk csak a protestáns iskolák legátusaira és supplikánsaira s mégis ember lett belőlük és pedig önálló gondolkozású, egyenes szilárd jellemű ember. Ne csökkentsük hát az öná.ió gondolkozás, a jellemképzés javára nyuj tott alkalmak számát, mert erre ebben a mi korunkban igen-igen na^y szükség van. Uj bortörvényünk előtt. Irta: Murányi Ödön, uradalmi azölöintézö. II. Nagyon jól tudjuk ma azt, hogy az ezelőtt kereskedelmileg majdnem értéktelen, kivitelre épen nem való és csakis helyi fogyasztásra szánt homoki borainkat okszerű szüretelés és megfelelő kezeléssel és a pinceszövetkezetek felálli tásával is, — nemcsak a belfogyasztásra alkalmas jóminőségü borokká tehetjük — de a tengeren túli szállítást is kiállják a nélkül, hogy értéküket veszítenék. Épen azért szükséges, hogy a homoki borainkat is okszerű borkezelésben reszesitsük. Az uj bortörvényünk tervezete szól ugy a homoki, mint a hegyi szőlők borkezelésére es epp úgy a termelőre, mint a boikereskedőre. Az uj bortőrvény életbeléptetésének cc-lja tehát az, hogy a már teljesen tőnkre lett magyar borainknak jó himevét visszaallitsa és az eddigi tőkéletlen borkezelést megszüntesse. Nyírségi homok szőlőbirtokosok is kérjék a kormánytól az uj bortörvény tervezet minden egyes fejezetének változatlan meghagyását, de különösen emeljek ki kérésüknél a büntető határozatok módosítás nélküli elfogadását, a mi pedig a II-ik fejezet 36. §-tól 62. §-ig szól. Bortőrvényünk V-dik fejezetében foglalt pincefelügyelők hatáskörének kiterjesztésére, — illetve a kerületének beosztására nézve — egy szerény véleményt leszek bátor nyilvánítani. A pincefelügyelői intézmény létesítése csakis egyegy vármegye területére szóljon, igy ne 2—3 sőt négy vármegye adassék egy pincefelügyelő kerületébe. Mert csakis ugy fog tudni a pincefelügyelő lelkiismeretesen hivatásának az új bortörvény rendelkezése szerint megfelelni, hacsak egy vármegye fog kerületébe tartozni. Szükségesnek tartom felemlíteni e helyen is, hogy a pincefelügyelők ne a diploma vagy protektió szerint neveztessenek ki, hanem igenis azok, akik már arra hosszabb időn keresztül érdemeket szereztek. Igy ne a jogvégzettség qualificáljou itt is, hanem igen is a szőlészeti pályán erdemeket szerzett egyének nyerjenek egy független jó fizetésű állást. Hivja föl pályázat utján a földmivelésügyi kormány mindazokat akik igazolni tudják hatóságilag, hogy megszakítás nélkül 15, 20, 25 stb. éve az ország különböző vidékéin szőlészet és borászat előmozdításában érdemeket szereztek, az igy beadott pályázatokból válassza ki a földmivelésügyi kormány a legérdemesebbeket és azokkal töltse be a pincetelUgyelői állásokat. Meg kell tehát szűntetni azt az elavult intézményt, hogy csak egyedül a diploma qualificál, mint azt fe»tebb is emiitettem. Hanem igenis az igazi tehetség, szorgalom, szaktudás utat törhessenek maguknak és haladhasson a pályáján a legmagasabb fizetési fokozatig, igy a vármegyék részére kinevezendő pincefelügyelőségek kinevezésénél is az az elv vezérelje magas kormányunkat. Ha tehát az uj törvény életbe léptetésével a kormány azt akarja, hogy az a törvény szerint végrehajtassák, úgy nem szabad szűkkeblűnek lennie és igy minden egyes vármegye részére a pince felügyelőséget meg kell valósítania. Államháztartásunk kiadását igaz, hogy 4 vagy 500,000 koronával szaporítja a felügyelőségek létesítése, de arra szükség van é3 anélkül az uj bortörvényünk ismét nem fog érni semmit sem. Pincefelügyelőségek tehát minden egyes vármegyére, ellenben a bor vegyellemező állomások kerületekként való felállítása szintén szükséges; én a legalkalmasabbnak találnám a gazdasági academiákat azzal kiegészíteni. Erre épp úgy, mint a pincefelűgyelőségre szükség van, mert csakis ezek létesítésével egészíthető ki uj törvényünk. Ennyit az uj bortörvényünkről dióhéjban összeszorítva. Szőlőbirtokosaink pedig ne sokáig gondolkozzanak, hanem sürgősen csatlakozzanak az ország összes szőlőbirtokosainak mozgalmához. Erre saját érdekük kötelezi a birtokosokat, ugyanis ma, amikor a borkereskedéssel foglalkozók külön memorandumot akarnak intézni, — vagy már intéztek is — a kereskedelmi miniszterhez, amelyben kérik, hogy a bortörvény tervezetnek törvényre emelését akadalvozza meg. A győri orsz. cipészkongresszus es kiállítás. Győr, aug. 6. A győri országos cipészkongresszus és kiállítás napjához mindinkább közeledünk. A győri előkészítő bizottság szorgos tevékenyseget kifejtve késziti elő a kongresszust és a kiállítást, valamint az ezekkei kapcsolatos ünnepségek programmját. A kiállítás és kongresszuson való részvételre meghívta, illetve felkérte az előkészítő bizottság Kossuth Ferencz kereskedelmi minisztert, Szterenyi József államtitkárt, az Országos Iparegyesületet, a hazai összes kereskedelmi és iparkamarakat, a Technológiai iparmuzeumot, az Országos Központi Hitelszövetkezetet, az Cipésziparosok és Cipőkereskedők Országos Szövetségét, Győr sz. kir. város tanácsát, Győrvármegye alispánját. A győri fa- és fémipari szakiskola igazgatóságát stb. A vasúti kedvezményes jegyeket most küldik széjjel a kongresszuson való részvételüket bejelentett egyesületek, szakosztályok képviselőinek és egyeseknek. Tájékozásul figyelmezteti az előkészítő bizottság az érdeklődőket, hogy vasúti kedvezményes jegyeket csak azok számára küld, kik az iránt a bizottsághoz fordulnak. A kiállításra már tömegesen érkeznek a\ szebbnél-szebb, művészi kivitelű kiállítási tárgyak, amely a magyar cipészipar rohamos haladásáról, versenyképességéről tanúskodnak. A kiállítás helyiségének — mely a fa- és fémipari szakiskolában lesz — nagyarányú díszítési munkálatai is folyamatban vannak. Néhány nap múlva megkezdik a kiállítási tárgyak elhelyezését. Az előkészítő bizottság a nagy számban érkező vendegek fogadására, elszállásolására és szórakoztatására is megtett már minden intézkedést. A győri szállodások készséggel ajanlottak fel részben teljesen díjmentes, részben pedig igen mérsékelt áru szobákat. Győr város közönsége szintén kiveszi részét az országos iparos ünnepségekből és szokott páratlan vendégszeretettel fogadja az ország minden részéből ide sereglő derék és kiváló munkásait, fejlesztőit a magyar iparnak. Igen szép és nagyszabású munka lesz az az albuci, melyet az előkészítő bizottság anyagi támogatásával az .Iparügyek' fog kiadni és amelyet Szommer Ernő dr. kamarai másodtitkár, Kurucz József ipartestületi jegyző és Csokonai Vitéz Mihály, a .Győri Hírlap* s. szerkesztője, mint az előkészítő bizottság titkára szerkeszt. Az album felöleli Győr város ismertetését Írásban és képben, közölni fog érdekes céhszabályokat, leveleket, visszaemlékezéseket Győr cipészipara fejlődéséről, hozzá a város vezető férfiainak arcképét és rövid életrajzát és tartalmazni fogja a kongresszus elé terjesztendő őszszes határozati javaslatokat, a kongresszusi napirendet és ax általános tájékoztatót. Ezen albumot igen mérsékelt áron hozza forgalomba az előkészítő bizotság. Előreláthatólag tehát a győri országos cipészkiállítás és kongreszusa egyike lesz a legsikerültebbeknek az eddig tartottak és rendezettek mellett. Győr város cipésziparosai és közönsége meleg szeretetttel Tárják kedves vendégeiket. TANÜGY. Értesítés. A nyíregyházi á. h. avangelíkus főgimnáziumba a tanulók szeptember hó I., 2., 3-ik napjain 8 — 12-ig és 3—5 óráig vétetnek fel. Az egyes osztályokba való fölvételre mindig az előző osztály sikeres elvégzéséről szóló bizonyítvány jogosít.